• Gyűjtögess, harcolj, alkalmazkodj!

Ha az igaz, hogy a történelem ismétli önmagát, akkor a Far Cry játékoknak is megvan ez a kísérteties szokásuk. Hogyan másképp is indulhatna a történet, mint a legnagyobb katasztrófa, pokol és szívás kellős közepéből. Ha emlékszünk a jól sikerült ötödik részre, akkor ott is ez volt a helyzet. Igaz ugyan, hogy most nem egy mindenre elszánt, vérszomjas és manipulatív szekta ellen vonulunk harcba, de ha az előző tagmondatban banditákra cseréljük a szekta szót, akkor máris megkapjuk a New Dawn alapsztoriját. Ami egyébként ugyanott játszódik, mint az V, csak épp egy nagy világégés után, úgyhogy a világ nagyon megváltozott. A posztapokaliptikus, atombomba utáni vidék romokkal és üszkös sebekkel viseli magán a borzalmas pusztítás nyomait.

Az előző rész négy szektás főkolomposa helyett most kettőt kapunk, méghozzá egy ikerpár formájában és a változatosság kedvéért Útonállókkal (Highwaymen) akasztjuk össze létező vagy feltételes bajszunkat. Ők egy graffitire, hangos zenére és öldöklésre specializálódott rablóbanda, akik az egész megyét uralmuk alatt tudják. A játékmeneten is csavartak egy kicsit a fejlesztők, de persze a jól felépített alapok megmaradtak.

Érdekes koncepció a Max Max utánérzés egy zöldellő, életerőtől duzzadó világban, amiben a túlélők távollétében a természet visszahódított szinte mindent. Hope megye kétszer olyan vadregényes és vibráló, mint volt, és az utóbbi tulajdonságát nem csak a banditák rózsaszín festék mániája miatt mondom.

Vadállatok, szarvasok, nyulak, pockok, kolibrik és lepkék népesítik be a terepet és mindezt már az első 5 percben megtapasztaljuk – komolyan olyan érzés volt újra megérkezni, mintha nem atomot dobtak volna le, hanem egyenesen terraformálást végeztek volna itt. Aztán persze megtaláljuk a kiégett, kiszáradt erdőket és a zord jeges területeket is, de az elhagyatott tanyák, farmok és az autóroncsok is elég beszédes jellemzői a vidéknek.

Új világ, új szabályok

Kezdjük talán a leginkább szembetűnő dolgokkal. A játék szintekre bontja a fegyvereket, némely képességünket, és a bázisokat, küldetéseket is. Ez a már megszokott karakterszint rendszer – egy kis csavarral. Némiképp az MMOkra hajaz, hogy az adott szintű ellenséget az adott szintű vagy erősebb fegyverek sebzik igazán hatékonyan (vagy egyáltalán). Ez ahhoz a helyzethez lehet hasonló, hogy hiába van egy RPG-ben az 5. szintjének megfelelően csúcs felszereléssel ellátva a karakterünk, ha találkozik egy 15-össel, jó eséllyel hozzá sem tud majd érni. Azért megijedni nem kell, nincs több tucat szint, mindössze négy: szürke (1), kék (2), lila (3) és arany (korona), amit a fegyverek terén érzünk majd meg leginkább. A képességeket (perks) annyiban érinti mindez, hogy külön meg kell vennünk a 2-4-es szintű katonák orvul, lopakodva megölésének képességét.

Hozzászoktunk, hogy a csúcs fegyvereinkhez csak kiegészítőket/modokat kell hozzáadni? Ennek vége! Fegyvereinket, a lőszert és egyéb gyógyító vagy romboló eszközöket mi magunk gyártjuk - jobbára kacatokból, maradékokból. Ehhez egyre fejlettebb épületek kellenek a főbázisunkon, valamint elegendő nyersanyagot kell, hogy kifarmoljunk. Mivel a jó öreg dollár hamuvá vált, ezért az elejtett állatok húsát, bőrét is nyersanyagra cseréljük be. A trükk épp csak az, hogy a keményebb dögökért, nehezebb prédákért komolyabb jutalmat kapunk. Ne várjuk, hogy egy vacak szarvasért, keszegért titániumot vagy hasonlókat fognak hozzánk vágni. Azért minimum mutáns grizzlit kell ölni.

