A Wisconsinban élő nagyjából ezer farkas évente több tucat életet ment meg egy friss vizsgálat szerint. A helyi utakon évente átlagosan 19 757 baleset történik az útra kiugró szarvasok miatt, ami 477 emberi sérülést és 8 halált okoz. Jennifer Raynor, a Wesleyan Egyetem kutatója szerint azonban ezek a számok sokkal magasabbak lennének, ha nem lennének a régióban farkasok, vagyis a ragadozók akaratlanul is védik az emberéletet és jelentős károkat előznek meg pusztán a jelenlétük által.
A farkasok ugyanis előszeretettel vadásznak az ember alkotta utak, ösvények vagy autóutak mentén, így egyrészt nagy számban ölik le az utak közelébe merészkedő szarvasokat, másrészt a félelem erejével segítenek távol tartani őket az autóktól. Raynor és kollégái 22 év adatait elemezték, és eredményeik alapján a wisconsini farkasok 24 százalékkal csökkentették a szarvasok okozta közúti balesetek számát.
Így évente 10,9 millió dollárt segítenek megtakarítani az államnak, ami 63-szorosa annak az összegnek, amit a farkasok által elpusztított haszonállatok kompenzációjaként az állam kifizet a gazdáknak.
Ellentmondásos vélemények
Vagyis a farkasok egyértelműen hasznosnak látszanak, de ez nem jelenti azt, hogy egyértelműen pozitív lenne a megítélésük. A ragadozókat az első európai telepesek megérkezésétől kezdve folyamatosan vadászták, és az 1960-as évekre szinte a teljes szürke farkas populáció kipusztult az Egyesült Államok területén. Az ekkoriban kezdődött természetvédelmi kezdeményezések nyomán azonban lassan újra nőni kezdett a számuk, és számos területet maguktól újrakolonizáltak az állatok, ilyen volt Wisconsin is, míg más régiókba újra betelepítették őket (pl. a Yellowstone Nemzeti Parkba).
A farkasok ökoszisztémára kifejtett hatása régóta vitatott téma szakmai körökben. Többször is törölték, majd újra felvették őket a veszélyeztetett fajokat védő törvényekbe, tavaly novemberben például Coloradoban szavazták meg betelepítésüket, bár a javaslat éppen, hogy csak átcsúszott. Ha Raynor eredményeit sikerült megerősíteni és megismételni más adatsorokon, a farkasok körül vita új szempontokkal bővülhet.
Az új kutatás egyik érdekessége, hogy míg a legtöbb farkasokkal foglalkozó vizsgálat nemzeti parkokban, a civilizációtól távol zajlik, az állatok kapcsán fontos tudni, hogyan viselkednek akkor, ha emberi településekhez és utakhoz közel élnek. Hiszen csak így dönthető el, mennyiben jelentenek veszélyt, vagy éppen mennyire hasznosak, ha az emberekkel, és az ember által tartott állatokkal közvetlen kapcsolatba kerülnek.
A másik érdekes szempont, hogy a kutatás segíthet megerősíteni a farkasok támogatását azok elterjedési területén, ami nem mindig egyszerű feladat. Sokan örülnek ugyan annak, hogy a farkasok ismét egyre gyakrabban fordulnak elő az amerikai erdőkben, de azok a gazdák, akiknek ténylegesen együtt kell élniük a ragadozókkal, és akiknek az állatait időről időre leölik a farkasok, általában nem tartoznak a rajongók közé.
Ha azonban megerősítést nyer, hogy a farkasok valóban csökkentik a más vadak által okozott balesetek számát, az a vidéki régiókban élők számára is közvetlen, jól megfogalmazható hasznot jelent
– mondja Raynor.
És az új adatok persze általánosságban is segíthetnek abban, hogy a farkasok megítélése kapcsán ne csak arról essen szó, hogy ezek távolról szemlélve milyen absztrakt értékeket képviselnek, vagy hogy mennyi kárt okoznak, hanem hogy kimutatható, tényleges hasznuk is van, ha emberek közelében élnek.
Farkaskontroll
Persze erre a kritikusok azt mondhatják, hogy biztos van egyszerűbb módja a szarvasok és autók közti ütközések elkerülésének a farkasoknál, de Raynor szerint a gyakorlatban minden alternatív megoldással gondok vannak. Az olcsó intézkedések, így a szarvasokra figyelmeztető közúti táblák nem működnek érdemben. A valóban hatásos megoldások, például az utak felett vagy alatt átvezető vadátjárók pedig annyira költségesek, hogy ezeket csak azokra a helyekre érdemes telepíteni, ahol a leggyakoribbak az ilyen balesetek.
Arra azonban nincs keret, hogy minden útra rendszeres térközönként ilyeneket telepítsenek. A farkasok viszont költséghatékony megoldást jelentenek, hiszen sokkal olcsóbban, sokkal nagyobb területeket biztosítanak, mint amit egy-egy vadátjáró le tud fedni. Érdekes módon a farkasok a legritkább esetben részesei közúti baleseteknek: 2019 és 2020 áprilisa között összesen 21 farkassal való ütközést jelentettek Wisconsinban, amire több mint 20 ezer szarvassal való ütközés esett. A szarvasproblémára tehát – bármilyen furcsán hangzik is elsőre – a jelek szerint tényleg a farkasok jelentik a legolcsóbb és leghatékonyabb megoldást.
