Az Asus nem ma kezdte a laptopgyártást és az innovációk terén is folyamatosan igyekszik az élvonalban maradni. Az újítások zömét pedig természetesen a prémiumkategóriának tartogatják, de legalábbis ott vezetik elő a nagyközönség számára. Az évek alatt sokat küzdöttek a vaskos és propellerzajos gamer notebookokkal, melyekben az izmos hardverek hűtése állandó kihívást jelentett, míg végre elérkezett a karcsúbb megoldások ideje. Eközben az ultrakönnyű gépek piacán is voltak releváns ajánlataik, melyeknek elsősorban az olyan tapasztalt gyártókkal kellett hadra kelniük, mint például a HP vagy akár az Apple.

Ezúttal az utóbbi vonalat, azon belül is a jól csengő Zenbook szériát vizsgáljuk, hiszen az utóbbi hónapokban több modellel is előálltak, a próbánk tárgya azonban ezekből is kiemelkedik egy igen különleges képességével. A Zenbook Flip S szériája ugyanis a papírvékony laptopokat és a tableteket ötvözi meglehetősen meggyőző módon, de azért talán nem hibátlanul. Vannak ugyanis olyan Zenbookok, melyek bár nem hajtogathatók táblagéppé, a képfrissítés tekintetében jóval előrébb járnak és a csatlakozók terén is nagyobb rugalmasságot biztosítanak a mindennapi használat során.

A jelszó az S Flip sorozat esetében a Convertible, mely a 360 fokban dönthető kijelzőjével egy ügyes, 2 az 1-ben megoldást takar, első ránézésre is egyértelművé téve, hogy valóban a prémium ligában játszik. Az Asus büszkén ki is jelenti, hogy kategóriáján belül vezető szerepre tör, miszerint az S 13 Flip OLED a legkönnyebbre sikerült átalakítható gép a piacon, természetesen az egyéb hangzatos tulajdonságait nem feledve. Azt tehát már előre sejthetjük, hogy ennek a stílusos és modern megjelenésű gépnek nem a gamerek lesznek a célcsoportja, de nem is az átlagfelhasználók, akik aligha 600 ezer forint környékén kezdenek gépesített partnert keresni a hétvégi Netflix-maratonhoz.

Az általunk kipróbált modell ugyanis úgy a legolcsóbban elérhető verzió, hogy nagyjából 600 ezer forinttól indul, így el is várjuk, hogy többet nyújtson egy átlagos gépnél. Elvárásainkat pedig ritkán látott anyaghasználattal és összeszerelési minőséggel, egy érintésérzékeny és magas színhűségű OLED megjelenítővel, korrekt Harman Kardon hangszórókkal és Dolby Visionnel, modern hardverrel és ehhez mérten jó üzemidővel igyekszik meghálálni. De akkor nézzük is, hogy mindez miként fest és hogyan teljesít a gyakorlatban.

Habkönnyű minőség

A minőségérzet már a csomag felbontásánál kezdődik, a gyártók pedig egy ideje eléggé tudatosan alakítják úgy az "unboxing" élményét, hogy az már a tematikus videóbemutatókon és a vásárlók otthonában is megalapozza az életérzést. A nem túl hivalkodó kartontáskából két jóval szemrevalóbb fedeles dobozka kerül elő, az pedig külön figyelemre méltó, hogy a gépet rejtő doboz önmagában is olyan vékonyka, hogy pár éve még simán találhattunk ennél jóval vaskosabb gépeket is, melyek az itt meglévő funkciók töredékét sem birtokolták. A tetőt megemelve akár a leporellós mesekönyvek is eszünkbe juthatnak, hiszen az ötletes kartonmechanika felnyitáskor enyhén megemeli nekünk a gépet, mely stílusos bemutatkozás.

