Hatvan év tisztességes kor, egy cég esetén pedig valóban adhat némi okot a bizalomra, ha az közel ennyi ideje foglalkozik specifikus termékek fejlesztésével. A RØDE esetében ez elsősorban hangtechnikát, azon belül is főleg mikrofonokat jelent, leginkább a közép- és felsőkategóriában. Ahol pedig meglehetősen stabil alapot raktak le, melyre megbízható és időtálló struktúrákat építettek fel, minőségi termékek formájában. Legyen szó zenéről, beszédről vagy filmforgatásról, a RØDE-nak minden helyzetre vannak ajánlatai, melyeket nem csak a profik nem utasítanak vissza, de egy meglehetősen népes vásárlóközönség él velük hosszú évek óta.

Az aktuális teszt tárgya egy igazán érdekes csomag, hiszen egy vastag XLR vezetékkel megtoldott, bumfordi stúdiómikrofon helyett ezúttal egy igazán kompakt, vezetéknélküli kommunikációra képes adó-vevő kombinációról van szó. A professzionális eszközöknél érthető, ha a jól bevált vezetékes megoldásokra hagyatkozunk, de bizonyos helyzetekben a kábelek inkább nehezítik a dolgunkat, mintsem elősegítik zökkenőmentes munkát. Nem véletlen, hogy a televíziós műsorkészítésben, de még a színpadi előadásokon is régóta használatosak wireless eszközök, melyek kényelmesebbé teszik egy interjú elkészítését vagy egy mozgalmas előadás lebonyolítását.

De nem kell technikusnak lennünk ahhoz, hogy hasonló igényeink támadjanak, hiszen akár hobbiként is űzhetünk olyan tevékenységet, ahol egy praktikus, zsebbe csúsztatható hangrögzítő eszköz megváltásként szolgálhat. A Wireless Go II pedig pont azért izgalmas, mert akár a kényelem, akár a hangminőség az első számú szempont, a RØDE amatőr videósoknak, vloggereknek és veterán tartalomgyártóknak egyaránt egy ügyes kis csomagban kínálja ezt a két vonzó tulajdonságot. A legfontosabb, hogy a cél újoncok számára is felhasználóbarát módon, a lehető legkevesebb pepecseléssel legyen elérhető, de igény esetén meglegyen a szükséges mozgástér a végeredmény finomhangolásához. Lássuk, hogy mennyire teljesít jól az én kis tenyeremben is eltörpülő Wireless Go II. 

Specifikációk, dizájn és felszereltség 

A Wireless Go II tehát egy kompakt, hordozható hangrögzítő készlet, mely minimum kettő, de a nagyobb csomag vásárlása esetén három különálló egységből áll. Ez egy receiver-t, avagy vevőt és egy transmittert, vagyis adót jelent az általam is tesztelt Single kiszerelés esetén, illetve további egy adót a külön fantázianévvel meg nem jelölt, bővebb változat vásárlásakor. A Single tehát elsősorban magányos alkotóknak szól, akik többnyire egyetlen hangforrásra koncentrálnak. A részletek előtt azonban pár mondatban a csomagolásról, a tálalásról és a termék fizikai megjelenéséről. Annyi biztos, hogy rég volt ilyen kellemetlen unboxing élményem, ami pedig a termék dobozának volt köszönhető.

A dobozka vékony kartonból készült, elsőre semmi különös nem tűnt fel, ahogy a látványterv is rendben van. Az előlapon jól látható a páros, illetve apró aranyszín betűkkel is egyértelműsítik, hogy a Single set összesen egy-egy egységet tartalmaz. A dobozkát forgatva megtudhatjuk, hogy USB-C az elsődlegesen ajánlott csatlakozó, illetve azt is, hogy az Apple-lel elég jó kapcsolatban vannak, ugyanis az eszközt kifejezetten almás készülékekhez ajánlják. Előre megnyugtatok mindenkit, hogy szoftveres támogatás van Androidra és PC-re is, illetve egyik platformon sem fogunk valamiféle hátrányt szenvedni, a rögzítés minősége egységes és az elérhető funkciók is mindenki számára hozzáférhetők lesznek.

