A túlélőhorror mint videojátékos műfaj a kilencvenes évek közepén kristályosodott ki, elsősorban a Resident Evil és a Silent Hill hatására. Ezek az alkotások nem csupán technikai újításokat hoztak, például előre renderelt hátterekkel vagy filmes kameranézetekkel, hanem egy újszerűnek ható játékmenet alapjait is lerakták.

A korlátozott erőforrások, a szinte minden pillanatban sebezhetőnek és kiszolgáltatottnak érezhető (fő)szereplő és a folyamatos fenyegetettség érzés kombinációja olyasmit hozott, amire addig nem volt még példa. Ez pedig a számok terén is beváltotta a hozzá fűzött reményeket: a Resident Evil-széria például 2025-ig több mint 150 millió eladott példánnyal a Capcom egyik legsikeresebb brandjévé vált, de a pszichológiai horrorra építő Silent Hill epizódok is kultikus státuszt értek el világszerte.

A 2010-es évektől a műfaj új irányt vett, részben az indie fejlesztők térnyerésének köszönhetően. Az olyan játékok, mint az Amnesia: The Dark Descent vagy az Outlast a harci mechanikák minimalizálásával és a kiszolgáltatottság radikális hangsúlyozásával újradefiniálták azt a rettegést, ami az ilyen játékok alapvetése. A túlélőhorror tehát nemcsak fennmaradt, hanem folyamatosan változik is.

A technológiai fejlődés és a játékosok lelkesedésének köszönhetően a túlélőhorror műfaj az utóbbi években látványos reneszánszát éli, de a legtöbb indie próbálkozás vagy túlzottan nosztalgikus, vagy képtelen valódi újítást hozni. A Fear the Timeloop egy érdekes középutat választott, a klasszikus keretek és újnak ható mechanikák mellett egyetlen, következetes alapötlet köré szervezi a teljes játékélményt, ez pedig a feltartóztathatatlanul, könyörtelenül fogyó idő.

A játék elsőre egyszerűnek tűnik, ám ahogy a címe is sejtteti, a túlélés több szempontból sem lesz egyszerű. James Cooper sheriff egy elhagyatott, baljós hangulatú kórház falai között tér magához, de nem sokáig örülhet annak, hogy életben maradt. Egyfelől elvesztette az emlékeit és fogalma sincsen hogyan és hová került, de ha ez nem lenne elég a szintén rejtélyes körülmények között szerzett sérülése miatt 15 percen belül elvérzik. A túlélő mechanika innentől nem csak a kivezető utat jelenti, hanem az életben maradást is, aminél érdekes csavarral éltek a fejlesztők. Egyfelől találhatunk például kötszert, fájdalomcsillapítót, zacskóban tárolt vért, ami értelemszerűen lelassítja a vérzést vagy meghosszabbítja a haldoklással töltött időnket.

Pihenő és mentési pontként viszont olyan szobákat kell keresnünk, ahol egyfelől megáll az idő, másfelől, ahol videokazetták segítségével egyre többet megtudunk arról, amibe belecsöppentünk és ami a konkrét save game funkciót is ellátja. Voltak is olyan vélemények, hogy nem túl odaillő mechanika egy „varázsszoba”, ami nem csak lestoppolja a vérzést, de mentés után visszatölti a 15 perces számlálónkat, ezért érdemes azt is megemlíteni, hogy menteni a megtalált filmtekercsekkel is tudunk, ezek viszont nem adnak újratöltést, csak mentést.

Szintén érdekes erőforrás az elsősegély láda, amivel 7 perccel megnövelhetjük az életbenmaradásunkat, de figyelmeztet a játék, hogy 17:30 perc a maximum „életerőnk”, vagyis ne pocsékoljuk. Hasznos mechanika még, hogy a mentőpontot tartalmazó szobába való visszatérés, az időnket is visszadobja 5:15-re, vagyis egy utolsó pillanatos időzítéssel jól kihasználható, hogy időt nyerjünk egy rész további felfedezéséhez, vagy egy ponthoz való visszatéréshez.

A játék nem az olcsó jumpscare-ekre épít, hanem inkább pszichológiai nyomást gyakorol ránk és a memóriánkat is használnunk kell, ahogy fejben is feltérképezzük a kórházat. A loop mechanika miatt érdekes helyzetben vagyunk, ugyanis „halhatatlannak” számítunk, legalábbis itt ne számítsunk YOU ARE DEAD képernyőkre, az időhurok ugyanis ezt is megoldja. Ha valami nem sikerülne elsőre, akkor a játék visszadob az előző mentésig és újrapróbáljuk. Azonban olyan helyzetbe is belefutottam, ahol az engem letámadó 2 zombi, miután sikeresen megölt, a következő próbálkozásra eltűnt és az egészre csak a saját hullám emlékeztetett. RPG elemként képességeket is találhatunk a pályákon és viccesnek hangzik, de a loop mellett pl. újjáéledést is betárazhatunk itt, ami megint az időmechanikával való játszadozást erősíti.

A pályadizájn és a kamerakezelés, a Saint Heritage kórház labirintusszerű felépítése egyértelműen a klasszikus túlélőhorrorok – különösen a Resident Evil-széria – örökségét hordozza és a nyomasztó hangulat, a félelmetes folyosós, szobás/termes elrendezés is jól működik látványvilág és hangulat terén is. Ellenségek terén a zombik viszik a prímet, de már a játék legelején említést kapnak a földi síkon garázdálkodó démonok is, de Doom jellegű lényekre azért ne számítsunk.

Van viszont néhány rész, ahol a játék elkezd kevésbé működni. A harcrendszer és a mozgás néha több gondot okoz, mint sem, a darabos mozgás és a kiforratlannak érződő lőfegyverhasználat pont ott nehezíti meg a dolgunkat, ahol nem kellene. Ezek a hiányosságok azonban nem feltétlenül rombolják le az alapélményt, csak emlékeztetnek, hogy indie játékkal játszunk és erre ennyi erőforrás jutott a stúdióban.

A játék egyedi koncepcióját és atmoszférája jogosan kapott dicséretet, de a Fear the Timeloop inkább tűnik csiszolatlan féldrágakőnek, mint kiforrott játéknak. A technikai hiányosságok és az időlimit néha frusztráló implementációja visszatérő kritika és tipikusan olyan játék, ami türelmet, figyelmet és kísérletező kedvet igényel, ha igazán élvezni akarjuk az időhurokba tett halálos kalandot.