1. Bevezető és specifikáció
Tavaly ilyenkor mutatta be a Dell első üzleti szériás ultrabookját, amellyel alaposan elkésett, hiszen a Hewlett-Packard ilyenkor már a második generációs Folio-val kereste meg a kenyérre valót, a Lenovo pedig már negyedik alkalommal készítette el az éppen aktuális 14”-os ThinkPad T szériás modelljének vékonyított kiadását. Ettől függetlenül a Latitude 6430u (melynek nevéből máig érthetetlen, miért hiányzott a nagy E kezdőbetű) nem lett egy rossz készülék, de nem tudott egyértelműen a többiek fölé kerekedni. Volt pár kellemetlen tulajdonsága (elég, ha a zajos és elégtelen hűtőrendszerre gondolunk), de összességében első ultrabooknak meglepően korrekt masinának bizonyult.
A második generáción viszont egyértelműen érezni, hogy már nem a piacra való betörés, hanem annak uralása volt a fő szempont a termék megalkotása során. A kínálat ráadásul bővült, hiszen a 14”-os Latitude E7440 mellé megérkezett a 12,5”-os E7240 is. Nálunk a nagyobb kijelzővel szerelt modell vendégeskedett és szokás szerint megint nem a belépő példányt kaptuk meg belőle.
A tavaly nálunk járt Latitude 6430u pontosan ugyanannyiba került, mint cikkünk főszereplője, így lehetőségünk nyílt megvizsgálni, mi változott 12 hónap alatt, többet kapunk-e a pénzünkért vagy csak aktuálisabbat? Nos, a tárhely megfeleződött, viszont cserébe dupla annyi memóriával gazdálkodhatunk, illetve – és talán ez a legfontosabb – egy jóval magasabb felbontású, IPS panellel rendelkező kijelzőt kapunk a pénzünkért. Ha valami, akkor ez igazán ráfért a vékony Latitude-ra, hiszen az elődnél finoman szólva sem voltunk elájulva az 1366x768-as TN kijelzőtől, sőt, az 1600x900-as opció se takart lényegesen jobb panelt, csak több pixelből állót. Az új generációnál sajnos ugyanúgy megmaradt az 1366x768-as TN kijelző, mint belépő szint, viszont a feláras panel itt már 1920x1080-as, IPS alapú és még azt is megválaszthatjuk, hogy kapjon-e érintés-érzékeny bevonatot vagy sem. Előbbi esetén ugyan búcsút kell intenünk a matt felületnek, viszont lesz helyette egy széltől szélig védő Gorilla Glass 3 bevonat, amely a karcokat hivatott távol tartani az LCD-től.
Szomorú tényként könyveltük el ugyanakkor, hogy a minimális súlycsökkentés az akkumulátor kárára történt, amelynek kapacitása 25%-kal alacsonyabb, mint az előd modellé. Tekintettel arra, hogy abban is alacsony fogyasztású Intel processzorok dolgoztak, a korábbinál gyengébb üzemidőre kell számítanunk, persze, erre a tesztek még rácáfolhatnak. Akárcsak a Dell többi üzleti gépénél, úgy az E7440-nél is megkapjuk mind a Windows 7 Professional, mint a Windows 8.1 operációs rendszereket, előtelepítve az előbbi van. A vérfrissítés a vezeték nélküli hálózati vezérlőre is hatással volt, amely immáron a 802.11ac szabvánnyal is elboldogul. A három éves garancia minden E7440 sajátja, ezt plusz eggyel meg tudjuk még toldani utólagos kiterjesztés vásárlásával.
Elmúlt már az a korszak, amikor még táskával, egérrel és mindenféle földi jóval kápráztatott el minket egy gyártó, akárcsak vastagabb testvére esetében, úgy az E7440-nél is egy alkalmazásokat tartalmazó lemezt, valamint egy Windows 8-at helyreállító DVD-t kapunk a szokásos dokumentáció-tápegység páros mellé.
2. Hardver és hangzás
A Latitude 6430u-val kapcsolatban egyik legnagyobb szívfájdalmunk a hűtőrendszerhez kapcsolódott. Az apró ventilátor képtelen volt hűvösen tartani a processzort, amennyiben kiaknáztuk annak teljesítményét, ráadásul emellett borzasztóan zajos is volt. Jó hírünk van, ugyanis ezt a csorbát az E7440 esetében már kiküszöbölte a Dell, a hűtőrendszer lényegesen halkabb lett (terhelés mellett azért még így is könnyedén hallható), ráadásul a maximális hőmérsékleti értékek az előző generációnál látott 90 fok környékéről 80 fok alá csökkentek. A burkolat nem igazán melegszik át sehol, itt-ott találunk langyos részeket, de semmi komoly – ahogy annak lennie kell.
