Előszó

A kapkodás döcögős rajtot eredményezett

Az Intel Coffee Lake processzorai hivatalosan október ötödikén indultak hódító útjukra, formálisan azonban már szeptember 25-én bemutatkoztak, ugyanis az Intel egyik partnere véletlenül idő előtt tett közzé NDA alatt álló információkat, így a vállalat kényszerhelyzetbe került, és bejelentette az újdonságokat. A rajt sajnos nem sikerült zökkenőmentesre, ugyanis míg a Z370-es lapkakészlettel szerelt alaplapok bőségesen rendelkezésre álltak, addig az LGA-1151v2 processzorfoglalatba illeszkedő központi egységekből globális hiány alakult ki.

A helyzet idővel javulni kezdett, az Intel pedig további javulást ígért, mikor bejelentették, Kínában új összeszerelő- és tesztelő üzemegységet helyeznek szolgálatba, hogy mindenki Coffee Lake processzorhoz juthasson, aki szeretne. A hiány persze az árak elszállását is eredményezte, a helyzet azonban idővel normalizálódni fog (az i3-asok esetében ez már meg is történt).

Az új összeszerelő- és tesztelő üzemnek köszönhetően december 15-től nagyobb mennyiségben érkeznek asztali Coffee Lake processzorok, így aki még karácsony előtt szeretne Z370-es platformra váltani, remélhetőleg megteheti majd. Érdekesség a hiányról, hogy hozzánk még a mai napig sem érkezett Core i5-8400-as processzor, pedig ez a termék sokakat érdekelhet, hiszen ütőképesnek ígérkezik ár-teljesítmény arány terén.

Miért kellett ennyire sietni a Coffee Lake rajtjával?

Anno minden jel arra mutatott, hogy az Intel 2018-ra tervezi az új asztali processzorok bemutatását, de mivel az AMD a RYZEN termékcsalád segítségével hosszú évek után végre mind árban, mind pedig teljesítményben ütőképes konkurenciát tudott felmutatni, így az Intel lépéskényszerbe került. Ennek meg is lett a böjtje, ugyanis a gyártás nem tudott lépést tartani a Coffee Lake rajt után tapasztalható igényekkel. Az AMD RYZEN processzoraival szembeni versenyképességet a magok és a szálak számának növelésével biztosítja az Intel: gyakorlatilag ez az egy nagy lépés történt felfelé, így a jelenlegi Core sorozatok tagjai kettővel több fizikai processzormagot tartalmaznak, mint elődeik, ami természetesen jótékonyan hat a teljesítményre.

Az Intel első hatmagos konzumer processzoraira egyébként elég sokat kellett várni, hiszen az elmúlt 10 év folyamán ebben a szegmensben csak négymagos egységek voltak jelen, HEDT fronton azonban már régóta megindult a CPU magok és szálak számának növelése. Az AMD RYZEN sorozat megjelenésével ez a lépés a konzumer szegmensben is indokolttá vált, jövőre pedig a Z390-es lapkakészlet és az első nyolcmagos Coffee Lake processzor érkezésére is számíthatunk, amennyiben a korábbi információk pontosak.

Újítások CPU, iGPU és memória terén

Milyen újításokra számíthatunk?

Túl sokra sajnos nem, hiszen a magok és a szálak számának növekedésén túl architektúra és órajelenként végrehajtható műveletek (IPC) terén nincs igazán előrelépés, de néhány fontos dologról azért említést kell tennünk. Változott a gyártástechnológia, a memória-támogatás, elvileg a tuningpotenciál is javult, a köztes Turbo Boost lépcsőket pedig mostantól véka alá rejtik – túl sok tényezőn múlik a tényleges üzemi órajel, így nem akar felesleges kavarodást a gyártó.