De akkor még pár keresetlen szó a csomagolásról. Érthetetlen számomra, hogy egy ilyen nagymúltú és közmegegyezés szerint is elismerésnek örvendő gyártó, végül hogyan gyárthat ennyire vacak csomagolást. No nem az anyagminőségre vagy a feltüntetett információkra gondolok, hanem arra, hogy a dobozt nagyjából lehetetlen szétmarcangolás nélkül felnyitni, ebből pedig az következik, hogy visszazárni sem nagyon lehet. A legtöbb cégnél megszokhattuk, hogy valamiféle visszahajtható fedeles megoldással élnek, hiszen ez a vásárló számára kényelmes és sokszor az olcsóbb eszközöknél is belefér a gyártási költségbe. No nem a RØDE-nál, akiknél a csomagolásért felelős részlegen a masszív ragasztóra tették le a voksukat és nem is volt senki, aki ezt megvétózta volna. Nyilván nem azért vásárlunk ilyesmit, hogy a dobozkájában pihentessük, de attól még egy kissé kiábrándítónak találtam az élményt.

A feltépett dobozt szerencsére nem kell sokáig nézegetnünk, belül ugyanis egy puha és rugalmas, de masszívnak tűnő kis hordozótasakot találunk. Ebbe a két egységet pont be tudjuk csúsztani egymás mellé, de igazából még a legfontosabb kábeleket is be tudjuk zsúfolni hozzájuk. Nem túl nagy és külön zsebei sincsenek, de a semminél jobb, persze az nem kizárt, hogy a kis tépőzáras szütyőben a kábelek esetleg karcokat ejthetnek a termékeken.

Az alapkészletben tehát egy beépített mikrofonos transmitter és egy digitális kijelzős receiver mindenképpen benne lesz. Hozzájuk két USB-C kábel jár, melyek mindegyike USB-A végződést kapott, tehát ha mobilra vagy más kütyüre csatlakoztatnák, akkor dupla C-s vezetéket sajnos külön kell megvásárolni. Érdekesség, hogy akinek esetleg nincs megfelelő kábele, de egy USB-A (OTG) adapter van kéznél, a telefonunkkal az is működni fog. Aki viszont kamerához vagy digitális fényképezőgéphez vásárolta, annak van itt egy rövidke TRS kábel, mely a 3.5 mm-es jack csatlakozókkal a legtöbb esetben kiszolgálja a vevőegységet. A korábbi generációs iPhone-okhoz, illetve Lightning csatlakozóhoz szintén külön kábelt vagy átalakítót kell beszerezni.

Végül, de nem utolsó sorban két kis zajtompító windshiekld pamacsot is kapunk, melyekből az egyik tartalék, a nagyobb kiszerelésben pl. a két adóhoz három darab jár. A pamacsokról érdemes elmondani, hogy nem csak rendkívül hasznosak szélzajos környezetben, de ezúttal a rögzítési mechanikára is odafigyigyeltek. Miután az előző modellnél ez a részlet sok kritikát kapott, a gyártó egy félfordulatos megoldást vetett be és valóban, miután ütközésig felcsavartuk, utána már biztosan nem fogjuk elhagyni. Ez egy ilyen kicsi és könnyen elveszthető kiegészítő esetében fontos tulajdonság és jó látni, hogy a RØDE ahol csak lehet, ott odafigyel a részletekre. Ez pedig természetesen igaz magára a termékre, illetve termékekre is, melyek hasonló odafigyeléssel lettek elkészítve.

A kifejezetten aprócska eszközök egységes megjelenésük miatt első látásra alig megkülönböztethetők egymástól, de viszonylag gyorsan megtalálhatjuk a legfőbb eltérést. Ezt a vevőn található kis LCD kijelző szolgáltatja, melyen szinte minden lényeges információt leolvashatunk. Az adón ilyen nincs, van viszont egy beépített kondenzátor mikrofon, illetve mindkettőn van egy-egy 3.5 mm-es analóg bemenet. A vevő esetében választhatunk, hogy ezzel vagy Type-C-vel használjuk, utóbbi esetben a jack port vevőből átvált monitorkimenetté, így a felvételt valós időben hallgathatjuk, amennyiben fejhallgatónk is van.

