Egy vallomással kezdeném: szerintem ma már szinte mindegyik mobiltelefon ugyanaz, emiatt többségük unalmas. Funkciókban a Google az Apple-t másolja, az Apple a Googlét, a többi rendszer pedig lohol utánuk vagy próbál Androidra összeeszkábálni valami egyedit. Kinézetre pedig összességében mindegyik készülék úgy néz ki, mint egy szappantartó és ez sajnos nem hoz lázba. 

Viszonylag ritkán cserélek telefont, ha meg is teszem, akkor annyi a kritérium, hogy fusson rajta egy bizonyos játék, amit éppen kinéztem és a kamerája jó legyen, hogy lehessen vele megörökíteni a dolgokat. Magyarul van egy célom vásárlásnál, annak feleljen meg a többihez képest jobban és a többi funkciója már nem izgat. 

Tőlem lehet benne szinte bármilyen „extra”; ha valaki a kezembe nyom egy telefont, hogy nézzem meg milyen király készüléket vett, akkor általában ugyanazt látom, amit az összesnél: egy újabb unalmas hasábot. A telefonok közötti különbség általában pár alap, de szuper applikáció, amit úgyis lehet helyettesíteni egy ingyenes megoldással eltérő készülékeken is. A legszebb az egészben amikor tudom, hogy az illető fölöslegesen vett flagship készüléket, hiszen úgyse fogja a teljesítményének a felét se kihasználni, mert csak Candy Crush-sal játszik. 

Az appok engem jobban lázba hoznak, ha telefonról van szó, hiszen azokon múlik, hogy mennyire lehet kihasználni egy drága vagy egy olcsó készüléket. Nekem mindegy általában, hogy egy jó program vagy játék milyen készüléken fut, csak annyi számít, hogy működjön. Amúgy sem vagyok a külsőségek embere, amit megnézek vásárlás előtt az ár/érték arány, legalább FHD kijelző, jó kamera és fusson rajta a League of Legends. 

Amikor viszont szóba került, hogy kipróbálnék-e egy összehajtható készüléket, azonnal igent mondtam rá. Végre egy évtized után érdekes telefonok jelennek meg a piacon, amik valódi innovációt hoznak magukkal és tényleg van értelme elgondolkodni azon, hogy kellhet-e nekünk a szokványostól eltérő készülék. A Huawei P50 Pocket pedig egy ilyen termék, mert igencsak kellemes meglepetést okozott és nem lepődnék meg, ha pár éven belül elterjedne a felhasználók egy bizonyos körében. 

A csomag és küllem 

A Huawei P50 Pocket egy az átlagosnál nagyobb dobozban érkezik, ami kissé meglepő ahhoz képest, hogy mennyi helyet foglal maga a készülék. A csomag tartalma nincsen túlgondolva, van benne egy telefon, egy darabokban lévő tok, egy USB kábel, egy töltő és a papírjai. A P50 Pocket könnyen kikapható belőle, aztán úgyis csak azt fogjuk bámulni egészen elalvásunkig. 

A csomagban a dualsimet támogató telefon nyitott állapotban található meg, ami alapján nagy és hosszúkás lesz, és ez egészen meglepő annak fényében, hogy összecsukva viszont már milyen kis helyet foglal. Ráadásul még zárt állapotban is hasznosítva van a készülék, hiszen helyet kapott rajta egy kis kerek kijelző is. 

A telefon többféle mintázatban készült, a borítás szinte már ékszerész munka. Ez kifejezetten hangsúlyos eleme a készüléknek, nyoma sincs itt már az egyszerűségnek és letisztultságnak. Bátran belevésett alakzatok jellemzik a vázát, amit körben fémkerettel óvnak a Huawei mérnökei.  

Nekem legalábbis ez jött át érzésre, amikor rápillantottam és kézbe vettem, így meg voltam győződve róla, hogy ez egy női telefon. Csupán pár napig volt nálam a készülék, de ez idő alatt mindenkit megkérdeztem, hogy mit gondolnak a külalakjáról. Többen megerősítettek abban, hogy ez szerintük nőknek készült a mintázat miatt, mások azt mondták, ha fekete lenne akkor simán lehetne férfi készülék is. Páran viszont határozottan állították, hogy ez így, ahogy van, jó férfiaknak is és egyáltalán nem tartják nőiesnek, bárki használhatja.  

