Különösen édes felfedezésnek nevezhető, hogy csillagászcsoport egy cukormolekulát észlelt a galaxisunk központja közelében lévő egyik gáz- és porfelhőben. A molekulát – egy négy szénatomból álló, eritrulóznak nevezett vegyületet – a csillagközi térben felfedezett első igazi cukornak nevezik. A Nature Astronomy folyóiratban ismertetett eredmények segíthetnek jobban megérteni, hogyan kezdődött az élet a Földön.
„Ez egy hihetetlenül izgalmas eredmény” – mondja Brett McGuire, az MIT asztrokémikusa. „A csillagászok már nagyon régóta igyekeznek cukormolekulákat kimutatni az űrben.” Ennek hátterében az áll, hogy már korábban is találtak arra utaló jeleket, hogy a földi élethez elengedhetetlen cukormolekulák az űrből származnak. Például az öt szénatomos ribózt korábban már kimutatták néhány többmilliárd éves meteoritmintában, ami arra utal, hogy a Földbe csapódott űrsziklák hozhatták magukkal ezeket és más egyszerű cukormolekulákat is.
2000-ben a csillagászok arról számoltak be, hogy a csillagok közötti térben kimutatták a két szénatomos glikolaldehid molekulát, amelyet a legegyszerűbb cukormolekulának is szoktak nevezni. De bár a glikolaldehid hasonlóan viselkedhet, mint egy cukor, formálisan nem cukor, mondja McGuire, az igazi cukroknak ugyanis legalább három szénatomból álló gerincük van. A csillagászok pedig azóta is folyamatosan kutatják az űrt ezek után a nagyobb molekulák után.
Izaskun Jiménez-Serra, a Spanyol Nemzeti Kutatási Tanács csillagásza és kollégái is ebbe a csoportba tartoztak, de az éjszakai égboltot átfésülve sokáig nem jártak szerencsével. Aztán 2022-ben Emilio Cocinero, a Baszkföldi Egyetem fizikai kémikusa felajánlotta, hogy megosztja velük az eritrulózra vonatkozó spektroszkópiai adatokat – vagyis a molekula által kibocsátott hullámhosszak jellegzetes mintázatát.
Jiménez-Serra eleinte szkeptikus volt, de élt a lehetőséggel, és meglepetésére az eritrulóz ujjlenyomata megjelent a Tejútrendszer közepe közelében található molekuláris felhőről készített megfigyeléseikben. A spanyolországi 40 méteres Yebes és 30 méteres IRAM rádióteleszkópok segítségével, amelyekkel újabb megfigyeléseket végeztek, Jiménez-Serra és csapata még tisztábban látta a jelet.
A molekuláris felhők a csillagok és a bolygók szülőhelyei. A csapat felvetése szerint, ha léteznek cukrok ezekben a molekuláris felhőkben, azok a csillagrendszer kialakulásakor bekerülhetnek az aszteroidákba és a üstökösökbe. Egy elmélet szerint a Föld körülbelül négy milliárd évvel ezelőtt egy aszteroidák és üstökösök általi heves bombázás időszakát élte át. Az ilyen égitestek pedig cukormolekulákat hozhattak a bolygó felszínére, mondja Jiménez-Serra.
Az eredmények különösen izgalmasak, mert az eritrulóz alapanyagot szolgáltathatott az első nukleinsavakhoz, a mai DNS és RNS építőelemeinek egyszerűbb változataihoz, teszi hozzá a szakértő. Ezért is olyan fontos az eritrulóz kimutatása az élet eredete szempontjából.
Anthony Remijan, a Green Bank Obszervatórium asztrofizikusa szerint a kutatás több mint meggyőző, ugyanakkor nagyon meglepő, hogy négy szénatomos cukrot sikerült találni, de három szénatomosat még nem. Ami a jövőbeli irányokat illeti, Jiménez-Serra kíváncsi arra, hogy még nagyobb cukormolekulák is kialakulhatnak-e a csillagközi térben. Különösen az öt szénatomos ribóz érdekes, amely a mai nukleinsavak alapját képezi, az lenne a következő nagy áttörés.
