A RØDE, mint a hangtechnika egyik veterán gyártója megbízható és méltán kiemelt szereplője a tech-piacnak, hiszen analóg és digitális eszközök terén is komoly portfólióval rendelkezik. Ennek az erős kínálatnak köszönhetően termékeik hobbi- és professzionális szinten is nagy elismerésnek örvendenek, legyen szó film- és zeneiparról, vagy akár a feltörekvő netes tartalomgyártókról. A stúdiónkban mi is előszeretettel használunk RØDE mikrofonokat, de a 2023-as Tech Vibes tesztben szereplő Wireless Go II is aktív részét képezi állandó felszerelésünknek, mint a vaskos kábelektől mentes hangrögzítés megbízható eszköze.

A korábban bemutatott Wireless GO II azonban hivatalosan 2021 februárjában startolt el, a gyártó pedig három év elteltével elérkezettnek látta az időt, hogy előrukkoljon a sorozat következő darabjával, a legfrissebb Wireless GO Gen 3-mal. Bár valamiért fontosnak érezték, hogy a római számok elhagyásával és inkább a generáció megjelölésével indítsák útjára a terméket, valószínűleg a kategóriában érdekelt felhasználókat nem sikerült összezavarni, így mindenki a termék minőségére és képességeire kíváncsi. Pont ahogy mi is, most pedig készhez is kaphattam a hatodik évét taposó Wireless GO sorozat legfrissebb kiadását, mely legalább egy kiemelten fontos fejlesztéssel már biztosan szolgál.

Csomagolás, tartozékok, dizájn

Szokott módon a csomag külső és belső vizsgálatával indítok, hiszen a vásárlók is így kezdhetik meg az ismerkedést. A doboz külső megjelenését tekintve szépen követi az elődökre, illetve a gyártóra jellemző egységes dizájnt, tehát egy kedvcsináló fotó és a termék megnevezése uralja a fehér külsőt, azzal az eltéréssel, hogy míg széria – vagyis a Wireless GO – kiemelve szerepel, az aktuális generációt alatta, jóval kisebb betűkkel jelzik.

Az szélső oldalakon a kompatibilitást és a felhasználási lehetőséget jelzik tömör, de kellően egyértelmű formában, míg a hátoldalon apró betűkkel sorolják fel a legtöbb jellemzőt és specifikációt. A közepesnél valamivel vastagabb, de jó minőségű külső réteg egy belső dobozt rejt, melynek tetején egy vállalati mottót hirdető szöveg, az alján pedig egy méretes Ø embléma szerepel. A felnyitás után viszont már a két transmitter és a receiver látható, a hátsó csiptetőjükkel rögzítve őket a kartonfoglalatba, utóbbin egyértelmű feliratokkal jelezve, hogy melyik melyik.

Ezt a felső tálcát kiemelve jöhetnek a tartozékok, melyeket egy ruganyos, de egészen vastag, tépőzáras kis táskába zsúfoltak be. A tárcából a használati útmutató és tájékoztató füzetkéken túl egyetlen, de annál érdekesebb kiegészítő maradt ki, méghozzá egy Type-C csatlakozókkal felszerelt dokkoló. A vékony, fekete pálcán három Type-C apa sorakozik, tehát az egész szettet szépen sorban ráköthetjük, így nem csak egyszerre tölthetők, de gépre vagy mobilra kötve a hozzáférést is egyidejűleg kapjuk meg mindegyik egységhez. Utóbbihoz a hub egyik végén látható Type-C bemenetre lesz szükség, illetve a mellékelt USB kábelre.

A kábelt és a továbbiakat tehát a praktikus hordozótasakban találjuk. A kiegészítők listája a szuper kis hubot és egy kis mikroszálas törlőkendőt leszámítva lényegében a szokásos, tehát egy mindkét végén Type-C kábel, egy Type-C – Lightning kábel a megfelelő Apple termékekhez, egy 3.5 mm-es kis jack vezeték az analóg csatlakozás kipipálásához, továbbá 3 szélfogó pamacs. Ami tehát ezúttal sem vált alaptartozékká, az a töltőtok, melyet a 2023-as Wireless PRO modellhez viszont megkapunk. Ez az egyik, ha nem a legnagyobb hiányossága a Gen 3-as készletnek, ami meglehetősen furcsa helyzetbe hozza a RØDE aktuális rögzítőcsomagját, de erre még visszatérek.

