1. Bevezető és résztvevők

Két héttel ezelőttegymásnak eresztettük a Dell kifejezetten játékosoknak szánt Studio XPS-ét és az Acer teljesen hétköznapi, ám mérhetetlenül gyors Aspire-jét. Akkor nem hirdettünk győztest, hiszen mindkét gép megérte a pénzét, de az az igazság, hogyha az Acert olcsóbb kiszerelésben visszük haza, akkor óriási árkülönbség alakul ki, miközben a nyers erő nem igazán változik. Ebbe a kiélezett küzdelembe kapcsolódik ma be újabb két gép, egy az Asus, egy pedig a Hewlett-Packard kínálatából.

A mai tesztalanyok közös vonása a multimédiára való hangoltság. Egyik gép sem kifejezetten játékplatform, viszont mindketten tartalmaznak annyira erős videokártyát, hogy mégis ide sorolhassuk őket. A HP a lassan korosodó Pavilion dv6-os szériába pakolta minden tudását, amivel láthatóan egy otthoni notebook felhasználót akar levenni a lábáról. Már járt nálunk május elején egy kísértetiesen hasonló gép, de akkor egyrészt nem tudtuk mihez viszonyítani a teljesítményét, másrészt túl kevés játékot próbáltunk ki rajta, így mindkét elmaradásunkat szeretnénk most pótolni.

Az Asus gyorsabban hoz létre teljesen új szériákat, mint ahogy azokat mi le tudnánk tesztelni. Az N61 két verzióban kapható, a lényeges különbség köztük a videokártyában keresendő. Amíg tesztalanyunk (N61Vg) az NVIDIA olcsóbbik, GeForce GT 220M típusú VGA-ját kapta, addig a drágábbik modellben (N61Vn) már az első részben tesztelt GT 240M lakik. Bár a gyártó multimédiás gépnek hirdeti ezt a sorozatot, valójában egy minőségi anyagba bújtatott, elegáns noteszről van szó, amely inkább átmenetet képez egy kommersz és egy gamer notebook között.

Mostani tesztünkben a két gép bemutatása után természetesen a múltkor látott tesztek következnek, ahhoz pedig, hogy igazán átfogó képet kapjunk a mobil videokártyák világáról, a grafikonoknál fel fogjuk tüntetni az első részben szereplő Acer és Dell gépek által produkált eredményeket is.

2. Asus N61Vg - Specifikációk és hardver

Az Asus N61-ese egy teljesen átlagos dobozban érkezett, semmi nem vetítette előre, hogy valójában milyen géppel is van dolgunk. A csomagolás megegyezett a múlt héten bemutatott UL szériáéval, azzal a különbséggel, hogy itt végre láttuk, milyen táskát ad a gyártó a notesz mellé.

A hardver nagyon hasonlít a múlt héten bemutatott gépekben látottakhoz, ám természetesen a videokártya gyengébb – hogy mennyivel, az majd kiderül. Örömmel láttuk a fedélzeten a Seagate 500 GB-os merevlemezét, múlt héten remek tapasztalatot szereztünk velük. A szokásos alkatrészeken felül kapunk eSATA-t és Bluetooth-t is, operációs rendszerként pedig természetesen már a Windows 7 figyel a gépen, abból is a 64 bites változat. Sajnos az akkumulátor itt is a leggyengébb hat cellás, amitől nem vártunk sokat, bár az Acer Aspire-jében egész szépen teljesített, csak abban egy visszafogottabb fogyasztású processzor dolgozott.

A táskán felül természetesen az optikai egér is része a csomagnak. Ha jobban megnézzük, pontosan ugyanazokat a kellékeket kapjuk az N61 mellé, mint amik az UL szériához is járnak: az akkumulátoron és a tápegységen felül a drivereket és alkalmazásokat tartalmazó lemez, a Windows 7 visszaállító média és a Power 2 Go szoftvercsomag. A kábelrendező és a törlőkendő szintén részét képezi a repertoárnak, a szükséges kézikönyvekből pedig egy sem hiányzik. Mint minden mostanában megjelenő Asus gép, úgy az N61 is megkapta az Express Gate névre hallgató mini Linuxot, amely a gép bekapcsolása után pár másodpercen belül elérhető és a legfontosabb programokat magában foglalja (böngésző, IM kliens, képnézegető, stb.)