Ez bizonyos esetben kiemelten fontos lehet, ha például olyan kameránk vagy más eszközünk van, mely komolyabb jelfeldolgozásra képes. Az adónál pedig nyitott a lehetőség, hogy egy saját mikrofont kössünk rá, hiszen megeshet, hogy az egység kényelmetlen viselet a beszélő számára, esetleg nem szeretnénk, hogy egy videofelvételen feltűnő legyen, ezért egy még apróbb, csíptetős mikrofont használnánk. Akárhogy is, a jelet minden esetben tökéletesen fogja venni és közvetíteni.

Hogy mi van még? Fizikai gombok! Nem véletlen, hogy a professzionális technika nem kedveli az érintőgombokat, ellentétben a nagyközönségnek szánt dizájntermékekkel, ahol ez valamiért vonzó tulajdonságnak számít. Az ilyen érzékeny munkaeszközközök esetén azonban nincs helye a villogásnak, minden a funkcióról és a megbízhatóságról szól. A vevő felső élére került a bekapcsológomb egy Ø karakterrel jelölve, egyenesen a RØDE márkajelzésből, az USB és a TRS jack pedig a bal oldalon láthatók. Alul két gomb van, a bal oldali a Gain, vagyis a jelszint szabályzására szolgál, illetve némítani is ezzel lehet. A jobb oldali a párosítást és a csatornák váltogatását teszi lehetővé.

Az adón szintén a Ø-betű keresendő a bekapcsoláshoz, LCD helyett pedig két visszajelző LED tájékoztat minket, a bal felső sarokból. Az egyik a bekapcsolást, illetve az akku töltöttségi szintjét jelzi, a másik azt árulja el, hogy sikeresen csatlakozott-e a vevőegységhez. A felső perem középpontjából a mikrofon kandikál ki, illetve mellette a 3.5 mm-es bemenet figyel puska- vagy csíptetős lavalier mikrofonokhoz. És ennyi, nagyjából csak a legfontosabbak, melyekkel szinte mindent elérhetünk, amire menet közben szükségünk lehet. Azért az egységek hátoldalán lévő kis csipeszes kapaszkodókat még érdemes megemlíteni. Főleg azért, mert úgy alakították ki őket, hogy a pólónk nyaka mellett a fényképezők, kamerák tetején lévő vakufoglalatba is tökéletesen illeszkedjenek. Kézenfekvő, mégis nagyon praktikus megoldás.

Az anyagminőségről elég annyit, hogy apró, könnyű, de strapabíró kis eszköznek tűntek, persze nem kizárt, hogy ha egy téli forgatás során bakanccsal lendületesen rátaposunk, akkor bajba kerülhetünk. A hátlap és a keret egységesen matt hatású, minőségi műanyagból készült, a gombok gumiborítást kaptak, az előlap viszont műanyag és ha levesszük róla a gyári védőfóliát, valószínűleg össze is karcolható. Utóbbitól nem félnék, átlagos felhasználás során komoly kárt nem igen tehetünk benne, annyira pedig nem érzékeny, hogy egyéb félelmeink legyenek a jövőállóságát illetően. Méretre és megjelenésére szinte megegyezik az előző generációval, az összhatás nem lenyűgöző, viszont kellemes és igényességet sugároz. 

LCD és beépített tárhely az újdonságok között

A legkomolyabb újítások egyike az LCD kijelző, mely amilyen aprócska, olyan sok minden adat ráfért kis piktogramok formájában. Először is két részre oszlik, felkészülve a két potenciális adóra, így mindkét egységhez külön töltöttségi szint, jelerősség és érzékenység tartozik. Fent a hangsávok vagy hangsáv látható, attól függ, hogy Merge módban használjuk, ahol a két jel egyetlen mono sávba olvad, esetleg külön hangsávokra tagolva szeretnénk megkapni a hangot, hogy az utómunka során több lehetőségünk legyen.

A már említett Gain gombbal alapvetően három állás között váltogathatunk, míg USB csatlakozás esetén a felvételre használt szoftver határozza meg a jelerősséget. Fontos, hogy pl. DSLR vagy más kamera esetén a Go II-n emeljük a jelszintet, a kamerán pedig vegyük lejjebb, egyéb esetben zajos lehet a végeredmény. A legjobb, hogy mindössze pár gombunk van, ezekkel mégis mindent beállíthatunk, válthatunk a két sáv között azok további hangolásához, egyenként némíthatjuk őket, de még kis jelöléseket is lerakhatunk. Ezt a műveletet a kijelzőn egy zöld zászlócska jelzi és a hangfájlokon is megjelenik, így segítve a vágási folyamatot. 

