1. Bevezető és specifikáció
Bár az Intel teljes offenzívát hirdetett az ősszel bemutatott ultrabookokkal, továbbra is vannak olyan gyártók, melyek nem rendelkeznek ebbe a kategóriába tartozó eszközzel. Itthon kezdetben csak az Acer Aspire S3 volt elérhető, majd év végén megérkezett az Asus Zenbookja is, most pedig itt van a Hewlett-Packard saját megoldása.
Az ultrabook, mint kategória korábban is létezett már, hiszen az Apple MacBook Air-je jó pár éve megfelel mindazoknak a követelményeknek, amelyeket az Intel a jellemzően 13,3”-os, legfeljebb 1,5 kg-os össztömegű noteszgépekkel szemben támaszt. A gyáróriás célja ugyanakkor a szélesebb körben való elterjesztés és (ennek érdekében) az 1000 dollár alatti árcédula volt, amelynek külföldön még csak-csak meg tud felelni egy-egy modell, de itthon nagyon kevés terméknek sikerül bekúsznia a bűvös 300 ezres bruttó végfelhasználói ár alá.
Sajnos a HP Folio13 is jócskán meghaladja ezt a határt, nagyjából 350 ezer forintba kerül, amely már a nagyon jól felszerelt Asus Zenbook, illetve az ultrabooknak tekinthető, de külön világát élő Samsung Series 9 árszintje. Ettől függetlenül a termék tulajdonságai biztatóak, valamint az is érdekessé teszi a HP ultrabookját, hogy kialakítás szempontjából átmenetet képez az otthoni és a belépő üzleti megoldások között.
Jól látható, hogy vannak pozitív tulajdonságok dögivel, hiszen az USB 3.0 támogatás mellett beépítve kapunk vezetékes hálózati kártyát, továbbá az optikai lemezekről sem kell lemondanunk, hiszen USB-s formában szintén jár egy DVD-író a termék mellé. A 3 év garancia mellett nem mutat rosszul a beépített, ugyanakkor 59 Wh-s kapacitással rendelkező akkumulátor, egyes felhasználók pedig valószínűleg örülni fognak a Windows 7 Professionalnek is (a megszokott Home Premium helyett).
A már említett DVD-író mellett csak a szokásos kellékeket kapjuk a Folio mellé, amely azért is meglepő, mert az ultrabookokra nem jellemző nagy doboz sokkal többet sejtet. A tápegység ugyanakkor 65W-os és viszonylag gyorsan tölti a szokásosnál nagyobb akkumulátort.
2. Hardver és hangzás
Az ultrabookok közül eddig a Samsung Series 9 családba tartozó 900X3A volt a leghalkabb, utána következett a sorban az Asus Zenbookja, az Acer Aspire S3 pedig már érezhetően hangosnak bizonyult maximális terhelés mellett. A Folio13 üresjáratban viszonylag halknak tekinthető, amolyan tipikus háttérzajként lehet elképzelni a kisméretű ventilátor által produkált zajszintet. Az 50-55 fok közötti hőmérséklet átlagos, a maximális terhelés mellett mért 74 viszont az élmezőnybe tartozik, más kérdés, hogy az Aspire S3-hoz hasonlóan ez a készülék is érezhetően hangos lesz, ha minden porcikáját kőkemény munkára fogjuk. A burkolat se alul, se felül nem melegszik át, éppen hogy langyosnak mondható, amely elismerésre méltó és ebből kifolyólag a nyári használat sincs veszélyben.
A Windows pontszámok a jól megszokott módon alakulnak, ami furcsa lehet, hogy a készülékbe 1600 MHz-es memóriát tettek, annak ellenére, hogy a platform csak 1333 MHz-es maximális frekvenciát támogat. A 4 GB RAM-ot sajnos itt sem tudjuk bővíteni, ennek két fizikai korlátja is van. Egyrészt a gépet viszonylag körülményes megbontani, ami nagyobb probléma a második memória szlot hiánya. Ez nem meglepő ugyanakkor, hiszen az eddig nálunk járt ultrabookok közül egyik se volt bővíthető.