Ami a dizájnt illeti, a gyártó jól láthatóan ragaszkodik az évek során jól bevált formavilághoz. Az tagadhatatlan, hogy bár valóban kedvelt, sőt kifejezetten elterjedt és népszerű terméksorozatról van szó, az utóbbi években azért egyre gyakrabban merült fel az áramvonalasítás igénye a felhasználók irányából. A három, közel azonos mérettel és formával rendelkező egység ugyanis nem igazán változott az első generáció óta, márpedig a vásárlók örömmel látnának valamivel karcsúbb transmittereket. Esetünkben mindössze mm-ekben és talán egyetlen grammban mérhető eltérésekről van szó, ezen a téren a változás igazából szót sem érdemel.

A kezelőfelületek és csatlakozók szemrevételezése előtt viszont érdemes még kitérni a külső borításra, illetve a színre. Nálam nyilván a megszokott fekete trió járt, ami talán a legközelebb áll egy professzionális eszköz megjelenéséhez, ám a RØDE láthatóan szélesebb közönséget szeretne megnyerni a folytatással, ezért nem volt rest összesen 14 színben elérhetővé tenni a Gen 3-at. A sima feketétől vagy fehértől, a zöldön és kéken át a vörösig elképesztő a választék, de ha az ízlésünk és a felhasználás módja megengedi, akár rózsaszínben is beszerezhetjük. Feltételezem, hogy a podcastek, illetve videós beszélgetőműsorok elképesztő népszerűsége állhat az extrém színpaletta mögött, így a tartalomgyártók a saját stílusukhoz passzoló egységeket aggathatnak magukra, illetve a vendégeikre.

Meg kell mondjam, ha már sikerült ilyen kiterjedt színkavalkáddal meglepniük minket, nem bántam volna, ha a zongoralakkra hajazó és változatlanul fényes felületet mattra, vagy legalább egy-két fokkal kevésbé tükröződőre cserélik. Az, hogy ujjlenyomatmágnes, az még simán elnézhető neki, de mennyiben a jeladókra lámpák vagy stúdióvilágítás fénysugarai vetülnek, videófelvételek során ez erősen zavaró tényező lehet. Szemből jóformán az is kivédhetetlen, hogy a fotós ne lássa viszont önmagát vagy a kamerát, de úgy általában véve kémek és gerillaharcosok is simán használhatnák fényjelekkel való kommunikációra zsebtükrök helyett.

A változatlan méret és forma tehát továbbra is zavaró lehet, ha a beszélő pólójának nyakára vagy gallérjára csíptetjük fel, sajnos ez nem lett kényelmesebb. Ezt továbbra is kiküszöbölhetjük egy fokkal diszkrétebb Lavalier mikrofon beiktatásával, ilyenkor a transmitterek kevésbé feltűnő helyre is rögzíthetők. Ezt az amúgy szintén gyakori megoldást ezúttal csavaros zárómechanika is támogatja a jack csatlakozónál. Így kivédhető, hogy a külső mikrofon véletlen kiszaladjon a helyéről felvétel közben, ami egy a kevés, de annál hasznosabb fejlesztések között.

Kijelzőt most is csak a receiver kapott, de az továbbra is kellően informatív ahhoz, hogy munka közben ellásson minket a legszükségesebb információkkal. Ami nem kevésbé fontos, hogy a kis színes OLED által a legkönnyebb megkülönböztetni a receivert transmitterektől, mert első pillantásra alig térnek el egymástól. Hogy az utóbbi páros tagjait miként különböztetjük meg, arra viszont már nehezebb választ adni, ugyanis a gyártó ezúttal sem segíti ezt semmilyen jelöléssel. Érthető, hogy mivel alapvetően transmittereket külön-külön, darabonként is forgalmaznak, a gyári számozás csak bonyolítaná a dolgokat, de a jövőben örömmel látnék megoldást erre is, pl. szoftveresen módosítható LED-fényekkel vagy egyéb kreatív módokon. A LED-ek fényerejét például egy fokkal halványabbra vehetjük a Central alkalmazáson belül, ami pont a videós tartalmak készítését hivatott segíteni, szóval nem tűnik lehetetlennek, hogy idővel ez a módszer az egységek azonosításában is szerepet kapjon.

A transmittereken két LED világít. Egy kék fény jelzi a kapcsolat létrejöttét, míg közvetlenül mellette a másik, jellegzetes vörössel tudatja a külvilággal, ha megy a felvétel. Bekapcsológomb, USB-C csatlakozó és TRS jack, nagyjából minden a régi, a megszokott helyén. A dizájn ebből a szempontból kiállta az idő próbáját, ami működik, azon nem is feltétlenül érdemes változtatni. A szélvédő szőrcsomókat továbbra is negyedfordulatos zárómechanika tartja a helyükön, egyszerű mozdulattal stabil tartást nyerünk. Az első újdonság azonban nem maradhat észrevétlen, ugyanis dedikált felvételindítót is kapunk egy-egy további fizikai gomb formájában.

