Egy ideje már meglepően baráti áron juthatunk magas képfrissítésre képes monitorokhoz, ugyanakkor állandó vita, hogy a WQHD, avagy a 2560x1440 pixeles felbontás megfelelő képpontsűrűséget nyújt-e 32 hüvelykes képátlón. Pénzkidobás és jobb, ha inkább megállunk 27 hüvelyken, esetleg költsünk inkább 4K-s megjelenítőre? Az előbbi reális alternatívának tűnik, hiszen 27 hüvelyk a legtöbb asztalon a megfelelő távolságból ideális és a kínálat is meglehetősen gazdag, arról nem is beszélve, hogy az M32Q a népszerű M27Q utódja. Utóbbi esetben viszont jóval nagyobb pénzösszeget kell befektetnünk, amennyiben játékra szánt, magas képfrissítéssel megáldott terméket szeretnénk, így ez egy szűk vásárlóréteget leszámítva egyelőre nem nevezhető kézenfekvő döntésnek.

Nehéz nem észrevenni, hogy lassan minden gyártó forgalmaz már 32"-os WQHD megjelenítőt, bőven a 200 ezer forintos árszint alatt, ami sokak számára ellenállhatatlan ajánlatnak tűnhet. A relatíve megfizethető kijelzők viszonylag széles kínálatát látva azonban jogosan merül fel a kétely, miszerint ezek esetleg nem a legjobb minőségű készülékek olcsó panelekkel, így lehetővé téve, hogy ne haladják meg vészesen a nagyjából 150 ezer forintot. Másik gyakori jellemzőjük a VA (Vertical Alignment) panel, mely láthatóan a leginkább költséghatékony megoldás, ugyanakkor olyan kompromisszumokkal jár együtt, amelyek a kompetitív játékosok számára többnyire nem vállalhatók.

Jelenlegi tesztünk tárgya azonban szakít a szokásos VA technológiával és végre IPS (In Plane Switching) panelt kínál, mely nem csak gyorsabban reagáló pixeleket, de akár 165 Hz-et is meghaladó képfrissítést nyújt egy egészen vonzó csomagban. A 2021 telén megjelent M32Q talán nem a legfrissebb modell, ám azóta is kategóriájának egyik legvonzóbb ajánlatának tűnik, melyet többé-kevésbé változatlan ára is igazolni látszik. Ráadásul számos olcsóbb társával ellentétben teljesen sík képernyőt kapott, amit én személy szerint a pozitív tulajdonságok között üdvözöltem.

Specifikációk, dizájn és felszereltség

Mielőtt a teljesítményét érintő részletekbe merülnénk, nézzük meg, mivel találkozunk a csomag kibontásakor. A doboz önmagában semmi váratlannal nem szolgál, a szokásos hungarocell tömböt kell előrángatni belőle, melyben egyenként csomagolva várakozik maga a panel, a talp és a nyak, illetve a kábelek. Bár ma már illene alapvetőnek lennie, de a gyártók némelyike még mindig nem mellékel HDMI vagy DisplayPort kábelt egyes termékeihez.

Azonban a Gigabyte szerencsére egyiket sem spórolta le, így a terméket azonnal használatba is vehetjük és a KVM-hez szükséges USB-B vezeték is része az ellátmánynak. Aminek kifejezetten örültem, az a könnyű szerelhetőség volt, mely semmilyen extra szerszámot vagy csavarhúzót nem igényelt, így pár mozdulattal összepattintottam és már talpra is állt. Méghozzá kissé ormótlan talpra, ami talán több helyet foglal el az asztalunkból, mint amennyit illene, cserébe az állvány tökéletesen stabilan tartja a méretes, de kellően vékonyra faragott kijelzőtestet.

Amit viszont emelhetünk és dönthetünk is, mely számos belépő- vagy középkategóriás modellnél szintén nem alapvető opció, ez tehát jó kezdés volt. PIVOT sajnos nincs, tehát ha függőleges pozícióba forgatnánk, be kell szereznünk egy 100x100-as VESA szabványt támogató kart, mellyel egyidejűleg a masszív talpat is száműzhetjük. Tovább haladva a kialakítást és az anyaghasználatot vettem szemügyre, melyeket egy fokkal kimunkáltabbnak találtam az átlagosnál.