Amúgy nem vagyunk teljesen magunkra utalva, fegyvereket, járműveket, rengeteget fogunk a térképen és ellenségeink holtteste mellett is találni – az igazán fontos kérdés ezek minősége (szintje) lesz. A fegyvereket érintő legnagyobb változás az, hogy mindegyik olyan, mintha egy garázsban eszkábálták volna össze (a járművek se sokkal jobbak) és ezt az is befolyásolja majd, hogy fegyvereink nem bővíthetőek. Minden listából ki kell szúrnunk, mit szeretnénk: mesterlövész puskát, karabélyt vagy gépfegyvert, esetleg egy íjat? Távcsöveset, hangtompítósat, esetleg bajonettre gyúrunk? Választanunk kell.

Egy kis szerepjáték

Főszereplőnk tiszta lappal indul, már ami a képességeit illeti, rajtunk múlik milyen fejlesztésekkel és harcmodorral akarunk játszani. Igaz ugyan, hogy idővel mindent megtanulhatunk, de a játék közepéig elég fontos lesz, hogy eldöntsük lopakodó, távolsági, közelharci vagy épp nehézfegyveresként képzeljük-e el magunkat. Később a fegyverek legyártása is beleszól majd ebbe, mert nem lesz egyhamar mindenre „pénzünk”.

Az elején pl. nagyon hasznos a „Well-Armed” perket minél hamarabb beszerezni, ugyanis így már 3 fegyver lehet nálunk. Ez a változatosság pedig abban is segít, hogy a fegyverekhez kapcsolódó kihívások megcsinálásával újabb képességpontokat (perk points) kapjunk. Hasonlóan hasznosnak találtam a széfnyitó perket is, igaz, hogy az ára borsos, de nagyon értékes alapanyagokat találhatunk a mindenfelé elszórt páncélszekrényekben.

Ostrom alatt

A bázisok, előőrsök elfoglalása is újabb opcióval bővült. Megtehetjük, hogy elfoglaljuk és saját embereinkkel feltöltve biztonságosabbá varázsoljuk kicsit a környéket. Az eddigi részekben ugye ennyit tehettünk összesen. A New Dawn azonban a fosztogatás lehetőségét is felkínálja. Ilyenkor mindent elviszünk a bázisról, ami nincs lecsavarozva (oké, valójában még azt is), de ezzel együtt vissza is adjuk az ellenségnek, aki annak rendje és módja szerint újra elfoglalja. Sőt, tovább is fejleszti a bázist, a történet szerint azért, hogy jobban megvédje a területet. A számunkra hasznos infó az ebből, hogy a bázis szintet lépett, vagyis ha visszajövünk, sokkal erősebb ellenállásra számíthatunk, de a loot is sokkal értékesebb lesz.

Egy jó tanács: kezdő felszereléssel csak és kizárólag akkor ugorjunk neki az 1 csillagos (egyszer már felszabadított) bázisoknak, ha biztosak vagyunk benne, hogy a riadót és az azt követően megérkező erősítést elkerülve is meg tudjuk oldani a helyzetet. Lehetünk bármekkora Terminátorok, a kiküldött egységben úgyis lesz egy 4. szintű (arany – elit) katona, akit szó szerint meg se tudunk karcolni. És mivel így nem likvidáljuk az összes ellenséget, a bázis az Útonállók kezén marad, mi pedig kergetőzhetünk az akkor még legyőzhetetlen, egy szem katonával.

Otthon, édes otthon

Kapunk saját bázist is Prosperity néven, ez lesz az otthonunk, az emberiség utolsó védőbástyája, a jók menedéke és a többi. Itt barkácsolhatunk fegyvereket, robbanószereket, járműveket és tehetjük életerősebbé karakterünket vagy szövetségeseinket. Térképeket vásárolhatunk, helikopteres küldetésekre indulhatunk, szóval rengeteg hasznos dolog rejtőzik itt, a trükkje az lesz, hogy folyamatosan egyre magasabb szintűre fejlesszünk minden részt, amit fontosnak ítélünk.