Összességében tehát nem tudnám megmondani, hogy a férfiak döntő többségének tetszene-e ez a csomagolás, de abban biztos vagyok, hogy ez a nők számára remekül hasznosítható készülék és hamarosan ki is fejtem, hogy miért gondolom így. 

Előtte azonban visszatérnék még a küllemének a jellemzőire. 

Az egyik dolog, amire felhívnám a figyelmet, hogy csúszós. Tok nélkül nagyon simán és könnyen csúszkál az asztalon vagy a kezünkben, az üveg hátlap nem tapad a bőrhöz, muszáj megfogni rendesen, ha nem akarjuk a gravitációra bízni a dolgot. Talán emiatt, és a kinyitott méretéből adódóan ez egy kétkezes készülék. Megpróbálkozhat az ember vele egy kézzel boldogulni, de a csúszás és a mérete miatt nagyon bizonytalan a helyzete a kezünkben. Szinte átérhetetlen a kijelző, kinyitva jóval hosszabb, mint a legtöbb mobil. 

A csúszást elkerülendő lehetséges rá tokot tenni, gyárilag jár is hozzá egy átlátszó kialakítású burok, ami két részletből áll, ezt viszont rá kell ragasztani a készülékre, különben az kicsúszik belőle. Ez egy elég furcsa megoldás, a teszt során én nem is ragasztottam rá, hiszen ezt tovább kell majd adnom és az új ideiglenes gazdája lehet megpróbálná levenni, de csak letépni sikerülne neki. 

A külsején található kamera és kijelző együttesen szerintem nagyon ízlésesen van elhelyezve, ráadásul összecsukva fejjel lefelé is tartható, ilyenkor a kis kijelző a nekünk megfelelő irányba fordítja a rajta található információkat. A kerek kis kijelzőn megjelennek az értesítések, a hívások, a naptár bejegyzések, a zenelejátszó menü, az időjárás, az ébresztő, az idő és még sorolhatnám, ám a legérdekesebb mégis a szelfikamera képe. 

A telefon fő kamerája ugyanis ilyen helyzetben minket néz, ez pedig azt jelenti, hogy a lehető legjobb minőségű felvételeket lehet készíteni magunkról, amit ráadásul pontosan láthatunk is, hogyan fog a végén kinézni. A másik érdekes módja pedig a tükörmód, ami megmutatja nekünk hol maradt ki a naptej vagy kell igazítani a sminkünkön. Ezt UV fény segítségével képes látni az eszköz, amivel amúgy érdekes fotókat is lehet készíteni a sötétben, de a fotózásról bővebben az erre dedikált szekcióban mesélek. Összességében tehát a kis kijelző hasznos, jó helyen van, jól is néz ki és ha ez nem lenne, nagyban csökkenne a telefon élvezhetősége, szóval remek ötlet volt odapakolni a kamerák alá. 

A férfiak a nagy tepsitelefonjukat könnyedén bele tudják helyezni a farmerjük zsebébe, ugyanis az olyan kialakítással készül, hogy ez ne legyen gond. Igen ám, de a nők nadrágzsebe kicsi, így lehetetlen beletuszkolni a manapság divatos, nagykijelzős szappantartókat. Ám a P50 Pocket a nevében is reklámozza, hogy zsebbe való készülék, így már nekik sem kell veszélyes módon a farzsebükben hordaniuk azt vagy a mindent elnyelő táskájukban kutatniuk utána.  