Ami a processzorokat illeti, nagy választék nincs, de ez korábban sem volt másképp. A szokásos páros közül kell választanunk, ami a Core i5-4300U-t és a Core i7-4600U-t jelenti. Mindkét egység kétmagos, ugyanúgy rendelkeznek Hyper-Threading és Turbo Boost technológiákkal, még a videokártya is megegyezik bennük. A lényeges különbséget a másodlagos cache memória és a normál, illetve megemelt órajelek jelentik. Ezekért a pluszokért a Dell közel 40 ezer forintot kér pluszban tőlünk, amit mi inkább egy nagyobb SSD-re költenénk. Persze, megértjük, hogy sok cégnél a Core i7-es matrica nagyobb jelentőséggel bír, mint az, hogy a felhasználók mekkora helyen férnek el, de ebben az esetben tényleg csak akkor érdemes erőltetni a drágább központi egységet, ha minimálisra tudjuk csökkenteni az említett felárat. A bennük található HD Graphics 4400-as videokártyával már több ízben találkoztunk, alacsony fogyasztású processzor mellett nem tekinthető még annyira se erőműnek, mint egyébként, újabb játékok futtatására aligha fogjuk használni.
A 128 GB-os SSD a valóságban egy mSATA szabványú jószág és a LiteON-tól érkezett. Sebességére nem lehet panasz attól függetlenül, hogy láttunk már gyorsabb meghajtót. Akárcsak a processzor esetében, a 256 GB-os meghajtó felára itt is jelentős, nagyjából 35 ezer forint. 500 GB-os hibrid merevlemezzel is kérhetjük a készüléket, ebben az esetben is megkapjuk az mSATA csatlakozót, azaz megoldható, hogy egyszerre két adattárolónk legyen. Abban az esetben viszont, amikor a készülék gyárilag SSD-vel érkezik, nincs lehetőség második meghajtó beszerelésére, ugyanis egyszerűen nincs kiépítve az áram ellátásért és az adatkommunikációért felelős csatlakozó az üres rekeszhez, ezeket utólag kell megvásárolnunk a Delltől.
A hangszórókat vélhetően átmentették az elődből, hiszen minőségük éppen, hogy csak megüti az átlagot, bár tény, hogy az emberi beszédre jellemző tartományban egész vállalható a hangjuk, így a konferencia hívások lebonyolítása nem okozhat problémát.
3. Ergonómia és kinézet
Az előd modell külsejéből és felépítéséből viszonylag keveset tartott meg a Dell, ez rögtön látható, amikor a gépet kivesszük a dobozából. A korábban fekete színben pompázó fedőlapot egy ezüst színű alumínium bevonattal ellátott szénszálas burkolat váltotta, a hátlap pedig sokkal könnyebben levehető, ez által az alkatrészekhez való hozzáférés gyerekjáték lett. A felső burkolaton azért érezni, hogy vékonyabb, mint az E6440-é, így kevésbé érződik robusztusnak. A SIM kártya foglalatot az akkumulátor alatt találjuk és abban az esetben, ha szélessávú mobil internetre alkalmas modemet is szeretnénk hozzá, hogy tudjuk használni, búcsút kell intenünk az mSATA csatlakozónak (és a második adattároló lehetőségének is). Az E7440 is megkapta a szabványos Dell dokkoló csatlakozót, egyetlen probléma ezzel kapcsolatban, hogy teljesen a készülék szélére került, így nagyon messze lesz tőle a dokkoló, amelyhez csatlakoztatják. Ha helyszűkében vagyunk, ezt nem árt tudnunk. A porfestett fekete hátlap egyéb iránt nagyon kellemes tapintással bír, a gumi talpak viszont tapadhatnának jobban is.
A klaviatúra az E6440-éhez nagyon hasonló, ami egyértelművé teszi, hogy nem az előd modellből lett átemelve, bár ez rögtön látszik is rajta. Azzal is meg voltunk elégedve és ez is hibátlanul teszi a dolgát. A némileg magasabb és szélesebb gomboknak köszönhetően biztosabbá és kényelmesebbé vált a gépelés, ráadásul végre a vékonyított Latitude esetében is több lépésben szabályozható a háttérvilágítás, nem csak ki- és bekapcsolni lehet, mind az előd modell esetében.