Kibontás után teljesen elfelejtettük, hogy a doboz kéz a kézben jár az UL szériáéval. Első ránézésre egy végletekig letisztult és kifejezetten szép notebook tárul elénk, ami egy 16”-os monstrumnál viszonylag ritka. A nagyon sötét barna borítást kapott fedél megtöri a szokásos ezüst-fekete uralmat, az anyaghasználat pedig elképesztően jó – legalábbis ami a belső részt illeti. További plusz pont volt a hűtőrendszer hatásfoka: képes volt úgy lehűteni a bent lévő hardvereket, hogy közben gyakorlatilag nem csapott zajt. Még terhelés hatására is alig volt hangosabb, mint egy igazi játékgép üresjáratban. Ez roppant vonzó tulajdonság azok számára, akik főleg otthon készülnek használni egy ilyen gépet. Ami a hőmérsékleteket illeti, a processzor üresjáratban 38, terhelésre 60, a videokártya internetezés közben 48, Furmark alatt pedig 70 fokos volt.

A Windows 7 beépített tesztje egyértelműen a videokártyát jelölte meg a leggyengébb láncszemnek, igaz nagyjából ugyanennyire vélte erősnek a processzort is, így elmondható, hogy hardveresen egy kiegyensúlyozott gépről beszélünk.

Ismerkedjünk meg közelebbről a megjelenítésért felelős GeForce GT 220M-mel. A két hete bemutatott GT 240M-hez képest első és legfontosabb változás a shader processzorok számának csökkenése: 48 helyett 32-őt találunk a GT 220M-ben. Igaz, hogy ezek valamivel magasabb órajelen dolgoznak (1210 vs. 1350 MHz), de nyers erőben 25%-kal gyengébb a grafikus mag a nagy tesóénál. Külön érvágás a memóriarendszer sávszélességének csökkentése. Hiába tette a gyártó a legmagasabb órajelű modulokat az GPU mellé, sajnos a DDR2 technológia 1 GHz-es plafonja mindössze 16 GB/s-os adatátviteli sebességet eredményez (szemben a GT 240M 25,3 GB/s-ével). Sajnos ez látványosan befolyásolja a teljesítményt, így a 25%-os lemaradásnál mi valamivel többet várunk. Természetesen az energiamenedzsmentért felelős PowerMizer megtalálható a GT 220M-ben is, amely üresjáratban drasztikusan visszaveszi az órajeleket.

A Seagate 500 GB-os merevlemezében ismét nem kellett csalódnunk, végig remek teljesítményt nyújtott. Zajszintje valamivel magasabbnak tűnt, mint az UL szériánál, igaz annyira csendben volt az N61 internetezés közben, hogy az lett volna a csoda, hogyha nem halljuk. A hőelvezetést szintén jól megoldott, a 40 fok alatti értékek nagyon jó eredménynek számítanak.

Az Asus az N61 esetében két dolgot emel ki. Az egyik a DVD filmek szoftveres felskálázása és minőségjavítása, ami valószínűleg senkit nem hoz lázba a HD anyagok korszakában. A másik viszont annál inkább, ez pedig a sztereó hangszórópár minőségének előtérbe helyezése. A SonicMaster név alatt futó szerkezet valóban szebb hangzást nyújt a szokásos notebook csipogóknál, de a mélyhangokkal ez sem tud mit kezdeni (viszont nem torzít). A magas- és középtartomány viszont remek, kivételesen nincs az embernek olyan rézése, mintha egy vödröt hallgatna.

3. Asus N61Vg - Ergonómia

Említettük, hogy nagyon elégedettek voltunk az N61 belső anyaghasználatával, de igaz ez a külső borításra is, amely meglepően merev, így a gép kevésbé sérülékeny. A csavarok eltávolítása után bármelyik fő komponenshez hozzáférhetünk, de a memórián, WLAN-on és a merevlemezen kívül cseréjük garanciavesztéssel jár.

A billentyűzet jó, kifejezetten jó. Bár a gombok kialakítása nem tartozik a legjobbak közé, de annyira erős a klaviatúra alátámasztása, hogy az ember könnyen túlteszi magát ezen. Sajnos a numpad miatt az iránybillentyűk itt is furcsán állnak. A háttérvilágítás ezúttal is elmaradt, a bal felső sarokban található négy gyorsgomb funkcióját pedig jobb fejben tartani, mert a világos alapon világos ábrák nehezen kivehetők. Érdemes tudni, hogy alapértelmezés szerint a felső ezüst sáv bal és jobb oldala fehér színben világít (akárcsak a bekapcsoló gomb), ezt a funkciót a BIOS-ban tudjuk kikapcsolni. Bár sötétben nagy haszna lenne, sajnos pont akkor zavarja az embert a leginkább.