A dobozban rejtőzik még egy igényes műbőrnek tűnő védőtok is, ami egészen jól néz ki és mindenképp hasznos lehet, ha a gépet gyakran hurcolásszuk. A csomagolóanyagból kiemelve megcsodálhatjuk az S 13 Flip OLED magnézium-alumínium ötvözetből készült burkolatát, mely nem csak ellenállóbb a hagyományos alumíniumnál, de lehetővé tette, hogy az egész gép mindössze 1.10 kg-ot nyomjon. Ezzel a trükkel valóban könnyedebb darab, mint a konkurencia hasonló ajánlatai, legyen szó a HP Spectre, a Lenovo Yoga vagy akár a 2022-es Macbook Air termékekről, utóbbi például 1.24 kg. A fedlapon a közelmúltban megújult Asus embléma kacsint ránk, a zsanérokkal közrefogva pedig az Asus Zenbook felirat olvasható.

Az anyaghasználat kétségtelenül elsőosztályú és a Ponder Blue fedőnevű kék szín is ízléses, de választható fehérben is. A különleges matt felületű fémburkolat tapintása nem szokványos és a kijelzővel ellentétben nem teszi látványosan közszemlére az ujjainkról származó zsírt sem, bár, ha keressük, akkor megtaláljuk rajta. Különlegességét növeli, hogy antibakteriális felületkezelést kapott – ez kiterjed a billentyűzetre is –, mely a gyártó szerint 24 órán belül gondoskodik a felhordott baktériumok 99 százalékáról. Könnyen dicsérhető az összeszerelés minősége is, az utolsó milliméterig alaposan átgondolt minimalista dizájn egy masszív gépet takar, melyet némi óvatos feszegetés hatására csak alig tudunk meghajlítani és akkor sem ad nyöszörgő hangokat.

A kijelző magabiztosan fekszik a helyén, ugyanakkor egyetlen ujjal is felnyitható, a művelet közben pedig a gép nem emelkedik el a talajtól. Korábban voltak gondok a Zenbookoknál használt zsanérokkal, ám esetünkben a hangtalanul mozgatható panel nem lötyög és nem kotyog, stabilan tartja a pozícióját, bárhol is állítsuk meg. A méretes és nagyszerűen kidolgozott touchpadra csak pozitív jelzőket tudunk aggatni, a felülete kellemesen matt, hibátlan pontosságú és klikkelni is kellemes vele. A ráaggatott matrica előre szól, hogy az érintőfelület multifunkciós és magában foglalja a numerikus szektort is, amely határozott háttérvilágítással jelzi, hogy most a számoké a terep.

A határozott, de kényelmes nyomásponttal rendelkező billentyűzet szintén kapott megvilágítást, mely sima fehér színben és három intenzitási szinten segíti a gombok éjszakai felkutatását. Az 1.4 mm-es út végén finom kattanás jelzi a gombok ütközését, a gépelés kellemes és képességeimhez mérten hibamentes is volt. Ami esetleg csalódást kelthet, az az önálló Home, End, Page Up és Page Down gombok hiánya, ezeknek a funkcióknak ugyanis a nyilakkal kell egy fizikai billentyűn osztozniuk. A felső szakaszban az F1-től az F12-ig tartanak a kiegészítő- és vezérlőfunkciók, gondolva itt a teljesség igénye nélkül a hangerőre vagy némításra, a fényerőre, az érintőpanel be- és kikapcsolására, a webkamera deaktiválását ráadásul egy erős sárga LED is visszajelzi.

A kijelző tetejébe ágyazva pedig pont egy webkamera bámul ránk apró sötét szemeivel, mely legfeljebb 1080p-s felbontást és 30 fps-t tud, tehát az átlagnál valamivel jobb képet rögzít, de streamer karriert azért nem erre fogunk alapozni. Kapott viszont társnak egy infrás retinaérzékelőt, mely a bekapcsológombba épített ujjlenyomat olvasóval karöltve működik együtt a Windows Hello-val. A jelszavas bejelentkezést tehát egy pillantással vagy érintéssel is kiválthatjuk, amennyiben nem félünk attól, hogy a nagyvállalatok már a klónozásunkon dolgoznak.

