A Forza Horizon eleinte egyáltalán nem érdekelt. PlayStation 3-as gyerek voltam, az Xbox számomra idegen és érdektelen sorozat volt, a Gran Turismo vagy egy jó Need for Speed pedig tökéletes kikapcsolódás volt számomra.
Aztán a Microsoft nyaka körül szorulni kezdett a hurok, az Xbox One bejelentése és tragédiája miatt cukrot osztogató bácsika lett belőle. Bevezették a visszafelé kompatibilitást, nyitottabbá tették az Xboxot, és nem mellesleg bevezették a Play Anywhere szolgáltatást, vagyis egyszer vettél meg egy játékot, majd azt megkaptad Xboxra és PC-re egyaránt. Ez nekem tetszett, de nem ez volt az egyetlen eleme annak, amiért beneveztem erre a címre.
2016-ban pár hónapig Japánban tartózkodtam, ott pedig kedvem támadt vásárolni egy Xbox One kontrollert. Olcsóbb volt, mint Magyarországon, gondoltam miért ne rendelhetnék egyet. Külön élmény volt megvenni, mert hibás volt az analóg karja. Bár online vettem, a fogyasztóvédelem ott rendkívül gyenge, és a Microsoft ügyfélszolgálata egyáltalán nem tudott angolul, ráadásul csak telefonon lehetett velük kommunikálni. Izgalmas élmény volt kicseréltetni a vezérlőt, de végül sikerült.
Hazajöttem Japánból, az új kontrollerhez azonban kellett egy jó játék. Mivel a Forza Horizon 3 2016 szeptemberében az első Play Anywhere játékok egyike volt, úgy gondoltam, nincs veszteni valóm, megveszem.
És nem is csalódtam benne! Nagyon tetszett a gyönyörű grafika, a nyílt világ, a változatos terep, a különböző autótípusok és a rengeteg közösségi megoldás, az Xbox gamepad ravaszának újfajta rezgéséről nem is beszélve. Szerettem, hogy időre versenyezhetünk másokkal, ezt a megoldást ugyanis külön vadásztam a Criterion-féle Need for Speed Hot Pursuit óta. Az online versenyek változatosak voltak, több játékmód, hangulatos összecsapások, mind-mind csak növelték az FH3 értékét.
Úgy éreztem, hogy nem csak egy játékot, hanem egy teljes csomagot vettem meg egyetlen címben, hiszen annyiféle módon lehet játszani egy Horizon játékot.
Van egy kampány, de az, hogy gyűjtögetsz, versenyzel, fotókat készítesz vagy kihívásokat teljesítesz, rajtad áll. Általában nem szeretem a nyílt világú játékokat, mert a túl sok feladat miatt nem tudod, mivel foglalkozz igazán, de akkor és ott ez nekem bevált. Bár Game Pass-ban próbáltam a Forza Horizon 4-et és az 5-tel is játszottam így egy kicsit, összességében ez a két játék nem tett rám akkora hatást, mint a 3. rész.
Pont ezért féltem benevezni a Forza Horizon 6-ra. Eleve drága a játék, 70 eurót nem vagyok hajlandó még erős forint mellett sem kiadni videojátékért. Ennyiért hardvert szoktam venni, de nem millió példányban értékesített, mikrotranzakciókkal fertőzött szoftvert. Ez nálam nem volt pálya, ám mégis, volt egy dolog, ami nagyon piszkált a játékkal kapcsolatban. A helyszín. Japán.
Vagyok olyan őrült, hogy egyetemen japán szakon tanulok, vagyis eleve érdekelnek a keleti cuccok. Visszagondolva, a videojátékok, a PlayStation és a Nintendo keltette fel bennem először a Japán iránti kíváncsiságot. Mivel összesen már voltam kint 5 hónapot, és több éve intenzíven az ország kultúrájáról tanulok, talán egy picivel többet tudok erről a területről, mint egy átlag magyar. Idén be is fejezhettem volna a tanulmányaimat, ám egy álmom fog teljesülni, egy évre kimegyek cserediáknak. Emiatt az a helyzet, hogy talán szakmai ártalom is, de különösen érdekel, hogy milyen módon nyúl Japánhoz az a Microsoft, aki 10 évvel ezelőtt azon is meglepődött, hogy valaki Xbox kontrollert vett tőlük, miközben egy kukkot sem tudott a teljes cégcsoport angolul, hogy szegény gaidzsint megnyugtassa.
