A jó ideje pénzügyi- és egyéb nehézségekkel küzdő Intelre óriási figyelem szegeződik mind az iparágon belül, mint pedig a politika világából. A szerkezeti átalakítások javában zajlanak, az elbocsátási hullám sem ért még véget, közben pedig zajlik a 18A csíkszélesség finomhangolása is annak érdekében, hogy a rá alapozó chipek, amelyek között csak nagyon kevés külsős dizájn lesz jelen, megfelelő kihozatali arány mellett készülhessenek és megfelelő teljesítményt kínálhassanak.

Az Intel vezetője nemrégiben világossá tette, a 14A csíkszélesség bevetését feltételekhez köti: csak akkor fejezik be a fejlesztését és állítják csatasorba, ha sikerül megfelelő mennyiségű megrendelést lekötni már jó előre, vagyis mindenképpen szükség van arra, hogy az iparági szereplők érdeklődést mutassanak iránta, konkrétan el is köteleződjenek az alkalmazása mellett. Amennyiben nem lesz elegendő megrendelés, akkor a vállalat szüneteltetheti, illetve akár le is állíthatja a fejlesztést, sőt, a későbbiekben a további gyártástechnológiai fejlesztések is elmaradhatnak.

Úgy tűnik, két nagy megrendelő már konkrét érdeklődést mutat a 14A csíkszélesség iránt, egyelőre csak a kísérleti termeléssel szemezve. A DigiTimes forrásai szerint az egyik megrendelő az Apple, míg a másik az Nvidia lehet, ők már meg is kapták a 14A gyártástechnológiával kapcsolatos fejlesztőkészleteket, így chipjeik dizájnját a csíkszélesség sajátosságainak megfelelően alakíthatják, ezáltal a kihozatali arány és a teljesítmény is megfelelően alakulhat – ideális esetben. A folyamat minél zökkenőmentesebb végrehajtásában természetesen az Intel is segítő jobbot nyújthat, hiszen az a vállalat érdeke, hogy elégedettek legyenek a megrendelők és még több termék gyártását hozzák át az Intelhez. Ehhez persze arra is szükség van, hogy a 14A gyártástechnológia a terveknek megfelelően álljon csatasorba és teljesítse az Intel ígéreteit, valamint megfeleljen a megrendelői elvárásoknak is.

Az Apple várhatóan az „M” sorozatú, Mac konfigurációkba szánt SoC egységek gyártásának egy részét hozhatja át az Intelhez, ezzel két forrásra támaszkodva, csökkentve az egy beszállító alkalmazásának kockázatait. Az Nvidia ezzel szemben a belépőszintű GPU családjainak egyes tagjait gyártathatja le az Intelnél, ugyanúgy abból a megfontolásból, hogy két beszállítóval hatékonyabban ki lehet szolgálni a vásárlói igényeket – a nagyobb és bonyolultabb chipek gyártása maradhatna a TSMC-nél, ezekhez nagyobb kvótát rendelhetnének a belépőszintű GPU-k által lefoglalt kapacitás felszabadításával.

A sikerhez természetesen nem elegendőek a hangzatos műszaki ígéretek és a marketing mesterfogásai sem fogják lenyűgözni a megrendelőket: saját szemeikkel szeretnék látni a végeredményt, illetve azt, az Intel megfelelően helyt tud-e állni félvezetőipari-bérgyártói szerepkörben.

A két beszállítóra való támaszkodás egyébként remek tárgyalási alap is lehet az árak és a kapacitás megállapításánál, már amennyiben a kihozatali arány megfelelő és a gyártókapacitás is hozza a kívánt szintet. Most kifejezetten sok múlik azon, hogy az Intel ütőképes csíkszélességet tesz-e le az asztalra, ami mind teljesítmény, mind kihozatali arány terén megnyeri a vásárlókat – ha nem sikerül bizonyítani, utána nagyon nehéz lesz újabb esélyt szerezni, illetve ettől is függ, mi lesz majd az Intel Foundry és a csíkszélesség-fejlesztés sorsa. A vállalatnak viszonylag gyorsan kell megfelelő kihozatali arányt, teljesítményt és gyártókapacitást elérnie a siker érdekében – ha ez sikerül, a 14A egy remek alternatíva lehet a piacon.