1. Bevezető és specifikáció

Nemrég írtunk a Hewlett-Packard üzleti szériába tartozó Ultrabookjáról, az EliteBook Folio 9470m-ről, amely nagyon tetszett a szerkesztőség több tagjának is, ám a rossz minőségű kijelző nem csak a mi, hanem olvasóink kedvét is elvette. Szomorú, hogy egy alapvetően szimpatikus masinát ilyen banális hibával tesznek tönkre, hiszen a panelen egyedi rendelés esetén sem változtathatunk, azaz, akit az átlagnál gyengébb minőség nem zavar, viszont nagyobb felbontást szeretne, szintén hoppon marad.

Valószínűleg ez is ráerősített arra a várakozásra, amit a Dell ugyanebbe a kategóriába tartozó Ultrabookjának érkezése előtt éreztünk. A Latitude E6x30-as család nem hozott lényeges külső változást az előd modellhez képest, viszont ott nem találkozhattunk vékonyabb kialakítású példányokkal, hiszen tesztünk főszereplője, a 6430u a cég első üzleti szériás Ultrabookja – ha másért nem, már ezért is különleges figyelmet érdemel.

Összetételét tekintve a szokásos recepttel találkozunk, az alacsony fogyasztású Intel Core i7-es processzor mellett 4 GB memóriát és egy igencsak nagy kapacitással rendelkező SSD-t kapunk, ez semmiképpen nem rossz kiindulási alap. Fontos kiemelni mindenek előtt, hogy a Dell hasonszőrű ultrabookja jóval nehezebb a HP EliteBook Folio 9470m-nél (az 1,61 kg-ot nyom a mérlegen), de ez nem véletlen, hiszen az akkumulátora valamivel erősebb, illetve maga a készülék is vastagabb valamivel. Operációs rendszerként itt még Windows 7-et kapunk, de lehetőség van olyan modellt választani, amely már Windows 8-cal érkezik. Érintés-érzékeny kijelzőt nem választhatunk a 6430u-hoz, van viszont 1600x900 pixeles panel, mint opció, ez mindenképpen fontos különbség a HP-hoz képest. Nagyon rég nem találkoztunk eSATA csatlakozóval, akik viszont ilyen interfésszel rendelkező eszközt birtokolnak, örülhetnek, ugyanis a Dell gondolt rájuk. Árazás szempontjából a két rivális között nem igazán van különbség, az erősebb processzor és nagyobb SSD nagyjából 30-40 ezerrel dobja meg a végső árat, nagyjából ennyivel drágább a tesztben szereplő 6430u az egy hónapja nálunk vendégeskedő 9470m-nél.

Végleges változatot kaptunk, így nem kicsit lepődtünk meg, hogy a termék mellé gyakorlatilag egy tápegységen kívül semmi nem jár. A 60 Wh-s telepet egyébként bő két óra alatt tudjuk maradéktalanul feltölteni.

2. Hardver és hangzás

Marketing szempontból elég kínos, de a gép bemutatását rögtön egy ordas nagy negatívummal kell kezdjük. Átlagos használat mellett a HP-hoz hasonlóan egész csendesen teszi a dolgát a vékony Latitude, a hőmérséklete sem vészes, 50 fok körül dolgozik benne a fogyasztásához képest izomagyú processzor. Jajj annak viszont, aki elkezdi úgy igazán dolgoztatni. Komolyabb terhelésre ugyanis a kisméretű ventilator úgy beindul, mintha minden lamellája az előtte lévőt próbálná utolérni. Ami miatt ez a helyzet duplán is szomorú az a hőmérsékletek alakulása. Sztahanovista hajlama ellenére a 6430u hűtőrendszere sem tudja hűvösebben tartan a kétmagos Ivy Bridge-et, mint a HP lényegesen halkabb szerkezete, ami azt jelenti, hogy 90 fok körüli maximummal számolhatunk. Természetesen ritkán teszik ki ekkora terhelésnek ezeket a gépeket, ám üzleti mivoltuk miatt nem lehet kizárni ennek lehetőségét. Jó hírnek mondható, hogy a burkolat ennek ellenére nem igazán melegszik át, a billentyűzet bal széle éppen, hogy csak langyos, az alsó burkolat azért egy fokkal melegebb.

