I. oldal

A Microsoft ahogy tavaly, idén ősszel is robbantott egy exkluzív akciójátékkal, nehogy véletlenül unatkozzanak az Xbox 360 tulajdonosok. Való igaz, hogy a cég az utóbbi időben meglehetősen kinect-orientálttá vált, viszont be kell látni, hogy ha valamihez, hát a hype-hoz értenek. A Gears of War 3-at már tavaly óta vártuk tűkön ülve, hogy lezárja a jelenlegi konzolgeneráció egyik legmeghatározóbb sorozatának történetét. Bár lehetne vitatkozni eme állítással, a helyzet az, hogy felesleges, mert nincs még egy olyan akciójáték, ami akkora hatással lett volna korunk játékaira, mint az Epic annak idején csak Cover Shooterként beharangozott fedezékharcos őrülete. A kooperatív játék, a túlélőmód és a már említett fedezékrendszer szinte kötelező eleme lett a ma AAA játékának, így hát a felelősség hatalmas: vajon képes az Epic még egyszer, utoljára akkorát ütni, mint annak idején?

[bold]

Véres fogaskerekek[/bold]

Bár nem szeretek személyeskedni a cikkekben, most az egyszer muszáj kijelentenem, hogy számomra a Gears of War 2 minden téren csalódást okozott. A zseniális első rész után mohón ugrottam a folytatásra, sőt, a konzolom megválasztásában is szerepet játszott Marcus Fenix és a koalíció véres küzdelme a föld alól özönlő sáskákkal. Aztán amikor kijött a játék és leültem elé, csak néztem, mint hal a szatyorban: a grafika nagyon hasonló volt az első részhez; a játékélmény szinte semmit sem fejlődött; a sztori csak toporgott egy helyben, jelezve, hogy ha tetszik, ha nem, itt bizony trilógia készül... és még folytathatnám napestig. Ugyan a többjátékos mód remek volt, nem éreztem úgy, hogy a 2006-os év legdurvább játéka ezt érdemli folytatás gyanánt. Hol az innováció, az eredetiség, a "tökösség", mely dolgok naggyá tették a fantasztikus elődöt?

Jóllehet persze, hogy csak én nem láttam őket, lévén minden ismerősöm ódákat zengett a Gears of War 2-ről. Ezért aztán számomra különösen jelentős volt a harmadik felvonás premierje. Az első rész óta vártam, hogy az Epic bebizonyítsa, igenis tud olyan játékot készíteni, mint az volt, és a zajos siker nem csak véletlen. Noha még egy teljes cikk van előttünk, meg kell előlegeznem, hogy a Gears of War 3 miatt minden korábbi keserűségem elfelejtettem, sőt, ki merem jelenteni, hogy jelenleg ez a játék a legjobb exkluzív cím a gépen. S hogy mégis mért mondom ezt? Tessék lapozni és kiderül!

II. oldal

[bold]Láncfűrész

[/bold]A történet három évvel a második felvonás után játszódik (ezt a bekezdést ne olvassa el az, akinek az még pótlásra vár!). Serát teljesen elemésztették a sáskák, ám időközben egy újabb ellenség tűnt fel a színen a folyamatosan terjedő emulzió nevű anyag képében. Ez az a fiktív föld alatti energiaforrás, melyért az E-nap előtt világháborút vívtak Sera országai, s mely képes arra, hogy megfertőzze az élőlényeket, akik ettől sárgán izzó, élő bombákká válnák - a játékban az új frakcióra egyébként csak Fénylőkként hivatkoznak. Így hát nem elég, hogy a ronda szörnyek teljesen felmorzsolták a koalíció védelmi vonalait, de még a korábban biztonságos területek is veszélyessé váltak a sok mutáns lény miatt. A világ tehát a feje tetejére állt, ám ez még mind semmi, ugyanis a forgatókönyvírók az első fél óra alatt tulajdonképpen kitörlik a második felvonás minden lényeges konklúzióját. Röviden: az elnök él, Marcus apja él (!), Myrrah királynő pedig (aki micsoda meglepetés, nem halt meg) egy minden eddiginél gonoszabb tervvel akarja elsöpörni az emberiséget a Föld... akarom mondani Sera színéről.[bold]

[/bold]

Egy szusszanásnyi idő nem sok, annyink sincs, hisz egyből beugrunk a lecsóba, hogy Marcus-szal és társaival kitakarítsuk a sáska mocskot, s ha már arra járunk, hát megmentsük a drága papát. Bár a történet eleje a hirtelen fordulatok tömkelege miatt nem túl szimpatikus, illetve az sem a legjobb, hogy folyamatosan utalgatnak a második részre (nem érthető, hogy miért, hisz külön meg lehet nézni a menüben), maga a forgatókönyv szinte tökéletes. A beszólások, az akciófilmek kötelező egyszavas benyögései, a remek dialógusok és az érzelmes, de nem nyálas visszaemlékezések hiteles képet festenek a katonáink életéről. A hitelesség egyébként az egész játékra jellemző, valahogy sokkal könnyebben el tudjuk hinni, hogy Sera egy létező hely. Egyedül azt sajnálhatjuk, hogy bizonyos karakterek túlságosan is háttérbe szorulnak. Jace például azon felül, hogy játssza a laza csávót, nem csinál semmi érdemlegeset, akár meg is halhatnak az első percben, azzal sem keltené fel az érdeklődésünket.

