Dell Latitude E5450: A nyakkendős jóbarát

A Dell november elején dobta piacra legújabb üzleti szériás notebookjait, melyek közül a 14"-os Latitude E5450-et rögtön ki is próbáltuk.

Dell Latitude E5450: A nyakkendős jóbarát

1. Bevezető és specifikáció

Izgatottan vártuk a Dell 2015-ös üzleti notebook szériáját, ugyanis a leköszönő generáció egyértelműen kategóriája egyik legjobbja volt, igaz, ehhez hozzájárult az is, hogy a közvetlen riválisok elég csúnyán mellényúltak idei modelljeikkel. Idén várhatóan csak az olcsóbbik, E5000-es család fog frissülni, a drágább E6000-esek vélhetően csak januárban kerülnek a boltok polcaira.

A többségnek azonban bőven megfelel(ne) ez a sorozat is, hiszen ugyanúgy dokkolható, mint drágább testvére, és az anyaghasználata is bár nem annyira pazar, de így is nagyon-nagyon jó, illetve a matt kijelző mellett a remek beviteli eszközökben és a sok éves garanciában is hasonlítanak egymásra. Amivel továbbra sem rendelkezik az aktuális E5x50-es család az az optikai meghajtó helyére tehető adattároló/akkumulátor, illetve bizonyos hardverek szintén nem érhetők el hozzá. Ezek a különbségek mindig is jelen voltak és jelen is lesznek, sokkal fontosabb ugyanakkor, hogy a közvetlen elődhöz képest mi változott, ugyanis amíg a két generáció párhuzamosan kapható, nem mindegy, melyiket éri meg megvásárolni.

Minket is meglepett, hogy tudását tekintve mennyire elmarad az új generáció a régitől. 2014 végén talán nem újdonság, hogy tesztünk főszereplőjében már nem találunk optikai meghajtót, az viszont mindenképpen szomorú, hogy szintén búcsút kell mondanunk a nagy kapacitású akkumulátoroktól és a dedikált videokártyától. Vannak azért pozitív változások is, hiszen most már nem csak érintés-érzékeny verzióban kérhetünk 1920x1080 pixeles panelt (amelyből továbbra sem derül ki egyértelműen, IPS-e vagy sem, de vélhetően az). A sokat utazók valószínűleg díjazni fogják, hogy immáron az E5000-es széria is rendelhető 4G-s (LTE kompatibilis) mobil szélessávú modemmel. A felszín alatt is legalább ennyi változás történt, de ezekről egy picit később.

Ami a tesztpéldányt illeti, egy viszonylag belépő modellt kaptunk, amelyben az operációs rendszer és a Core i5-ös processzor jelentette az “extrát”. A 290 ezer forintos árcédula némileg magasabb, mint a hasonló paraméterekkel rendelkező E5440 esetében, ám míg az kifutó modell, ez vadonat új, ezt érdemes szem előtt tartanunk. A legolcsóbb kiszerelés egyébként 220 ezer forintért kelleti magát jelenleg, ebben a változatban Core i3-as processzort, 4 GB memóriát és egy szintén 500 GB-os hibrid merevlemezt kapunk - mindezt operációs rendszer nélkül, viszont ugyanúgy 3 év garanciával. A másik véglet a 128 GB-os SSD-vel, 4G/LTE modemmel, 1920x1080-as kijelzővel szerelt változat, 380 ezer forintért nem biztos, hogy ő lesz a legnépszerűbb variáns. Aki az 1920x1080-as kijelzőre hajt, annak 320 ezer forintos számla kiegyenlítésére kell készülni, ez a verzió lényegében a csúcsváltozat operációs rendszer és 4G nélküli változata. Később szinte biztos, hogy lesz akár Core i3-as processzorral és merevlemezzel szerelt változat is nagyfelbontású panellel. Továbbra is a Windows 7 Professional az alapértelmezett operációs rendszer, amelyet ingyenesen frissíthetünk Windows 8.1-re. Az optikai meghajtó szanálásának köszönhetően a tömeg a korábbi 2-ről 1.81 kg-ra csökkent.