A gyűjtögetésről, kraftolásról ejtettem már pár szót, de mindezen belül is kiemelkedő az ethanol nevű csodaszer gyűjtése. A helyőrségek elfoglalásáért, kifosztásáért jár belőle egy tetemesebb adag, de az üzemanyag szállító teherautók elrablása is nagyon nagyon (nagyon!) ajánlott. A bázis fejlesztéséhez tengernyi mennyiség kell majd, úgyhogy minden alkalmat ragadjunk meg, ha hozzájuthatunk.

Szót érdemelnek társaink is, akiket a térképen bóklászásra, küldetésekre, expedíciókra is magunkkal vihetünk. A korábbi lista teljesen lecserélődött értelemszerűen, de így is 8 segítőből válogathatunk, ha megnyerjük/kiszabadítjuk őket. Akik az állatokat preferálják azoknak ott lesz Timber az akita, és Horatio a vaddisznó. A változatosság jegyében tini lány, pap, maszkos/rejtélyes figura is kísérhet minket, de Hurk Jr. is túlélte a világégést.

Egy kis extra

A korábbi részben is megismert vadászat, horgászat, kincskeresés (treasure hunt) megmaradt. Ezek a mellékküldetések nagyon jó alkalmat adnak arra, hogy extra képességpontokat és értékes nyersanyagokat gyűjtsünk össze. Ezen kívül találhatunk még fotókat, amik a régi világot ábrázolják és ha begyűjtöttük őket, akkor már „csak” annyi a dolgunk, hogy összevessük mi maradt az adott tájból, épületből a világégés utánra. Zenéket is gyűjthetünk, ami az autókban levő rádiócsatornák kínálatát bővítik – bevallom őszintén, ha járműbe ültem, az egyik első dolog volt lekapcsolni a zenét, így ennek a gyűjtögetésnek túl sok értelmét nem láttam, ez azért nem GTA 5 jellegű autókázás.

Ami viszont új és megint csak MMO-ra hajazó ötlet, az az Expeditions. Úgy kell elképzelni, mint egy mini instát, ahol egy csomag megtalálása és a helikopterhez való visszacipelése lesz a feladatunk. Az senkit se zavarjon, hogy komoly túlerő vár minket, és a csomagban levő GPS alapján mindig tudják hol vagyunk – ezek nélkül mondjuk unalmas is lenne a kaland. A riadó itt is erősítéssel jár, a probléma csak az, hogy végtelenül özönleni fognak a ránk vadászó fegyveresek – amíg lehet, igyekezzünk láthatatlanok maradni. Ha felkaptuk a csomagot, úgyis utánunk erednek, úgyhogy az időzítés és a helyismeret is fontos. Ne feledjük, még a helikopterig is el kell jutnunk, aminek majdnem 2 perc kell, hogy megérkezzen.

Ha túl korán érünk oda, akkor az ellenség összes katonáját egy pontra hívjuk lőpárbajra, ha túl későn, akkor nagyon jó eséllyel szitává lövik a pilótánkat, amíg ránk vár. A szintezés rendszere persze itt is játszik. Ha újra lefutjuk, az nehezebb fokozatnak minősül már, annak minden előnyével (loot!) és hátrányával. Akárhányszor újra próbálkozhatunk, de persze fel is adhatjuk a dolgot. A negyedik kudarc után ez nagyon szimpatikus lehetőségnek tűnt, de a „na jó, még egyszer, utoljára” elv bevált és egy kis extra türelemmel sikeres ötödik kört futottam.

Szeretjük?

A Blood Dragonhoz és a Primalhoz hasonló „kisebb Far Cry-ok” listáját bővíti a New Dawn, de teljes értékű élményt ad és jól megállja a helyét a sorban. Akinek tetszett az ötödik rész és szívesen folytatná a történetet (majdnem) ott ahol abbamaradt, ne habozzon. A játék tarka-barka, vibráló neonszínei senkit ne ijesszenek el, ezek opcionális dolgok, és bőven elég, ha az ellenségeink ilyeneket viselnek. A játékmenet nagy része ismerős lesz, a többi pedig hamar elsajátítható. A posztapokaliptikus Hope megye szélesre tárta a kapuit, a többi csak rajtunk múlik.