A Webb Űrteleszkóp legújabb célpontjának poláris anyagsugarai úgy nyúlnak szét az űr sötétjében, mint egy irizáló tintahal. A nyalábokat kibocsátó rendszer Herbig–Haro-211 néven ismert. Az anyagsugarak egy formálódó csillagból lövellnek ki két irányba, amely a Földtől mintegy 1000 fényévre található a Perseus csillagképben. A protocsillag mindössze a Nap tömegének 8%-át teszi ki, de idővel a Naphoz hasonló nagyságúra fog nőni.

Az objektumot 2022. augusztus 28-án észlelte a Webb közeli infravörös kamerája, és az akkori megfigyelésekből készült kompozit képet a napokban tették közzé. A csillag nyalábjait elemző tanulmány szerzői elmondása szerint meglepő módon szinte nyoma sincs atomi vagy ionizált emissziónak a nyalábban, ami arra utal, hogy ez szinte tisztán molekuláris. A csapat úgy véli, hogy az anyagsugarakban terjedő lökéshullámoknak nincs elég energiája ahhoz, hogy a molekulákat alkotó atomjaikra és ionjaikra szakítsa.

A Herbig–Haro-objektumok az űr olyan energikus régiói, ahol a gyorsan mozgó anyag kölcsönhatásba lép a környezetével, és ionizált gázcsomók fényes régióit hozza létre. A fenti a képen a HH-211 a szén-monoxid, a szilícium-monoxid és a molekuláris hidrogén gerjesztett emissziójától ragyog. A nyalábok belsejében csomók és spirális részek figyelhetők meg, amelyek a szakértők szerint szilícium-monoxidból állnak. A nyalábok protocsillaghoz legközelebb eső részeiben az anyag másodpercenként 80–100 kilométeres sebességgel áramlik kifelé.

A Webb figyelemre méltó műszereinek köszönhetően a Herbig–Haro-211 sokkal tisztábban látható az infravörös és a közeli infravörös hullámhosszakon a környező gázon és poron keresztül, mint ami más távcsövekkel lehetséges lenne. Az objektum azonban még mindig rejteget titkokat. Például a szakértők úgy sejtik, hogy a mélyén lévő csillagkezdemény valójában egy kettős rendszer lehet. A további megfigyelések tisztázhatják, hogy mi található a rendszer belsejében, de már maguk a nyalábok is rengeteg munkát adhatnak az elemzőknek – azon túl, hogy nagyon jól mutatnak.