Változások

Szóval a külsőségeket tekintve lényegében minden ismerős lehet az előző generációból, de akkor milyen újdonságoknak örvendhetnek a RØDE kedvelői és a sorozat valamely tagjának tulajdonosai? Az első számú és egyben leginkább óhajtott fejlesztés a 32-bites floating felvételek megjelenése, mellyel egy viszonylag széles frekvenciatartományt lefedve rögzíthetünk, ezáltal a komoly hangerőváltások sem okozhatnak problémát az egységes, kiegyensúlyozott és lehetőleg hibátlan végeredmény érdekében.

Mindez a Wireless GO II egyik legtöbbet kritizált hiányossága volt, ám ahogy a Wireless PRO, úgy most már a GO Gen 3 is letudta ezt az adósságot. Ezt az előrelépést ráadásul transmitterenként 32 GB belső memóriával fejelték meg, ami valóban közel 40 órányi magas minőségű felvétel elkészítését tette lehetővé. Ezek együttese talán kézenfekvő, de valóban lényeges fejlesztés a második generációs készlethez képest, ám lényegében pontosan ugyanaz, amit PRO név alatt már korábban elérhetővé tettek. Pontosan ez mondható el a 2.4 GHz-en kommunikáló eszköz 200 méteresről 260 méteresre növelt hatótávjáról is, ami látványos és a PRO modellnél már szintén meglépték

Ami a már emlegetett PRO modellhez képest hiányzó funkció, az az SMPTE (Society of Motion Picture and Television Engineers) szabványnak megfelelő timecode, avagy időkód. A képkockák azonosítására és szinkronizációra használt funkció a professzionális filmkészítéssel foglalkozók vagy a technikát lelkes amatőrként használók számára értékes tulajdonság. Az információt a PRO hangjelként küldi ki, a Gen 3 esetében viszont ezt sajnos lehagyták a listáról, így sajnos nem sorolható fel a GO II-t meghaladó képességek között.

Az új GainAssist funkció szintén az újdonságok sorát erősíti, méghozzá szó szerint. A lényeg, hogy a rendszer figyeli a bemeneti jelet és ha változó erősségű, hangerejű jellel találkozik, képes azt kiegyensúlyozva egységes végeredményt alkotni. Igény esetén a jelszint szabályozására megvan a manuális opció is, itt mi adhatjuk meg a szükséges értéket, de bizonyos esetekben, illetve kezdő felhasználók számára nagy segítséget nyújthat az automatizáció. Van olyan funkció is, amit viszont már csak a Road Central szoftver közbeiktatásával kaphatunk meg, méghozzá a high-pass filter (HPF). Ez a szűrő bizonyos küszöbfrekvencia alatt nem enged át jelet, esetünkben ez 75 vagy 100 Hz lehet és természetesen belső- és külső mikrofon esetén is működik.

Működés és tapasztalatok 

Ami nem változott, az a 7 órás üzemidő, igaz, ez most jobb minőségű felvételek elkészítését teszi lehetővé, ami azért nem mindegy. A Merged változatlanul monó hangot jelent és a Split egyenlő a sztereóval, ilyenkor a vevők egyenként felelnek a bal- és jobb oldalak rögzítéséért. Végül a beszédes Safatey üzemmódban mindkét egység ugyanazt rögzíti, ám ilyenkor az egyik egy halkabb sávot, így könnyebben lesz menthető az anyag, ha túlvezérlés vagy más gond merülne föl. Lényegében a módok és a funkciók együttesével minden lehetőségünk adott, hogy pattogó, csattogó recsegő, szakadozó és hullámzó hangerejű roncsfelvétel helyett tiszta és kiegyensúlyozott hangfájlokat kapjunk.

Jól vizsgázott a papíron 260 méteres hatótáv is. Az alapvetően kérdéses, hogy ekkora távolság milyen helyzetekben válik indokolttá, mindenesetre, ha ilyen speciális esetekben is bevetnénk, a RØDE készletén nem fog múlni a siker, szóval újabb dicséret illeti a Gen 3-at. Bár szinte teljesen valószerűtlen, hogy valaki 200 méterre vagy még tovább távolodjon a receiver-től, az a helyzet, hogy jó 240-250 méterig egészen biztosan jók vagyunk, amennyiben a transmitterrel nem fordítunk hátat a vevőegységnek. Amúgy ez sem teljesen igaz, mivel legalább 50 méterig ezzel is egész jól megbirkózik.

