Aki részt akar venni a NASA kezdeményezésében, annak annyi a dolga, hogy eljusson a Holdra, begyűjtsön annak anyagából 50–500 grammot egy erre alkalmas, apró tárolóba, majd a mintavétel tényét igazoló adatokat és képeket eljuttassa az űrügynökségnek. Ha a NASA elégedett a felajánlással, 15–25 ezer dollár közötti összeget fizet a mintáért. A holdi kőzetek hazaszállításáról szintén az amerikai űrügynökség gondoskodik.
A NASA azt reméli, hogy 2024-ig több mintához is hozzájuthat ilyen módon, ez ugyanis az űrügynökség jelenleg kitűzött határideje arra, hogy újra embert küldjenek a Holdra. A mintavételre potenciálisan képes cégek előre megkapják a minta árának 10 százalékát a küldetés tervezési fázisában, majd újabb 10 százalékot annak sikeres elindításakor. A maradék 80 százalékot pedig akkor zsebelhetik be, ha igazolták a sikeres mintavételt. A felhívásnak elvileg több cég és több küldetés is eleget tehet, a Hold bármely részéről lehet mintát venni, és a kőzetek, a por, valamint a jég egyaránt érdekli az űrügynökséget.
Bár 25 ezer dollár nevetségesen kevés egy holdi küldetés teljes költségvetéséhez képest, a kezdeményezés egyik célja, hogy életre hívja egy holdi piac alapjait, és általánosságban megteremtse annak gyakorlatát, hogyan lehet a Holdról vagy a Naprendszer más részeiről kitermelt javakkal kereskedni.
2015 óta az Egyesült Államok hivatalos álláspontja szerint a más égitesteken kitermelt erőforrások a kitermelést végző tulajdonába kerülnek, amit a Trump-kormányzat idén külön rendeletben is megerősített. Ez a szemlélet sok vitát kavart, mivel ütközik az 1967-es nemzetközi űregyezmény tartalmával, amely szerint az űrbéli területeket és erőforrásokat nem lehet kisajátítani. A NASA új felhívása azonban minden eddiginél világosabbá tette az Egyesült Államok véleményét a kérdésben, hiszen más cégek által kitermelt javakat kívánnak megvásárolni.
A kezdeményezés hátterében az űrbéli kereskedelem alapjainak megteremtésén túl a NASA részéről a tervezett emberes küldetésekre való felkészülés áll. Az űrügynökség elkötelezte magát, hogy pár éven belül újra embert juttat a Holdra, ahol állandó bázist is ki akarnak építeni. Ez viszont csak úgy lehet megvalósítható, ha képesek kiaknázni a helyi erőforrásokat, például regolitból építkezni, és a vízjeget kitermelve ivóvizet nyerni, illetve a vizet üzemanyaggá bontani. Az ehhez szükséges technikák kidolgozásához viszont holdi mintákra van szükség.
A harmadik cél a kereskedelmi űrrepülés serkentése lehet, mivel minél többen törekednek a Holdra, annál több fejlődés várható az űrrepülésben. Ezeket a fejlesztéseket pedig majd a NASA is kiaknázhatja az eljövendő küldetések során. Az űrügynökség már meg is bízott három magáncéget (SpaceX, Blue Origin és Dynetics) egy emberes landolásra képes rendszer megtervezésére.
Ezen túl több más céget is megbíztak kisebb robotikus landolóegységek fejlesztésére, amelyek közül az Astrobotic és az Intuitive Machines járműve a tervek szerint akár már jövő eljuthat a Holdra. A robotikus egységek a későbbiekben utánpótlást szállíthatnak majd a NASA Holdon állomásozó űrhajósainak. A bejelentés nyomán elképzelhető, hogy az említett robotfejlesztő cégek a finisben egy-egy apró lapátot és konténert is hozzáadnak járművükhöz, hogy versenybe szállhassanak a mintagyűjtésben, és az elsők lehessenek, akik áruba bocsátják a Hold egy darabkáját.
