A több gombafajban is jelen levő, de leginkább a Psilocybe gombák nemzetsége által termelt hatóanyag önmagában nem pszichoaktív. A hallucinogén hatásokért származéka, a pszilocin felel, amely a szerotoninhoz hasonló szerkezete miatt több mint 15 különböző szerotoninreceptorhoz képes kapcsolódni az emberi agyban.

A varázsgomba jótékony hatásait az 1960-as években kezdték kutatni, aztán a törvényi korlátozások miatt évtizedekre visszaszorultak a vonatkozó vizsgálatok. Az ezredfordulóval aztán ismét megszaporodtak a pszilocibin klinikai felhasználásával kapcsolatos kutatások. Csak az Egyesült Államokban már több mint 50 klinikai vizsgálatot végeztek (vagy végeznek) a hatóanyag hatásosságának meghatározására, amely az eredmények alapján többek közt a szenvedélybetegek kezelésében, a végstádiumú betegek szorongásának és depressziójának enyhítésében, a cluster-fejfájás kezelésében és a súlyos, más terápiára nem reagáló depresszió kezelésében is hatásos lehet.

A hatóanyagot vizsgáló szakértők jelenleg kémiai szintézis útján állítják elő a pszilocibint, ami drága és időigényes módja a gyártásnak. Ez a módszer ráadásul teljesen alkalmatlan arra, hogy nagy mennyiségben állítsanak elő általa a szerből, amire szükség lesz, ha a hatóanyagot bizonyos állapotok kezelésére engedélyezik a hatóságok.

A varázsgomba termesztése, árusítása és birtoklása a világ legtöbb országában törvénybe ütközik, és bár egyes amerikai államokban engedményeket tettek a használattal kapcsolatban, a gombák természetes körülmények között túl kevés a pszilocibin ahhoz, hogy megérje ezekből kinyerni a hatóanyagot. Arról nem is beszélve, hogy a termesztésre és a feldolgozásra a tiltások miatt nincsenek olyan technológiák, amelyekkel nagy mennyiségek esetén is megoldhatók lennének ezek a folyamatok.

Erre a problémára jelenthetnek megoldást az élesztőgombák. A dániai DTU Biosustain kutatóinak vizsgálatai szerint ugyanis az egyszerű sörélesztő (Saccharomyces cerevisiae) alkalmas lehet arra, hogy megfelelő genetikai módosítások után gazdaságosan és nagy mennyiségben termeljen a pszilocibint. Ez a fajta bioszintetikus előállítás számos más molekula esetében is működik, és sok esetben kólibaktériumok állítják elő a kívánt végtermékeket.

A bakteriális előállítással azonban a pszilocibin kapcsán több gond is van, a legnagyobb közülük az, hogy a folyamat kulcsenzime nem működik a mikrobákban, ezért egy drága szubsztrátot kell hozzáadni a baktériumokhoz, ami megbonyolítja a procedúrát. A sörélesztő azonban közeli rokona a varászgombának, így a kérdéses enzim ebben kiválóan működik. Így a génmódosított élesztőgombákat csak cukorral és néhány más, olcsón beszerezhető tápanyaggal kell etetni ahhoz, hogy pszilocibint termeljenek.

Az élesztő mellett szól az is, hogy ebben az esetben remekül hasznosíthatók a sörfőzés során alkalmazott egyes módszerek, különösen az erjesztés és a tisztítás folyamatai. Ráadásul potenciálisan problematikus melléktermékekből is sokkal kevesebb van sörélesztő használata esetén, mint amikor kólibaktériumokat használnak ugyanerre a célra.

A dán módszer mindazonáltal még nem teljesen tökéletes, ugyanis a folyamatban viszonylag sok pszilocin is termelődik. Ez a molekula úgy jön létre, hogy a pszilocibinről leszakad egy foszfátcsoport. A szakértők szerint jelenleg a megtermelt pszilocibinmolekulák felét elveszítik, mivel azokról leesik a kérdéses csoport, ez pedig egy olyan probléma, amit mindenképp meg kell oldani, mielőtt megkezdődik a kereskedelmi célú gyártás.