Az előre összeállított asztali számítógépek műfaja nemhogy nem újdonság, de kezdetben kizárólag abban a formában voltak elérhetők. Legalábbis kereskedelmi forgalomban, felhasználói szinten még nem volt választék az alkatrészekből, sem felhasználói tapasztalat, hogy vajon mit is kezdhetnénk velük. Mára azonban a hardverpiac jelentősen átalakult, így mindenki kedvére válogathat az igényeihez és tárcájához legjobban passzoló elemekből, aztán képességeihez és bátorságához mérten összerakhatja őket, vagy akár a kereskedőre is bízhatja, hogy biztosra menjen a működő végeredmény érdekében.

Ettől függetlenül egyes gyártók továbbra is kínálnak előre összeállított PC-ket, ráadásul vannak olyan cégek is, akik nagyjából a csavarokat leszámítva mindennel szolgálnak számunkra, amiből egy PC összerakható. Ilyen többek között a Gigabyte is, melynek a ventilátoroktól az SSD-n vagy tápegységen át, a videokártyáig bezárólag nagyjából minden szerepel a terméklistáján, de nyilván saját gaming brandje is van az AORUS formájában.

Ezt a márkanevet erősítik a tavaly nyáron bejelentett Aorus Prime 5 szériába tartozó pre-built PC-k is, melyek alaposan kiválogatott "prémium" alkatrészeket és nagy teljesítményt ígérnek a potenciális vásárlóknak. A specifikációkat látva valóban szimpatikus és erős összeállításokról van szó, melyeket nem kizárólag játékra lehet hatékonyan használni. A kerek egymillió forintos árcédula első pillantásra húzós összegnek tűnik, ám ha alaposan utána járunk, az itt alaposan összeválogatott, összeszerelt és előre telepített operációs rendszerrel érkező gép az aktuális viszonyok között nem is tűnik olyan rossz ajánlatnak.

Unboxing és alkatrészek

A csomagolásról nem sok izgalmas mondható el. A termék doboza pontosan az az általános barna karton, a belseje pedig azokkal a merev szivacselemekkel van kibélelve, amelyekkel már mindenki találkozott, aki valaha vásárolt gépházat vagy más, nagyobb méretű terméket.

Maga a gép nem meglepő módon már jóval érdekesebb, mivel a ház kifejezetten jó minőségűnek tűnt, melyről a fotózás és közelebbi ismerkedés során meg is bizonyosodhattam. A vastag fém és igényes műanyag elemek kombinációja egy stramm és masszív házat alkot, ráadásul ennek ellenére még az alkatrészekkel megpakolva sem volt vészesen nehéz, így nagy valószínűséggel nem fogunk sérvet kapni, amíg feltesszük az asztalra.

A mellékelt kiegészítők sora meglehetősen rövid, ugyanis mindössze egy tápkábel, az alaplapi wifi-hez tartozó antenna, illetve a teljesen moduláris tápegységhez tartozó, de beszerelésre nem került néhány kábel szerepel a listán. Ezeken felül tényleg csak egy néhány oldalas használati útmutató volt a dobozban, kereken egymillióba most ennyi fért bele.

Dizájn és konstrukció

Ahogy azt már említettem, a gépház meglehetősen jó minőségű darab, melyet egyelőre a gyártó ebben a formában nem is forgalmaz, bár ehhez nagyon hasonló Gigabyte, illetve AORUS modelleket azért találni a nagyjából 80 ezres árkategóriában. Hogy kell-e nekünk 80 ezres gépház, az már rajtunk múlik, mindenesetre ezen a területen biztosan lehet spórolni néhány tízest különösebb minőségvesztés nélkül is, amennyiben rászánjuk az időt a keresgélésre. Ha ragaszkodunk a gyártóhoz, akár az ő kínálatukban is, ugyanis bőven van náluk miből válogatni.

Az előlapi dizájn egészen visszafogottnak mondható, de brand-PC lévén azért nem nélkülöz egy méretes AORUS feliratot, melyet függőlegesen, a bal oldali sávon helyeztek el. Az előlap nagy részét a mesh előlap uralja, azon átszűrődve pedig három fénykör jelzi az RGB-s ventilátorok jelenlétét.

Én lehetőleg a letisztult formavilág híve vagyok és a Gigabyte Prime 5-ös háza csak minimálisan lógott túl azon, hogy az én ízlésemhez igazán passzoljon. Így valószínűleg a többség sem lesz elégedetlen vele, kivéve ha az agresszívabb formákat és az úgynevezett "gamer" esztétikát részesítik előnyben, amit gyakran túldíszítettség és bazári stílusjegyek jellemeznek.

