A magánűrhajózási cégek elmúlt évekbeli rohamos fejlődésével egyre gyakrabban kerül napirendre a világűr kereskedelmi felhasználásnak kérdéseis. A SpaceX, a Blue Origin, a Virgin Galactic és társaik ugyanis szeretnének pénzt csinálni a bolygónkon kívüli erőforrásokból, és persze így van ezzel a legtöbb nemzet saját űrügynöksége is. Ezért is tekinthető nagy jelentőségűnek, hogy az Egyesült Államok Szenátusa után kedden este kétpárti támogatással a Kongresszus is elfogadta a kereskedelmi űrrepülés szabályozására vonatkozó, Commercial Space Launch Competitiveness Act nevű törvényt, amely számos kedvező döntést fogalmaz meg a magánűrhajózási cégek szempontjából.
Ezek egyike, hogy a törvény meghosszabbítjaa türelmi időszakot, amelynek ideje alatt a Szövetségi Repülési Hivatal (FAA) csak korlátozottan szólhat bele az embereket is szállító kereskedelmi űrhajók biztonsági szabályozásába. A türelmi, vagy tanulási időszakot egy 2004-es törvényben nyolc évben állapították meg, és a döntés célja az volt, hogy teret engedjenek az akkor még csak csírájában létező magánűripar kibontakozásához, és lehetőséget adjanak a cégeknek a tapasztalatszerzésre, amely aztán majd a szabályozás alapját adhatja.
Lényegileg tehát arról van szó, hogy amíg nem történik nagyobb katasztrófa, a magáncégekre sokkal lazább szabályok vonatkoznak repülésbiztonsági szempontból, mint például az FAA hatáskörébe eső utasszállító repülőkre. Mivel a magánűrhajózás embereket is szállító ága a 2004-ben vártnál jóval lassabban fejlődött (konkrétan még ma is alig-alig létezik), a türelmi időszakot 2012 elején három évvel meghosszabbították, majd a mostani törvénnyel 2023. szeptember 30-ig tolták ki annak hatályát.
A törvény másik fontos pontja egy negyedszázada hatályban lévő, szintén több hosszabbításon átesett, ezúttal 2025. szeptember végéig kiterjesztett rendelkezés, amely a magáncégek anyagi felelősségére vonatkozik. Ennek értelmében baleset bekövetkezése esetén a kilövési engedéllyel rendelkező űrhajózási cég csak korlátozott mértékben tehető felelőssé az okozott károkért, amelyek megtérítése ezen felül a szövetségi kormány feladata. Ezt a rendelkezést, amely tehát szintén a magáncégek kísérletező kedvét hivatott bátorítani, az előzőhöz hasonlóan szintén sokan vitatják, arra hivatkozva, hogy az efféle engedmények tragédiákhoz vezethetnek. Hozzátartozik azonban a történethez, hogy a magáncégek közül eddig egyetlen egy sem vette igénybe a szövetségi jóvátétel lehetőségét, hanem minden kilövési baleset során maguk térítették meg a harmadik félnek okozott károkat.
A törvény emellett arról is rendelkezik, hogy az Egyesült Államok polgárai által a kisbolygókról kitermelt nyersanyagok tulajdonjoga a bányászatot végzőket illeti meg, gyakorlatilag bányászati jogok garantálva mindazon cégeknek, akik képesek az űrbéli ásványkitermelésre. Nemzetközi jogi szempontból talán ez lehet a törvény legtámadhatóbb része, mert ugyan ebben a pontban az is megfogalmazódik, hogy a rendelkezés csak az érvényben lévő megállapodásokkal összhangban léphet érvénybe, erősen kérdéses, hogyan egyeztethető össze az 1967-es Nemzetközi Űregyezménnyel.
Ennek első cikke ugyanis világosan kimondja, hogy: „A világűr kutatását és felhasználását, beleértve a Holdat és más égitesteket, minden ország javára és érdekében kell folytatni, tekintet nélkül az országok gazdasági vagy tudományos fejlettségének szintjére, és azt az egész emberiség közös vállalkozásának kell tekinteni.” Továbbá: „A világűrt, beleértve a Holdat és más égitesteket, valamennyi állam az egyenlőség alapján és a nemzetközi joggal összhangban minden megkülönböztetés nélkül szabadon kutathatja és használhatja, és az égitestek minden területére a bejárás szabad.”
Az érintett magáncégek, valamint a törvényjavaslat támogatói persze nagy lelkesedéssel üdvözölték a döntést, amely Lamar Smith republikánus képviselő szerint „biztosíthatja, hogy Amerika (sic!) az élen maradjon az űrtechnológiai versenyben.” Az aszteroidabányászatot tervező Planetary Resources vezetői szintén örülnek az új törvénynek, amely már csak Barack Obama elnök jóváhagyására vár. „Sok év távlatából úgy fogunk visszatekinteni erre a pillanatra, mint az egyik legfontosabb lépésre az emberiség több bolygón való megtelepedése felé vezető úton” ‒ mondja Eric Anderson, a cég egyik alapítója.