Összecsukott állapotban ráadásul védett is a külső behatásokkal szemben, amire szükség is van, hiszen a hajlíthatóság miatt a kijelző maga puhább, mint a megszokott Gorilla Glass-os készülékek. Nem érdemes tehát a kulcscsomóval együtt tárolni nyitott állapotban, mert lakásunk nyitója örökre belevésődik. Ráadásul abban sem vagyok biztos, hogy egy ilyen készülék fóliázható-e bármilyen módon, tehát a belső OLED kijelzőt nagyobb műkörömmel se kapargassuk, ha lehetséges. Az ellentétes irányba való feszegetés sem jó ötlet, nem is beszélve a cseppállóság hiányáról. Ha nem használjuk, csukjuk össze, tegyük zsebre és akkor nem lehet nagy baj vele, az oldalt elhelyezett ujjlenyomat olvasó és az arcfelismerő segítségével akár zárt állapotban is feloldható. 

A 6,9 colos benti kijelző FHD+ felbontású (2790 x 1188), ami 442 ppi-t hoz magával, míg a külső kis kerek megjelenítő már alacsony felbontású (340 x 340), de így is 328 ppi sűrűséggel. Mindkét kijelző jól látható napfényben, a rendszer automatikusan szabályozza a láthatóságot, ezzel nem volt gondom. A belső kijelző gyönyörű, színekben és minőségben is hozza az általam elvárt színvonalat. 

Ami igazából kérdés volt számomra, mennyire fog látszódni a „törés”, avagy a telefon hajlítási pontja. Zavaró vagy látszódik egyáltalán? 

A helyzet az, hogy látszódik. Ha nagyon nézem vagy oldalról pillantok rá, akkor bizony kicsit homorúbb a közepe, de összességében használat közben nem veszed észre, nem zavar, nem tudatosul benned egyáltalán. Abszolút vállalható megoldás. Maga az összecsukhatóság szerintem sokkal nagyobb előny, mintsem hátrány legyen a használat közben az észrevehetetlen törés.  

Ami inkább zavart, az a jack csatlakozó hiánya. Sajnos ez a készülék is mellőzi ezt, helyette Bluetooth kapcsolatot használhatunk, ha szeretnénk például zenét hallgatni vagy filmet nézni fülesen keresztül. Próbáltam az USB-C csatlakozót is használni jack átalakítóval, hogy vezetékesen is meghallgassam mit tud, de talán az átalakító miatt nagyon rossz minőségű volt a hang, így lemondtam róla. Magyarul a jól bevált és vezetékes hangélményt jó eséllyel felejtsd el. Bár egyre jobb Bluetooth codec-ek vannak, azért mégis csak veszítünk a hangminőségből, miközben a késés is ott van. A BT kapcsolat már csak azért sem ideális megoldás, mert bár LDAC codec van a hangminőség biztosításáért, a Bluetooth miatti több száz milliszekundumos késés elfogadhatatlan egy játék közben. 

Sajnálatos pontja a készüléknek, hogy a szankciók miatt ebből a készülékből is ki kellett, hogy maradjon az 5G. Bár maga a rendszerchip támogatná ezt, az amerikai szankciók miatt ezt a funkciót nem használhatják benne. 

Végezetül kitérnék még a hangszórókra is... rosszak. Igazából ennyit akartam erről mondani, de muszáj megindokolnom, hogy miért gondolom ezt. Rövidre fogom, mert annyira rosszak, hogy nem akarok rá sok sort fecsérelni. Szerintem élvezhetetlen a hangzása, a 100 000 Ft alatti áron kapható Redmi Note 10 Pro-m sokkalta jobban szól. A másik, hogy a készüléknek csak az egyik oldalán kaptak helyet, így legjobb esetben is csak monóban hallod a hangot. Mintha a fülünknél lévő hangszóró erőlködne, hogy kiadjon magából egy kis hangot, de ez bőven nem elég arra, hogy legalább sztereóban szóljon az eszköz.  

Miközben játszottam PUBG-val, össze vissza forgolódtam, hogy na vajon honnan lőhettek rám, egyszerűen fogalmam sem volt, milyen irányból jön a hang. Ráadásul játék vagy videózás közben jó eséllyel úgy akarjuk tartani az eszközt, hogy közben lefogjuk a hangszórót, magyarul még csak hallani se fogjuk például a filmet rendesen. Szomorú, hogy csak ennyire futotta és még így sincs jack, hogy legalább egy kicsit kompenzálja ezt és legalább játékra lehessen használni.   