Gyártástechnológia

Az új processzorok a Kaby Lake modellekhez képest már nem 14 nm+, hanem egy kiforrottabb, 14 nm++ gyártástechnológiával készülnek, amelynél egyetlen érdekes publikus változtatásról lehet tudni: a tranzisztor kapuelektróda-távolságát 70 nm-ről 84 nm-re növelték, ami nagyobb csúcsteljesítményre és magasabb üzemi órajel elérésére ad módot, üresjárati fogyasztás terén azonban már nem feltétlenül előnyös és a lapka méretét is növeli egy picit.

Ez tehát gyártástechnológiai szemszögből nézve most visszalépésnek tűnik, de nincs igazán más választása a cégnek, hiszen még csak a 14 nm-es gyártástechnológiát tudja bevetni tömegtermelésre, a 10 nm hosszas késés után csak a Cannon Lake modelleknél válik elérhetővé, amelyek még mindig a nyolcadik Intel Core generációba tartoznak. A ténylegesen következő generációs megoldások a 10nm+ gyártástechnológiát használó Ice Lake modellek lesznek, amelyek létezését már hivatalosan is elismerte a gyártó. 2 éve egyébként még úgy tűnt, idén ilyenkor már a 10 nm-es csíkszélességgel készülő processzorok is bőven forgalomban lesznek.

Lapkaméret

A gyártástechnológiával kapcsolatos változásoknak és az extra processzormagoknak köszönhetően látványosan nagyobb a Coffee Lake lapka, mint az elődje. Míg a négy maggal és GT2-es iGPU-val ellátott Kaby Lake esetében 125 négyzetmilliméter volt a kiterjedés, addig a hat maggal és GT2-es iGPU-val rendelkező Coffee Lake már 151 négyzetmilliméteren terül el.

A rendelkezésre álló adatok alapján a 26 négyzetmilliméteres növekménynek több, mint 90%-át adják az extra processzormagok, a fennmaradó érték pedig a gyártástechnológia-változással kapcsolatos.

Integrált videó vezérlő

Noha a felső kategóriában a két extra processzormagnak köszönhetően jókora teljesítménynövekedésre számíthatunk, iGPU terén nem igazán történt említésre méltó előrelépés, leszámítva a minimális órajel-emelést és a HDCP 2.2-es támogatás bevezetését, amire már igencsak szükség volt. Rossz hír viszont, hogy a HDMI kimenet továbbra is 1.4-es szabványú, vagyis a 2.0a szintet csak úgynevezett LSPCon chip segítségével lehet elérni.

A GT2-es kiépítés változatlanul megmaradt, a HD 630-as jelölést azonban UHD 630-ra cserélték, így ugyanis egyértelműen hirdethető, hogy a friss iGPU a 4K-s tartalmak és kijelzők mellé is ideális választás lehet. Erről gondoskodik a HDCP 2.2 mellett a REC.2020 és a HDR támogatás, valamint a 10-bites HEVC tartalmak kódolásának és dekódolásának hardveres gyorsítása, sőt, a 10-bites VP9-es tartalmak lejátszását is képes hardveresen gyorsítani a videó motor.

Tokozás, pasztázás és processzorfoglalat

A Coffee Lake sorozat tagjai fizikailag ugyanúgy néznek ki, mint Kaby Lake sorozatú asztali társaik, még az őket fogadó processzorfoglalaton sem változtatott az Intel, legalábbis fizikailag, külső ránézésre. Éppen ezért a NYÁK-on található bevágások is ugyanott vannak, vagyis fizikailag nincs akadálya régebbi processzort helyezni az új alaplapokba – és fordítva is működik a dolog. Más kérdés, hogy hivatalosan nincs átjárás a Z270-es és Z370-es alaplapok között: előbbiekben csak a Skylake és a Kaby Lake, utóbbiakban pedig csak a Coffee Lake modellek működnek. Ez a jelek szerint viszont csak szoftveres korlátozás, hiszen egyes vállalkozó szellemű felhasználóknak már sikerült kijátszaniuk a tiltást, de a végeredmény szempontjából nézve ez mindegy.

