A medveállatkák elképesztően ellenállóak, a legszélsőségesebb körülmények között is túlélnek, akkor is, ha egyáltalán nincs táplálékuk és vizük, ilyenkor ugyanis apró mazsolákká aszalódnak össze, majd víz jelenlétében újra felélednek. Az állatok azonban kis méretük miatt csak nagyon korlátozottan képesek a helyváltoztatásra, ami némileg rejtélyessé teszi széles körű elterjedtségüket. A medveállatkáknak ugyanis több mint 1400 faja ismert, amelyek a Föld gyakorlatilag minden szegletében megtalálhatók.

Milena Roszkowska és Zofia Książkiewicz, a lengyelországi Adam Mickiewicz Egyetem kutatói abból indultak ki vizsgálatuk során, hogy nagyon sok apró állat úgy utazik nagy távolságokra, és terjed el széles körben, hogy nagyobb állatokba csimpaszkodik. A két kutató így vizsgálni kezdte, hogy a medveállatkák környezetében élő csigafajok egyike alkalmas lehet-e arra, hogy utaztassa az apró lényeket.

A kutatók ligeti csigákat vizsgáltak „közlekedési” szempontból. A kísérlet során egy dobozba csak medveállatkákat helyeztek a Milnesium inceptum nevű fajból, egy másikba a csigákkal együtt helyezték el a faj képviselőit, a harmadikba pedig medveállatkákat, csigákat és mohát is raktak. Három nap elteltével a kutatók számba vették, hogy hány medveállatka maradt az eredeti helyén a tárolókban, hány változtatott helyet, és mennyien maradtak életben. Az eredmények alapján élő medveállatkát a kiindulási helyétől távolabb csak a moha nélküli csigás dobozban találtak.

A kutatók teóriája szerint a medveállatkákat passzívan szedték magukra a csigák, amire kisebb esély kínálkozott, amikor az apró élőlények a mohába ágyazódtak. Roszkowska szerint mindez azt jelentheti, hogy a nagyobb állatok általi helyváltoztatás fontos szerepet játszhat a medveállatkák genetikai diverzitásának növelésében, és talán a túlélésében is. A kutatás során az is kiderült, hogy a medveállatkák némelyike elpusztult a csigák nyálkájától, de nem mindegyik. És mivel a piciny lények képesek ivartalan szaporodásra is, elég csak egyiküknek vagy párnak túlélni az utat, hogy az új helyet belakja.

Míg a kutatás demonstrálja, hogy a medveállatkák képesek a csigákon utazni kisebb távolságokra, ilyen viselkedést a természetben nem figyeltek meg a kutatók, így nem tudni, hogy ez a közlekedési mód valóban elterjedt-e, és ha igen, mennyire. Książkiewicz szerint elképzelhető, hogy a csigán utazás bizonyos körülmények között, például mohák hiányában vagy esős időben jóval gyakoribb, mint egyébként.

Sandra McInnes sarkkutató szerint a vizsgálat nagyon izgalmas és úttörő, mivel eddig senki csinált hasonlót. Bár a medveállatkák természetbeli viselkedésére egyelőre nem világít rá, az a tény, hogy a kis állatok képesek lehetnek a helyváltoztatás ilyen módjára, önmagában is nagyon izgalmas és gondolatébresztő, így új, még izgalmasabb kutatásokhoz vezethet.