10-15 éve nem okozott gondot a mélyponton lévő C64 árakat kifizetni csak azért, hogy a SID chipet kibányásszák és másra használják. Napjainkban egy Commodore 64 ára az akkori 3-5 ezer forint öt-tízszeresére emelkedett, így már meggondolandó csak azért C64-et vásárolni, hogy a SID-et kiszerelve egy ISA, PCI, netán USB eszközben, másik számítógép kiegészítőjeként, esetleg egy hangszerben folytassa életútját ez a már rég nem gyártott integrált áramkör. Az MB-6582 MidiBoxba például rögtön nyolc darabra lenne szükségünk.
Egyrészt azt mondja a fáma, hogy két egyformán szóló SID chipet találni közel lehetetlen, ha nem számítjuk, hogy lapos Commodore 64-ben eleve más technológiával és feszültségigényekkel rendelkező chip került, a korábbi "kenyeres" modell hangchipjei is eltérnek és nem csak revíziónként. A koronázatlan király a 6581R4 AR verzió, ez szól talán a legszebben, ahogy mondják.
Mivel a SID-ek, a húszmillió Commodore 64 és közel hatmillió Commodore 128 ugyanennyi legyártott SID chipet jelent, nem is számítva a szervizkészletet, ennek ellenére is elkezdett "elfogyni" a SID. Miután a Távol-Keletről, vagy az aukciós oldalakról pótalkatrészt beszerezni szándékozók sorozatosan befürödtek a jobb esetben csak csatorna és/vagy filter hibás, esetleg mindössze üres műanyag tokból álló, rosszabb esetben teljesen más IC-ből kreált - így a számítógép meghibásodásának veszélyét is magában rejtő - homokszórással, új festéssel ellátott, javarészt újnak eladott SID chipekkel, más megoldást kerestek. A kiváltó lehetőségekről már írtam Commodore 64-gyel foglalkozó cikkemben.
A SID tehát "veszélyeztetett faj" lett, és a retrós körök egy részében már erős rosszallással fogadják, akik bontásra vesznek meg számítógépeket. Az ellenvélemények szerint ezekből a bontott alkatrészekből másik gépek javulhatnak meg, és így működhetnek tovább. Ennek ellenére Linus Åkesson megalkotta a Commodorion-t, mely egy két Commodore 64 számítógépből és közéjük rakott, floppylemezekből hekkelt légszekrényből egy harmonikaszerű, mégis elektromos hangszert alakított ki.
Meg kell jegyezni, hogy egyrészt Linus zeneileg jártas, hangszeren játszik - zongorán, legalábbis úgy tűnik - másrészt a Commodore 64 scene tagja, idei alkotása harmadik helyezett lett, az idény nyáron lebonyolított Gubbdata 2022 partin.
Másrészt ez nem az első Commodore 64-ből készült zenei herkentyűje. Kb két hónappal ezelőtt megalkotta a Commodore 64 theremin-t lényegében egy marék alkatrész, egy kanál és egy pillanatszorító segítségével. A theremin egyébként egy orosz, Leon Theremin 1919-es találmánya, egyedi abban, hogy érintés nélkül, szimplán gesztusokkal megszólaltatható. Magyar vonatkozása is van e hangszernek, Rózsa Miklós használta filmjeiben, Illényi Katica pedig itt például Morricone örökzöldjét játssza.
Akárcsak a harmonikán, a jobb oldali C64-en játszhatjuk a dallamot, míg a balon az akkordokat. A középen található légszekrénnyel pedig a hangerőt szabályozhatjuk, azonban ellentétben a harmonikával itt nem csökken a hangerő ugyanannál az állásnál. A bal Shift+Lock gombbal négy memóriába játszhatunk fel ritmust - ezeket a funckióbillentyűkkel hozhatjuk elő és a tempót a 4-9 számbillentyűkkel módosíthatjuk. Metronóm is rendelkezésre áll.
Mint írtam, az eszköz két Commodore 64-ből, és közöttük lévő hibás hajlékonylemezekből készült légszekrényből áll. Sasszeműek észrevehetik, hogy bár mindkét gépen világít a táp LED, nincs tápcsatlakozó bedugva azokba, kábelek sem látszanak.
Erre a gépezet hátulja adhat választ. Mindenesetre az látható, hogy az összeszerelés még nem sorozatgyártásra érett. Kíváncsi lennék, az egyébként Commodore 64 nótákat mondhatni "jól kenő" Lukhash-nak mi a véleménye erről az eszközről.