Szóval, ha nem mozgolódunk sokat, akár komolyabb távolságból is képes lesz többé-kevésbé stabil jelet produkálni. Sőt, a jel még valahol 100 méter környékén is utat talált magának, bár itt már tényleg nem érdemes zavartalan hangra számítani. Szerencse, hogy a beépített memória is a segítségünkre lehet, mindenesetre a gyártó tényleg nem csak úgy dobálózik a specifikációs listán szereplő számokkal, amiért továbbra is megérdemli az elismerést.

Leszögezném, hogy a hangminőség egészen meggyőző, sőt nagyszerű volt, egyszerűen kiváló a végeredmény. A Gen 3 dinamika és tisztaság tekintetében is meggyőző végeredménnyel szolgál, ráadásul véleményem szerint érezhetően jobbal, mint amit a korábban tesztelt DJI Mic 2 vagy akár RØDE Wireless GO II nyújtott. Számomra a Gen 3 által rögzített beszédhang a leginkább természetes, ezáltal a legkellemesebb a fülnek. Ez persze nem jelenti azt, hogy a korábban tesztelt eszközök ne nyújtanának szuper hangminőséget, viszont a fejlődés a Gen 3 esetében valós, így, ha egy felhasználó éppen az első rögzítőkészletére vadászik, ez egy fontos tényező és jó kiindulópont. 

Kell ez nekem? 

Némileg nehéz dolgom van, mert számos pozitívum felsorolható, ami a Gen 3 mellett szól, meg aztán a felhasználók eddig is nagyszerűen elvoltak a hasonló eszközökkel, a kategória ismert hibái vagy tökéletlenségei ellenére. Márpedig az egyetlen komolyabb érv, ami a Gen 3 ellenében szólhat, az a tény, hogy a Wireless PRO továbbra is elérhető a piacon. Ráadásul jelenleg minimális árkülönbséggel megkapjuk hozzá az extra töltő- és védőtokot is, ami a Gen 3-hoz csak jelentősebb felárért cserébe elérhető. A Wireless PRO közel azonos, de leginkább egyforma jellemzőkkel és teljesítménnyel szolgál, így számomra egészen furcsa, hogy mi járt a RØDE fejében, amikor a Gen 3, mint különálló termék forgalmazása mellett döntött. Érthető, hogy a termékpaletta frissítésére időről időre szükség van, de ha van már egy közel azonos megoldásuk, ez legalábbis furcsa lépés a részükről.

Mindezt figyelembe véve a GO Gen 3 mindenekelőtt érezhetően jobb hangminőséget produkál a GO II-nél azonnali válaszidő mellett, de az árát és képességeit tekintve azonos ligában játszó DJI Mic 2-nél is, melyhez közel azonos áron szintén jár egy töltőtok, ami azért sokak számára jelentő extra lehet. A 32-bites float rögzítés a GO II legnagyobb technikai hiányossága volt, ezt most végre megkapjuk, az alaposan megnövelt belső tárhely pedig biztosítja a hosszú anyagok rögzítésének lehetőségét. A felvételindító gombok kellemes extrák, a 200 métert bőven meghaladó hatótáv szintén növelheti a biztonságérzetünket, ahogy a jelszintfigyelés, illetve a high-pass filter is jó szolgálatot tesznek, még akkor is, ha utóbbi csak külső applikációval hozzáférhető. Összességében a specifikációk kibővítéséért megérdemli a díjat, de az ár/értékért járó elismerést a PRO modell aktuális árának ismeretében sajnos nem tudom odaítélni neki.

Reméljük, hogy a következő generációkat sikerül még diszkrétebb méretben prezentálni, ami a professzionális és a hobbi jellegű felhasználást egyaránt új szintre emelhetné, de azzal a fránya fényes felülettel és tükröződéssel is kezdhetnének valamit. Részemről ez egy kiváló választás, mivel mindent tud, amit elvárhatunk, ráadásul fejlettebb, mint az elődje vagy akár a konkurencia hasonló kategóriás ajánlatai. A Wireles GO II tulajdonosainak azért nem feltétlenül kell a cserén gondolkodniuk, viszont ha pusztán önmagában a képességeit és a minőségét nézzük, Gen 3 könnyedén ajánlható termék. A háztáji PRO a töltőtokjával azonban olyan közel került hozzá árban, hogy emiatt minden potenciális vásárlónak előzetes mérlegelést javaslok, mielőtt meghozná a végső döntést. Mellé egyikkel sem nyúlhat senki és végül is egy powerbank + hub kombóval a külön kapható töltőtok is kiváltható, a puha szütyőt pedig talán még könnyebb is magunkkal hordani.