A méreteit tekintve kifejezetten tágas darabról van szó, hiszen felül és a rácsos előlap mögött is kényelmesen elfér egy 360-as AIO hűtőblokk, illetve tetszés szerint három darab 120 mm-es ventilátor, melyet egyetlen 120-as darab egészíthet ki a hátoldalon. Utóbbit szintén megtaláljuk odabent és bár nagyjából minden elem fekete a házban, ezek közül egyik venti sem nélkülözi az RGB-t.

Amúgy hűtés szempontjából egy egészen érdekes megoldással éltek, ugyanis nem csak a processzor kapott egy all-in-one hűtőt, de az előlap mögött világító három ARGB-s karikát is egyetlen, egybeépített keret fogja össze. Ez nem éppen egy szokványos húzás, mivel egyfelől szerelés és bekötés szempontjából nagyon kényelmes, ám ha bármelyik forgólapát megsérül vagy meghibásodik a három közül, akkor az egész elemet vehetjük ki és cserélhetjük le.

Természetesen a processzor is AIO hűtőt kapott, bőséges mennyiségű RGB-s fénnyel ellátva, ám itt a lapátok már fehérek, szóval a világítás is jobban érvényesülhet. Bár a radiátor nem 360-as, csak 240-es, a 9800X3D elviekben tökéletesen lehűthető ennyivel is és így egy forgólapátnyival kevesebb zaj keletkezik.

A jó hűtéshez azonban szellőztetni is kell, melyet a gyártó minden oldalon mesh kialakítással oldott meg, tehát lényegében szellőzőrácsokat kapunk. Sajnos az előlap esetében az egész, masszív és vaskos panelt le kell tépni ahhoz, hogy ki lehessen takarítani, de a ventik is csak így kerülhetnek a helyükre.

A tápegység számára fontos alsó fertály sem kapott kihúzható vagy levehető porszűrőt, így ha megérett a takarításra, sajnos a tápegység eltávolítása nélkül nehéz lesz megoldani. Ez leginkább azért furcsa, mert a gépház tetején viszont meg tudták oldani a mágneses filtert, amit könnyedén levehetünk egy gyors tisztításhoz.

Az oldalpanelekből csak a beltérre néző edzett üveg, míg az alaplap mögé egy matt felületkezeléssel és egy kis díszítéssel ellátott acél lapot illesztettek. Utóbbi kis mágneses pontokat is kapott, hogy ne dőljön ki egykönnyen a helyéről, bár az egy alkalommal, amikor le kellett vennem, sok értelmét ennek nem találtam. Az viszont tetszett, hogy bár csavarozni kell az oldalakat, a vaskos fejű csavarokat nem csak könnyű kézzel tekergetni, de a panelek végén kialakított helyükön is maradnak, így nem fogjuk szétszórni és elveszteni őket.

Az elszeparált alsó szektorban a tápegység viszonylag tágas helyen fekhet, még úgy is, hogy el kellett férnie a HDD/SSD keretnek is. Napjaink PSU-i zömében még nagyobb kapacitás esetén sem olyan hosszúak, hogy ezzel probléma legyen, de végszükség esetén a keret két csavar eltávolítása után kiszedhető.

Még egy kifejezetten erős, fém VGA-támasz is része a gépháznak, mely az itt alkalmazott kártya esetében talán kissé túlzásnak tűnik, mivel ez a Windforce VGA nem egy különösebben méretes vagy súlyos modell. Panaszra persze nincs ok, hiszen kiválóan ellátja a feladatát, illetve jövőállóság szempontjából jó, hogy nem egy szimpla megoldást használtak, hiszen ha a jövőben túlméretezett csúcskártya kerülne a gépbe, a ház felkészülten várja majd.

A ház felső lapjába épített I/O portok tekintetében a szokásos minimumra szorítkoztak, ott egy Type-C és egy USB-A 3.0 teljesít szolgálatot, illetve egy-egy különálló 3.5 mm-es jack a mikrofon és a fejhallgató számára. Ezek mellett a reset és a power gombokat találjuk, utóbbiban egy beépített visszajelző LED-del.

A filtereket leszámítva a gépházra nem sok panaszom lehet, hiszen jó minőségű és jól is szerelhető, a kábeleknek hátul is elégséges hely jut és még a ventilátorok számára is bekötöttek egy hubot, hogy minden szinkronban legyen. Kellemes extra, hogy a hátoldali vezetékek leszorításához tépőzáras Velcro pántokat is használtak, ám behúztak néhány hagyományos műanyag kötegelőt is, tartalék pántokat pedig sajnos nem mellékeltek a csomaghoz, így ez amolyan félmegoldás lett.

