Egy kutatócsoport több majomfajon is kipróbált bűvészmutatványokat, és úgy találták, hogy az állatok hiszékenysége a kezük szerkezetétől függ. Egészen pontosan arról van szó, hogy a majmokat nagyobb valószínűséggel lehetett becsapni egy trükktípussal, ha szembefordítható hüvelykujjal rendelkeznek. A kutatás eredményeit a Cell Biology című folyóiratban publikálták.

A bűvésztrükkök kiválóak az állatok intelligenciájának, érzékelésének és kogníciójának tesztelésére. A kutatók egy klasszikus trükköt, a „french drop” nevű mutatványt használták, hogy három majomfaj – az aranymellű csuklyásmajom, a mókusmajom és a közönséges selyemmajom – tesztelésére. Az első két faj szembefordítható hüvelykujjal rendelkezik, míg a selyemmajmoknak nincs ilyen.

A bűvésztrükk végrehajtásához szembefordítható hüvelykujj szükséges, és azt akarták vizsgálni a szakértők, hogy szükséges-e egy cselekvés – például egy tárgy ujj és hüvelykujj közé fogása – manuális képessége ahhoz, hogy megjósoljuk az adott, más által végzett cselekvés hatásait, mondja Elias Garcia-Pelegrin, a Szingapúri Nemzeti Egyetem kogníciószakértője a Cambridge-i Egyetem közleményében. A kutatócsoport a trükk többszöri kipróbálása alapján megállapította, hogy a főemlősöknél a morfológia határozta meg, hogy a mutatvány működik-e, vagyis átejti-e a szemlélőt.

A french drop egy régi trükk, ami talán sokaknak ismerős lehet, ha nem is feltétlenül ezen a néven. A bűvész egy apró tárgyat, például egy érmét mutat fel a közönségnek, úgy, hogy közben a kézfejét fordítja a közönség felé, és az ujjait összeszorítva az ég felé emeli. Ezután az előadó a másik kezével elrejti a tárgyat, és úgy tesz, mintha elvenné, de valójában hagyja, hogy a tárgy az eredeti kéz tenyerébe essen. Ezután a közönség tagjait megkérik, hogy találja ki, hol van a tárgy.

Az illúzió elhiteti a nézőkkel, hogy a tárgy gazdát cserélt, holott nem így történt. A megtévesztés kulcsa a hüvelykujjak elrejtése a többi ujj mögé. A mostani kísérletben az érmét finom falatokkal helyettesítették: mogyoróval, lisztkukaccal, illetve pillecukorral kínálták az állatokat. És míg a csuklyásmajmok és a mókusmajmok túlnyomórészt bedőltek a trükknek (az esetek 81%-ában, illetve 93%-ában), a selyemmajmokat csak az esetek 6%-ában sikerült becsapni.

A neurális motoros rendszer tükrözése adhat magyarázatot arra, hogy a french drop miért működött a csuklyásmajmoknál és a mókusmajmoknál, és miért nem működött a selyemmajmoknál, mondja Nicola Clayton, a Cambridge-i Egyetem kogníciószakértője.

Annak megerősítésére, hogy a selyemmajmok nem pusztán a váltás hiányára voltak érzékenyebbek (például megérezték a jutalomfalat szagát, míg a többi faj nem), a kutatók a trükk egy módosított változatát is végrehajtották. Ez egy hasonló mutatvány, amely során a rejtett tárgyat olyan mozdulatokkal manipulálják, amelyre viszont mindhárom faj tagjai képesek. Ebben az esetben mindhárom faj tagjai bedőltek a trükknek, a csuklyásmajmok 81 százalékban, a mókusmajmok és a selyemmajmok pedig 94 százalékban.

Clayton elmondása szerint jelen esetben a tudás testiesüléséről van szó, vagyis arról, hogy ujjaink mozgása alakítja a gondolkodásunkat és a világról alkotott elképzeléseinket, és azt is, amit mások érzékelése, szándékai kapcsán gondolunk.