Amiről ritkán beszélünk, pedig nagyon fontos, az a garancia, illetve az ezzel szorosan összefüggő egyéb kiegészítő szolgáltatások. Üzleti szériás laptopok vásárlása után ugyanis legalább annyira fontos tényezőknek tekinthetők, mint az anyaghasználat vagy a különböző hardveres lehetőségek. Itthon 3 éves jótállással kerül forgalomba minden E5x50-es készülék, viszont lehetőségünk van ezt 4, illetve 5 évre kiterjeszteni. Nagyon pozitív, hogy a Dell az olcsóbbik üzleti szériás családban is elérhetővé tett olyan kiegészítők szolgáltatásokat, mint a balesetekből eredő károkra vonatkozó garancia (ezt 1-től 5 évig kérhetjük), illetve az akár 3 évre kiterjeszthető akkumulátorra vonatkozó garancia. Pár évvel ezelőtt pontosan ezek miatt estek ki a belépő üzleti modellek a legtöbb cég esetében, ugyanis jó pár multinál sokkal fontosabbak a szolgáltatások, mint maga a termék beszerzési ára.

Természetesen rengeteg kiegészítőt választhatunk az olcsóbbik Latitude-hoz is (notebook táskától kezdve az egéren át a dokkolóig), mi csak a legszükségesebbeket kapuk meg a géphez, amely minimális dokumentációt és egy 65W-os tápegységet jelentett.

2. Hardver és hangzás

Sok tényező van, ami miatt szeretni lehet az előd E5440-et, az egyik ilyen kétségtelenül a remek hűtőrendszer volt, amely nem csak hatékony, de rendkívül halk is volt. Jó hírünk van, ugyanis az utód egy az egyben ugyanezekkel a pozitív tulajdonságokkal rendelkezik. Maximális terhelés mellett volt már némi zaj, de ez is nagyon távol volt attól, hogy akár csak egy kicsit is zavarjon minket. A hőmérsékleti értékek még ilyenkor sem emelkedtek 74-75 fok fölé, amely elég jónak számít, se a felső, se az alsó burkolat nem melegedett át, sőt, igazából éppen, hogy csak langyos volt. Normál használat mellett ha nem is passzívan, de nagyon alacsony zajszinttel dolgozik az E5450. Talán ezért is olyan szomorú, hogy ebből a generációból is teljes egészében hiányoznak a magas órajelű, normál fogyasztási mutatóval rendelkező processzorok.

A megfelelő processzor kiválasztása nem okoz majd fejfájást számunkra, ugyanis csupán két modell közül kell döntenünk. Az egyik a tesztpéldányban is dübörgő Core i5-4310U, míg a másik az olcsóbb Core i3-4030U. Első számú különbség köztük a Turbo Boost, valamint a vPro technológia megléte (Core i5), illetve hiánya (Core i3). Míg utóbbira távmenedzsment miatt lehet szükség olyan cégeknél, akik építenek a technológiára, addig az előbbi kizárólag a teljesítményre van hatással (az éppen dolgozó processzormagok órajele akár 3 GHz-ig is megemelhető, miközben a többi pihen). Egyelőre nem tudni, lesz-e Core i7-es E5450, az előd E5440-et meg lehetett vásárolni egy (szintén kétmagos) Core i7-4600U-val, igaz, vélhetően kevesen hajlandók kifizetni a közel 30 ezer forintos felárat az alig lassabb Core i5-4310U-hoz képest.

Az új generációnál már nincs lehetőségünk dedikált videokártya vásárlására, amely egyesek szerint nyilván egy megbocsáthatatlan bűn, viszont ha belegondolunk, mennyivel volt gyorsabb az elődhöz még kérhető GeForce GT 720M az Intel HD Graphics 4400-nál, akkor abszolút érthető a dolog. Nyilván, akiknek a CUDA támogatásra lenne szükségük, azokat pont a teljesítménybeli különbség nem fogja érdekelni, ők sajnos másik készülék után kell, hogy nézzenek.

A mi példányunkban egy 500 GB-os, percenként 5400-at pörgő hibrid merevlemez dolgozott, amely egyben a belépő szintet is jelenti az adattárolás terén. A palettán ezen kívül egy 128 GB-os SSD szerepel, legalábbis, ami a hazai kínálatot jelenti, ezért érdemes a házilag elvégzett cserén gondolkodni, ha egyik sem felel meg számunkra. Az 500-as SSHD egyébként elfogadható sebességgel és nulla zajszinttel végezte a dolgát, az SSD-k által nyújtott rugalmasságot viszonylag ritkán, de biztosítani tudta, elsősorban rendszer betöltés során.