A touchpad legnagyobb örömünkre megkapta mindazon funkciókat, amelyeket az UL80Vt-nél és UL50Vt-nél láttunk. Van tehát MacBook-os scroll, van három ujjas helyi menü és mindent testre tudunk szabni, amit csak akarunk. A felület lehetett volna még inkább matt, sajnos nedves ujjal néha kihívás kezelni, viszont legalább nagy. A gombok (bár valószínűleg nagyon ritkán fogjuk őket használni) jól nyomhatók, de nem annyira puhák, mint arra az ember számítana. Zajt viszont nem nagyon csapnak.

Az összes csatlakozó a gép két oldalára került, egyedül a memóriakártya-olvasó foglal helyet elöl. Tulajdonképpen a szokásos kiosztáson felül egy eSATA portot kapunk (amely nem használható USB-nek), bővítésre pedig egy 34 mm-es ExpressCard foglalat áll a rendelkezésünkre. A vezeték nélküli hálózat külön kapcsolót kapott, ezzel tilthatjuk le, illetve engedélyezhetjük az Intel WLAN-t.

A kijelzővel nem voltunk teljesen kibékülve. Bár képminősége rendben volt, a színvilág olyan mesterkéltnek tűnt. Nem vakultunk meg, mégis olybá tűnt, hogy a kontraszt nincs a helyén, nem voltak szépek az átmenetek sem. A LED-es háttérvilágításnak köszönhetően viszont nagyon szép, homogén volt a fekete, amely filmnézésnél fontos szempont. A minimális és maximális fényerők rendben voltak, így este és fényes nappal is kényelmesen tudjuk használni az N61-et.

A webkamera 1,3 MPixeles, maximális felbontása 1280x1024. Képminősége átlagos, mozgásreakciója nagyon lassú és zajosodásra is hajlamos. A mikrofon minősége ezzel szemben kifogástalan volt.

4. HP Pavilion dv6-1260sh - Specifikációk és hardver

Kétségkívül kevésbé nagy lelkesedéssel fogtunk neki a Pavilion kicsomagolásának, hiszen újdonságot aligha tud nekünk mutatni – gondoltuk mi. A hatalmas karton dobozt kinyitva szomorúan tapasztaltuk ugyanakkor, hogy a méret ellenére táskát most sem kapunk a géphez.

Hardveresen egyedül a videokártya emelkedik ki a tömegből, viszont ami az egyéb dolgokat illeti, a HP megint hozta a kötelezőt. Szinte már alapfelszereltség a dv szériánál a hibrid TV tuner kártya (az MPEG-4 támogatást homály fedi), amely mellé koaxiális átalakítót és külön digitális műsor vételére alkalmas antennát is kapunk. Távirányítóból kettő is van, az egyiket az ExpressCard foglalatban lehet tárolni utazás közben, a másikat pedig otthoni mozizásra képezték ki.

Ezen felül gyakorlatilag a szokásos kellékek fogadnak minket, sajnos a HP rejtett partíciót használ az operációs rendszer visszaállítására, így egyetlen médiát se kapunk a notebook mellé.

Bár nem először látunk Pavilion gépet, mégis mindig elcsodálkozunk azon, mennyire szép. Tapasztalataink alapján ezek a gépek elég zajosak, néha indokolatlanul is. Ezzel szemben a dv6-1260sh nem egy idegőrlő gép, amely valószínűleg a folyamatos BIOS frissítésnek köszönhető, hiszen az előző dv6, ami nálunk járt ugyanilyen VGA-val picit hangosabb volt. Terhelés hatására azért már megindul a ventilátor és a magasabb zajszint ellenére a hőmérsékletek is az egekbe szöknek. Üresjáratban 45, terhelésre 70 fokos volt a processzor, a videokártya viszont már netezés közben is 52 fokon zakatolt, ami Furmark alatt 91-ig mászott fel. Ha összehasonlítjuk a kapott értékeket a kiépítésben szinte azonos Dell XPS-sel, akkor jól látható, hogy a HP 5-15 fokkal engedte jobban melegedni az alkatrészeket nagyjából azonos zajszint mellett.