Néhány további pánttal, esetleg a csavarmentes szereléssel vagy valami hasonló, kényelmi extrával még feldobhatták volna, de összességében elégedettek lehetünk. Ha ez valóban a 80 ezer forintos árkategória, akkor talán meghaladja az átlagos felhasználói keretet, cserébe egészen korrekt minőséget kapunk.

A videokártya a felsőbb szegmensből származik, hiszen nagyjából 20-25% választja el az RTX 5080-tól, tehát még így is egy kellően potens hardverről beszélhetünk. Számomra egyedül a gyártó által választott RAM-ok voltak kicsit furcsák, az 5600 CL40-es moduloknál azért biztosan belefért volna a keretbe egy fokkal feszesebb időzítésekkel ellátott KIT is.

Első indítás

Az első bekapcsolást követően a BIOS-ba vezetett az utam, melyben láttam, hogy a memóriák nem a túlhajtott állapotukban dolgoztak, így gyorsan beállítottam az EXPO profilt a megfelelő időzítések és sebesség eléréséhez.

Az UEFI amúgy először meglehetősen alacsony felbontásban tárult elém, ám miután az előre telepített Windows 11 rendszert beállítottam, illetve néhány kötelező frissítést követően újra beléptem a BIOS-ba, azt vettem észre, hogy nagyobbra váltott a felbontás és mintha az egér is simábban működött volna. Talán csak optikai csalódás, de azért érdekesnek találtam.

Maga a Windows 11 a szokásos módon indul, engedélyek sora és viszonylag hosszas frissítési procedúra vár ránk, amennyiben nem trükközünk egy kicsit, hogy gyorsabban az asztalon találjuk magunkat.

A rendszer minden lényeges drivert már előre megkapott, nekünk legfeljebb a grafikus driver frissítésével kell törődnünk. Ezeken felül pedig egyedül a Gigabyte szoftvere lett még telepítve számunkra, mely szintén nyújt frissítéseket, de csak a saját komponensei számára, melyekkel az RGB-t vagy a videokártyát finomhangolhatjuk.

Az előre telepített Gigabyte Control Center meglepően letisztult felületet kapott, egészen kellemes a szemnek és nagyjából a legszükségesebb elemekre szorítkozik, így nem fog összeakadni a szemünk, amikor megnyitjuk.

Itt lényegében a rendszerventilátorok és a videokártya légterelőinek fordulatszámát és viselkedését szabályozhatjuk, pepecselhetünk az összehangolt RGB-vel, sőt, még tuningopciókat kapunk a CPU és a VGA számára.

Tesztek

A RAM-ok EXPO profilját leszámítva minden teljesen gyári értékek mellett futott, tehát úgy, ahogy az átlagos felhasználók többsége is használná. így a CPU is megállt a 120W-os fogyasztási limitnél, illetve semmiféle OC-t nem alkalmaztam.

A főbb komponensekről, tehát a videokártyáról és a processzorról is bőséges mennyiségű teszt áll rendelkezésre - a 9800X3D-t például nem is olyan rég teszteltem -, de azért kíváncsi voltam, hogyan birkózik meg egy-két újabb címmel, ami alapján el tudjuk dönteni, hogy az igényeinknek megfelelő kombinációról van-e szó.

A memória tesztjében talán az időzítések a legérdekesebbek, mivel a közel 90 nanoszekundomos késleltetés nem a legfényesebb, ugyanakkor ez az érték megfelel a CL40-es időzítésű modulok teljesítményének, tehát a dolgát megfelelően végezte.

Az SSD olvasási értékei másodpercenként átlépik a 7000 MB-ot, tehát rendszerműveletek és játék alatt is kiválóan teljesít. Az írási értékeknél azonban throttling lépett fel, ami a hűtőborda hiányának tudható be. A 6000 MB fölötti írási teljesítmény 2000 MB körülire zuhant vissza, ami elég drasztikus visszaesés. A gyártó azóta jelezte, hogy a jövőben a nagyobb teljesítményű meghajtóin gondoskodni fog megfelelő hűtési megoldásról.

A 3DMark vagy a három Ciinebench verzió hibahatáron belül szintén hozta az elvártakat, a konfiguráció stabilan szállítja az elvárt teljesítményt, eközben a hűtés is mindvégig halk és hatékony volt.