Mivel nem érkezett a Microsoft részéről hozzáférés a játékhoz, sikerült találnom egy 30 euróval olcsóbb megoldást, amivel azért már ki tudtam egyezni. Nézzük is meg hát, hogy milyen keleti szél hozta erre a Microsoft idei talán legnagyobb dobását, a Japánban játszódó Forza Horizon 6-ot.
Ha volt már dolgod Forza Horizon játékkal, akkor túl nagy meglepetés nem fog érni. Ami az előző részekben elérhető volt, jól működött, az itt is megtalálható. A korlátok nélküli szabadság, a végtelen lehetőség itt is megvan, ez egy olyan nyílt világú autós cím, ami tényleg igyekszik a legtöbb játékos igényeit lefedni. Szóval, minden, ami korábban jó volt, csak éppen Japánban, elképesztő minőségben. Ha viszont új vagy a szériában, akkor azért egy részletesebb ismertetőt illendő, hogy írjak arról, hogy miről is van szó.
A Forza Horizon játékok árkád autóversenyzős címek, ilyesformán nincs köze a szimulátoros Forza Motorsporthoz. Ez a Need for Speed, Test Drive Unlimited, Insane és a Burnout Paradise keveréke, ezek mindenféle komolytanságával, ám szórakoztató faktorával együtt. Ezekben a játékokban az autók csak eszközök, hogy kikapcsolódjunk és száguldozzunk, a fizika és a realitás elég tágan értelmezendő. A fejlesztő a Playground games, akik nevükhöz méltóan egyfajta játszóteret hoztak létre, csak éppen kocsikkal.
A Forza Horizon ráadásul a szabályokat is igyekszik a lehető legnyitottabban kezelni. Bár a versenyek általában kötött útvonalon folynak, a célig eljutni többféle módon is lehet. A Burnout Paradise féle szabadság, miszerint „juss el A-ból B-be elsőként”-féle játékmódok itt is megtalálhatók, ám a Forza Horizon legtöbb eseménye checkpoint rendszerhez kötött. Egyik kaputól a másik kapuig kell eljutni, ami a pályát jelöli ki, ám mivel nincs előre lefektetett aszfalt, így a fejlesztők, és a többi, pályákat alkotó játékoson múlik, hogy milyen extrém vagy éppen milyen nyugodt terepen versenyzünk.
Az alap versenyek tehát úgy néznek ki, hogy aszfalton, földúton, rizsföldön, raktárban, reptéren, konténeren és más-más extrém helyen van a kapu, amin át kell menni. Van azonban olyan is, hogy nincs megszabva nyomvonal, és csak el kell jutni a pálya másik részén látható célig. Ez például olyan esetekben hozható elő, ha kihívunk más játékosokat. Ilyenkor bár a GPS rendszer tervez nekünk egy útvonalat, ám ha a sűrű erdőn keresztül gyorsabban el lehet jutni a célba, akkor senki nem fog a navigációs rendszerrel szórakozni, csak megy előre rizsen-uborkán, hogy elsőnek érjen oda.
A Forza Horizon azonban ennél jóval színesebb és változatosabb, ez csak az alapja a dolgoknak. Az őrültebbnél betegebb versenyek és események a sorozat védjegyévé váltak, éppen ezért lepett meg a visszafogott start. A Forza Horizon játékokban lehetetlenül elborult versenyekkel szoktunk kezdeni, a legutóbbi részben például egy repülőből dobtak ki minket, hogy aztán homokviharban és trópusi esőben versenyezhessünk, itt azonban szinte csak autókázunk a különböző japán tájakon. Volt itt egy kis Shinkansen, ami éppen elment mellettünk, egy műhold fellövése, amihez éppen odaérünk, de majdhogynem ennyi volt.
Ez nem feltétlenül baj, mert így volt időnk megcsodálni a tájakat, amire az egész játék építkezik, de erre majd később visszatérek. Persze nem kell félteni a játékot, a sok agymenés közben még egy „Gundam”, avagy meka is lesz, amelyik úgy gondolja, hogy érdemes kiállni ellene egy versenyre.