Most, hogy előkészítettük a harakirihez megfelelő kardunkat, megírtuk búcsúlevelünket, melyben kifejtjük, hogy az életnek nincs tovább értelme egy normális üzleti ultrabook nélkül, álljunk meg egy pillanatra. Innentől kezdve ugyanis olyan dolgok jönnek, amelyek ugyan nem fogják elfeledtetni velünk a négycentis ventilator ádáz tevékenységét, ám jelentősen csillapíthatják csalódottságunkat.

Abba most nem mennénk bele, hogy a Windows 7 mekkora hátast dobott a mini erőművünktől, a fenti kép magáért beszél. Ami fontos, az az, hogy ez az alacsony fogyasztású bestia akár 3,2 GHz-es órajelen is képes dolgozni, ami az SSD-vel kiegészítve előre vetíti, hogy sebesség terén – a HP-hoz hasonlóan – semmiféle problémánk nem lesz. Az Intel HD Graphics 4000 ugyan a Haswell platformban megjelenő új megjelenítőket figyelembe véve nem számít egy nagy számnak, arra, amire ezt a gépet kitalálták, bőven elegendő a teljesítménye, nem beszélve arról, hogy egy jóval nagyobb fogyasztási mutatóval rendelkező dedikált VGA esetén valószínűleg sokkal korábban kapcsolna rá a hűtőrendszer. A 4 GB memóriát egyetlen modulként kapjuk meg, amelyet ugyanolyan macerásan fogunk tudni bővíteni, mint az EliteBook esetében, így érdemes meggondolni, hogy hány GB-tal rendeljük leendő masinánkat.

A 256 GB-os LiteOn SSD némileg lassabb az EliteBookban lévő Intel 520-nál, de sebessége még így sem nevezhető rossznak, bár a Computex óta tudjuk, hogy ma már ez a tempó csak az átlagos jelzővel illethető. Kárpótol minket viszont a kapacitás, 256 GB-on azért már el lehet férni. Ennél nagyobb SSD-vel ugyanakkor nem érhetjük el a legvékonyabb Latitude-ot, be kell osztanunk, amink van. Érdemes lehet tudni, hogy a 6430u-t csak és kizárólag flash alapú adattárolóval tudjuk megvásárolni, tehát klasszikus merevlemezzel szerelt típus nem létezik belőle. Ezzel idő előtt lehűtöttük valószínűleg azon olvasóinkat, akik az mSATA csatlakozót látván rögtön elkezdtek gondolkodni egy második adattárolóban.

 

A sztereó hangszórópárról nem érdemes egy mondatnál többet írni: a HP-é jobb és az se volt lényegesen jobb az átlagnál.

3. Ergonómia és kinézet

Aki látott már új típusú Latitude-ot, annak a vékony kivitelt biztosan nem kell majd bemutatni. Nagyjából ugyanazt a procedúrát alkalmazta a Dell is, mint a HP, a vezető üzleti notebookjukból faragtak le itt-ott pár millimétert, miközben figyeltek arra, hogy a közismert dizájn lehetőleg ne nagyon változzon. A szerelhetőség természetesen csorbult, hiszen valahogy el kell érni a méret csökkentést, de nagy általánosságban elmondható, hogy az ultrabookokat nem igazán akarják bővíteni az emberek. Bár a hátlap egy része leszedhető, sok érdekes dolgot nem fogunk látni és jól látszik az is, hogy az EliteBookhoz hasonlóan az akkumulátor itt is cserélhető. Az mSATA csatlakozós SSD elemzésénél már kitértünk arra, hogy második adattárolóhoz nem áll rendelkezésre hely, így ezen a téren a HP-nak egyértelmű előnye van. A zsanér és a fedőlap hasonlóan fickós, mint a nagy Latitude E6430 esetében, viszont az ott látott mechanikus zárnak búcsút kell mondanunk, ami azt jelenti, hogy a HP után a Dell is száműzte ezt a funkciót üzleti ultrabookjáról. A dokkolási lehetőség természetesen itt is adott, a HP-val ellentétben a megszokott csatlakozó nem a gép oldalára, hanem aljára került.