Mivel egy trilógia befejezéséről beszélünk, fontos kérdés, hogy a játék vége beváltja-e a hozzá fűzött reményeket. Ugyan nem szeretnék spoilerezni, a Halo 3-ban látott kissé nevetséges megoldásokat itt sikeresen elkerülték, s bár nem kapunk választ minden felmerülő kérdésre, a legfontosabbakkal nem marad adós az Epic Games. Ehhez persze nem csak a végkifejlet járul hozzá, de az odáig vezető út is. Sosem fogjuk azt érezni, hogy most épp feleslegesen nyomulunk valahol, vagy hogy csak azért kell eljutnunk A-ból B-be, hogy a fejlesztők kitöltsék a nagyjából tízórás játékidőt. Minden egyes cselekedetünknek jól látható célja lesz a kampány alatt, ami sokat segít, hogy elmerüljünk ebben az egyébként igen terjedelmes univerzumban. Összességében tehát a Gears of War 3 történetével elégedettek lehetünk, szép teljesítmény az Epictől.

III. oldal

[bold]Az utolsó hadjárat

[/bold]Mindez persze mit sem érne megfelelő játékélmény nélkül, a Gears of War 3 azonban e téren is teli találatot dob. Ugyan az alapok nem változtak, azaz most is egy fedezékharcra kihegyezett TPS-t fogunk játszani, a feladatok változatossága, a tökéletes pályatervezés és a minden korábbinál igényesebben kivitelezett csapatjáték gondoskodik róla, hogy örvendve lássuk viszont a már kétszer elsütött puskaport. A kampány öt fejezetre és kisebb epizódokra bomlik, melyek között átvezető animációk mesélik a történetet. Maga a játék tehát 90%-ban az akcióra épít, méghozzá olyan intenzíven, hogy képtelenség elmenni mellette szó nélkül. Minden egyes küldetés vagy szint tartalmaz legalább két olyan pillanatot, ami más akciójátékokban a végső megmérettetéssel ér fel, furcsamód viszont mégsem fárad el a koncepció. Ugyan tényleg minden percben történik valami, a pillanatnyi nyugalmat biztosító szakaszok pont akkor szakítják felbe a játékmenetet, amikor kezdenénk besokallni, ergo megakadályozzák, hogy se szó, se beszéd letegyük a kontrollert.

Bár a legtöbb terepen más sem csinálunk, mint helyszínről helyszínre nyomulunk és harcolunk, a remek dizájn gondoskodik a tűzharcok változatosságáról. A fegyverek nagy részét már láttuk, úgyhogy tudható, hogy az arzenál megállja a helyét, de van pár új játékelem, amik eddig még nem voltak jelen a Gears sorozatban. Ilyen például, hogy ezúttal az ellenfelek nagy része nem csak lőni, de robbanni is tud. Emiatt aztán állandóan mozgásban kell lennünk, nem maradhatunk hosszasan egy fedezék mögött. Szintén új, hogy még a keményebb tereptárgyak is amortizálódnak. Ugyan a betontömböket nem lehet szétlőni, a szélük egy idő után megadja magát, szintén ösztönözve a helyváltoztatásra. Az utolsó és legfontosabb pont azonban, hogy most már tényleg úgy érezzük, hogy csapattársaink hasznunkra vannak. Az első két rész mesterséges intelligenciája is jól működött, de itt hihetetlen, hogy a baráti AI mikre nem képes. Ha lelőnek, nem halunk meg egyből, hanem csak megsebesülünk, társaink pedig bármikor felsegíthetnek. Ez a feature itt szinte túl jól működik, mi több, a katonák képesek egymaguk is lerendezni egy egész szobányi ellenfelet. Ez persze azt is jelenti, hogy a közepes nehézség semmire sem jó: minden tapasztalt rajongónak ajánlom, hogy Kőkeményen (nem vicc, tényleg így hívják) kezdje el a játékot, úgy azért már lesz pár hely, ahol megizzad.

A játékélmény egyetlen komoly negatívuma a bossharcok nevetségesen ostoba kivitelezése. Bár az első két főellenféllel még nincs gond (azon túl, hogy könnyűek), a többi már csak időhúzásra jó. Komolyan, a főbossnál az egész harc kimerül két-három metódus ismétlésében, miközben folyamatosan özönlenek a sáskák, hogy legalább egy kicsit úgy érezzük, van valami értelme az egésznek. Ráadásul nem csak hogy buta a tervezés, de túl sokáig is tart minden bossharc. A játék végén 40 percig lövöldöztem, mire megnézhettem a záró képsort, vagyis sokkal-sokkal többet az egészséges szintnél. Pár rövidebb, de nehezebb boss jobb választás lett volna. (Ezt egyébként eddig egyik részben sem csinálta jól az Epic.)