A 128 GB-os SSD-t a Samsung szállította a HP-nak. Ugyanezzel az SSD-vel már találkoztunk, nem meglepő módon a Samsung Series 9-es notebookjánál. Az mSATA tokozású, rendkívül apró 1,8”-os meghajtó ma már nem számít kifejezetten gyorsnak a mezőnyben, de egy átlagos merevlemeznél még mindig fényévekkel rugalmasabb használatot biztosít a mindennapok során. A rendelkezésre álló 119 GB-ból 18,2-t visz el a rendszer visszaállításra használt partíció, a maradék durván 100 GB-ból pedig hozzávetőlegesen 75-80 az, ami szabad.
A Dolby Advanced Audio minősítést kivívó hangrendszer az ultrabookok között abszolút jónak számít, bár ebben valószínűleg az is közrejátszik, hogy a Folio13 egy picivel vastagabb is, mint a többi modell. Egy szó, mint száz, nem szól rosszul, főleg a hangtisztaság az, ami meglepetést okozott nekünk.
3. Ergonómia és kinézet
Az eddig nálunk járt ultrabookok többé-kevésbé a MacBook Airhez hasonló sémára épültek. Nagyon vékonyak voltak, ezüstös színvilággal, optikai meghajtó és a vezetékes hálózati kártya nélkül. Ezzel szemben a HP valóban elrugaszkodott a trendtől és inkább a Pavilionok, illetve az olcsóbb Probookok felé vette az irányt a Folio13 megtervezésekor. Véleményünk szerint ez nagyon jó döntés volt, nem csak azért, mert a némileg vastagabb kialakítás könnyebb használhatóságot eredményezett, hanem azért is, mert a készülék hozzánk távolabb eső része pontosan ugyanolyan vastag, mint a hozzánk közelebbi. A fémes felső burkolat a lekerekített élekkel nagyon impozánssá és kecsesség teszi a készüléket, de a legjobban mégis a gép alját szerettük, amely gumírozott műanyagból készült, így kifejezetten jó érzés kézbe venni és cipelni. Korábban már említettük, hogy házilag elég macerás szétszedni a kis Folio-t, így az SSD és a memória cseréje a későbbiek folyamán egy kis utánjárást igényel, de az első három évben a garancia miatt ezzel nem is kell foglalkoznunk.
A billentyűzet kellemes csalódásnak bizonyult, ugyanis nem csak, hogy kényelmesen lehet rajta gépelni, de végre normális háttérvilágítással is rendelkezik, igaz, csak két állása van, így a fényerejét nem szabályozhatjuk. A klaviatúra alátámasztása elég stabil, a gombok viszonylag rövid úton járnak, de holtjátékuk minimális. Sajnos a most futó Probook/Elitebook generációtól sikerült megörökölni az apró méretű kurzor billentyűket is, amelyek továbbra se tekinthetők felhasználóbarátnak. A funkció billentyűk viselkedése BIOS szinten állítható, alapértelmezés szerint a másodlagos képességük aktivizálódik lenyomás után.
A touchpad a gép talán egyetlen igazán gyenge pontja, ugyanis hasznos felületének érzékenysége eléggé változó. A fizikai gombok csak nyomásra érzékenyek, az érintés érzékeny felület odáig már nem terjed ki. Nyomásuk elég nehézkes, ráadásul főleg a bal alsó és a jobb alsó saroknál van esélyünk a viszonylag kényelmes kezelésre. Sajnálatos módon a jobb gomb funkcióját multitouch művelettel nem tudjuk kiváltani, legfeljebb a billentyűzeten található helyi menü gomb lehet segítségünkre (szóköztől kettővel jobbra).
Csatlakozóból viszonylag keveset kapunk, analóg video kimenetet például ezúttal sem találunk, így a legtöbb projektorra csak átalakítóval tudjuk majd rákötni a Folio-nkat. Örvendetes ugyanakkor az USB 3.0 és – bár mi sem használjuk egy ideje, de – a LAN kártya is jó szolgálatot tehet még. A kártyaolvasó csak az SD kártyákat kezeli, de a mai világban ez aligha lehet probléma.
A kijelző színvilága pompás. Kalibrálni nem nagyon kell, hiszen színei abszolút kellemesek a szemnek, egyik csatorna sincs túlerőltetve, akárcsak a kontraszt, ami egyenesen tökéletes. Több kolléga is elismerően csettintett, amikor a keze ügyébe került a kis masina. A fényerő tartomány szintén kellően tág, így a napsütéses időben való munkavégzésnek egyedül a tükröződő bevonat állhat útjába. A kávában lévő HD felbontású webkamera képminősége viszont jóindulattal is csak átlagos. A mikrofon korrekt módon teszi a dolgát.
