A papírdarazsak furcsa fészeképítési szokására véletlenül figyeltek fel a kutatók, és úgy tűnik, hogy az ultraibolya fényben derengő építmények létrehozására más rokon fajok is képesek. A felfedezés egy észak-vietnami expedíció során történt, amikor Bernd Schöllhorn, a Párizsi Egyetem vegyészprofesszora egy ultraibolya zseblámpával járta a terepet annak reményében, hogy fluoreszkáló rovarokat talál. Helyette olyan darázsfészkekre akadt rá, amelyekben a lárvákat fényesen fluoreszkáló „fedők” védik a külvilágtól.

Ahogy a vizsgálatokból kiderült, a fészkek 360–400 nanométeres fényben fluoreszkálnak, mégpedig igen erősen. A szakértők számára is meglepő volt, hogy létezik olyan biológiai anyag, amely ennyire fluoreszcens – Schöllhorn elmondása szerint nem tud róla, hogy bárki is találkozott volna hasonló anyaggal korábban.

A fénylő fészkek a helyi papírdarazsak építményei voltak, és amikor a kutatók francia és dél-amerikai rokon fajok fészkeit is megvizsgálták, kiderült, hogy ezek fészkei is fluoreszkálnak, bár kicsit más intenzitással és színnel. Hogy a jelenségnek mi a célja, az egyelőre rejtély.

A szakértők szerint elképzelhető, hogy a fluoreszcencia segít visszatalálni a darazsaknak a fészekbe, vagy megkülönböztetni saját lakhelyüket a többi fészektől. És az is lehetséges, hogy a fluoreszcens derengés a lárvák fejlődését segíti, mivel kiegészítő fényforrásként szolgál az esős, kevésbé napsütéses időszakokban. Persze az sem zárható ki, hogy a jelenség véletlen vagy valamiféle maradvány, amelynek már nincs funkciója, de nem tűnt el, mert nem jár különösebb energiabefektetéssel vagy hátránnyal a darazsak számára.

A kutatók mindenesetre folytatják a darazsak és fészkeik vizsgálatát, hogy megtudják, milyen kémiai és biológiai összetevők teszik lehetővé a fluoreszcenciát. A biológiai kutatáson túl mindez azért is érdekes lehet, mert gyakorlati haszna is elképzelhető, például egy új fluoreszcens jelzőanyag felfedezésével, amely a kutatásban és az orvosi képalkotásban is hasznosítható lehet.