2006 telén hátborzongató meglepetés érte New York állam biológusait. Miközben a téli álmot alvó denevérek kolóniáit vizsgálták, halomszámra fedeztek fel elhullott állatokat a barlangok és elhagyott bányák mélyén. A bűnös egy, a tudomány számára újnak számító gomba volt. Ez okozza a fehérorr-betegségnek nevezett kórképet, amely az áldozatok orrlyukából kinövő, bolyhos, halvány fonalakról kapta a nevét. A gomba, a Pseudogymnoascus destructans azóta 40 amerikai államba és kilenc kanadai tartományba terjedt el.

– mondja DeeAnn Reeder, a Bucknell Egyetem betegségökológusa.

Új remények és új veszélyek

Az elmúlt években a denevérszakértők körében némi óvatos optimizmus kezdett terjedni. Módot találtak arra, hogy megvédjék a denevéreket a fehérorr-betegségtől, és segítsék a fertőzött állatok túlélését. Egy most közzétett új tanulmány azonban további veszélyekre hívja fel a figyelmet: a szerzők annak lehetőségét vetik fel, hogy az észak-amerikai denevéreket a fehérorr-betegség második hulláma sújthatja. Átfogó genetikai vizsgálatokkal megállapították, hogy a P. destructans valójában két faj, amelyek Európában és Ázsiában honosak, Észak-Amerikába pedig egyelőre csak az egyik jutott el. Ha viszont a második is bekerül a kontinensre, újabb pusztító járványt indíthat el.

Az új kutatás vezetője, Sébastien Puechmaille, a Montpellier-i Egyetem munkatársa 17 évvel ezelőtt még végzős diákként kezdett a denevérek védelemével foglalkozni, amikor amerikai kollégái tudományos konferenciákon egy új járványról számoltak be. „Beszélgettünk, és mondták, hogy igen, vannak ezek a denevérek, amelyek úgy pusztulnak el, hogy valami nő rajtuk, valószínűleg egy gomba" – emlékszik vissza a kutató.

Puechmaille és európai kollégái tudták, hogy az európai denevérek orrán néha szintén fehér, bolyhos foltok láthatók. De ezek a fertőzések nem voltak halálosak, ezért a kutatók addig kevés figyelmet fordítottak rájuk. „Aztán gyorsan rájöttünk, hogy ez nagyon hasonló ahhoz, amit Észak-Amerikában találtak” – mondja Puechmaille. Ez a felfedezés arra késztette Puechmaille-t, hogy karrierjét az új gomba megértésének szentelje. Segített feltérképezni elterjedési területét Európában és Ázsiában, egészen Dél-Koreáig.

Puechmaille és kollégái kiderítették ennek a különös jelenségnek az okát. A gomba eredetileg Európában és Ázsiában fejlődött ki, ahol évmilliók alatt békés együttélést alakított ki a denevérekkel. A gomba csak a denevérek téli álmot alvó testének hűvös hőmérsékleti környezetében növekszik. Nem okoz tartós kárt az állatoknak, amelyek tavasszal felmelegszenek, és levetik a gombát. Amikor a denevérek elhagyják barlangjukat, gombaspórákat hagynak maguk után, amelyek a következő télen aztán új gazdatesteket fertőzhetnek meg. „Amikor a denevér ősszel visszatér, ha szárnyával, fülével vagy bármi mással hozzáér a falhoz, néhány spóra rátapad, és a körforgás újra elkezdődik” – mondta Puechmaille.

Amikor a 2000-es évek elején a P. destructans hirtelen megjelent Észak-Amerikában, az ottani denevérek nem voltak felkészülve az új betegség kezelésére. Mivel immunrendszerük küzdött a gomba ellen, a tél folyamán gyakran ébredtek fel, és elégették a zsírtartalékaikat. Tavaszra így sok fertőzött denevér éhen halt. A P. destructans történetének átfogó rekonstruálásához Puechmaille önkéntesek százainak hálózatát hívta életre, hogy gombamintákat gyűjtsenek. Utána kollégáival együtt több mint 5400 minta DNS-ét szekvenálták, hogy nyomokat keressenek a gomba fejlődésének és Észak-Amerikába jutásának módjáról.

Barlangról barlangra

Érdekes módon a P. destructans összes mintája, amelyet a kutatók Észak-Amerikában vizsgáltak, közel azonos klónnak tűnik. Mindegyik egyetlen spórából származhat, amely feltehetően nem sokkal a betegség 2006-os New York-i felfedezése előtt került a kontinensre. Mostanáig a kutatóknak kevés fogalmuk volt arról, hogy a P. destructans sok ezer kilométeres elterjedési területén pontosan honnan származik az észak-amerikai gomba. „Nem volt semmi, amihez kötni tudtuk volna le” – mondja Puechmaille.

Az elemzés egy nagyjából 30 négyzetkilométeres területet jelölt meg az észak-amerikai járványt kiváltó spórák legvalószínűbb származási helyeként. A Szovjetunió 1991-es felbomlása után az amerikai barlangászok kapcsolatba léptek ukrán társaikkal, és elkezdték felfedezni Podillia barlanglabirintusát. Puechmaille úgy sejti, hogy a spórákat tartalmazó sár megtapadhatott a barlangászok felszerelésén, és túlélhette az Egyesült Államokba való visszautazást is. Egy ilyen a barlangász aztán egy New York-i barlangba is elvitte a spórát a cipőjén vagy a kötelein, és ezzel új járványt indított el.

„Nem akarunk senkit hibáztatni. Az egyetlen dolog, amit meg akarunk tenni, hogy bizonyítékot találjunk arra, hogy volt mozgás e régiók között” – mondja Puechmaille. A kutatás nemcsak az észak-amerikai fehérorr-járvány eredetét tisztázza, hanem komoly aggodalmakat is felvet egy jövőbeli járvány kitörésével kapcsolatban. Puechmaille felfedezte, hogy a gombaminták két genetikailag különböző csoportba tartoztak. Ez azt jelenti, hogy a P. destructans nem egy faj, ahogy eredetileg gondolták, hanem kettő, amelyeket egyelőre Pd-1 és Pd-2 néven emlegetnek.

A két faj fejlődése nagyjából egymillió évvel ezelőtt vált külön. A Pd-1 elterjedési területe egész Európán át egészen az oroszországi Urál-hegységig terjed. A Pd-2 kevésbé gyakori Európában, de Ázsiába is elterjed. Úgy tűnik, hogy a két gombafaj jobbára különböző denevérfajokra specializálódott, bár Puechmaille kutatócsoportja Európában felfedezett néhány olyan egyedet, amely mind a Pd-1, mind a Pd-2 változattal fertőzött volt.

Az észak-amerikai járványt kizárólag a Pd-1 okozta. Puechmaille arra figyelmeztet, hogy ha a Pd-2 eléri Észak-Amerikát, az is komoly gondot okozhat. A Pd-1 által súlyosan érintett denevérfajok a kihalás szélére sodródhatnak, és azok a fajok, amelyeknek sikerült ellenállniuk a Pd-1-nek, a Pd-2 hatására végül mégis elpusztulhatnak.

„A természetvédelem szempontjából nagyon fontos, hogy felállítsunk bizonyos irányelveket annak megakadályozására, hogy ez a második gombakórokozó más kontinensekre, így Észak-Amerikába is eljusson” -– mondja Puechmaille. Szerinte nem lenne szabad barlangász felszereléseket egyik kontinensről a másikra szállítani, de legalábbis az expedíciók között fertőtleníteni kellene ezeket. A szakértő hozzátette: