Az apportírozás, vagyis hogy a kutyák visszahozzák gazdájukhoz az eldobott tárgyakat, a kutyaviselkedés egyik kulcsfontosságú része a farokcsóválással és a pocakvakarásért való könyörgéssel együtt. Egy új vizsgálat szerint azonban labda visszahozása mélyebb gyökerekre nyúlhat vissza a kutyák háziasításánál.
Ahogy Christina Hansen Wheat, a Stockholmi Egyetem állatviselkedés-kutatója elmondta, kollégáival teljesen véletlenül jöttek rá, hogy egyes farkaskölykök szintén szívesen játszanak „visszahozósat”. Hansen Wheat kutatócsoportja a háziasítással kapcsolatos viselkedésváltozásokat kutatja a farkasok és a kutyák kapcsán. Ennek során az elmúlt években három alomnyi farkaskölyköt neveltek fel a kölykök 10 napos korától. Amikor a kisfarkasok elérték a 10 hetes kort, sztenderdizált teszteknek vetették őket alá, hogy felmérjék viselkedési jellemzőiket.
Az egyik teszt során egy, a kölykök számára ismeretlen kutató egy teniszlabdát dobott át a farkasok között, hogy a szakértők lássák, mennyire kelti fel az állatok figyelmét a mozgó tárgy. A 2014-es és a 2015-ös alom tagjait egyáltalán nem izgatta a labda, tudomást sem vettek arról, csak egyetlen kölyök pillantott rá a tárgyra.
A következő évben azonban a kutatók megdöbbenésére az egyik kölyök a labda után iramodott, elkapta azt, majd enyhe biztatásra vissza is vitte azt a labdás emberhez. A viselkedés több szempontból is kiemelkedő, hiszen úgy tűnik, hogy a farkaskölyök jelen esetben képes volt értelmezni az emberi kísérletező társas kommunikációs jeleit, és ezért vitte vissza a labdát. Az ilyen, fajok közti együttműködést lehetővé tevő kommunikációról pedig egészen mostanáig azt hitték a szakértők, hogy szintén a háziasítás eredménye.
A 2016-os alomban végül három olyan kölyök is akadt, amelyek időnként nekiláttak játszani a labdával, majd visszavitték azt a szobában tartózkodó embernek. Az egyik kölyök ezt minden kísérlet során megtette. És a többi kisfarkas között is volt jónéhány, amelyek eljátszottak a labdával, bár nem vitték vissza azt. Hansen Wheat sejtése szerint valamiféle genetikai elem lehet a különös viselkedés hátterében.
Hasonló viselkedést még sosem figyeltek meg farkasoknál, hangsúlyozzák más kutatók is. Bár a labda elkapása alapjáraton még beleférhet a ragadozókölykök vadászatra való játékos felkészülésébe, az, hogy vissza is vitték a labdát egy embernek, egyértelműen kutyajelleg. Egyelőre ugyanakkor nem teljesen biztos, hogy kölykök szándékosan vitték vissza a labdát, és nem csak arról volt szó, hogy miközben megközelítették a közelükben felbukkanó embert, a labda éppen a szájukban volt, teszi hozzá Evan MacLean, az Arizonai Egyetem kutatója.
Bármi is legyen azonban a helyzet, MacLean és Hansen Wheat is egyetért abban, hogy ha ez a fajta, emberi közreműködésre játékba kezdő, és abba az embert is bevonó viselkedés tényleg jelen van a farkasokban, az akár meghatározó szempont is lehetett a domesztikációra alkalmas egyedek kiválasztásánál 15 ezer évvel ezelőtt, a kutyák háziasításának hajnalán.