Az összeszerelés minősége jobbnak tűnik több hasonló, nem túlárazott monitorénál, míg a felhasznált műanyagok minősége leginkább átlagos. Nincs nyikorgás és recsegés, a kivágások és az illesztések is igényesek, szóval az összhatás távol áll a bazári minőségtől, melyet sokszor el kell fogadnunk, ha jó áron akarunk gyors panelhez jutni. Ez a figyelem kiterjed a csatlakozókat felsorakoztató I/O részlegre is, ahol a takarás ugyanolyan törődést kap, mint az eszköz többi része, tehát ott sem fogunk belátni a kulisszák mögé.

A hátoldal háromnegyedének felületkezelése matt, míg a felső rész – kissé megtörve az egyhangúságot – fényes. Bal lent láthatjuk az LG-től kölcsönzött joystick szerű bekapcsológombot, mely négy irányba billenthető az OSD menüben történő navigáláshoz, fölötte a KVM funkciót támogató gombot találjuk. Az összhatás tehát nem kiemelkedő, de azért egészen kellemes, nincsenek bazári "gamer" dizájnelemek és RGB sem villog, de a lényeg amúgy is szemből nézve érvényesül.

Teljesen kávamentes kialakítás nincs, de a panel szélein meglehetősen vékonyka fekete csík halad végig. Alul is csak egy diszkrét műanyag felület domborodik, melyen a Gigabyte felirat, illetve jobb szélen az állapotjelző LED töri meg az egységes, sötétszürkés-feketés összhatást. Szerencsére a kijelző is matt felületkezelést kapott, mely valamelyest tompítja a tükröződést, ez tehát eddig egészen korrekt.

Sajnos a második évét taposó M32Q a csatlakozók terén kissé vegyes képet mutat. Egyfelől a három darab 3.0-s portból álló USB hub mellett van egy DisplayPortként hasznosítható USB-C is, ami jó pont. De az is igaz, hogy ez a 15 W leadására alkalmas Type-C komolyabb eszközök – pl. egy notebook – töltésére sajnos nem alkalmas. Másfelől az egyetlen HDMI csak 2.0-s szabványt hoz, tehát 144 Hz-nél megáll a tudománya. Még szerencse, hogy a két 1.2-es DisplayPort kiszolgálja az ígért 170 Hz-es maximumot is. Ezeken felül nem maradt le a 3.5 mm-es jack audio csatlakozó, továbbá egy nem túl acélos, de szükség esetén bevethető, 2x3 W teljesítményű hangszórópár is befért a készülékbe.

Utóbbi jelenléte egy fura anomália a középkategóriás monitoroknál, hiszen ezek aligha kínálnak egy átlagos fejhallgatót vagy akár egy olcsóbb PC-s hangszórót megszégyenítő hangzást, de éppen elég költséghatékony megoldások ahhoz, hogy ezzel is gazdagítsák a specifikációk listáját. Végül a feltüntetett fogyasztás legfeljebb 120 W lehet, ami elsőre nem hangzik túl barátságosnak és valóban találhatunk jóval takarékosabb kijelzőket, de valójában illeszkedik az átlagba. Ebben a kategóriában amúgy is ritka, hogy nem kell választanunk a teljesítmény és a takarékosság között.

A kijelző

Ahogy azt a bevezetőben már említettük, az M32Q egyik legnagyobb erénye, hogy számos hasonlóan árazott vetélytársával szemben nem a megszokott, hajlított VA panellel dolgozik. A Gigabyte ezúttal egy IPS panelt választott, a képernyő pedig teljesen sík. A görbülettel kapcsolatban megoszlanak a vélemények, hiszen a 24 hüvelykes darabokkal ellentétben a 80 centi fölötti képátlónál már valóban megvan a létjogosultsága befelé hajló széleknek, ráadásul a Samsungról tudhatjuk, hogy éveken át elképesztő eladásokat produkált hajlított képernyőivel, tehát a közönség alapvetően vevő volt a dologra.