Akit mélyebben érdekel a telefon technikai háttere, az ide kattintva olvashat róla, illetve a hivatalos oldalon is ott vannak a specifikációi. 

A szoftver a lelke mindennek 

Amikor átvettem a készüléket, éppen az utcán voltam és igyekeztem minél hamarabb működésre bírni. Mobilnettel körülbelül 10 perc lehetett a beállítási folyamat, pár idegesítő oktatóanyagon még át kellett verekednem magam, de aztán már tudtam használni. Ugyan a régi, tableteknél használt fiókomba már nem tudtam belépni, mert emailben küldött kétlépcsős linket, de hát ugye a telepítés közben nem tudok emailt olvasni. 

A Huawei továbbra is kénytelen az EMUI-t használni, ami ugye nem aktuális Android, csak véletlenül nagyon hasonlít rá. Mindenesetre a 12-es verzió friss és ropogós, alig pár hónapos rendszer, így biztosan megkapjuk a legfrissebb biztonsági megoldásokat és a legmodernebb felületeket. 

Mivel Google rendszereket és appokat nem lehet használni a Huawei készülékeken, ezért a Google Play áruházra se számítson a vásárló. Ez azt is jelenti, ha valaki Androidról tér át Huawei-re, akkor több korábban használt vagy akár megvásárolt alkalmazása elérhetetlen lesz számára. Ezt csak feltöréssel lehet kiküszöbölni, amivel akár téglásítható a készülék (azaz utána csak levélnehezékként funkcionál), szóval annyira nem javaslom a hozzáértés nélküli megvalósítását.  

Ezt a Huaweire rákényszerített hiányosságot a cég a saját alkalmazásboltjával próbálja megoldani. Pár éve egy tablet teszt során az AppGallery-ről nagyon lesújtó véleményem volt, azóta viszont látom a Huawei fejlődését, a cég valóban igyekszik feltölteni a boltot hasznos, értelmes és nem kártékony alkalmazásokkal. Ennek eredményeként úgy látom, hogy a telefon már nagyon jól belakható, egészen változatos appkínálattal rendelkezik. Előfordulhat viszont, hogy az AppGallery nem elégíti ki az elvárásainkat, ilyenkor a Petal Search segít nekünk begyűjteni az internetről a nekünk hiányzó programokat, ami általában az APKPure forrásként való használatát jelenti. 

Ennek megvan a maga biztonsági és minőségi kockázata, de ez tényleg szükséges annak érdekében, hogy versenyképes maradjon a készülék. Viszont néhány esetben továbbra is azt érzem, hogy bár az én biztonságom érdekében, de nagyon macerás az eszköz használata. Mindig feljön, hogy engedélyezem-e ezt, engedélyezem-e azt, ez ehhez, a másik ahhoz akar hozzáférni és így a használati gördülékenység teljesen elvész.  

A másik probléma ami még felmerül, hogy a külsős forrásból származó appok egy jelentős része Google háttérszolgáltatásokat használó rendszerekre épül, vagyis egyszerűen nem működik megfelelően a telefonon, ha egyáltalán elindul. Ezzel sajnos együtt kell élni. Ki kell próbálni, mi az, ami megy és mi nem, rá kell jönni, mi helyettesíthető mivel, de összességében már tényleg használhatónak tartom a rendszert. 

Beállítások tekintetében nem hiszem, hogy túl sok meglepő dolog várna ránk. Aki látott már okostelefont az elmúlt néhány évben, az körülbelül tudhatja, hogy mire számíthat. Nem is nagyon tudok mit kiemelni, maximum azt, hogy a többi Huawei eszközzel szinkronba hozható a készülék, szóval egyszerre tudunk több kijelzőn is dolgozni vagy akár a folyamatban lévő munkafolyamatokat átpasszolni a tabletra. 

