A Harvard Wyss Intézetének kutatói immár térben építkeznek az általuk kreált „DNS-legóból”. Pár hónapja számoltunk be arról, hogy az intézet kutatócsoportjának tagjai fizikai építőkockákat hoztak létre szintetikus DNS-szakaszokból, amelyek bázisaik révén egymáshoz kapcsolódva gyakorlatilag bármilyen szerkezetet képesek felépíteni. Akkor még csak síkban demonstrálták a módszer működőképességét, mostanra azonban már a bonyolult térbeli formákat is fel tudnak építeni a metódussal, amelyet többek közt egy miniatűr űrsikló megalkotásával igazoltak. A módszer révén az élő szervezettel kompatibilis, összetett szerkezetű, nanoméretű elektronikus készülékek lesznek létrehozhatók a jövőben.

A 32 nukleotidból álló szintetikus DNS-szálak egymással bázisaik révén kapcsolódnak össze. Egy ezer alapelemből álló kocka mindössze 25 nanométer széles, vagyis a hajszál átmérőjének ezredrészét sem teszi ki. A térbeli építkezéshez úgy alkották meg a szálakat, hogy azok önmagukban is három dimenziós elemekké tapadjanak össze komplementer bázisaik révén, majd szabadon maradt bázisaik segítségével egymással is kapcsolódnak. Az építkezés gyakorlatilag teljesen önműködően zajlik, ehhez mindössze úgy kell megválasztani az építőelemeket, hogy azokból csak egyféle struktúra állhasson össze.

A módszer a struktúrák bonyolultságától függően 1‒40 százalékban működik, ez nagyjából megfelel a DNS-origaminak nevezett technika sikerességének, amely esetében egyetlen szál csomagolódik össze egy komplex szerkezetté. Kurt Gothelf, a DNS-en alapuló nanotechnológiák dán szakértője szerint a legjobb eredményeket valószínűleg a két módszer, az origami és a lego kombinálása révén lehet majd elérni.

A komplex, biokompatibilis nanostruktúrák révén például szervezeten belülre telepített, intelligens gyógyszeradagolók hozhatók létre, vagy mikroszkopikus elektronikus készülékek kreálhatók.

http://vimeo.com/54525361