Az E5540 esetén némileg kritizált hangszórópár cseréjével nem igazán foglalkoztak a Dellnél, ugyanis gyanúsan ugyanazok a hangkeltők kerültek az E5450-be is. Elsősorban a hangok tisztaságával van gond, bár ezen nyilván segíteni tudunk egy olyan központi profil kiválasztásával, amelyben több a magas hang. Mélyhangokat ne várjunk a készüléktől, itt elsősorban a nagy hangerő mellett is torzításmentes hang az első számú feladat, amelyet meg kell oldani, hiszen ma már nem ritka, hogy a munkavállalók/vállalkozók/üzletemberek utazás helyett konferenciahívásokon vesznek részt, ezzel spórolva a kiadásokon.

3. Ergonómia és kinézet

Külsejét tekintve az új Latitude egyértelműen folytatja azt az utat, amelyet a gyártó az E5420-szal jelölt ki, majd az E5440-nel csavart rajta egy kicsit.

Az E5450 minimálisan különbözik csak közvetlen elődjétől, az eltérést főleg a vékonyabb ház adja. Voltak, akik fekete MacBook Pro-nak nézték, amit inkább dícséretként könyveltünk el, hiszen abban azért a többség egyetért, hogy az alumíniumból készült unibody MacBookok nem éppen rondák. Bár robusztusság tekintetében nem veszi fel a versenyt az Apple ikonikus termékével (a fedőlap erősebb behatásokat nehezen visel el), egyáltalán nem áll rosszul az új Latitude szénája. A fém zsanér kellően erős, az ujjlenyomatokat némileg gyűjtő magnézium ötvözetből készült felső burkolat egész masszív és az egész gépen érződik, hogy melyik kategóriába tartozik. A tömegközéppontot is nagyon eltalálták a mérnökök, ugyanis az E5450 egyformán nehéznek érződik kinyitva és összecsukva is.

A hátlap gyökeresen eltér az elődétől, viszont ugyanolyan könnyen levehető, hogy hozzáférjünk a főbb hardverelemekhez. Nem okozhat problémát tehát a merevlemez és a memóriák cseréje, valamint bővítése. Jól látható ugyanakkor, hogy mi az oka annak, hogy immáron nem kérhetünk 51 Wh-snál erősebb akkumulátort, ugyanis bár fizikailag tudjuk cserélni, hely mindazonáltal nincs egy kilenccellás telepnek. Ez nagyon rossz hír, ugyanis az E5440 egyik legfőbb vonzerejét a brutálisan hosszú üzemidő adta, arról nem is beszélve, hogy most nevetséges összegért juthatunk hozzá az ehhez szükséges 97 Wh-s akksihoz. A dokkoló csatlakozó nem változott, viszont sokkal közelebb került a hátoldalhoz.

Az E5540 klaviatúráját nagyon szerettük és ez igaz az E5450-ére is, függetlenül attól, hogy a kettőnek nem sok köze van egymáshoz. A Dell is beadta a derekát és meghajolva a divat előtt az új Latitude-okra szigetes kialakítású billentyűzetet terveztetett mérnökeivel. A képek alapján nem gondolnánk, mennyire jó, pedig tényleg az. Sokan a Lenovo-féle hasonló megoldást is kritizálták, de hosszútávon kiderült, hogy a többségnek igenis tetszett a váltás. Hasonló mondható el a Dell-féle cseréről is. Bár néhol tetten érhető, hogy ez az olcsóbbik üzleti szériába tartozó család, ugyanis az alátámasztás csak erős közepes, viszont a gombok nyomáspontja és stabilitása rendben van. A tesztkészülék háttérvilágítást is tartalmazott (ez opcionális), amely egyáltalán nem szűrődött ki a gombok alól, ritka ez ennyire jó megvalósítás. Az újítással egy időben eltűntek a gyorsgombok is, így ezentúl csak a billentyű kombinációval tudjuk szabályozni a hangerőt, beleértve a némítást is.

