Az AMD FidelityFX Super Resolution technológiájának második generációs kiadásáról, amely az FSR 2.0 nevet viseli, az elmúlt napok folyamán már írtunk, igaz, akkoriban még nem állt rendelkezésre minden szükséges információ az új technológiáról, de mivel éppen zajlik a GDC 2022, változott a helyzet. A FidelityFX Super Resolution 2.0 több téren is különbözik az FSR 1.0-tól, abban viszont hasonlítanak egymásra, hogy mindketten nyílt forráskódú szoftverre támaszkodnak, valamint nemcsak az AMD hardvereit támogatják, hanem a riválisok megoldásait is, beleértve a régebbi GPU generációkat is, igaz, a gyengébb hardverrel karöltve kisebb teljesítménynövekedésre számíthatunk, de ez aligha meglepő.
Az FSR 2.0 lényegében az alapoktól újra lett tervezve, így nem is arra a szoftveres alapra épül, mint az FSR 1.0. Az első generációs verziónál Spatial Upscaling típusú algoritmus végezte a tartalmak felskálázását, ám ennek alkalmazásához bizonyos feltételeknek teljesülniük kellett. Ilyen volt az, hogy a felskálázás előtt a forrástartalomnak át kellett esnie élsimításon, azaz a forrásképnek magas minőségszintet kellett képviselnie. Amennyiben az adott játéknál az élsimítás nem állt rendelkezésre, akkor az FSR 1.0 implementálása előtt még azt is hozzá kellett adni a repertoárhoz.
A képminőség ebben az esetben rendkívül nagymértékben függött attól, hogy az élsimítást követően milyen minőséget képviselt a forráskép – ha ez gyenge minőségű volt, akkor a felskálázott tartalom is gyenge minőségben jelent meg. És ezzel együtt a forráskép felbontása sem volt mindegy, ugyanis az alacsonyabb felbontások esetében nem áll rendelkezésre elég információ az eredményes és jó minőségű felskálázáshoz, ezáltal a végeredmény képhibákat tartalmazhat, valamint az élek is hagyhattak némi kívánnivalót maguk után. Ezeknek köszönhető, hogy a második generációs kiadás esetében már új koncepciót alkalmazott az AMD.
Ilyen az FSR 2.0 a gyakorlatban:
Az FSR 2.0 alapját már nem a Spatial Upscaling, hanem a Temporal Upscaling metódus képezi, így a bemeneti képkockával kapcsolatos kritériumok is jóval összetettebbek. A felskálázott végső kép megalkotásához szükség van a színpad színeire, vagyis a végső renderelt képkockára, de ezzel együtt a színpad mélység-bufferét, valamint a vektor-buffert is felhasználja az algoritmus a felskálázás során. Ez a gyakorlat nagyon hasonlít arra, amit az Nvidia a DLSS esetében végez, ám van egy nagyon fontos különbség a kettő között: az FSR 2.0 számára nincs szükség külön Tensor magok használatára, így ilyesmit nem is vet be a vállalat. Azoknál a játékoknál, amelyek már eleve rendelkeznek DLSS támogatással, illetve bármilyen olyan felskálázó algoritmus támogatásával, ami Temporal Upscaling technológia köré épül, az FSR 2.0 implementálása viszonylag egyszerűen megoldható.
Változás viszont, hogy az FSR 2.0 esetében már mások a felskálázási módok, mint az FSR 1.0-nál, ahol még Ultra Quality, Quality, Balanced és Performance módok közül lehetett választani. Az FSR 2.0 ehhez képest már inkább a DLSS-hez igazodik, ugyanis Performance, Balanced és Quality presetek állnak rendelkezésre alapértelmezésként, de opcionálisan Ultra Performance mód is lesz. Noha az elnevezések változtak picit, a lényegi tartalom megmaradt. A Quality módnál 1,5x felskálázást használnak, azaz 2560 x 1440 pixelről 3480 x 2160 pixelre skálázza fel a tartalmakat az algoritmus, míg a Balanced módnál 1,7x-os, a Performance módnál 2x-es, az Ultra Performance módnál pedig már 3x-os felskálázást vetnek be. Utóbbi olyan extrém esetekben jöhet jól, amikor például nagyon magas, akár 8k-s felbontásra kell felskálázni az adott tartalmat.
Az FSR 2.0 egyelőre még csak béta változatban érhető el, a végleges változat pedig valamikor idén júniusban debütálhat, ha minden a tervek szerint halad.