Még a bekapcsolás előtt felfedeztük az első említésre érdemes hiányosságokat, méghozzá a csatlakozók terén. A 3.5 mm-es kombinált jack audio és a MicroSD kártyaolvasó mellett ugyanis kizárólag Type-C típusú ki-és bemeneteket találtunk, ami kissé lehangoló volt, még akkor is, ha ez a vékony masináknál nem ritkaság. USB-A nincs, a teljesértékű HDMI-t szintén elfelejthetjük, az Ethernet csatlakozó pedig manapság már jóformán eretnek gondolatnak számít, tehát hasonló igényeinket adapterek és Type-C-s dokkolók megvásárlásával elégíthetjük ki. Ehhez hozzá tartozik, hogy a dobozban egyetlen rövid és rugalmatlan kis USB-A adapterkábelt találunk. Annak örültem, hogy a vezetéknélküli egeremet is használhattam, ám a 14 centis átalakító elég merev darab és eléggé kényelmetlen volt, ahogy a laptopból kilógva beleakadt az asztalon lévő tárgyakba és perifériákba.

Azért ne gondoljuk, hogy az Asusba nem szorult semmi rugalmasság, hiszen a három USB-C-ből kettő a Thunderbolt 4 szabvánnyal együtt kifejezetten nagy adatsebességet biztosít, mindegyik használható DisplayPortként, illetve a Power Delivery-nek hála a mellékelt töltőt is bármelyikre rádughatjuk. Ami még kifejezetten tetszett, az a 65 wattos adapter, mely a terjedőben lévő GaN (gallium-nitrid) technológiát használja, szemben a hagyományos szilíciumos töltőtéglákkal. Ez nagyjából a legjobb, amit kaphatunk, hiszen meglehetősen kicsi, energiafelhasználás szempontjából pedig jelenleg a legtakarékosabb. A jellemzően 93 százalék feletti hatékonysága legalábbis magáért beszél, ráadásul egészen nyugodtan a konnektorban felejthetjük, a Type-C-nek köszönhetően pedig a mobilomat is úgy etette meg, hogy tesztelés közben észre sem vettem, hogy már régen feltöltötte.

Érintés és forgatás: a kijelző

Gépünk egyik legnagyobb fegyverténye és hívóereje a kijelző, mely egy 2.8K-s és 13.3 hüvelykes OLED érintőpanel, amit természetesen teljesértékű tabletmódban is használhatunk. Utóbbihoz sajnos hozzá tartozik, hogy a dobozban nem volt megtalálható az ASUS Pen 2.0 SA203H érintőceruza, avagy a 4096 nyomáspontos stylus, mellyel ez a sokat méltatott kijelző kiteljesedhetne. Igaz, ami igaz, a notebook hivatalos termékoldalán, a csomag tartalmát taglaló szakasznál jelzik, hogy a mellékelt kiegészítők országonként és területenként eltérőek lehetnek. Szomorúan vettük hát tudomásul, hogy ezt nem állt módunkban kipróbálni, főleg annak tudatában, hogy aki mondjuk a felsorolt funkciók és a hordozhatóság kényelme miatt beszerzi mondjuk legkedvezőbb árú modellt, annak durván 30 ezer forintot kell még kiadnia ezért a hasznos kis extráért.

Aki viszont megteszi, esetleg olyan kiadásra teszi rá a kezét, amihez mégis jár, az USB-C-s töltést és LED-es visszajelzést, négy eltérő keménységű tollhegyet, illetve nagyjából 140 órás üzemidőt kaphat. Mindenesetre úgy gondoljuk, hogy ebben a kategóriában illene nem kispórolni a termék használatához szervesen hozzátartozó kiegészítőt, így ez részünkről erős negatívum, még akkor is, ha a specifikációs lapon előre szóltak. Talán apróság, de a gépben nincs a toll számára kialakított hely, mivel olyan vékony, hogy nem is igazán megoldható, így azt mindenképpen külön kell biztonságba helyezni.

