Amikor egy esküdtszék egy tárgyaláson mérlegeli a tanúk vallomásait, vagy amikor az ablakon kinézve döntünk arról, mit vegyünk fel aznap, egy olyan komplex képességet használunk, amelyet egykor kizárólag az embereknek tulajdonítottak: különböző bizonyítékok jelentőségét mérlegeljük. De mostanra kiderült, hogy legközelebbi élő rokonaink, a csimpánzok is képesek erre, hogy racionális döntéseket hozzanak.
Egy ugandai csimpánzrezervátumban végzett játékalapú kísérletsorozat során a kutatók megfigyelték, ahogy a főemlősök értékelték az előttük lévő bizonyítékok minőségét, megváltoztatták viselkedésüket az alapján, amit láttak, és új információk fényében még korábbi meggyőződésüket is felülvizsgálták. A Science magazinban közzétett eredmények arra utalnak, hogy a csimpánzok a rendelkezésükre álló bizonyítékokat felhasználva intelligens döntéseket hozhatnak, ami megerősíti azt a feltevést, hogy ezek a főemlősök tudatosan gondolkodnak saját elképzeléseikről, és tisztában vannak azzal, mit tudnak és mit nem.
Kívülről nézve nehéz biztosan megmondani, hogy az állatok tudatában vannak-e saját gondolkodásuknak. Bár a kutatók már korábban is találtak bizonyítékot arra, hogy különböző főemlősök tudatában vannak annak, hogy tudnak-e valamit vagy sem, a szkeptikusok azzal érveltek, hogy ezeket az eredményeket egyszerűbb kognitív képességek is megmagyarázhatják. A szakértők szerint azonban ez az új kutatás sokat segít annak megerősítésében, hogy a csimpánzok valóban képesek az aktív önreflexióra.
Jan Engelmann, a Berkeley Egyetem összehasonlító pszichológusa és kollégái már régóta érdeklődtek a csimpánzok racionalitásának – a bizonyítékokra való reagálásnak – vizsgálata iránt. A kutatók ezért felkeresték az ugandai Ngamba-szigeti csimpánzrezervátumot, ahol olyan csimpánzokkal végeztek kísérleteket, akik a maguk módján önként jelentkeztek részvételre.
A rezervátumban illegális állatkereskedőktől megmentett állatok élnek, akik éjszaka biztonságos ketrecekben alszanak, de nappal szabadon kóborolhat az erdőben. A csapat minden kísérlete során 15–23 csimpánz volt, akik úgy döntöttek, hogy együttműködnek a kutatókkal. A menhely néhány lakója egyértelműen nem érdeklődik a kutatás iránt, míg mások ahogy belépnek a szobába, izgatottságukban bukfencezni vagy forogni kezdenek, mondja Engelmann.
Az első teszt során egy kutató két dobozt mutatott a csimpánzoknak. Az egyikben egyértelműen látszott, hogy étel van, mivel egy üveglapon keresztül látszottak a benne lévő almadarabok. A másik doboz gyengébb bizonyítékot nyújtott: ezen nem volt üveglap, de amikor a kutatók megrázták a dobozt, valami zörgött benne (egy fából készült golyó). Miután az egyik doboz bizonyítékát megmutatták nekik, a csimpánzok kiválaszthatták, melyik dobozt akarják. Ezután megmutatták nekik a másik doboz bizonyítékát, és lehetőséget adtak nekik, hogy megváltoztassák döntésüket, vagy maradjanak az első választásuknál.
Azok a csimpánzok, akiknek először az üveglapos dobozt mutatták meg, nemcsak hogy azt a dobozt választották, hanem ragaszkodtak is hozzá, amikor lehetőségük lett volna átváltani a zörgő dobozra. Azok a csimpánzok azonban, akiknek először a zörgő dobozt mutatták meg, megváltoztatták döntésüket, miután meglátták a másik doboz erősebb, vizuális bizonyítékát.
Ezt követően a csimpánzok további tesztelése érdekében a kutatók megváltoztatták a bizonyítékok minőségét: a csimpánzok az egyik dobozban csak az ételre utaló jeleket láttak, így már a másik, zörgő doboz tűnt erősebb jelöltnek. Ezúttal a csimpánzok előnyben részesítették a zörgő dobozt, és áttértek erre, ha előbb a gyengébb bizonyítékot mutatták meg nekik.
„Nagyon izgalmas, hogy ilyen egyértelmű bizonyítékot kaptunk arra, hogy az állatok felülvizsgálhatják korábbi meggyőződéseiket” – mondja Andrews. Az, hogy a csimpánzok megváltoztatták döntésüket, azt is mutatja, hogy mennyire voltak magabiztosak a rendelkezésükre álló információk alapján, és hogyan értékelték a különböző típusú bizonyítékokat. A legerősebb bizonyítéknak az étel látványát tekintették, majd a dobozban zörgő étel hangját, végül pedig az ételre utaló nyomokat.
További kísérletek is megmutatták, milyen kifinomult a csimpánzok gondolkodása. Az egyikben a főemlősök egy almadarabot láttak egy üvegfalú dobozban, és hallották, ahogy a kísérletező egy másik dobozba ejt egy almadarabot. Először az üvegfalú dobozt választották. De miután hallották, hogy a kísérletező egy második almadarabot is beleejtett a másik dobozba, inkább arra a dobozra váltottak. Amikor pedig megmutatták a csimpánzoknak, hogy az egyik doboz bizonyítéka hamis – az üveglapos dobozban valójában csak egy alma képe volt –, rögtön a másik dobozra váltottak.
A kutatás az első, amely kimutatja, hogy a csimpánzok nemcsak mérlegelik a bizonyítékokat, hogy kialakítsák a világról alkotott véleményüket, hanem a bizonyítékok ereje alapján módosítani is képesek azt, ami egészen elképesztő, mondja Suzanne MacDonald, a York Egyetem összehasonlító pszichológusa, aki nem vett részt a munkában.