A Coffee Lake processzoroknál az LGA-1151-es processzorfoglalaton korábban nem használt érintkezőket is bevetik, többnyire a tápellátás zökkenőmentes biztosításához, éppen ezért ezt a foglalatot LGA-1151v2 néven szokás emlegetni. Mivel a foglalat közötti furatok ugyanott vannak, mint eddig, így a régebbi, LGA-115x kompatibilis processzorhűtők a Z370-es platformnál is használhatóak – legalább a CPU hűtő cseréjét meg lehet úszni platform-váltáskor.

Az integrált hűtőlemez (IHS) alatt sajnos továbbra is a már megszokott, gyenge minőségű hővezető paszta foglal helyet, amit komolyabb tuning alkalmával cserélni szoktak a vállalkozó szellemű felhasználók. Ehhez képest AMD a RYZEN esetében forrasztást használ még az R3-1200-as belépő modellnél is, igaz, ott a forrasztás ellenére sem túl acélos a tuningpotenciál, mert a Summit Ridge lapka a jelenlegi gyártástechnológiával „ennyit tud”.

Memória-támogatás

Az új processzorok megjelenésével a DDR4-2666 MHz-es memória-órajel is hivatalos alapértékké vált, csak úgy, ahogy az AMD RYZEN processzorainál. Ezt a magasabb órajelet egyébként csak a hatmagos processzoroknál támogatja hivatalosan a Coffee Lake, a négymagos példányok továbbra is DDR4-2400 MHz-es memória-támogatással érkeznek. Ezek az órajelek egy- és kétoldalas memóriamoduloknál egyaránt érvényesek, nincsenek olyan megkötések, mint az AMD RYZEN processzoroknál, valamint csatornánként két memóriamodul esetén is működnek. A helyzet tehát egyszerű és kézenfekvő. Természetesen ezeknél magasabb memória-órajelek is beállíthatóak, hiszen az új platformnál egészen DDR4-8400 MHz-ig biztosítottak a szorzók, de az alap támogatásnál magasabb órajelek tuningnak számítanak, így nincs rá garancia, hogy stabil marad velük az adott rendszer (vagy, hogy egyáltalán elindul). Memória-tuningra egyébként úgyis csak a Z370 alapú megoldásoknál nyílik lehetőség. Ezzel együtt XPM támogatás is rendelkezésre áll, ami a névleges paraméterek könnyebb beállítását segíti.

So-DIMM alapú rendszereknél már nem ilyen egyértelmű a helyzet, hiszen azoknál már nem úgynevezett „T topológiát” használnak a memória-vezetékek kialakításához, hanem lánc-alapú megoldást. Itt a plafon a DDR4-2400 MHz mind a négy, mind pedig a hat maggal rendelkező termékeknél, de ha egy memóriacsatornára két modul támaszkodik, akkor DDR4-2133 MHz-re csökken a támogatott effektív órajel (erre érdemes lehet figyelni néhány mini-ITX deszkánál).

Lapkakészlet és tesztkonfiguráció

Lapkakészlet

Az Intel az idő rövidsége és az új platform „átmenetisége” miatt úgy döntött, a jó bevált Z270-es lapkára építi a Coffee Lake processzorokat kiszolgáló Z370-es lapkakészletet, ami hardver terén szinte ugyanazt nyújtja, mint a Z270, de kisebb szoftveres újításokat azért tartalmaz.

Ezek közé tartozik a PCIe NVMe alapú adattárolókhoz passzoló natív RAID támogatás, valamint a Thunderbolt 3 támogatás is, amit sokan félreértenek, ugyanis a gyári dia is félreérthető. Itt gyakorlatilag nem integrált Thunderbolt 3-as vezérlőről van szó, akkor ugyanis minden alaplapon lehetne Thunderbolt 3-as port – pusztán csak Thunderbolt 3 támogatás áll rendelkezésre, amit továbbra is csak külső vezérlővel lehet kiaknázni.