Maga a kijelző azonban valóban meggyőző, a 2880x1800 képpont, ezen a nagyjából 13 hüvelykes, 16:10 képarányú megjelenítőn fantasztikusan éles képet nyújt. Ahogy azt az OLED televízióktól megszokhattuk, minden egyes pixel önálló megvilágítást kapott, tehát a fekete minden esetben tökéletesen fekete maradt, túlvilágított területek vagy a szélekről beszűrődő kéretlen fényszennyezés itt nem létező jelenségek. Ezt az érintőpanel teszi teljessé, mely a gyártó szerint 0.2 ms-os válaszidőre képes és a gyakorlatban is tökéletesen reszponzív volt.

A toll hiányában rajzolgatással nem bajlódtunk, de hagyományos- és tablet üzemmódban is tökéletesen használható volt, a billentyűzet pedig 270 fokos fordulatnál kikapcsol. A maximális fényerő a legtöbb esetben kielégítő láthatóságot biztosított. Azt mondjuk kétlem, hogy elérné az állítólagos 550-nites értéket, de a 300-at egészen biztosan meghaladja, mivel nagyjából párban volt a 350-nites asztali monitorommal.

Ami némileg rontotta az összképet, az a tükörfényes felülete, melyben önmagunkat és az ujjlenyomatainkat sokszor jobban láttuk, mint a megjelenített tartalmakat. Ez nappali fényben vagy a hátunk mögött elhelyezkedő fényforrás esetén meglehetősen zavaró. Ha például utazunk vagy nem választhatunk megfelelően árnyékolt környezetet, ez a munka és a szórakozás rovására mehet. Pedig a színhűség amúgy a kiemelkedő és kiemelendő erényei közé tartozik, a valószínűleg tényleg közel 100 százalékos lefedettségű DCI-P3 színskála és a Pantone Validated minősítés is jelzi, hogy megfelelően kalibrált, grafikai munkára kifejezetten alkalmas eszközt vásárlunk.

Mindezt összegezve elismerően hümmögünk, amikor eszünkbe jut a képfrissítés. Na, az bizony maradt a jó öreg 60 Hz-en, amit még a Zenbook korábbi generációinak is sikerült már megugrani, a gyártó ugyanis kínál 90 és 120 Hz-es készülékeket is. Az igaz, hogy játszani aligha fogunk rajta, ám ez nem jelenti azt, hogy a felső kategóriában ne lenne már elvárható legalább a 90 Hz.

Hardver, szoftver és üzemidő

Az Asus AMD-s és Inteles modelleket egyaránt forgalmaz, nekünk pedig utóbbihoz volt szerencsénk. Az i7-1260P már a hibrid megoldások közé tartozik, 4 teljesítményre és 8 energiahatékonyságra hangolt maggal. A produktivitásban utazó felhasználók valószínűleg az Apple Macbook Air modelljeihez mérik, melyekből teljesítményben az M1-es változattal érdemes párba állítani. Ami azt illeti, a konkurenciában relevánsnak számító gépekkel összemérve kifejezetten jól tartja a versenyt, viszont az általános felhasználói élmény nem volt maradéktalan.

Bár a rendszer önmagában hatékonyan osztja meg a feladatokat a P magok és E magok között, a 16 GB memória is sokáig elegendő és az SSD is jól teljesít, valami mintha olykor gáncsolta volna a gépet. Ez pedig mi más lehetne, mint a Windows 11, mely ráadásul egy kazal előretelepített alkalmazással érkezik, melyek folyamatosan dolgoznak a háttérben a sima működés ellen. Ha nem lenne elég, hogy a rendszer nem engedett bejelentkezni Microsoft-fiók nélkül és még a korlátozásokkal együtt is szivattyúzza a telemetrikus adatainkat, az előre telepített McAfee antivírus is halálra idegesített, de a MyAsus segédalkalmazása is fel-felugrott, ha például a fényerőt állítgattam.