IV. oldal

Miután végigjátszottuk a kampányt, jöhet a kooperatív mód, amiről nem érdemes túl sokat szólni, mert ugyanaz, mind eddig. Sajnos ez egyébként a teljes multiplayerről elmondható. Visszatértek a korábbi játékmódok (oké, kicsit finomodtak és a fegyverek is gyengültek pöttyet), a Horde pedig most is dominál, igaz, ezúttal nem csak túl kell élni az 50 egyre nehezebb hullámot, de minden 10-ben egy főellenséggel kell megküzdeni, szóval itt már tényleg elengedhetetlen lesz a tökéletesen összehangolt csapatjáték.

A hordamód ellentéteként behozott Beast viszont egyszerűen nem elég hozzá, hogy fenntartsa az érdeklődést. A feladat annyi lenne, hogy a sáskák különböző rémeit megszemélyesítve limitált idő alatt öljük meg az összes emberi túlélőt, s ezzel pontokat (pénzt) szerezve egyre több játszható lényt oldjunk fel. Az első pár órában még szórakoztató a dolog és később is ösztönző lehet, hogy lássuk, mit tudnak az új sáskák (minden lény más és más tulajdonságokkal bír, melyek egy taktikus harc alatt nagyon hasznosak lehetnek), de összességében nehezen hihető, hogy a Beast a Horde babérjaira törne, főleg, hogy a szervereken most is mindenki a saját gesztenyéjéért kapar inkább.

Az persze, hogy minden maradt a régi, nem biztos, hogy rossz dolog. Visszatér néhány kedvenc pálya, ismét kivégezhetjük egymást, illetve a kooperatív kampány sosem válik unalmassá, akárhányadik alkalommal fussunk is neki. Magyarán ami nem romlott el, nem kell, hogy javításra kerüljön és 100%, hogy a Gears of War 3 is végtelen mennyiségű multi órával szórakoztatja majd a barátai vérére éhes rajongókat.

V. oldal

[bold]Rondaság

[/bold]A Gears of War első része döbbenetesen jól nézett ki 2006-ban, gyakorlatilag eggyé vált a "nextgen" kifejezéssel. A második rész már nem emelte olyan magasra a lécet és inkább a meglévő technológiákkal kísérletezett, felemás sikerrel. Erre most itt a harmadik rész és nem hiszünk a szemünknek. Ennyire jól kinéző akciójáték egyszerűen nincs az Xbox 360-on másik, pont. A textúrák, a döbbenetesen élethű fényeffektek, a roppant folyamatos animációk, a speciális effektusok pompás játéka... szóhoz jutni is nehéz, ezt élőben kell látni (megjegyzem, a képeken nem sok jön át belőle). Külön öröm, hogy a játék alatt ez a csoda meg se reccen, én legalábbis végig stabilnak éreztem a 30 fps-t, pedig nagyon durva dolgok történtek a képernyőn minden másodpercben. Kár, hogy az átvezető videóknál ezt már nem érték el a fejlesztők, némelyik in-game videó annyira szaggat, hogy az már fáj. Ha már fájdalomnál tartunk, meg kell említeni a szörnyen rondán tömörített előre felvett képsorokat. Látszik, hogy egy DVD már kevés, inkább lett volna két lemez a játék, de fogyasztható minőségben rakták volna fel a filmeket a lemezekre.

A zene és a szinkron szerencsére tökéletes, nem is igen van mit hozzáfűzni ehhez. Minden szereplő hangja pazar, a muzsika hősiesen szomorkás dallamai pedig minden játékost a földbe döngölnek - ezt hívják hangulatbombának. Csak a credits alatt szóló vérgagyi rapszámot ne tették volna bele, egyáltalán nem illik a játék atmoszférájához.

Fontos kiemelni továbbá, hogy a Gears of War 3 teljesen magyarítva jelent meg, azaz minden egyes felirat anyanyelvünkön olvasható. A fordítás többségében rendben van, de van pár nevetséges pillanata (pl. amikor a f*sz és k*rva szavakat simán kiírják, de a szar angol megfelelőjekor csak csillagokat látunk).

Summarum

A Gears of War 3 jött, látott és győzött, ez az év eddigi legjobb akciójátéka. Persze ez a trón mostanában elképzelhető, hogy gyakran cserél majd uralkodót, hiszen nyakunkon az új Batman, lesz idén is Assassin’s Creed és novemberben érkezik a szintén fantasztikusnak ígérkező Uncharted 3 (már előre látom Svindler vigyori arcát a lemezzel a kezében). Addig is viszont itt a koalíció utolsó ütközete, a harc, amire öt évet vártunk. Ha Xbox 360 játékosnak vallja magát az olvasó, vagy csak egyszerűen kedveli az akciót, akkor ez az a program, amire be kell ruháznia. Nem fogja megbánni!

Platformok: Xbox 360

Tesztelt platform: Xbox 360