A fene nagy szabadságunkkal jöhetne az is, hogy túl sok mindent csinálhatunk, így nem haladunk előre, és hamarabb megunjuk a játékot, minthogy befejeznénk. A Forza Horizon rendszere viszont támogatja az ajánlott esemény funkciót, aminek az a célja, hogy a fejlődésünkhöz és előrehaladásunkhoz szükséges közeli eseményeket, versenyeket dobja fel számunkra, így Horizon karszalagokat fejleszthetünk, ezeknek hála pedig még jobb és még több eseményen vehetünk részt.
A kijelölt események a pálya különböző pontjain vannak elhelyezve, nekünk oda kell autóznunk, hogy beszálljunk a kihívásba. Azért, hogy a kocsikázás ne legyen üres, a világban számtalan időrabló kis feladat található. Vannak ugratók, drift zónák, sebességmérők, gyűjthető kabalák, XP táblák, felfedezni váró utak, rejtett autók, fényképezni való tájak, autók fotózása, rejtett garázsok megtalálására, pályák építése és sok más, vagyis végtelen lehetőség, hogy elüssük az időt. Ha ezeket megtaláljuk vagy begyűjtjük, akkor a játék valamilyen szinten jutalmaz minket. Eleve itt minden verseny, így az is számít, hány útvonalat fedeztünk fel, hány táblát törtünk össze, milyen gyorsan mentünk át a sebesség kapun és még sorolhatnám, mi mindent számol a játék, értékel, majd összehasonlítja az eredményünket a barátainkkal vagy a többi játékossal. Persze, olyan versenyekhez, amiket már korábban teljesítettünk, gyorsutazhatunk is, ez tőlünk függ.
A versenyek maguk változatos terepen játszódnak. Autópályák, ahol a gyorsaság a döntő; kikötők, ahol a tereptárgyakat illik kikerülni; rizsföldek, ahol a 4x4-es gépek dorombolhatnak; patakok, falvak és egyéb földutak, dombok a rali versenyzőknek; illetve szerpentines utak, avagy tógék (峠 érdekes és sokatmondó kandzsi, egy hegyet ábrázol, mellette pedig felfelé és lefelé kandzsikkal), a driftelős élményért. Ez utóbbi ráadásul külön játékmódként szerepel, online és offline is lehetőségünk van mások ellen 1v1 tóge küzdelmeket vívni, annak kiderítésére, hogy ki tudja a legjobban kontrollálni az autóját a drifteléssel a hegyi utakon.
Talán a Need for Speed: Carbon volt az utolsó játék, ahol ennyire jelentős volt ez a fajta játékmód és én játszottam vele, mert nem vagyok a driftelés szerelmese, de öröm látni, hogy itt ilyen erősen jelen van ez a stílusú játék is. Amúgy a tóge versenyek kedvéért el is kezdtem nézni az Initial D sorozatot, ami ezt a fajta versenytípust mutatja be, ráadásul a Forza Horizon 6 tele van ezen manga/anime sorozat utalásaival.
Külön megemlíteném még a fuvarozós játékmódot is, ahol is futárként kell felvenni a rendelést, majd időre kivinni. Szerintem nagy móka, a PlayGround games pedig ötletes kihívásokkal teszi még színesebbé.
Az biztos, hogy az autók szerelmesei nem semmi élményt kapnak a legendás járművek hazájából, Japánból.
Mint említettem, a Toyota AE86-tól kezdve a Subaru Imprezán át, a Nissan Skyline GT-R-en keresztül a neves japán cégek JDM autói megtalálhatóak itt, de ez csak egy kis szelete annak a 600-nál is több autónak, ami a játék részét képezi.
A versenyek az ismerőseink vagy más játékosok, úgynevezett Drivatarjai ellen folynak. Ezek a virtuális AI vezérelte Drivatarok egy-egy játékos viselkedéséhez igazodnak. Példának okáért, az én Drivatarom megjelenhet bárki versenyében, és ha én agresszívan vezetek, elé vágok valakinek vagy kilököm, akkor ez a virtuális avatarom felveszi a viselkedésem és más játékosok versenyében is így fog viselkedni.
A Drivatar rendszer összességében sokkal jobb játékélményt nyújt, mint a Gran Turismo mesterséges intelligenciája, az ugyanis kritikán aluli körözgetés, itt viszont valódi versenyélményed lehet. Hozzá kell azonban tenni, hogy nem a GT Sophy-ról beszélek, hanem az alap MI-ről, amit a GT-ben a kampány során kell céltalanul és buta módon előzgetned.