A touchpad megmaradt olyan, amilyen volt, azaz továbbra is nagyon kellemes használni, gombjai halkan járnak, nyomáspontja pont jó, ugyanakkor a kezelőfelület nagyon hamar kifényesedik, ez sajnos minden mai Latitude sajátja.
Ha valahol, akkor a csatlakozók elhelyezésénél viszont egyértelműen tetten érhető némi visszalépés, ugyanis a három USB aljzat közül mindössze egyet találunk jobb oldalon, a másik kettő a gép hátuljára került, amely finoman fogalmazva sem az ergonómia csúcsa. Az SD kártyaolvasó túlságosan süllyesztett, így használata nem túl kényelmes. Jó hír, hogy mind a három USB aljzat támogatja a gyorsabb 3.0-s szabványt, rossz hír viszont, hogy az eSATA csatlakozótól el kell búcsúznunk, az előd modellen még díszesen tündöklő port úgy látszik, végleg a feledés homályába merül. A HDMI mellé ezúttal nem a klasszikus analóg video kimenetet kapjuk, hanem egy másik digitálisat, nevezetesen egy mini-DisplayPortot. Itt jegyeznénk meg, hogy a készülék természetesen támogatja az Intel Wireless Display (WiDi) technológiáját, azaz az erre alkalmaz kijelzőkhöz, illetve kivetítőkhöz vezeték nélkül is eljuttathatjuk a képet. Véleményünk szerint a ventilátorhoz tartozó szellőző nyílást szerencsésebb lett volna – az elődhöz hasonlóan – hátrafelé kivezetni, egyrészt így csökkenthető lett volna a zajszint, amit a gép előtt ülve hallunk, másrészt pár fontos csatlakozó hátulról bal oldalra kerülhetett volna.
Az 1920x1080-as felbontással büszkélkedő matt IPS kijelző nagyon szép képet biztosít, de látszik rajta, hogy a színhelyesség nem az erőssége gyárilag, így ezen a téren ráfér egy alaposabb korrekció. A látószöggel természetesen nincs probléma, kisebb túlzással 180 fokosnak is nevezhető, a lényeg, hogy nagyon minimális kontraszt-, illetve színvesztés mellett szinte mindenhonnan pontosan ugyanazt a képet kapjuk. A fényerő nagyon sok lépésben állítható és mind a minimum, mind a maximum érték kellően sötétnek, illetve világosnak bizonyult. Bár nem tudjuk, TN panelek között mennyire lehet vállalható az 1366x768-as változat, mi semmiképpen nem erőltetnénk annak beszerzését, főleg úgy, hogy a webáruházunkban jelenleg fellelhető kiszerelések közül a legolcsóbb (360 ezer forintos) példány is már azt a megjelenítőt kapta, amely a tesztpéldányban szerepel.
4. Teszteredmények
Kismilliószor jártak már nálunk mind a Core i5, mind a Core i7 processzor család alacsony fogyasztású változatai, így a teljesítményüket nem elemeznénk újra és újra, a lényeg, hogy amennyiben a bennük lévő videokártyát nem terheljük agyon, úgy egy klasszikus mai Intel processzor teljesítményét hozzák, munkára mindkét változat elegendő a mindennapok során. Jól megfigyelhető ugyanakkor az is, hogy az előző generációs alacsony fogyasztású Core i7-hez képest a teljesítmény nem lett számottevően jobb.
A videokártya sebességét utoljára itt vizsgáltuk meg, akit nagyon érdekel, a linkre kattintva megtekintheti, mire képes a belépő szintű HD Graphics 4400. Ami viszont sokkal érdekesebb, az az üzemidő, annál is inkább, mert az E7440-et kétféle akkumulátorral (egy gyengébb háromcellással és egy erősebb, a tesztpéldányban is megtalálható négycellással) lehet megvásárolni, miegészítő telepet pedig nem tudunk hozzá csatlakoztatni. Nos, ahogy azt már a bevezetőben írtuk, a 6430u-hoz képest a csekélyebb kapacitású akkumulátor miatt alacsonyabb üzemidőt várunk és csak félig-meddig lett igazunk. A minimális terhelés mellett végzett mérésünk során az E7440 egyértelműen sokkal tovább bírta szuflával, mind az előd, itt nagyon kijön az új Haswell architektúra előnye. A másik két tesztben ugyanakkor már közel sem volt ennyire jó a helyzet, a 6430u-hoz képest videonézés során bő egy órát, maximális terhelés mellett pedig egy felet vesztett az utód.