A billentyűzet viszont rendkívül jól sikerült. Az E6430 klaviatúráján vékonyítottak egy picit, így a gombok nyomáspontja magasabbra került, de annyira nem, hogy ez túlságosan zavaró lenne. Instabilitásnak nyoma sincs, az alátámasztás közel tökéletes, ráadásul háttérvilágítást is kapunk, igaz, szabályozni nem igazán lehet, gyakorlatilag ki- és be tudjuk kapcsolni. Ezt a meccset a két nagy közül a Dell nyerte.

A touchpad szinte változatlan formában került adaptálásra a karcsúbb EliteBookba, ami jó hír, hiszen egy remekül használható eszközről van szó. Használható felülete ugyanakkor kisebb, mint az EliteBooké, ráadásul azt még egy fokkal kellemesebb használni, de nem lenne fair, ha döntetlentől eltérő eredményt hirdetnénk. Akik a trackpointos használatot helyezik előtérbe a touchpaddal szemben, azoknak a gombok miatt talán a Dell vékony Latitude-ja jobban bejön majd.

Csatlakozókból pontosan ugyanannyit kapunk, mint a HP-nál, talán annyit érdemes kiemelni, hogy míg ott egy teljes méretű DisplayPorttal kell megoldanunk a video kivezetést, addig a Dell megmaradt a HDMI-nél. Az eSATA-val kombinált USB csatlakozó az egyetlen, amely a régebbi 2.0-s szabványt támogatja csak, így a 3.0-s eszközeinket igyekezzünk a két oldalt található aljzatok egyikébe dugni.

 

A kijelzőről úgy szerettük volna elmondani, hogy mennyivel jobb, mint a HP-ban található méltatlan darab, de az az igazság, hogy valamiért a Dell sem erőltette meg magát ezen a téren. Szerencsére akkora zakóba nem futottak bele, mint ellenlábasuk, hiszen vélhetően az E6430 14”-os matt paneljét látjuk viszont a vékonyabb 6430u-ban, de a látószögeket itt se vitték túlzásba. A vonalélesség és a színhőmérséklet korrekt, összességében egyértelműen maga mögé utasítja az EliteBookban található megjelenítőt, kíváncsiak lennénk, vajon az 1600x900-as változat hogyan muzsikál.

4. Teszteredmények

Tekintettel arra, hogy az Intel Haswell alapú Core i7 bemutatójánál már lelepleztük az egyik leggyorsabb alacsony fogyasztású Ivy Bridge teljesítményét, sok újdonságot nem fogunk tudni mondani ezúttal. Az 2 GHz-es i7-3667U lazán felveszi a versenyt a nemrég bemutatott negyedik generációs Haswellekkel, sőt olykor le is pipálja őket. A memória sávszélességre érzékeny teszteknél (pl. Photoworxx) érdemes legyintenünk, hiszen az összes többi gépben kétcsatornás memóriakezelés volt érvényben, míg a 6430u-nál az egy RAM modul miatt értelemszerűen csak egy.

A videokártyát is kismilliószor láttuk már, rendszeres olvasóink valószínűleg már kívülről fújják a HD4000 teljesítményét, valószínűleg nincs még egy olyan VGA, amely ennyiszer tette tiszteletét szerkesztőségünkben. A grafikonon nem szerepel az új HD4400 produkciója, de múltkori tesztünkből tudjuk, hogy világmegváltó sebességnövekedésre nem szabad számítanunk.

Ami az üzemidőt illeti, nos, a HP-nál sikerült valamivel jobb eredményt elérnie a Dellnek, kivéve a minimális terhelést mérő tesztünkben, de ez valószínűleg annak köszönhető, hogy az EliteBook minimális fényereje egy picit alacsonyabb volt a Dellénél. Kíváncsiak leszünk, mennyivel tudják majd megfejelni mindezt a Haswell architektúrára épülő utódok, az átlag 6-7 órás üzemidő mindenképpen szuper lenne. A HP-val szemben egyértelmű hátrány, hogy nincs lehetőség másodlagos akkumulátor használatára, ami azt jelenti, hogy azonos tömeg mellett az EliteBook lényegesen tovább húzza az igát.