Ami viszont már nem vita tárgya, hogy a VA panelekre jellemző magas kontrasztarányért lassabb válaszidővel kell megelégednünk. Mivel a technológia jellegéből adódóan a pixelek komótosabban váltanak a színek között, gyors mozgásoknál az úgynevezett "ghosting" jelenség tapasztalható. A sötét részletek zavaró elmosódását különböző finomhangoló megoldásokkal – és többnyire a fényerő drasztikus csökkentésével – javíthatjuk, ám a végeredmény többnyire pont azoknak a játékosoknak nem lesz ideális, akik a magas képfrissítés miatt választottak barátságosra árazott terméket.

Esetünkben emiatt nem kell aggódnunk, mivel a Gigabyte által választott 8-bites IPS panel tökéletes középutat kínál a színhűség, a kontrasztarány és a képfrissítés sebessége között. Ahogy a specifikációk közt látható, a színtérlefedettség bőven a korrekt szint fölött jár, ráadásul a dobozból kivéve megfelelő kalibráció fogadott, de persze van lehetőség pepecselni a beállításokkal. A grafikusok nyilván nem veszik majd számításba, a gamerek viszont jó vásárt csinálhatnak vele, hiszen a TN panelektől már fényévekre vagyunk színmegjelenítésben, a sebesség pedig még az eSport játékok kedvelőinek sem lesz sértés, főleg 1440p-s felbontáson.

A képminőség tekintetében talán érdemes kitérni rá, hogy sikerült elhagyni a már említett M27Q modell egyik sokat emlegetett negatívumát, mely a szöveges tartalmakat tette nehezen olvashatóvá. Ezt a gondot a BGR pixelstruktúra okozta, mely az itt alkalmazott RGB szubpixel-elrendezéssel ellentétes és a Windows alapvetően nem kedveli, az RGB-re hangolt élsimítási eljárás miatt. Ez tehát a múlté, szöveges tartalmak olvasására vagy munkára a monitor tökéletesen alkalmas.

A világításról Edge-LED megoldás gondoskodik, tehát csak a képernyő szélére helyeztek fényforrásokat. Ez is egy olcsóbb és meglehetősen gyakori eljárás, mely tökéletesen megvilágítja a képet, viszont sötét vagy tartalomhiányos pillanatokban felfedezhető a felhősödés, amikor egyes foltokban több fény szűrődik át, mint a kép többi részén. Ehhez társul egy enyhe IPS glow is, de a kettő még együtt sem volt különösebben zavaró. Főleg játék közben nem és ha nem keresem célzottan, különösebben biztosan nem zavart volna. A maximális fényerő papíron 350-nit, ugyanakkor a HDR üzemmódban elérheti a 400-at is.

Az M32Q-t aligha a HDR-es képességeiért fogják megvásárolni, a HDR 400 minősítés hangoztatása amúgy is inkább marketingeszköz, de ha mozizni szeretnénk, legalább ez is opció. A kontrasztarány tipikus IPS, a VA ezen a téren talán kellemesebb képet nyújt, de ami azt illeti, nem volt okom panaszra még a színpompásabb tartalmaknál sem. A játék és az átlagos tartalomfogyasztás a jól bevilágított szobában tökéletesen élvezhető volt, de egy tűző nyári napon azért nem árthat, ha az ablakunk előtt el tudjuk húzni a függönyt.

No de akkor jöjjön a sebesség. Mivel híján voltam a professzionális műszereknek, értelemszerűen nem tudunk tökéletes számadatokat sorolni a papíron feltüntetett és a valós specifikációk közti eltérésekről. Azt viszont biztosra vehetjük, hogy a megfelelő multiplayeres élményhez a menüben található Overdrive funkcióra lesz szükségünk. Az elérhető négy túlhajtási fokozatból – Picture Quality, Balance, Speed, and Smart OD – nekünk a Balance vált be a legjobban.

A Smart OD sokszor inkább ront a helyzeten, mint használ, a Speed fokozat is hajlamos túllőni a célon és inverz ghosting jelenséget okozni. A Balanced viszont többnyire hű volt a nevéhez és kiegyensúlyozott élményt nyújtott, legalábbis kb. 100 fps fölött. Alatta a Picture Quality üzemmód javasolt, de persze nem kizárt, hogy egyes felhasználóknak nem lesz igényük a gyakori váltogatásra, nekem is sokat kellett variálnom őket, mire kiszúrtam a kisebb-nagyobb zavaró tényezőket.