A játék ráadásul nem szeretné, hogy unatkozz. Ha túl sokat nyersz, akkor felajánlja, hogy nehezebb ellenfeleket rak be ellened, jobban, okosabban vezető Drivatarokat, hogy meglegyen a kihívás. Ha sokat veszítesz egymás után, akkor szintén felajánlja a nehézség váltás lehetőségét és könnyít a dolgokon.
A Forza Horizon 6 tehát megpróbálja megtalálni azt a nehézségi fokozatot, hogy a lehető legjobban szórakozz.
A játékban számtalan segítő és könnyítő funkció van. Eleve magyar nyelvű a játék, vagyis a menüben barangolni nem túl nehéz így. Másrészről lehetőségünk van akár egy kisgyereknek is beállítani az ideális játékélményt, hiszen 3 éves kortól játszható címről beszélünk, ha kell, akkor az autó magától is kanyarodik és fékez a kanyarban.
Az idővisszatekerő rendszer itt is működik. Ha van egy kanyar, amit nem sikerült bevenned, egyszerűen csak visszapörgeted az időt és megpróbálod újra, és újra és újra, egészen addig, amíg a tökéletes eredményt el nem éred. Nem kötelező a használata, de sokat tud segíteni, ha egy hiba miatt a teljes versenyed elúszna. A visszatekerésnek ráadásul nincs limitje. Természetesen nem lehet a végtelenségig visszamenni az időben, de nincs megadva, hogy csak háromszor próbálkozhatsz. Online módokban azonban a világ nem áll meg, ha visszatekered a saját időd, akkor szinte biztos, hogy elveszíted a versenyt.
Ha viszont a kihívást keressük, akkor lehetőség van „szimulátor” beállításokon játszani. Ilyenkor az autó viselkedése kevésbé árkádos, akár még kormánnyal is játszható, de azt tudni kell, hogy online játékban így hátrányt fog az illető szenvedni. Egyszerűen ez egy olyan cím, ahol a gamepad a leghatékonyabb mód a játékra.
Mindezek mellett talán érthető, hogy a Forza Horizon történetében nincs semmi dráma. Mindenki boldog, pozitív, semmi negatív dolog nem történik sehol.
Utazásunk során azonban, ha van internet hozzáférésünk, illetve konzolon előfizetésünk, nem csak gépi ellenfelekkel találkozhatunk. A pontgyűjtős, időre menős és tóge versenyeket már említettem, de rengeteg más játékmód várja azokat, akik online is szeretnének játszani.
A konvoj segítségével egy csapat képes különböző versenyekbe bekapcsolódni, de ez csak egy része a dolgoknak. A nyílt pályán közlekedve véletlenszerű eseményekbe is belecsöppenhetünk, ilyenkor a közösség közösen gyűjt pontokat, hogy sikerüljön az event.
A meccskeresővel különböző játékmódokba ugorhatunk bele. Vannak egymást követő versenyek, ahol különböző pályákon, különböző autókkal csaphatunk össze, de visszatér a FH4-ben bemutatkozott battle royale mód is. A driftverseny sokak kedvenc játékmódja lesz, hiszen itt nem más a cél, mintsem a legtöbb pontot gyűjtsük össze, jelezve, hogy ki az aszfalt királya.
Új játékmódok is érkeztek. A tóge versenyt már említettem, 3 körön keresztül 1v1 küzdelem lefelé vagy felfelé a hegyes szerpentines utakon. A Bújócska típusú játékban egy játékos civil autónak tűnik, és el kell jutnia a célba, míg az üldöző 5 autónak meg kell találnia ezt a kocsit a világban. Fontos, hogy ilyenkor a bújó szabályosan vezessen, hiszen csak így van lehetősége elvegyülnie az utakon. A harmadik játékmód az Egyenautós verseny, ahol mindenki ugyanolyan autóval megy, így nem fordulhat elő az, hogy valaki a tuningja miatt előnyre tesz szert.
Az autók ugyanis tuningolhatóak, személyre szabhatóak. Lehetőségünk van erősíteni vagy gyengíteni őket, hogy egy-egy kategória csúcsán helyezkedhessenek el, de akár a legapróbb beállításokba is belenyúlhatunk, mint amilyen a futómű, keréknyomás, kormány, tengelyek és a többi. Ha valaki el szeretne mélyülni az autója beállításaiban, akkor erre van lehetősége.
