A felvételek alapján a közönséges sydney-i polipok (Octopus tentricus) időnként iszapot és kagylókat hajigálnak egymás felé az ausztráliai Jervis-öbölben. A mintegy 24 órányi felvételt 2014 és 2015 folyamán rögzítették, de csak mostanra sikerült teljes körűen elemezni a videókat. A polipok viselkedését tanulmányozó kutatócsoport a napokban tette közzé eredményeit.

A komor (vagy közönséges sydneyi) polip Ausztrália és Új-Zéland partjainál őshonos. Rozsdabarna színű és fehér szemű, főként puhatestűekkel táplálkozik, de a szakértők szerint saját fajának tagjait is megeszi. A videókon a nyolckarú állatok a tengerfenékről gyűjtenek anyagot, például iszapot és kagylókat, majd azt testükből kifecskendezve és karjaikkal is segítve továbbítják a vízben. Korábban már megfigyelték, hogy a polipok homokot lövöldöznek ki testükből, de olyan nagy tárgyak dobálására még nem láttak példát, mint például a kagylók.

A felvételek alapján úgy tűnik, hogy a polipoknak szokatlan helyzetbe kell mozgatniuk testnyílásukat, hogy hatékonyan lőjék ki a tárgyakat, ami arra utal, hogy szándékos cselekvésről van szó. A szakértők mindkét nemnél megfigyelték az dobálást, ráadásul a dobálások körülbelül fele más polipokkal való interakciók közben történt.

A dobásoknak körülbelül 17%-a találta el ténylegesen a célpontot, szóval nem mondhatni, hogy a polipok túl jól céloznának. Mivel a dobások egy részét hím polipok, más részét pedig nőstény polipok hajtották végre, és más polipok jelenlétében, illetve ezek hiányában is előfordult a viselkedés, a kutatók egyelőre bizonytalanok abban, hogy mi célt szolgálhat a viselkedés. A csapat azonban úgy véli, hogy bizonyos esetekben a dobások a szociális érintkezés részei lehetnek, erre utal, hogy egyes videókon a polipok dobálta iszap gyakorlatilag betemeti közeli társukat.

A polipok alapvetően nem szeretik a társaságot, mondják a kutatók, de bizonyos esetekben tolerálják társaikat. Hogy amikor társukat törmelékkel borítják be, az a tolerancia része, vagy inkább elrettenteni akarják a kérdéses egyedet, az azonban még bizonytalan, és további vizsgálatot igényel.

A dobálózás nem számít gyakorinak az állatvilágban, eddig az emberen kívül a csimpánzoknál, csuklyásmajmoknál, az elefántoknál, a jegesmedvéknél, az egyiptomi keselyűknél és pár más fajnál figyelték meg. A polipokról az utóbbi évek kutatásai feltárták, hogy rendkívül intelligensek, így valószínűleg jó okuk van a dobálásra is.