A touchpadon is változtattak egy keveset, de ez főleg a gombokra korlátozódik, a felület ugyanis ugyanabból a könnyen kezelhető, viszonylag lassan kopó műanyagból készült, mint a korábban nálunk járt E5540 esetében. A felület elég nagy és az új dizájnnak köszönhetően, ha pöcökegeret is választunk az extra listáról, immáron egy millimétert sem vesztünk el belőle. A gombok puhán és határozottan járnak, a beviteli eszközök egyértelműen a gép erősségei közé tartoznak tehát - ahogy azt a felmenők alapján az ember el is várja.

A csatlakozók típusa és száma egy ideje állandósulni látszik minden kategóriában, így nem meglepő, hogy az E5450 esetében is három USB-t (melyek közül már mindegyik 3.0-s), egy analóg (D-Sub) és egy digitális (HDMI) video kimenetet, valamint egy SD kártyaolvasót kapunk. A tesztpéldányon volt még egy SmartCard olvasó is bal oldalon, ha nem kérünk ilyesmit, az a rész kihasználatlanul marad. A portok többsége hátul kapott helyet, beleértve az évek óta változatlan tápcsatlakozót is, amit továbbra sem értünk, ugyanis a legtöbbet használt USB-k közül még egy bőven elfért volna jobb vagy bal oldalon. A szemfülesek észrevehetik, hogy a WiFi kártya ki-bekapcsolásáért felelős kapcsolótól is búcsút kell vennünk, ilyet ugyanis már nem találunk az E5450-en. A visszajelző LED-ek maradtak az előlap jobb oldalán, így működésük kevésbé vonzza a tekintetünket.

Nosztalgikus érzést váltott ki belőlünk az 1366x768 pixeles TN panel, amelynek színvilága is elég szegényes, látószöge sem túl acélos, viszont a vonalélessége remek, így olvasni rajta kifejezetten kellemes a szemnek - ráadásul a betűk is nagyok. Fényereje brutálisan nagy, a minimum értéket is nyugodtan lejjebb engedhették volna a mérnökök, néha túl soknak éreztük egy közepesen sötét szobában. A káva széle végig gumírozott, a zsanérhoz közeli oldalon pedig sokkal vastagabb is, mint máshol. A kijelző 180 fokban dönthető, ha esetleg valakinek ez szempont lenne. Alap képernyőnek tehát megfelelő ez a panel, de már-már nevetséges, hogy nem képes kikopni az üzleti szegmensből ez a lassan 10 éve velük lévő megoldás és nem adja át a helyét akár csak egy hasonló felbontású, de IPS/xVA megoldásnak. További rossz hír, hogy a korábban arany középútnak tekintett 1600x900 pixeles opció az E5450 esetében hiányzik a listáról, így vagy a már említett alacsony felbontású TN panel mellett döntünk vagy választjuk a bevezetőben megszellőztetett és vélhetően IPS technológiára támaszkodó Full HD-t (1920x1080). Utóbbi esetén két lehetőségünk is van, az egyik a klasszikus matt megoldás, míg a másik a Gorilla Glass karcálló bevonattal védett érintés-érzékeny verzió, amely a termék tömegét is megnöveli egy kicsit.

4. Teszteredmények

Az E5450 teljesítményét elsősorban biztos, ami biztos alapon vizsgáltuk, ugyanis mindkét processzor, amellyel megvásárolhatjuk járt már a kezeink között, nem is egyszer.

Éppen ezért rögtön össze is hasonlíthatjuk őket és eldönthetjük, megéri-e kifizetni a gyorsabb változatért azt a körülbelül 25 ezer forintot, amelyet a gyártó kér. Ha szűkös a keret, véleményünk szerint a többség jobban jár, ha vesz egy SSD-t ugyanebből a pénzből és búcsút int a mágneses meghajtónak a burkolat alatt.

Az integrált Intel HD Graphics 4400-et viszont nem kínoztuk meg, ugyanis minden olvasónk pontosan tisztában van vele mire képes. Akik valamilyen oknál fogva nem, azok ide fáradjanak a grafikonokért.