Két játékkal teszteltem a készüléket, a Legue of Legends: Wild Rift és a PUBG voltak a kiszemeltek. A Wild Rift esetében minden zökkenőmentesen ment, a játék nagyon jól alkalmazkodott a hosszú kijelzőhöz és tökéletesen, akadás nélkül futott 60 FPS mellett. A PUBG futási teljesítménye viszont csak olyan szódával elmegy. Hiába van a telefonban Snapdragon 888, nem éreztem, hogy vajsima élményben lett volna részem "magas" grafikai beállítások mellett ráadásul szép sem volt a játék a beállítás nevével ellentétben. 

Hátrány, hogy úgy vettem észre, az eszköz hajlamos a melegedésre és ezt bármi előidézheti. Ezzel együtt pedig, ha felforr, akkor olyan mértékű az akkumulátor merülési sebessége, ami miatt 24 órán belül kétszer kellett teljesen feltöltenem az eszközt. Eleve éjszaka elég sokat merült ahhoz képest, hogy hozzá se nyúltam, de aztán ha használatba vettem és intenzíven nyúztam, elég hamar ledarálta az akkumulátor a saját élettartamát. Szerencsére a gyorstöltést támogatja, így viszonylag hamar újraéleszthető a rendszer, de ennél jóval hosszabb élettartamot várnék tőle. Úgy érzem, hogy ez a merülés az optimalizáció hiányából adódik, így lehetséges, hogy pár frissítés múlva már nem lesz ez probléma, de azt sem tartom elképzelhetetlennek, hogy valami félrement a hűtésnél és akkor ez így marad örökre. 

Sajnos továbbra sem tudok elmenni a zenei képességei mellett. Bár szoftveresen támogatja a Deezert és a Spotify is rátehető, ha mi magunk akarunk zenét másolni rá a számítógépünkről, akkor telepítenünk kell a HiSuit nevű klienst, amihez semmi kedvem nem volt. Nem kedvelem, ha nem férek hozzá egy készülék tartalmához csak úgy, szóval fejlesztői módba kapcsoltam, de akkor sem jelent meg szimplán a könyvtárrendszer, így ezt feladtam.   

Ha telefon, akkor kamera 

Az okostelefonok már sokadik éve csak tizedleges funkcióként, csak úgy mellékesen képesek telefonálásra is, a kamerák sokkal inkább az előtérben szoktak lenni, ha megkülönböztetésről van szó. Ezek az eszközök ráadásul már a komoly fényképező gépeket is képesek kiváltani rengeteg helyzetben, és a gépi tanulás rásegítésével szinte már profi fotósoknak is érezhetjük magunkat. 

Mint említettem, az eszköz csak egy hétvégét volt nálam, így amint átvettem, be is mentem vele a belvárosba, hogy kipróbáljam a fényképező funkcióját. Mivel egészen jó idő volt, ezért szerencsére közel ideális viszonyok között tudtam  kipróbálni, aminek az eredményét megnézhetitek a galériában. 

Referenciaként néhány objektumról és eseményről készítettem felvételt a Redmi Note 10 Pro telefonommal, amit annak idején szándékosan a kamera teljesítménye miatt választottam, így összehasonlíthatjátok a két eszköz minőségét, bár valamelyest tömörítve fognak megjelenni az oldalon. 

A kamerák a következőképpen kaptak helyet az eszközön: a hátsó kamerákból kettő darab rendelkezik 1.8-as rekesszel, az egyik egy 40 MP-es True Chroma, a másik meg egy 32MP-es Ultra Spectrum kamera. A harmadik, az ultra széles kamera f/2.2-t tud és ez 13 MP-ben rögzít. Egyszerűen fogalmazva, van három kamera, mindegyik egészen jó fényérzékenységgel és rekesznyílás mérettel, míg az egyik speciálisan lát UV tartományban is. 

A képek felbontása 7296 x 5472 a maximumon, amit digitális zoommal lehet használni. Magyarul gyárilag csak nagylátószögű objektívek vannak benne. Éppen ezért sajnos több képet is - főleg a portrék esetében - digitális zoommal érdemes lőni.  

A videók tekintetében hasonló a helyzet, annyi különbséggel, hogy ott 4K 60 FPS rögzítésére van lehetőség, ami egész jónak mondható. Ami viszont igazán tetszett a videók készítésénél, hogy még ezen a felbontáson is van képstabilizátor, amit a mellékelt videókon látni fogtok, hogy mennyit is jelent. A Redmi Note 10-hez képest ez igencsak jól működik. 

A telefont kinyitva találunk a kijelzőben egy másik kamerát, ami 10,7 MP-re képes, széles látószögű f/2.2-es. Videótelefonálásra ideális, ezzel viszont sötétben már kicsit nehezebben fotózkodhatunk, de alapvetően úgyse ezt fogjuk használni egy szelfikészítésnél, hanem az összecsukott állapotban a másik megoldást. Érdekesség viszont, hogy még ebben a módban is képes 4K felvételre, sőt, ha akarjuk, akkor egyszerre tudjuk rögzíteni a hátsó és az elülső kamerát, szóval akár izgalmas utazó vlogot is készíthetünk. 

Makró

Szupermakró tekintetében a Redmi Note 10 Pro jobban vizsgázott, de ez érthető, hiszen abban van makró kamera. Ettől függetlenül semmi szégyenkezni valója nincs a P50 Pocketnek, hiszen nagyon jó minőségű képet lőtt így is.  

Ha valaki szeretné teljesen az irányítása alatt tudni a fényképező teljesítményét és nem akarja a szoftverre bízni a beállításokat, akkor a Pro mód használatára is van lehetőség. 

A .jpg mellett RAW-ban is elkészült ez a fotó

A Pro módban a telefon képes RAW-ban is fényképet készíteni, vagyis a nyers szenzoradat is kinyerhető és az egy erre alkalmas szoftver segítségével könnyedén szerkeszthető. Az autófókuszhoz használhatunk segédfényt, de a vakut is mi magunk kapcsolgathatjuk. A mérési mód a komoly kamerákhoz hasonlóan állítható mátrix, közepelt vagy szpot szerint, az ISO 50-től 6400-ig adható meg. 

A shutter állítás szintén hasznos lehet, ha mi szeretnénk szabályozni a szenzor elektronikus zárát, ám a hosszú zárnyílást természetesen muszáj állvánnyal megtámogatni. (A zár maximum 30 másodpercig lehet nyitva.) A fókusz lehet AF-S, AF-C és persze manuális. A fehéregyensúly is állítható automatán, beállított profilok szerint, illetve teljesen manuálisan, például egy fehér felület mutatásával. A Pro mód a videózáshoz is rendelkezésre áll. 

Ha túl vagyunk az alap fotós és videós módokon, akkor a „továbbiak” menüpontban találhatunk még érdekességeket. 

Lehetőségünk van lassított felvétel vagy éppen time-lapse rögzítésére, a panoráma mód segítségével az egész környéket rögzíthetjük, lehetőségünk van dokumentumok beolvasására és akár nagy felbontásban is rögzíthetünk fotót. Ezen kívül is van még pár érdekesség, de amit külön kiemelnék, az a fluoreszkáló mód. Ebben a módban az UV lámpa bekapcsol és UV fényben megvilágítva a tárgyakat, készíthetünk egyedi, „világítós” fotókat.  

Az éjszakai fotózásban elég erős az eszköz, a figuráimról készült képek mindegyike sötétben, kevés monitor fény mellett készült, kézben tartva. 

A monitor fénye melletti fotó sötétben

A mai telefonok, de még a komolyabb fényképezőgépek is fel vannak szerelkezve valamilyen mesterséges intelligenciával. Míg régebben az automata próbálta kitalálni, milyen beállítással lesz jó egy fotó, addig manapság az MI eszközök már nem csak beállítják a készüléket, de még rá is segítenek kicsit. A telefonokkal általában érdemes az AI módot bekapcsolva fényképezni, hogy tényleg a legjobb képek készülhessenek el. Ilyenkor segít a színek állításában, és ha kell, akkor az emberek bőrhibáját is kisimítja, illetve pár éve mesterséges bokeh effektet is tesznek ezek a fotókra, hogy még izgalmasabb képeket kapjunk.  