Utóbbi számos hatékonysági beállítást tartalmaz, ami esetleg hasznos lehet, például gondoskodik a beégésre hajlamos OLED kijelzőnkről, vagy ott az AI-alapú zajszűrés a mikrofonhoz, mely szintén itt elérhető, viszont a kéretlenül érkező vírusvadász csak próbaidős, tehát máris van mit törölni a gépről. Én azonban semmit sem töröltem, csak hagytam a gépet úgy, ahogy azt a gyártó nekünk szánta, a háttérben futó folyamatok tömkelegével, melyek a Windows 11-gyel kéz a kézben, bármiféle látványos tevékenység nélkül is durván 6 GB-ot ettek meg a memóriából, miközben én csak az üres asztalt bámultam.

A rendszer betöltési ideje kellően gyors, kikapcsolt állapotból indítva 5-6 másodpercen belül az asztalon vagyunk, beleértve az ujjlenyomatos azonosítást is. Ami viszont a gépek Achilles-ina, az a böngésző sok ablakkal, melyet elég elindítani és aktiválni néhány fület, ha közel 100°C-on szeretnénk tudni a processzorunkat. A hűtésen tehát meglehetősen sok múlik, de egyszerűen nem várhatunk 30-40 °C-os CPU értékeket méretes toronyhűtők vagy AIO-k nélkül. Cserébe a gépházon vagy a billentyűzeten nem fogunk tojást sütni, a gép melegszik ugyan, de nem forrósodik.

Nem hagyott nyugodni a kíváncsiság, hogy lehet-e játszani az integrált Intel Iris Xe GPU-val, így feltelepítettem a Steam-et, azon keresztül pedig az öreg Counter-Strike: Global Offensive-et és a 2016-os Doom-ot, mely híresen jól optimalizált. Előbbi rejtélyes módon közel élvezhetetlen volt, ugyanis olyan akadozást produkált, ami egy online multiplayer lövölde esetében nem vállalható. Igazodva a képarányhoz, kompromisszum gyanánt mindkét esetben az 1920x1200-as felbontást választottam, teljes mértékben a minimumra húzott grafikai beállítások mellett.

Ha nem lett volna a szakadozás, a CS GO esetében ez többnyire elég lett volna ahhoz, hogy meglegyen az átlag 60+ fps, de még akkor sem volt sima a játékmenet, amikor az képkockaszám elvileg stabilnak tűnt. Az volt az érzésem, hogy egy kitakarított és feleslegesen futó alkalmazások nélkül működő rendszer talán más képet festett volna, de ebben a formában ez inkább a modern művészet sötét oldalát juttatta eszünkbe, a vászonra fröccsentett festékkel, amit magas áron kínálnak. A Doom-ot végül 800p-re is levettem 1080-ról, de egy ilyen tempós játéknál a 30-40 körül ingadozó fps nem az igazi, szóval hacsak nem akarunk klasszikusokkal és retro alkotásokkal időt tölteni, akkor a játékot talán jobb elengedni.

Érdemes még megemlíteni a hangzást, melyet a Dolby Atmos minősítéssel igyekeznek hívogatóbbá tenni, a végeredmény pedig meglepően kellemes volt. Ha nem vágyunk klubhangzást produkáló mélyeket, az aprócska hangkeltők kellően hangosak és torzítástól mentesen szólalnak meg, szóval teljesen alkalmasak a tartalomfogyasztásra, de akár zenehallgatásra is. Mivel a Dolby Atmos szoftver is elérhető, ezért játszhatunk a hangzásjavító és hangerősítő funkciókkal, előre beállított hangképekkel, de saját igényeinkhez igazított profilokat is létrehozhatunk, miután a hangszínszabályzón megtaláltuk az optimális beállítást a hangszórók, a fejhallgatónk vagy külső hangrendszerünk számára.