Vizuálisan is van lehetőségünk belenyúlni a dolgokba. Ha van időnk, akkor mi magunk is felmatricázhatjuk a járgányunkat, úgy nézhet ki a vasmasinánk, ahogy megálmodtuk. Ha azonban az egyszerűbb utat válasszuk, egyszerűen csak letölthetjük a más játékosok által készített megjelenéseket, így csodálatos műremekekkel díszeleghetünk a virtuális utakon.
A kreativitás itt nem ér véget. Biztos vagyok benne, hogy több óra hosszás oktató videók kerülnek majd fel a netre, hogyan kell saját garázst, nyomvonalat, vagy akár a semmiből létrehozott versenypályát felépíteni, a játék ugyanis rengeteg assetet biztosít arra, hogy a kreatív játékosok több ezer órán keresztül építhessék saját világukat.
Míg legutóbb, a jól sikerült, ám túlárazott Screamert leginkább Steam Decken játszottam, a Forza Horizon 6 esetében erre most nincs lehetőségem. Nagyon szerettem volna Steam Decken is pörgetni, ám az Xbox konzol/PC verziót vásároltam meg, ami annyit jelent, hogy a Windows nélküli Steam Decken a játék nem elindítható, a dual boot opciót még nem hackeltem rá a gépre. Ha Steamen vásárolja meg az ember, akkor a 70 euró mellé jár Steam Deck kompatibilitás is, ami azért jó hír, de azért érdemes erről is megejteni pár szót.
Először is, a Microsoft megköveteli az online jelenlétet, legalábbis indulásnál. Ez nagyon kellemetlen jelenség, mert utazásnál nagyon fontos lenne, hogy akár net nélkül is működjön. Talán emiatt az aggresszív DRM miatt engedtem el igazán a Steames verziót, egy single módban is játszható játék ne akarjon mindig bejelentkezni az Xbox fiókomba ürügyként, hogy figyelje, nem loptam-e el a játékot.
Másrészt a tesztek alapján a Steam Deck verzió képes 60 FPS-re, de csak vidéken. Városban 30 körülire esik le a framerate, ami egy versenyjáték esetében talán túl kevésnek érződik.
Mindenesetre ezen bekezdések elejére egy egészen átfogó Steam Deck teszt videót beraktam, a videó készítője szerint sokat nem érdemes várni ettől a verziótól, de működni fog. Ebből adódóan jó hír, hogy amennyiben régebbi, gyengébb hardverrel rendelkezel sincs nagyon mitől félned. Ha a géped tudja futtatni a Steam Deck szintű játékokat, akkor a Forza Horizon 6-tal se lesz gondod. Mivel az én konfigurációm egy RTX 4070, Ryzen 7 5700x3D, 32Gb DDR RAM gép, így az optimalizációt nehezen tudnám objektíven értékelni. Az biztos, hogy álomszépen fut, streameltem is Twitch-re közben és semmi gond nem volt az alapból ULTRA beállításokkal, amit a játék ajánlott nekem. Érdekesség, hogy a játék futása közben ellenőrizhetjük, hogy a különböző grafikai beállítások milyen szinten befolyásolják a futási teljesítményt. Látjuk, hogy mennyi FPS csökkenés várható egy-egy funkció alkalmazásával. Profi munka.
A fesztiválhangulatból kezdett elegem lenni, ezért sem játszottam sokat a 3. utáni részekkel, de itt ez már tényleg minimalizálva van. Vannak fesztiválhelyszínek, de a fő hangsúly tényleg az országon van.
Japán tényleg olyan, mint itt. Persze érthető módon, hiába hatalmas a pálya, tömörítve van, a nevezetességek azért nincsenek egymáshoz ennyire közel. De maga a hangulat, az utcák, az utak, a parkolók, az üzletek, a benzinkutak, a kisboltok, a járdák, a fák, a növények, az időjárás, a színek, mind-mind valódi, 100% Japán. Tényleg olyan a játékban vezetni, mint ott autózni. Egyszerűen az a fauna, az a építészet olyan szépen visszaköszön, hogy aki volt már ott, az biztosan ismerősnek éli meg a környezetet.