A galériában látható legtöbb képet ilyen mesterséges intelligencia segítségével lőttem, hiszen ez már a mobilok része, szinte mindenki ezeket használja, hogy gyorsan szép fotókat készítsen. Ettől függetlenül a próba kedvéért néhány képen eltértem az AI ajánlásától és a Pro módot használtam. 

A körutamat a Deák Ferenc téren kezdtem, majd a Bazilikát látogattam meg. Itt több fényképet is készítettem, különböző beállításokat próbálgatva. A Pro módban lépkedve alapvetően az ultra széles és a sima széles között váltogattam, ezen túlmenően csak a digitális zoom marad. Az ultraszéles természetesen nagyon torzít, tehát csak tájképekhez érdemes használni, azt is fektetett módban. 

Éppen ezért a városban járva elég sok emberhez odasétáltam, hogy segítenének-e tesztelni a készüléket egy pár fotó erejéig. Szinte mindenki igent mondott, ám voltak olyanok, akiket nem értem el a fotózás óta, hogy írásban is megerősítsék azt, hogy kimehetnek a képek, és bár a helyszínen beleegyeztek, anélkül, hogy át ne gondolnák nem teszem közzé a velük készült képeket, de így is van elég alanyom egy velős galériához. 

Kezdésnek a bazilika előtt találkoztam egy kedves dél-koreai lánnyal, aki megengedte, hogy lőjek róla pár fotót. A telefon portré módba állítva azonnal felismerte az alanyt a képen és így ki is homályosította a háttérben látszódó Bazilikát. Ám mivel ilyen esetekben az épület is fontos, ezért lőttem olyan képet is, ahol ez a hamis bokeh kimarad. Az idő rövidsége ellenére nem volt idő a jó kompozíció megtalálására, de minőségben nem lettek rosszak a fotók. 

Ezután a Dunapartnak vettem az irányt, ahol egy szobrot próbáltam fotózni, ráadásul nappal szemben. Érdekesség, hogy a Redmi Note 10-hez viszonyítva talán kicsit jobban látszódik Eötvös József báró szobra, mintha jobban tudná ellensúlyozni a szemből jövő erős fényt, de ez lehet csak az AI-nak köszönhető, ugyanis ránagyítva már mosottabbnak tűnik a szobor arca, mint a Redmi esetében. 

Ezután játszadoztam még az érkező villamossal és az oszlopokkal, itt több egyszerű turistafotót lőttem a környékről. Nem sokkal később viszont belefutottam @roza.tothdeme-be és barátnőjébe, akik éppen egy hirtelen ötlettől vezérelt fotózásban voltak benne, így meg is kérdeztem őket gyorsan, hogy csatlakozhatok-e hozzájuk. Miután elmagyaráztam a szitut, belementek és itt is készítettünk pár különösebb koncepció nélküli, de egészen jól sikerült fotót. Róza nagyon értette, hogyan kell a kamera előtt mozogni, így az alatt a pár perc alatt igyekeztem a rendelkezésre álló háttérből és belőle a legtöbbek kihozni, amit az új kamerás mobillal a kezemben meg tudtam oldani. 

Próbálgattam, hogy milyen távol kell állnom az alanytól, hogy jó képet készítsek és ne torzítson a lencse. Alapvetően maradtam a pár lépés távolságban és erre használtam a kétszeres digitális zoomot. A képeket Róza választotta ki, hogy mik jelenhetnek meg itt az oldalon, de van pár fotó, ami nem került ki és látható rajta, hogy az „utángyártott” bokeh nem mindig pontosan vágta ki az alanyt a képen. Ez minden hasonló mobilnál megeshet, a Redminél is, bár az pontosabb munkát végez, mint a Huawei. Mindenesetre a lényeg az, hogy a kis hibák ellenére, összességében a zajos fával a háttérben is jól vizsgázott a P50 Pocket, ami bármelyik amatőr kezében képes lehet remek portrék előállítására. 