A Pavilionon még a Windows Vista Home Premium változata futott, így ilyen tekintetben az egyetlen gép volt, ami kilógott a sorból. A beépített teszt egyértelműen a processzort hozta ki vesztesnek, a videokártya gyakorlatilag majdnem teljesítette a maximális értéket, ami jó előjel a játékokra nézve.

Ha a GT 220M-et alaposan kiveséztük, akkor érdemes kitérnünk a Mobility Radeon HD4650-re is. A két GeForce-szal ellentétben a HD4650 és a HD4670 között nem sok különbség van. Itt pusztán órajelekben van eltérés, mindkét grafikus processzor 320 shader egységet és 8 ROP-ot és 1 GB memóriát tartalmaz. Amíg a HD4670 675/1600 MHz-en zakatol, addig a HD4650 mindössze 550/1333-on, így gyakorlatilag 20%-kal gyengébb papíron, mint az erősebbik változat, viszont életképesebbnek tűnik, mint a GT 220M. Energiamenedzsment természetesen van a PowerPlay személyében.

Hála a jó istennek a HP búcsút mondott a lassú Toshiba merevlemezeknek és rátette a mancsát az egyik tuti befutóra, a Western Digital Scorpio Blue szériájára. Az 500 GB-os HDD-vel már több ízben találkozhattunk, gyakorlatilag hasonló kép alakult ki bennünk vele és a Seagate-tel kapcsolatban is: gyorsak és halkak. A Pavilionban pár fokkal melegebb volt ugyan a vinyó, de ez betudható az alapból forróbb hardvereknek is.

A hangrendszer nem változott, az Altec Lansing sztereó párosa hozza a tőle elvárhatót, mélyhangban talán még meggyőzőbb is volt, mint az Asus SonicMasterje.

5. HP Pavilion dv6-1260sh - Ergonómia

Akik olvasták a tavaszi dv6-ról szóló cikkünket, azoknak semmi újdonság nem lesz, akik nem olvasták, azoknak itt egy remek lehetőség ennek pótlására.

A fedőlap a szokásos szép (már-már csicsás) HP-s mintákat tartalmazza, természetesen csillogó bevonattal, így az ujjlenyomatokat nagyon gyűjti. Viszonylag robosztus, bár a panel közepe felé közelítve már romlik az összkép. A dugig pakolt noteszt, ha nem is művészet kibontani, de csak akkor essünk neki, ha nagyon muszáj, mert meglehetősen sok csavart kell eltávolítani a művelethez (olyanokat is, amelyeket szerintünk nem kellene).

A billentyűzet a klaviatúrák egyik non-plusz ultrája. Lapos, de széles és lekerekített matt gombok, erős alátámasztás. Ennyi kell nekünk, se több, se kevesebb. Élvezet rajta gépelni, és a numerikus rész se bolondítja meg a kiosztást. A háttérvilágítás korszaka még nem kezdődött el a HP-nál, így ilyet ne is keressünk, van viszont egy érintés-érzékeny hangerőszabályzónk, amely nappal jópofa, este viszont picit vakító látvány.

A touchpadról sokadszor fogjuk elmondani, mennyire nem praktikus, de hát ez a feladatunk. Bár méretével nem lenne gond, de a csillogó borítás gyakorlatilag ellehetetleníti a normális használatot. Nedves ujjal ne is próbálkozzunk, de a száraz ujjbegyek is hamar zsírossá válnak, ugyanis valamiért ez a felület nagyon ingerli az ember bőrét. A görgetősáv széles, de nem pont ott van, ahol az ábra mutatja (picit balra inkább). A gombok picit nehezen nyomhatók és nem túl csendesek, kiváltásukra multitouch hiányában nincs lehetőség (legfeljebb egy egérrel).

A HP is két oldalra szórt el mindent, ami nekik nehezebb feladat volt, tekintve, hogy egy jobb felszereltségű gépről beszélünk. Egyedül a dupla fejhallgató kimenet és a mikrofon bemenet kapott elöl helyet a távirányítókhoz szükséges infravevő társaságában. Jól látható, hogy a hűtőrendszer szellőzőnyílása hátul található, a jobb és bal oldal is gyakorlatilag zsúfolásig tele van csatlakozókkal. A három USB-n felül kapunk egy eSATA-t (amely negyedik USB-ként is funkcionál), egy FireWire-t, egy HDMI-t, egy HP dock csatlakozót és egy 54 mm-es ExpressCard bővítőhelyet. A memóriakártya-olvasó csak az SD, XD és Memory Stick szabványokat ismeri, de valószínűleg a többségnek ez is elég lesz. Az már aggasztóbb, hogy alapból semmilyen fedőlapot nem kapott, így nagyon hamar tele fog menni porral, ha nem használjuk. Jobb oldalra került a Lightscribe képességgel felvértezett DVD-író, valamint a TV tuner antenna csatlakozója is.