Amit ezen felül érdemesnek tartok hozzáfűzni, hogy a gépben meglehetősen kevés alkatrész lesz, amit házilag kicserélhetünk, amennyiben meghibásodás lépne fel, esetleg csak jobbat szeretnénk. Ilyen az SSD, illetve az akkumulátor, míg a RAM-ok és a Wi-Fi modulok is forrasztva vannak, tehát ha 16 GB memória helyett 32-t szeretnénk, azt még a vásárlás előtt gondoljuk át.

Az üzemidő is egészen jó, ha odafigyelünk. Átlag használat mellett, internetkapcsolattal nagyjából 5 és 9 óra között garázdálkodhatunk, attól függ, hogy milyen intenzitással és milyen magas fényerő mellett hajtjuk a laptopot. Ha nem ragaszkodunk a Wi-Fi-hez és a mondjuk a Twitch.tv 1080p-s élő közvetítéseihez maximális fényerőn, helyette inkább letöltött tartalmakat fogyasztanánk, akkor egy nagyjából egy munkanapig kitartó tartalékra számíthatunk. Alacsonyabbra húzott megvilágítással, viszont internetezéssel, videózással és a GPU-t is terhelő feladatokkal akár kilenc óránk is lehet a munkára, így ezt az akadályt jól vette. Szerencsére bármilyen Type-C-s töltő segíthet életben maradni, szóval akár a szabadban, egy powerbank segítségével is növelhetjük a túlélési esélyeinket.

Kell ez nekem?

Az Asus egyértelműen prémium kategóriás terméket hozott össze a kissé körülményeskedő Zenbook S 13 Flip OLED fedőnév alatt. Vitathatatlan a minőségérzet, az anyaghasználattól a visszafogottan ízléses formavilágon át az összeszerelés minőségéig, elég nehéz belekötni. Az érintős OLED megjelenítő hibátlanul működik és gyönyörű képet ad, a hangzás is egészen korrekt, a töltő pedig modern és praktikus. A sebességgel éles bevetés során nem volt komoly gondunk, munkára, grafikai szoftverekhez és mindenféle szerkesztői feladatokhoz egyaránt kiválóan ajánlható, viszont a Windows 11 mintha visszafogná még a legerősebb hardvereket is. Az üzemidő kellő odafigyeléssel kifejezetten jó, némi kompromisszummal töltő nélkül is megleszünk a nap aktívabb részében, ha viszont maximális fényerő mellett folyamatosan megy az online stream, 5-6 óránál ne számítsunk többre.

Amennyiben játszanánk, pénzünket lehetőleg máshol költsük el, mert arra sem a GPU, sem a képfrissítés nem lesz ideális. Ha viszont a szabadon körbehajtható, meglehetősen színhű és precíz érintőpanelt tudnánk hasznosítani, akkor jó helyen járunk. Egy ilyen vékony gépet ilyen korrekt teljesítménnyel öröm használni, bár néhány extra csatlakozót, illetve egy kevésbé tükröződő, de nagyobb frissítésre képes kijelzőt még örömmel láttunk volna. Az összhatás alapján a Cool, vagyis a Tetszett plecsnit gond nélkül kiérdemelte, a vékony és könnyed házba ágyazott érintős OLED kijelző, továbbá a tabletté hajtogatható stabil és precíz kialakítása, illetve a teljes funkciócsomag miatt az Innovation díjat is kiérdemelte. A specifikációk terén talán nem tökéletes, a csatlakozókon és a képfrissítésen szerintünk még érdemes lenne alakítani a folytatásban, illetve hiányoltuk az érintőceruzát is, de mindenképpen egy izgalmas és minőségi gép, melynek jó helye van a piacon és a felhasználók táskájában is.

Így értékelünk