5. Értékelés
A Dell a Latitude E7440-nel elhozta a könnyű gépeket kedvelőknek szinte mindazt, amit a vastagabb és nehezebb E6440 képvisel és tud. Hasonlóan tetszetős, jó minőségű és strapabíró burkolat, valamint váz, dokkolási lehetőség, remek beviteli eszközök, kellemes üzemidő, valamint sok-sok éves jótállás. Kijelző terén egyértelműen az E7440 áll jobban, hiszen a Full HD panel IPS technológiája messze túlmutat a lassan csak notebookoknál használt, olcsón gyártható TN variánsnál, ugyanakkor az optikai meghajtó hiánya magával hozza azt a tényt, hogy helyére nem tehetünk semmit, így üzemidő tekintetében hiába hozza az E6440 szintjét az E7440, előbbit tovább lehet tuningolni, utóbbit nem. Márpedig egy vékony gép esetében az ember feltételezi, hogy lépten-nyomon úton van vele a gazdája, máskülönben miért számítana az a 30-40 dkg, amennyivel könnyebb a testvér modellnél. Ha az előd modellből átmentették volna a 60 Wh-s akksit, akkor jóval hosszabb üzemidőt láthattunk volna az utódtól, de sajnos ez nem történt meg. Így fordulhat elő, hogy az E6440-nel megegyező tömegű, belépő szintű E5440 15"-os változata (E5540) olykor irtózatos méretű pofont ad házon belül, hiszen abban is alacsony fogyasztású processzor dolgozik, csak éppen egy sokkal erősebb akkumulátor társaságában.
A hűtőrendszer egyértelműen fejlődött a tavalyi modellhez képest, illetve az alkatrészek cseréje és sokkal könnyebbé vált. A csatlakozók elhelyezése némileg szerencsétlen, valamint az analóg video kimenetet is biztosan lesznek, akik hiányolni fogják. Mindettől függetlenül az E7440 egy nagyon klassz masina, ugyanakkor árulkodó, hogy elsősorban azért tudjuk ajánlani egy E6440-gyel szemben, mert rendelhető hozzá IPS panelre épülő kijelző. Akiknek megfelel az E6440 alap üzemideje, nem érdekli őket a dedikált videokártya megléte, viszont szeretnének egy normális sebességű, könnyű és az átlagnál lényegesen jobb kijelzővel rendelkező notebookot maguknak, azok az E7440 személyében könnyedén megtalálják majd az Igazit. A konkurens modellek első ránézésre nem sok vizet zavarnak majd, hiszen a Hewlett-Packard EliteBook Folio 1040-ese lényegesen drágább, a Lenovo ThinkPad T440s-e pedig már a sajtófotók és specifikációk után se tűnt túl meggyőzőnek. Legközelebb utóbbit látjuk majd vendégül, referenciaként mai tesztalanyunk szolgál majd.
A cikkben szereplő Dell Latitude E7440 típusú notebookot a gyártó hazai képviseletétől kaptuk tesztelésre, melyet ezúton is köszönünk!
Pro:
+ robusztus külső, jó anyaghasználat
+ nagy felbontású matt bevonatú IPS kijelző (az érintőkijelzős változat fényes)
+ dokkolható
+ remek beviteli eszközök, a billentyűzet háttérvilágítása végre a cég Ultrabookjánál is szabályozható
+ akár két adattároló egyidejű használata (SATA + mSATA csatlakozókkal)
+ 802.11ac szabványt támogató WiFi
+ két digitális video kimenet (mini-DisplayPort és HDMI)
+ a Windows 8 mellé továbbra is megkapjuk a Windows 7 Professionalt
+ a hűtőrendszer sokat fejlődött az előd modellhez képest
+ 3 év garancia
Kontra:
- a szélessávú modem és az mSATA csatlakozó közül egyszerre csak az egyik lehet a gépben
- az előd modellnél (is) gyengébb üzemidő
- a csatlakozók elhelyezése elég szerencsétlen
Hivatalos honlap: Dell
Vásárlás: Irány a webáruház