5. Értékelés

Összegezzük a látottakat. Adott egy meglehetősen drága, de jól felszerelt és kifejezetten gyors üzleti notebook, amelyet elsősorban az különböztet meg társaitól, hogy némileg vékonyabb és könnyebb náluk. A Hewlett-Packard már megmutatta, hogy ez az irány nem feltétlenül zsákutca, mi is tudnánk közeli példákat kiragadni ismerettségi körünkből, ahol komoly igény lenne a 2 kg alatti, de használható méretű kijelzővel rendelkező üzleti gépekre. Nos, az EliteBook Folio 9470m viszonylag magasra tette a lécet, hiszen a – pocséktól eggyel jobb minőséggel rendelkező – kijelzőtől eltekintve nem sok kivetnivalót találtunk benne. Mégis lesz, akinek a Dell Latitude 6430u-t fogjuk ajánlani, ugyanis a billentyűzete utóbbinak jobb, ráadásul háttérvilágítással is rendelkezik, így akik fél életüket gombpüföléssel töltik, értékelik ezeket a dolgokat. Kijelző terén a Dell sem erőltette meg magát, de a HP-nál egy fokkal vállalhatóbb panelt emelt le a polcról. Pozitívum, hogy lehetőségünk van nagyobb felbontású LCD-t kérni, ezt nagyon sokan hiányolták – teljes joggal – a vékony EliteBooknál.

Hogy ne legyen egyértelmű, a két gép közül melyiket kell választani, arról a mérnökök gondoskodtak a hűtőrendszer meg(nem)tervezésénél. Sajnos átlagosnál nagyobb terhelés esetén a Latitude elkezd zajossá válni és ez nem csak egy csendes szobában, de egy kávézóban is kellemetlen lehet, ahol két capuccino között az emberek letudják napi munkájuk egy részét. Szintén nem elhanyagolható a tény, hogy a vékonyított Latitude több, mint 20 dekával nehezebb ellenlábasánál, miközben masszivitásban nem tud egyértelmű előnyöket felmutatni, ráadásul a HP-nál ha kiegészítő akkumulátort használunk, akkor lesz csak egyenlő a helyzet tömeg fronton, miközben az üzemidőt tekintve szakadék tátong majd a két készülék között. Úgy látszik, ez a kategória hiába kerül vagyonokba, továbbra is a kompromisszumokról szól, legalábbis egészen addig, amíg a gyártók ezen nem hajlandók változtatni. Együtt már megépítették a tökéletes üzleti ultrabookot, ideje lenne végre ezt egyetlen eszközben realizálni – mert azt senki ne gondolja, hogy a gyatra kijelzőt, illetve a hangos hűtőrendszert bárki őszintén el fogja nézni 400 ezer forintos árcédula mellett.

A Dell Latitude 6430u típusú notebookot a gyártó hazai képviseletétől kaptuk tesztelésre, melyet ezúttal is köszönünk!

 

Pro:

+ remek billentyűzet háttérvilágítással

+ megfelelő érzékenységgel rendelkező, jól használható touchpad

+ az átlagnál picit hosszabb üzemidő

+ HD+ (1600x900) opció a kijelző esetén

+ eSATA (annak, akinek szüksége van rá)

+ jó összeszerelési minőség

+ a legolcsóbb változatban is SSD van

+ dokkolási lehetőség

+ 3 év garancia

 

Kontra:

- a matt (1366x768-as) kijelző inkább csak átlagos, mint jó

- terhelésre nagyon zajos és éppen, hogy csak elégséges hűtőrendszer

- a HP üzleti ultrabookjával ellentétben itt nem használhatunk merevlemezt és SSD-t egyszerre

- nincs lehetőség kiegészítő akkumulátor használatára

 

Hivatalos honlap: Dell

Vásárlás: iPon webáruház