4. Teszteredmények
Az alacsony fogyasztású Core i5-2467M már több ízben járt nálunk és nem meglepő módon most is pontosan ugyanúgy teljesített, mint a korábbi két esetben. Ami figyelemre méltó, az a 128 GB-os SATA2-es SSD sebessége, amely 70%-át képes csak hozni az Asus Zenbookban látott 256 GB-os SATA3-mas változatnak.
Nem tudjuk, hogy a HP optimalizált-e valamit a rendszeren vagy sem, esetleg az új driverek okozták a gyorsulást, mindenesetre az tény, hogy az eddig tesztelt három ultrabook közül még úgyis a Folio13 volt a leggyorsabb, hogy az Asus Zenbookjában erősebb processzor zakatolt.
Az ultrabookok közül egyértelműen a HP megoldása teljesített a legjobban, ami az akkumulátoros üzemidőket illeti. Ha a Samsung Series 9-es készülékét kivesszük a pakliból, akkor a hivatalosan is ultrabooknak minősülő noteszgépek közül már a soron következő Asus Zenbookra is 1-1,5 órát ver körülményektől függően, ami dicséretes.
5. Értékelés
Összességében elégedettek voltunk a Hewlett-Packard Folio13 névre hallgató ultrabookjával, de azt továbbra sem értjük, hogyan lesz az 1000 dolláros kategóriából ennek másfélszerese, mire eléri a hazai boltok polcait. Az Acer Travelmate 8481G továbbra is hazavihető 100 ezer forinttal olcsóbban úgy, hogy még egy dedikált videokártyát és ennek megfelelően NVIDIA Optimus technológiát is kapunk mellé. Tény, hogyha szeretnénk bele egy 128 GB-os SSD-t, akkor legalább 40 ezret ki kell fizetnünk pluszban, de a különbözet még így is tetemes. Bár értetlenségünknek adtunk most hangot, nem szabad elfelejteni a kis Folio érdemeit sem, hiszen a kicsit nehézkesen kezelhető touchpadon és a nyúzás hatására kicsit zajos hűtőrendszeren felül konkrétan semmibe nem tudtunk belekötni. Az anyaghasználat tényleg pompás, a billentyűzet szintén remek, ráadásul a gyártótól nem megszokott módon saját háttérvilágítást is kapott. A kijelző az élmezőnybe tartozik, valamint az üzemidő is a leghosszabb az eddig tesztelt ultrabookok közül. Az USB 3.0 támogatás, illetve a vezetékes hálózat lehetősége se hiányzik, ráadásul az optikai lemezeink kezeléséről is gondoskodott a gyártó egy elegáns külső meghajtó formájában. A termék tehát ajánlott mindazoknak, akik hajlandók az „ultrabookság” miatt kifizetni azt a felárat, amelyet a besorolás jelent. Tény, hogy a Folio13 még mindig sokkal olcsóbb, mint a kategória alapját képező MacBook Air, de ez inkább követelmény, mintsem előny, ha a HP a piacon labdába szeretne rúgni. Nemsokára megérkezik a szerkesztőségbe viszont a Toshiba 300 ezer forint alatti áron kínált ultrabookja, a Portégé Z830, amely ha jobb partinak bizonyul, mint az eléggé középszerűre sikeredett Acer Aspire S3, akkor talán felkavarhatja majd az állóvizet ebben a kategóriában.
A Hewlett-Packard Folio13-mat a gyártó hazai képviseletétől kaptuk tesztelésre, köszönjük!
Pro:
+ remek kijelző
+ jó billenyűzet
+ klaviatúra háttérvilágítás
+ USB 3.0
+ hosszú üzemidő
+ remek anyaghasználat
+ kategóriájában jónak számító hangrendszer
+ az SSD-nek köszönhetően azonnali rendelkezésre állás alvó üzemmód után
+ 3 év garancia
Kontra:
- még mindig túl drága, főleg a hasonló hardverre épülő nem ultrabook megoldásokhoz képest
- a touchpad gombjai nehezen kezelhetők, illetve a felület érzékenysége sem mindig egyenletes
- maximális terhelés mellett az elvártnál zajosabb hűtőrendszer
- csak SSD-vel kapható, emiatt a drágább ultrabookok közé tartozik
Hivatalos oldal: Hewlett-Packard
Vásárlás: iPon webáruház