És ha már variálás, az AMD FreeSync Premium képében VRR (variable refresh rate) is elérhető a 48-tól 170 Hz-ig terjedő tartományon belül, tehát maximumra hajtott képfrissítés mellett is szakadozás nélküli képet élvezhetünk. Amennyiben DisplayPortot használunk (és miért ne tennénk) GTX 1000-res szériától felfelé szívesen együtt dolgozik Nvidia kártyákkal is, ami nem újdonság, de szerencsére itt is kipipálható. Ehhez kapcsolódóan említeném meg az Aim Stabilizer Sync támogatását, ami pedig backlight strobing által igyekszik csökkenteni a mozgási elmosódást, méghozzá aktív VRR esetén is. A szépséghibája, hogy csak 80 Hz-től felfelé működik, az előnye viszont az, hogy működik, egy 170 Hz-es monitor esetén ezért nem élnék panasszal, idősebb VGA mellett amúgy sem várhatnánk sokat egy ilyen gyors kijelzőtől.

OSD: elveszve a menüpontok között

A fent is felsorolt funkciókat, számos másikkal együtt az OSD (On-Screen Display) rejti, melyben a praktikus joystick miatt könnyedén navigálhatunk. A menü letisztult és némi ismerkedést követően logikusnak is bizonyult, ráadásul asztali alkalmazás formájában is elérhető, ha valakinek egérrel kényelmesebb. A felsorakoztatott opciókat sorolni is fárasztó, lényegében mindent megtalálunk, amit az utóbbi években a "gamer" gyűjtőnévvel illetett monitorok rendelkeztek. Az előre meghatározott színprofiloktól a Black Equalizerig, színhőmérséklet, szaturáció, gamma, amit csak akarunk, ha finomhangolnánk a látványt.

Ezekből néhány dolog kiválóan működik, néhány extra funkciót azonban nem tudtam működésre bírni, hiába kötöttem be a mellékelt USB kábelt. A KVM kapcsolóval tudtam váltani a laptop és az asztali PC között, de a rendszer monitorozását ígérő felület információk nélkül hagyott, pedig elvileg a CPU és a GPU hőmérsékletét, kihasználtságát és más hasznos információkat közvetítene. Nem dőltem a kardomba a hiányától, ahogy az sem kizárt, hogy én rontottam el valamit. Illetve egyes vásárlók máshol említést tettek a használatáról, tehát nem éppen emiatt írnám le a Gigabyte kijelzőjét. 

Összegzés

A Gigabyte M32Q egy ízléses, de egyszerű darab, nem hivalkodó, én gond nélkül találnék neki helyet az asztalomon. Az összeszerelés minőségére nem volt panaszom, az összeszerelhetősége pedig kifejezetten felhasználóbarát. Az anyaghasználat terén az átlagos, olcsóbb műanyag dominál, viszont igényes és alapos kivitelezésben. Innováció terén a kategóriájában üdítően ható IPS panelt emelném ki, a 165/170 Hz WQHD felbontáson teljesen korrekt, de a csatlakozókból talán frissebb szabványok is elfértek volna. Az együtt töltött idő alatt a termék megbízhatónak bizonyult, lényeges hibával nem találkoztam. A kép éles és viszonylag színhű, de ami igazán fontos, hogy kellően gyors volt online csaták során is.

Egy meglehetősen népszerű modellről van szó, ami mostanra sokaknak hálálta meg a Gigabyte megjelenítőibe vetett bizalmat és szerencsére elmondhatom, hogy a nálam eltöltött tesztidőszak alatt is teljesített az ígéreteit. A specifikációk listája bőséges, az USB hub és a KVM jó szolgálatot tesznek, illetve a támogatófunkciók is hasznosak, bár egy részüket személy szerint sosem használom. A képfrissítés, a felbontás és az IPS panel hármasa ezért az összegért 2023-ban is az egyik legjobb ajánlatnak nevezhető, melyet merek ajánlani mindazoknak, akik most lépnének be a magas képfrissítést kínáló kijelzők világába.

Így értékelünk

Indul az iPon Tech Vibes