A csörgőkígyók az emberrel és valószínűleg más fajokkal is eljátsszák a trükköt, amelynek keretében csörgőjük frekvenciáját változtatva imitálnak közeledést. A jelenség hasonló ahhoz, mint amikor a tolatóradar sűrűbben kezd pityegni, ha közelebb vagyunk az akadályhoz. A kígyók a fenyegetést észlelve először lassan kezdik rázni a farkuk végén található csörgőt, majd fokozatosan egyre begyorsulnak, míg végül egy állandó, nagy frekvenciájú hangra váltanak.

Ettől a kígyó közelében tartózkodó úgy érzi, mintha a kígyótól való távolság gyorsan csökkenne, és a végén már egészen a közvetlen közelében lenne. Holott lehet, hogy még ilyenkor is több méterre van az állat, mondja Boris Chagnaud, a Grazi Egyetem kutatója. A hangillúzióvak a kígyó célja valószínűleg az lehet, hogy egyfajta biztonsági zónát alakítson ki maga körül, így kerülve el, hogy rálépjenek, vagy hogy feleslegesen pazarolja a mérgét, véli a szakértő.

Chagnaud a Müncheni Műszaki Egyetem csörgőkígyóinak vizsgálata közben figyelt fel arra, hogy az állatok változó sebességgel rázzák a csörgőjüket, ha valaki közeledik vagy távolodik hozzájuk képest. A helyi kollégákkal együttműködve végül 30 texasi csörgőkígyót vizsgáltak meg a laborban, egy emberszerű bábut, illetve fényeket mozgatva a közelükben, és közben megfigyelve a viselkedésüket.

A kígyók hasonlóan reagáltak mindkét közeledő „fenyegetésre”: a csörgést először fokozatosan 40 csörgés/másodpercre fokozták, majd hirtelen egy állandó, magasabb, az adott példánytól függően 60–100 csörgés/másodperc közötti frekvenciára ugrottak. A csapat virtuális valóságban embereken is tesztelte a hanghatást, 11 önkéntes egy szimulált mezőn sétált, ahol különböző hangokat hallhattak. A résztvevők feladata az volt, hogy jelezzék, ha úgy érzik, egy-egy hangforrás közvetlen közelébe értek. A kígyóhangok rendre megtévesztették az alanyokat, akik a frekvenciaugrásnál mindig azt hitték, hogy az állat egy méteren belül van, pedig több mint 4 méterre volt tőlük.