Amennyiben nem ragaszkodunk a Ray Tracing bekapcsolásához, az új Resident Evil még natív 4K felbontáson sem igazán zuhan be 60 fps alá, ami kifejezetten biztató. Amennyiben viszont élnénk a realisztikusabb fény-árnyék hatásokkal, ugyanezt az eredményt legfeljebb 1440p-ben érhetjük el, ugyanakkor a DLSS aktiválásával még ha felskálázva és Balanced beállításon is, de az RT és a 4K is elérhető egyszerre, megfelelő képkockaszám mellett.

Amilyen botrányosan indult a Cyberpunk 2077, olyannyira stabil most, így szépen mérhető volt vele, hogy egy kártya mennyire bírja a gyűrődést. 4K felbontáson némileg küzdeni kell a 60-as minimumért, natív felbontáson sajnos az Ultra beállítás alaposan megkínozta, de a DLSS ügyesen kihúzza a bajból, ráadásul ilyenkor még a Ray Tracing is bekapcsolható, lényegében pont 60 fps lett a felskálázott kép minimum értéke.

A Counter-Strike 2 rajongóinak jó hírem van, bár meg is lepődnénk, ha egy 400 ezres kártya nem hozna szép eredményeket. 1080p-s felbontáson és minimumra húzott vizuális beállítások mellett közel 900 fps-t kaptam, de még 4K-ban is 500 fölött volt az átlag, szóval nem igazán találunk olyan fejlett gamer monitort a piacon, amit ezzel a géppel ne tudnánk teljes mértékben kihasználni.

Hűtés és fogyasztás

Akárhogy is nézem, ez egy rendkívül kiegyensúlyozott rendszer, mely amellett, hogy ügyesen tartja kordában a kényes alkatrészek melegedését, még kifejezetten halkan is dolgozott. A processzor és a videokártya esetében is elmondható, hogy tétlenség esetén megálltak 40-41°C-on, míg masszívabb terhelés alatt a processzort legfeljebb 74°C-ig tudtam eltolni, de inkább 70-71°C volt a jellemző mindkét egység esetében.

A rendszer maximális fogyasztása 400 wattnál tetőzött, mely nagyjából megfelel a hasonló összeállítások energiaigényének. A zajszint eközben alapjáraton valahol 30dB körül mozoghatott, de még terhelés alatt sem kezdett el üvölteni, kifejezetten barátságosan szuszogott, amiért jár a dicséret a gyártónak, e tekintetben az alkatrészeket és az összeállítást is külön dicséret illeti.

Kell ez nekem?

Az Aorus Prime 5 egy erős gamer gép, a 9800X3D az egyik legjobb opció és nem csak játékra alkalmas, az RTX 5070 Ti-ban is bőven van erő a legtöbb nagyigényű játék futtatásához, a ház masszív és jól szerelhető, a hűtés pedig nem csak elegendő, de meglepően halk volt még terhelés alatt is. Ha elnézzük az SSD-ről lespórolt hűtőbordát és azt, hogy a CL40-es RAM-oknál egy fokkal jobbat is kaphatnánk, a specifikációért járó plecsnit megérdemli a Gigabyte pre-built masinája.

Ez tehát egy jól sikerült összeállítás, de adott a kérdés, hogy megéri-e az árát. Erre nem egyértelmű a válasz, ugyanis amikor megpróbáltam ugyanezeket, illetve nagyjából ugyanezeket a Gigabyte, illetve AORUS hardvereket egyenként összegyűjteni, a végösszeg bőven meghaladta az egymillió forintot. Ha viszont pusztán a specifikációknak próbálunk megfelelni és nem ragaszkodunk a gyártóhoz, illetve rászánjuk az időt, hogy hasonló képességű és minőségű alkatrészeket válogassunk össze, olcsóbban is kijöhetünk.

Vészesen túlárazottnak tehát nem mondanám, de a gépházon például biztosan megfoghatunk akár tízezreket is, a RAM-ok pedig bármilyen drágák is, még a márkán belül is találtam olyan 2x16 GB-os szettet, aminek jobb értékei voltak, mégis lehet rajta spórolni további tízezreket. Ha nem ragaszkodunk az itt felvázolt típusokhoz, akkor összerakhatunk hasonló gépet olcsóbban, de még úgy is, hogy vásárlunk hozzá gépszerelő szolgáltatást is. Akinek tehát pont ennyi a kerete és nem bánja, ha jut belőle mondjuk perifériákra is, annak nem biztos, hogy egyértelmű választás. Tényleg szuper gép, de ha ez a teljesítmény elérhető jóval kedvezőbb áron is, tökéletes választásnak nem nevezhető.