Beüzemelés és szoftver 

Fontos, hogy első körben töltsük fel az eszközöket, mivel ahogy arra már számíthatunk, gyorsan sor kerül majd firmware frissítésére. Amúgy kifejezetten nagy pozitívum, hogy a receiver és a transmitter már az első bekapcsolásuk után azonnal egymásra találnak és lényegében bevetésre készen állnak. Először azonban ajánlott mobilra vagy számítógépre kötni őket és letölteni a RØDE Central alkalmazást, amit minden platformon ugyanezen a néven kell keresnünk, Androidon és iOS-en a helyi alkalmazásboltokban, illetve a weboldalon is a PC-s verziók mellett.

Windowsra csatlakoztatva a szoftver azonnal értesít róla, ha friss firmware van betárazva, adjuk hát meg magunkat a folyamatnak. A szoftver maga amúgy kissé fapados megjelenésű, de a legfontosabb opciókat és adatokat étlátható módon közli velünk, legalábbis többnyire. Bár több dolog is a rendelkezésünkre áll, beletelt némi időbe, míg rájöttem, hogy miként törölhetem le a belső memóriában tárolt fájlokat. Az adóhoz tartozó fülön egy különálló settings gomb kis fogaskereke a kulcs, azon belül lesz lehetőség a törlésre. Az opció szépséghibája, hogy kizárólag teljes törlésre van mód, válogatni és egyesével szanálni nem lehet őket. De legalább a fájlokat már nem csak a szoftverben érhetjük el, ahogy korábban, mivel az adó egy írásvédett meghajtóként is megjelenik.

A beállítások között olyan hasznos lehetőségeink lesznek, mint például az automatizált felvétel az eszköz bekapcsolásakor, de csak akkor, ha a vevő is működik. Nyugalom, az egységek közötti kommunikáció olyan stabil, hogy ezen nem fog múlni a dolog, persze ha egy betonbunker mélyére látogatunk, lehetőleg vigyük magunkkal az egész felszerelést. Hasznos még, hogy a gain a háromállásos alapról átállítható, hogy apróbb lépcsőfokokban léptethessük, így az adott környezethez és feladathoz finomíthatjuk az érzékenységet.

A bal és jobb csatornák mixelése és elválasztása itt is elérhető, amit az adón a két gomb együttes lenyomásával érhetünk el. Érdemes figyelembe venni, hogy biztonsági felvétel esetén az adók csak a saját hangsávjukat mentik el, hiába rögzítünk mixelt sávot, továbbá a tartalék felvétel -20 dB-es lesz. Utóbbi azért lényeges, mert ha kamerát használunk és elállítjuk a beállításokat, akkor lesz egy egységes alapunk, amire gond esetén támaszkodhatunk. Az alkalmazás nagy előnye, hogy még a gombokhoz rendelt funkciókkal is variálhatunk egy kicsit.

Míg a Compressed, vagyis a tömörített formátum minőségéről nem találtam hivatalos adatokat, de a 6-7 órán át rögzíthető veszteségmentes fájlok 48 kHz-esek és 24-bitesek lesznek. Alapvetően wav formátumban javasolt exportálni őket, de igény esetén mp3-ra is cserélhetjük, ha valamiért erre lenne szükség. Az eszköz 32-bites float rögzítésre hardveresen nem képes, ahhoz sajnos drágább eszközre lesz szükség, de az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, hogy a felhasználók zöme elégedett az itt felkínált veszteségmentes formátum minőségével.

Ügyes, ügyes!