A kijelző bár 16:9-es oldalaránnyal bír, még a hagyományos CCFL háttérvilágítást hordozza magában, így homogenitása nem annyira jó, mint a mai átlagé. Látószögekben csupán az átlagost hozza a Pavilion és a színvilága is melegebb színárnyalatra van állítva, mint azt várnánk (ez szoftveresen korrigálható). A minimális fényerő szerintünk egy picit magas, a maximális viszont elegendő a nappali használathoz.

A VGA felbontású webkamera képe még az Asus-énál is gyengébb volt, mozgása ugyanúgy lassú, így lényegében a jó mikrofon az, ami használhatóvá teszi a szerkezetet.

6. Teszteredmények (CPU, VGA, akkumulátor)

Jöjjenek a várva várt tesztek. Kíváncsiak voltunk, hogy az immáron négy fősre bővült mezőny hogy teljesít egymáshoz képest. A HD4650 vs. GT 240M csata az előzmények tudatában kifejezetten érdekesnek tűnt.

A processzor teszteket csak kötelességből végeztük el, hiszen az első részhez képest nem történt érdemi változás, a két új szereplőben gyakorlatilag azonos CPU teljesít szolgálatot, ráadásul ezzel már találkoztunk a Dell Studio XPS-ében is. Az Acer Aspire 5739G legerősebb változata természetesen könnyedén hozza az első helyet, ehhez nem is fért kétség.

Érdekes küzdelmeket hoztak a játéktesztek. Néhol belefutottunk furcsa eredményekbe (pl. World In Conflict, ahol a GT 220M elverte a GT 240M-et, mi sem értjük miért, de reprodukálható volt), néhol pedig csodálkoztunk, hogy mennyire kiszámíthatatlan a HD4650 sebessége (lásd The Last Remnant és 3DMark Vantage, bár ez utóbbi aligha hat meg bárkit is). Az viszont biztos, hogy a GT 240M vs. HD4650 párharcot teljesítményben az utóbbi nyerte, ami elég rossz hír az NVIDIA-nak. A GT 220M ahogy az várható volt a csökkentett shader egységek és az alacsony memória-sávszélesség miatt nagyon elmaradt a nagy testvértől, így gyakorlatilag ez lett az első olyan GPU a tesztben, amellyel már natív felbontásban is komoly kompromisszumokat kell kötnünk ahhoz, hogy elérjük a már játszhatónak mondható 25-30 fps-t. A tesztek egyébként 1366x768-as felbontásban készültek.

Az akkumulátoros üzemidők mérésénél jött a következő ledöbbenés. A HP Pavilionja valamiért nagyon sokat evett, pedig gyakorlatilag ugyanaz a videokártya és processzor dolgozott benne, mint a Dell XPS-ben, csak egy picit gyengébb akksi mellett. Ennek ellenére látványosan elmaradt a többi három résztvevőtől, így mobilitása már erősen a megkérdőjelezhető tartományba esik. Az Asus N61 a 48 Wh-s teleppel ugyanannyi ideig bírta, mint a Dell Studio XPS az 56-ossal, így elmondható, hogy a GeForce GT 220M üresjáratban kevesebbet fogyaszt a HD4650-nél.