A Playground Games elképesztő munkát végzett, olyan kutatásokat végeztek, amivel tényleg sikerült hiteles és valós képet lefesteniük a japán városokról és a vidékről. A legapróbb részletekre is figyeltek, és itt most nem a látványosságokat említem meg, hanem tényleg azt, hogy a parkolókban ott van a kis betontömb, aminek neki tudnak tolatni kerékkel, hogy az aszfaltfestések megegyeznek a valósággal, hogy a korlátok úgy néznek ki, mint a valóságban és még sorolhatnám.
Van egy-két dolog, amibe még bele tudnék kötni, de az biztos, hogy ez nem egy olyan Japán, amit a nyugati ember messziről elképzel, hanem egy olyan Japán, ami közelebb áll a valósághoz, mint egy kívülálló hinné. Találkoztam már olyan magyarokkal, akik szerint Japán biztosan szmogos, nincsenek erdők, minden be van építve; biztosan minden animés vagy éppen mindenki furcsa ruhákban jár. Az FH6 nem ilyen sztereotip hülyeségekkel van tele, hanem a gyönyörű valóságot mutatja meg, egy autóscím formájában. Persze a játék kedvéért idealizált, például szinte mindenhonnan látható a Fudzsi, de ez nem von le annak az értékéből, hogy milyen csodálatos és alázatos munkát végeztek a fejlesztők.
A különböző látványosságok szintén megtalálhatóak itt. A Playground Games itt kicsit óvatos volt, mivel mindezek csak messziről csodálhatóak meg, nem lehet csak úgy nekik menni vagy összetörni őket, holott a játékban a legtöbb minden elpusztítható. Például teljes erdőket tudunk letarolni, ha kedvünk tartja, de a Japán szimbólumának számító cseresznyefák védettek, azok megállítanak minket. A Tokió Tower, a Sibuja átkelő, kastélyok, templomok, szentélyek, van itt tényleg szinte minden. Ráadásul a hatalmas terep többféle régiót is felvonultat. Sokan nem tudják, de Japán hosszában hatalmas, Európának egy jó részét lefedné, így eléggé változatos is. A Playground Games szerencsére nem csak egyféle éghajlatot és területet vett figyelembe, jól behatárolható, hogy az ország mely részén járhatunk a virtuális járgányunkkal. Az, hogy évszakváltás is van, még izgalmasabbá teszi az egészet.
Nem győzöm dicsérni azt a munkát, amit beletettek az ország reprezentálásába. Elképesztő.
Ráadásul van egy olyan játékmód is, ahol lényegében egy túravezető végigkísér minket az ikonikus helyszíneken, mesél az épületekről, utcákról és persze a legendás autókról, amiket éppen vezetünk. Unalmas módnak tűnhetne, de nem az, talán az egyik legjobb a játékban. Ez már szinte kultúrsokk, amit a Forza Horizon nyújtani tud.
Ráadásul a játék tele van popkulturális, animés és mangás easter eggekkel. Van utalás Pokémonra, animékre és más olyan dolgokra, amik színesítik az élményt. Apró utalások az utcákon, rádiókban és a küldetésekben.
Ha már rádió. A rádióadók között van J-Pop adó is, japán műsorvezetővel, itt pedig több olyan „animés” zene is hallható, mint a YOASOBI, a Creepy Nuts vagy a BABYMETAL. Természetesen aki nem szereti a J-Popot vagy a J-Rockot, az más klasszikus Horizon rádióadókat is hallgathat például Linkin Park-féle előadókkal.
Összességében a Forza Horizon 6 felülmúlta a várakozásaimat. Az a szint, ahogyan bemutatják a szigetországot, az építészetet, a természetet, az ott lét élményét nyugati fejlesztőktől egyértelműen példátlan. Az biztos, hogy a Forza Horizon 6 a legnagyobb tisztelettel és szeretettel készült a szigetország kultúrája és autós kultúrája iránt, nem is nagyon tudnék ebbe belekötni. Azt nem tudom garantálni, hogy megéri megvenni a FH5 után, szerintem, mint videojáték nem lépdel olyan nagyokat előre a cím, nem sok különbség van eközött és az FH3 között. Ám ha sosem játszottál még vele, esetleg több részt is kihagytál eddig, akkor mindenképp fontold meg az FH6 beszerzését, mert ez egy olyan szeretettel készült alkotás, ami megérdemli a figyelmet.