Sajnos a bő 20%-kal kisebb kapacitású akkumulátor rányomja a bélyegét az üzemidőre, amely még így is elég jó, viszont a közelében nincs annak, amit az előd modell tudott, nem is beszélve arról, hogy a kilenccellás akkumulátorral plusz 50%-ra volt képes (amely majdnem dupláját jelenti az E5450 produkciójának). Nem, mintha a bő 5 órás filmnézés (amely közel egyenértékű a normál használattal) és a 10 órás standby idő annyira rossz lenne, de nem véletlenül színeztük be kékkel az elődnél kapott számokat. Az első fontosabb kérdésre tehát már megkaptuk a választ: akinek kifejezetten fontos a minél hosszabb üzemidő, annak egyértelműen a kifutó generációra és a hozzá passzoló nagy akkumulátorra kell rástartolnia.

5. Értékelés

A Dell Latitude E5450 egy igazán jó üzleti készülék. Minden megvan benne ahhoz, hogy egy kis- és középvállalkozás gépparkjának alapja legyen, de a kiegészítő szolgáltatások révén akár multinacionális cégek és nagyobb vállalatok látókörébe is bekerül majd. A jó minőségű, magnézium ötvözet felhasználásával készült burkolat, az új szigetes, opcionálisan háttérvilágítással ellátott billentyűzet, a klasszikus touchpad és az egyaránt halk és hatékony hűtőrendszer mind hozzájárulnak ahhoz, hogy az új Latitude-ot szeretni lehessen. Ha a pénztárcánk engedi, akkor kérhetünk nagyfelbontású kijelzőt és 4G hálózatokat is támogató mobil szélessávú modemet is.

Van azonban egy olyan készülék, amelyet még jobban lehet szeretni, ez pedig maga az előd. Abba ugyanis vásárolható nagy akkumulátor, ha kell, kérhető bele 1600x900 pixeles kijelző is, illetve ha nem tudunk élni dedikált videokártya és Core i7-es processzor nélkül, az sem gond. Mindezek mellett ráadásul olcsóbb (és nehezebb) is, mint utódja, azaz jelen cikkünk alanya. Egy-másfél hónap múlva viszont valószínűleg elkezd szűkülni a választék és idővel teljesen el is tűnik a piacról, onnantól kezdve pedig csak az új széria marad, amelyet ettől függetlenül is bátran ajánlunk bárkinek, aki értékelni tudja mindazokat a tulajdonságokat, amelyekkel egy üzleti notebook rendelkezik. Nagyon kíváncsiak vagyunk a drágábbik, E6x50-es családra, az viszont már most látszik, hogy a Dell a 2015-ös üzleti évnek is szimpatikus portfólióval vág neki.

A cikkben szereplő Dell Latitude E5450 típusú notebookot a gyártó hazai képviseletétől kaptuk tesztre, melyet ezúton is köszönünk!

Pro:

+ nagyon halk és hatékony hűtőrendszer

+ jó minőségű anyagok használata a kritikus helyeken

+ jól használható beviteli eszközök (billentyűzet, egér)

+ dokkolási lehetőség

+ billentyűzet háttérvilágítás (opcionális)

+ 802.11ac WiFi támogatás

+ az érintés érzékeny modelleknél Gorilla Glass karc- és ütésálló bevonat

+ 3 év garancia (amely akár 5 évre is kiterjeszthető)

+ balesetből eredő károkra is vonatkozó garancia (opcionális, akár 5 évre is köthető)

+ Full HD panel (opcionális, akár érintés-érzékeny is lehet)

+ jelentősen könnyebb, de nem kevésbé masszív elődjénél

+ könnyen szerelhető

Kontra:

- a sztenderd akkumulátor 20%-kal gyengébb, mint az elődnél és nem is cserélhető nagyobbra, így egy külön megvásárolható kilenccellás akksival ellátott E5440 kétszer tovább bírja, mint egy E5450

- immáron nincs dedikált videokártyával rendelkező modell

- kizárólag alacsony fogyasztású kétmagos processzorokkal vásárolható meg

- sokan hiányolni fogják az 1600x900-as kijelzőt

- az 1366x768-as TN panel 2015-ben sem fog kihalni az üzleti szériákból

Hivatalos honlap: Dell

Vásárlás: 14” Dell Latitude E5450 | 15,6” Dell Latitude E5550

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward