66 millió évvel ezelőtt a dinoszauruszok uralma egy globális katasztrófa eredményeként véget ért a Földön. A Dinosauria rend nagy része rövid időn belül kihalt, néhány fajuk azonban megmaradt, és ezekből fejlődtek ki napjaink madarai. A szakértők hosszú ideje próbálják felderíteni, hogy milyen anatómiai változások zajlottak le a kréta kor vége óta a madarak hüllőszerű elődei és a mai leszármazottak fellépése között, és hogy pontosan mi vezérelte ezeket az átalakulásokat

A változások okainak felderítésére az egyik leglátványosabb módszert az evolúció „megfordítása” jelenti, többnyire a madarak genomjában ma is létező gének kifejeződésének megváltoztatása révén. Az elmúlt évek során több ilyen kísérletre is volt példa, egy kutatócsoport például nemrégiben gyíkpofájú csirkeembriókat hozott létre, egy korábbi projekt során pedig a szakértők azt demonstrálták, hogy megfelelően elhelyezett farokprotézis révén a csirkéket rá lehet venni, hogy a Tyrannosaurus rexhez hasonlóan járjanak.

Egy chilei kutatócsoport a tavalyi évben szintén csirkéken kísérletezve elérte, hogy az állatok a dinókéhoz hasonló lábfejet növesszenek, most pedig még egy lépéssel tovább mentek, és az embriókat úgy módosították, hogy azok lábának csontjai is az őshüllőkére hasonlítsanak.

A mai madarak a Coelurosauria nevű klád egyedüli túlélőitől származnak. Ebben a rendszertani kategóriába tartozott a Tyrannosaurus és a Velociraptor is. A madarak és elődeik lába közt az a legjelentősebb eltérés, hogy a madarakban a szárkapocscsont nem éri el a bokát, és ahogy az állatok nőnek, egyre inkább elmarad a fejlődésben a sípcsont mögött, így gyakorlatilag funkciótlan csontszilánkká válik. A szárkapocscsont ugyanakkor a madarak egyik elődjében, a Archaeopteryxben még teljes hosszúságú.

A kutatók annak érdekében, hogy felderítsék a csont madarakban való visszafejlődésének okát, csirkeembriókban gátolni kezdték az állatok Ihh nevű génjének kifejeződését. A kísérletek során a módosított csirkeembriók hosszú szárkapocscsontokat kezdtek növeszteni, ami alátámasztja azt az elképzelést, hogy az említett gén valamilyen módon gátolja a csont egy bizonyos ponton túli fejlődését a mai madarakban.

A szárkapocs növekedésének korlátozását valószínűleg a sarokcsont fejlődése szabályozza, állítják a szakértők. Azokban az embriókban ugyanis, amelyekben az Ihh gátlásra került, egy másik csontnövekedéssel kapcsolatos DNS-szakasz, a PthrP erős aktivitást kezdett mutatni a sarokcsontban. A szárkapocscsont ezen állatokban addig növekedett, amíg végül hozzákapcsolódott a bokához, az Archaeopteryx lábához kísértetiesen hasonló végtagot hozva létre. Hogy a dinoszauruszlábú csirkék hogyan jártak volna végtagjaikon, arra ebből a kísérletből nem derült fény, mivel a kutatók kikelés előtt elpusztították az állatokat.