7. Értékelés

Négy gépen vagyunk túl és a helyzet úgy néz ki, hogy nem akar változni. Két remek gépet ismerhettünk meg az Asus N61Vg és a HP Pavilion dv6-1260sh személyében, ám mindketten más területen remekelnek. Az Asus a rendkívül halk működéssel, a minőségi hangzással és a jó anyaghasználattal emelkedik ki a mezőnyből, míg a HP a fullos körítéssel ver rá mindenkire egy pár kört. Ami a teljesítményt illeti, sajnos kiderült, hogy a GT 220M már nem igazán alkalmas a modern játékok futtatására elfogadható képi világ és natív felbontás mellett, így akik eddig az F50F-et nézegették, azok inkább fordítsák fejüket a Toshiba Satellite L505-re, amelyben a HP-hoz hasonlóan egy HD4650 dolgozik. Ez az egyetlen olyan gép továbbá, amely képes lehet megszorítani az Acer Aspire 5739G-t, amely az első rész óta enyhe árcsökkenésen ment keresztül és olyan árakon kínálja a gamer belépőt, amihez hasonlót gyakorlatilag senki nem tud felmutatni. Mi továbbra is az Acer és a Dell gépeket érezzük igazán piacképesnek, a HP „mindent egybe” projektje az otthonülőknek jó, de gyakorlatilag a mobilitást teljességgel kizárja és a hőtermelés/zajszint mutatója se volt valami jó.

Az Asus N61Vg-t az Expert Computertől, a Hewlett-Packard Pavilion dc6-1260sh-t pedig a CHS Hungary Kft-től kaptuk tesztelésre, köszönjük!

Asus N61Vg:

Pro:

+ halk és hűvös működés

+ jó anyaghasználat

+ multi-touch

+ átlagnál jobb hangrendszer

+ kategóriájában jó üzemidő

Kontra:

- játékra már csak erős kompromisszumokkal elég

- kijelző színvilága nem az igazi

Hewlett-Packard Pavilion dv6-1260sh:

Pro:

+ gazdag felszereltség

+ erős videokártya

+ remek billentyűzet

Kontra:

- lehetne halkabb és hűvösebb is

- nehezen használható touchpad

- kényes anyagok belül és kívül egyaránt

- gyenge akkumulátoros üzemidő

Asus N61Vg: Hivatalos oldal | Vásárlás

HP Pavilion dv6-1260sh: Hivatalos oldal | Vásárlás

8. Specifikációk

Asus N61VG

Processzor    Intel Core 2 Duo T6600 (2.2 GHz, 800 MHz FSB, 2 MB L2 cache)

Memória    4 GB A-Data DDR2-800 CL6-6-6-18

Chipset    Intel PM45

Videokártya    NVIDIA GeForce GT 220M

Hangkártya    Realtek ALC269 HD Audio

Kijelző    16" (1366x768, glossy, LED)

Merevlemez    Seagate ST9500325AS (500 GB, 5400 rpm, 8 MB cache, SATA-II)

Optikai meghajtó    Optiarc AD-7580S

Hálózati kártya (LAN)    Atheros AR8131 PCI-E Gigabit Ethernet

Hálózati kártya (WLAN)    Intel WiFi Link 1000 BGN 802.11n

eSATA    van

HDMI    van

Mobil internet    nincs

Modem    nincs

TV tuner    opcionális

Távirányító    nincs

Webkamera    van

FireWire    nincs

Bluetooth    van

Infravörös port    nincs

Kártyaolvasó    van

Ujjlenyomat olvasó    nincs

Akkumulátor    6 cellás 48 Wh

Operációs rendszer    Windows 7 Home Premium 64 bit

Tömeg    2,71 kg

Ár (a cikk megjelenésekor)    249 ezer Ft

Hewlett-Packard Pavilion dv6-1260sh

Processzor    Intel Core 2 Duo T6500 (2.1 GHz, 800 MHz FSB, 2 MB L2 cache)

Memória    4 GB Hynix DDR2-800 CL6-6-6-18

Chipset    Intel PM45

Videokártya    NVIDIA GeForce GT 220M

Hangkártya    IDT 92HD75B3 HD Audio

Kijelző    15,6" (1366x768, glossy, CCFL)

Merevlemez    Western Digital Scorpio Blue (500 GB, 5400 rpm, 8 MB cache, SATA)

Optikai meghajtó    HL-DT-ST GT-20L DVD-RW

Hálózati kártya (LAN)    Realtek RTL8168/8111 PCI-E Gigabit Ethernet

Hálózati kártya (WLAN)    Broadcom 802.11g

eSATA    van

HDMI    van

Mobil internet    nincs

Modem    nincs

TV tuner    van

Távirányító    van

Webkamera    van

FireWire    van

Bluetooth    van

Infravörös port    van

Kártyaolvasó    van

Ujjlenyomat olvasó    nincs

Akkumulátor    6 cellás 47 Wh

Operációs rendszer    Windows Vista Home Premium

Tömeg    2,88 kg

Ár (a cikk megjelenésekor)    253 ezer Ft