A saját benyomásaim is ezt erősítik meg, és bár nem vagyok hangtechnikus vagy profi filmes, de alapvetően tiszta, zajmentes és részletgazdag hangot kaptam, a szélfogó pedig nagyban hozzájárult az őszi séták alkalmával végzett tesztek sikerességéhez. A RØDE tapasztalata ezen a téren megkérdőjelezhetetlen, külső mikrofon hozzáadásával pedig még tovább finomíthatunk a dolgon. Természetesen a tökéletességhez némi kísérletezésre lehet szükség, hiszen az aktuális környezet, a hangforrás, illetve a beszélő olyan változó tényezők, mely igényelhet rögzítés közben elvégzett finomhangolást, illetve némi utómunkát a vágási folyamat során. Ami megnyerő, hogy még alapbeállítás mellett is olyan minőséget kapunk, ami az esetek többségében csak minimális korrekciót igényel. Ha viszont zenét, illetve akusztikus hangszereket tervezünk felvenni, jobban járunk egy hagyományos stúdiómikrofonnal, ez az apróság leginkább arra jó, amire kitalálták, abban viszont nagyon meggyőző.

Végül ne feledkezzünk meg arról, hogy egy wireless eszközről van szó. Ahogy azt említetten, egy ilyen specifikus termék esetén ez a képessége csökkentheti a vásárlói bizalmat, hiszen senki sem szeretne befürödni egy olyan rögzítőkészlettel, ami a kritikus pillanatokban eldobja a jelet és tönkreteszi a felvételt. Szerencsére ilyen probléma egyáltalán nem merült fel, a 2.4 GHz-es kapcsolat atomstabil volt. Beltéren egy szintnyi távolság és a lehető legtávolabbi pontokon elhelyezett egységek sem hozták zavarba az egymásba kapaszkodott feleket, kültéren pedig a 100 méteres távolságot is simán átléphettem, a jel stabil maradt, a felvétel pedig hibátlanra sikerült. Ugyanez mondható el zsúfolt városi vagy irodai környezetről, a megszámlálhatatlan digitális eszköz sem szólt bele a munkába, ami igen vonzóvá teheti azok számára, akik igazán megingathatatlan megoldásra szánják a pénzüket. Ez a következetes megbízhatóság pedig egyértelműen összehozott egy Reliability díjat a a Wireless Go II számára. 

Kell ez nekem? 

A RØDE ismét bemutatta, hogy miért kiemelt szereplő a mikrofonok és a hangrögzítés területén. A Wireless Go II pont annyit lépett előre, hogy a komolyabb igényű felhasználóknak megérhesse az extra anyagi ráfordítást az első változathoz képest. A dizájn egyszerű, de nem is szolgált különösebb átdolgozásra. A két vevőegység együttes használatának lehetősége kiemelten fontos, a szélfogók rögzítésének újragondolása pirospont, az LCD kijelző pedig meglehetősen hasznos és informatív fejlesztés, ami sokat segít azt eszköz használatakor. Szintén kiemelendő a belső memória és a biztonsági hangsáv rögzítésének lehetősége, mely tovább növeli a készlet értékét.

Amit sokan hiányolhatnak, az a 32-bites float rögzítés hiánya, ami sajnos a RØDE esetében nem fért bele ebbe az árkategóriába. Sajnos nem érdemes por- és cseppállóságra utaló minősítést keresni, bár a konstrukció ismeretében kétlem, hogy a szemerkélő eső vagy egy izmosabb porfelhőket sodró szélroham, komoly károkat okozhatna. Kár, hogy nincs memóriakártya foglalat, bár manapság az is csoda, hogy a kamerák még nem vetették el ezt a funkciót. A csomagolást hagyjuk, a termék nem ezen fog elhasalni, illetve szép gesztus lett volna, ha mellékelnek egy mindkét végén USB-C vezetéket is.

Összességében egy kiváló ajánlat lett a RØDE Wireless Go II, melyet néhány további apróság megjelenésével lehetne kihagyhatatlan vételnek tekinteni, ugyanis bőven van konkurencia. Többek között a DJI képében, akinél kaphatunk akkuval ellátott töltőtokot és jóval fejlettebb szoftveres hátteret, hogy csak az első kihívót említsem a sorban. A terméket bátran tudom ajánlani vloggereknek, videós tartalomgyártóknak és podcast stúdióknak, amatőr és haladó szinten egyaránt. Aki viszont nem igényel többet egyetlen vevőegységnél, elgondolkodhat akár az elődmodellen is, amennyiben talál belőle olcsóbban, hosszú távra viszont a kettes verziót ajánlanám, ami egy további transmitterrel bármikor kiegészíthető.

Így értékelünk

Indul az iPon Tech Vibes