Ha már egyedül ott maradtam, lőttem is magamról pár szelfit. Az összehasonlító képen látszik, hogy túl nagy különbség nincs a két telefon portrémódja között, de a Redmi-vel könnyebben készítettem magamról bokeh-s képeket, ugyanis úgy látom, hogy összecsukott állapotban csak mértékkel rak effektet az emberre a P50 Pocket. Lehetséges, hogy ezt szoftveresen javítják majd idővel, mert így nem feltétlenül éri meg használni a hátsó kamerát magunkra, ráadásul szoftveresen a Redminél utólag is állítható a bokeh mértéke. 

Továbbhaladva készítettem panoráma képet, majd betértem a Vásárcsarnokba is, hogy legyenek épületen belüli fotók is. Ebből is láthattok párat a galériában. Ezután viszont a metró felé vettem az irányt, ahol megpróbáltam kutyust fotózni, de a kamera annyira nem szerette a dolgot, ugyanis az AI nem ismerte fel Gofrit, így nem lőtte be hozzá jól a képeket, a mocorgást nem próbálta meg ellensúlyozni semmilyen szinten. 

A másik probléma a maszk használata során jött elő. Ezúttal Bora volt a segítségemre a kamera tesztelésében és milyen jó, hogy maszkban volt, ugyanis a mesterséges intelligencia 10-ből 9-szer nem ismerte így fel. Ez azért problémás, mert portré módban, ha nem találja meg az arcokat, akkor nem tudja úgy manipulálni a képet, így a bokeh effektet ilyen esetben teljesen elfelejthetjük. Mivel már két éve van COVID, ezért a maszk felismerése már elvárás kéne, hogy legyen, de ha más nem, a kutyát felismerhetné. Egyszerűen nem hozta fel nekem az AI, hogy most éppen állatot fotózok vagy egy személyt maszkban, így nem segített a jó kép beállításában. Ha viszont meglett az ember és a téma neki, akkor nem volt ilyen gondom. 

Bora szintén nagyon kedves és türelmes alany volt, aki a metrós utazásunk végén még maradt egy pár szóra, így neki is, ahogy a többieknek is, nagyon köszönöm, hogy segítettek a kamera portrémódjának a tesztelésében. Többeknek, így az ő kezébe is odaadtam a telefont, hogy nézze meg például a szelfi módját, és úgy mondja el általánosságban a véleményét róla.

Több visszajelzés alapján szinte mindenkinek nagyon tetszett a telefon külalakra, praktikusságra és persze fotókészítési képességek tekintetében. Többen érdeklődve kérdezték is, hogy mikor jelenik meg és milyen készülék ez, így úgy gondolom, hogy nemcsak, hogy nem gáz a „kinyitható” mobil, hanem 15 év után egyenesen újra divatossá is válhatnak az ilyen típusú eszközök.  

Ha még több képet szeretnél látni, akkor a galériában további fotókat és összehasonlításokat találhatsz.

Őszintén szurkolok, hogy ezek a kezdő, prémium próbálkozások sikeresek legyenek, hogy minél hamarabb a középkategóriába is befurakodhassanak ezeket az eszközök, de a Huawei P50 Pocketnek szoftveres szinten van még hová fejlődnie.

Összességében tehát tetszik, jól néz ki, szép és izgalmas kialakítású a Huawei P50 Pocket. Személy szerint nekem nem kéne, mert úgy gondolom, hogy nőies és kirívó, de látom benne a lehetőséget, hogy tényleg ékszerként működjön a hétköznapok során. Aztán meglátjuk, hogy van-e ideje az összecsukható telefonoknak rendesen kibontakozni, vagy a kiterjesztett valóság szemüvegek hamarabb veszik-e át az uralmat a hétköznapokban. Pár éven belül úgyis kiderül, de remélem hamarosan ez a fajta praktikusság több ember számára lesz elérhető, mint manapság. 

A Huawei P50 Pocket egy nagyon jó készülék, hétköznapi fotózáshoz ideális, ám a hangzás és a gyors merülés nálam nagyon lerontotta a végső felhasználói élményt, pedig ez az eszköz már tényleg közel van a teljes szívből ajánlotthoz. Jelenleg viszont inkább női telefonnak tartom, és ahogy elnézem az árát, még ott is csak a felső tízezernek.