Raynor és kollégái, Corbett Grainger és Dominic Parker alapos kutatásokat végeztek a témában. Először is igazolták, hogy az 1990-es évek óta, amikor a wisconsini farkasok száma számottevően nőni kezdett, abban a 29 megyében, ahol jelen vannak a farkasok, a szarvasok számának növekedése megállt. Abban a 34 megyében viszont, ahol nincsenek farkasok, a szarvasok száma folyamatosan növekszik.
A kutatók azt is megmutatták, hogy azokban a megyékben, ahol megjelentek a farkasok, a vadak okozta közúti balesetek száma csökkenni kezdett. Eközben a más okból történő baleset száma nem csökkent, vagyis nem arról van szó, hogy máshogy vezetnének az emberek, hanem a farkasok valóban csökkentik az utakon átfutó szarvasok számát, biztonságosabbá téve a vezetést.
Hogyan csinálják?
Az eredményeket persze azok megerősítéséhez újabb, más területekről származó adatokkal is alá kell támasztani, de a kutatás, amely nagyon alaposan járja körül a problémát, kétségkívül azt mutatja, hogy a farkasok jelenlétének hatása van az utak biztonságára. Érdekes kérdés ugyanakkor, hogy mit csinálnak a farkasok, ami ekkora jelentőségű?
Raynor statisztikai modellje szerint a balesetek számában tapasztalt csökkenés jelentősen nagyobb annál, mint ami a farkasok által megevett szarvasok számából adódna.
A ragadozók befolyása a kutató szerint nem elsősorban a vadászatban és a tényleges ölésben érvényesül, hanem az általuk keltett félelem révén. A farkasok puszta jelenléte megváltoztatja a régiókban a fajok eloszlását: a ragadozók távol tartják a szarvasokat az utaktól és más emberi környezetektől, így azoknak kevesebb alkalmuk van balesetet okozni. Ami teljesen összhangban áll az ökológia egyik alapelvével, miszerint a ragadozók sokkal több zsákmányt riasztanak el, mint amennyit megölnek.
Ezzel ugyanakkor nem mindenki ért egyet. Matthew Kauffman, a Wyomingi Egyetem kutatója a Yellowstone Nemzeti Parkban vizsgálja a farkasok és környezetük kölcsönhatásait. 2001-től kezdve több kutató is azzal a teóriával állt elő, hogy a farkasok betelepítése pozitív hatással volt a park fáira, mivel a ragadozók megregulázták a szarvasokat, amelyek hajlamosak voltak túlzottan lelegelni a fákat. Kauffman egy évtizeddel későbbi saját kutatása ugyanakkor jelentősen árnyalta a képet. A szakértő és kollégái GPS-nyakörvekkel szerelték fel az állatokat, és igazolták, hogy a szarvasok nagyon ritkán kénytelenek elmenekülni a farkasok elől, illetve azt is, hogy a szarvasok viselkedésének nincs hatása a fák túlélésére.
Kauffman úgy véli, hogy a farkasok Wisconsinban is sokkal komplexebben befolyásolhatják a szarvasok viselkedését, mint amit Raynor tanulmánya sugall.
Elképzelhető például, hogy a farkasok a legkevésbé kockázatkerülő szarvasokat ölik meg, amelyek nagy arányban futnának ki az autók elé. A háttérben zajló folyamatokat csak aktív megfigyeléssel, az állatok mozgásának nyomon követésével lehet feltárni, véli a szakértő.
Azt maga Raynor is elismeri, hogy a farkasok 63-szoros gazdasági haszna valószínűleg nem pontos. Míg a balesetek kapcsán a veszteségeket átfogóan számítják ki, a farkasok által leölt haszonállatok kompenzálásánál csak az adott állatért fizet az állam, holott az életben maradt állomány fokozott stressz-szintje hatással lehet a termelékenységre, nem is beszélve a gazdák által alkalmazott ellenintézkedések költségeiről. Vagyis a farkasok okozta károk alaposabb számszerűsítésével a relatív haszon biztosan csökkenne. De persze még közel azonos arányok esetén is lehetne amellett érvelni, hogy a farkasok hasznosak, hiszen emberéleteket mentenek.
Raynor szerint ugyanakkor a farkasok gazdasági haszna sincs még teljesen feltérképezve, hiszen ha valóban igaz, hogy a ragadozók távol tartják a szarvasokat az emberi környezettől, ez a termőföldekre is vonatkozik, vagyis könnyen lehet, hogy a termény kapcsán is van kimutatható védőhatásuk.
És valószínűleg nemcsak a szarvasokat riasztják el, de más mezőgazdasági kártevőket is, amelyek közül egyesek betegségeket is terjesztenek, például az általuk hordozott kullancsok révén. Ezek egyelőre csak hipotézisek, amelyek alaposabb vizsgálatra szorulnak, amire azonban nagyon is szükség van a farkasok ökológiai hatásainak feltérképezéséhez, hiszen erről még mindig nagyon keveset tudunk.