A Z370 Express PCH 24 darab PCIe 3.0-s sávval rendelkezik, amelyek közül négy a CPU és a PCH közötti kommunikációt segíti – ez a DMI 3.0-s link. A maradék 20 sávot a partnerek saját belátásuk szerint használhatják fel különböző vezérlők csatlakoztatására, amelyek között GbE adapter, WiFi adapter, extra SATA vezérlő, USB 3.1-es vezérlő és M.2-es slotok egyaránt helyet kaphatnak. Utóbbiakból maximum hármat kezelhet a lapkakészlet, plusz az Intel Optane támogatást is tovább viszi a Z370 Express.

A beépített vezérlők jóvoltából hat darab SATA 6 Gbps-os portot kezelhet a rendszer, természetesen RAID 0/1/5/10 támogatással, USB portból pedig maximum 14 állhat rendelkezésre, ezek közül azonban csak 10 lehet USB 3.0-s sebességű. A PCIe alapú adattárolóknál már csak RAID 0/1/5 szintek közül lehet választani. A lapkakészlet továbbra is 22 nm-es csíkszélességgel készül és 23 x 24 milliméteres mérettel bír, TDP terén pedig a Z270 Expressre vonatkozó 6 watt maradt érvényben. Az „új” lapkakészlettel rendelkező alaplapok továbbra is maximum 3 kijelző egyidejű használatát teszik lehetővé, amennyiben az adott Coffee Lake processzor iGPU-jára támaszkodik a rendszer.

A Z370 Express tehát csak az apró változásoktól eltekintve csak nevében új, de ez nagyjából mindegy, hiszen Coffee Lake processzorhoz úgyis Z370-es alaplap kell, akár sok újítást kínál a lapkakészlet, akár nem. A jelenleg elérhető alaplapokról a napokban egy összesítést is készítettünk, ami ötvennél is több modellt tartalmaz. Itt található. Az olcsóbb, H és B szériás chipsetek csak valamikor jövőre futnak majd be.

Tesztkonfiguráció

Tesztünkben a kezdetekor rendelkezésre álló legfrissebb 64-bites Windows 10-es operációs rendszert használtunk, amelyen még csak a Tavaszi Alkotói Frissítés állt rendelkezésre (szeptember végén került az első processzor a tesztpadra, akkor még optimisták voltunk az új processzorok elérhetőségével kapcsolatban). Minden szoftverből azonos változatot használtunk, de volt, ahol a Coffee Lake támogatás miatt frissítenünk kellett (AIDA). Ez esetben természetesen kontrollmérésekkel igazoltuk, hogy nem történt változás a többi processzor esetében.

A tesztben szereplő processzorok paraméterei és aktuális árai. A táblázat nagyítható!

Processzorokból, illetve minden egyéb komponensből is olyan példányokat használtunk, amelyek kereskedelmi forgalomban kaphatóak (tehát nem mérnöki tesztpéldányok), így a végeredmény ebből a szempontból reális – aki ilyen processzorokat vesz, hasonló eredményekre számíthat. Mivel azonban nincs két egyforma CPU, némi szórás mind tuningpotenciál, mint fogyasztás, mind pedig melegedés terén előfordulhat, ez viszont nem újdonság, korábban is így volt.

Érdekesség, hogy a CL15-ös memóriáinkkal nem indult el a RYZEN tesztrendszer CL15-ös időzítések mellett, így kényszerből minden rendszernél a CL16-17-17-35-ös időzítést vetettük be az egyenlő esélyek érdekében.

--- Intel Coffee Lake tesztrendszer ---

•Alaplap: MSI Z370 Gaming Plus

•Memória hatmagos processzoroknál: 2 x 4 GB DDR4-2667 MHz (CL16-17-17-35)

•Memória négymagos processzoroknál: 2 x 4 GB DDR4-2400 MHz (CL16-17-17-35)

--- Intel Kaby Lake tesztrendszer ---

•Alaplap: ASUS Prime Z270-P

•Memória: 2 x 4 GB DDR4-2400 MHz (CL16-17-17-35)

--- AMD RYZEN tesztrendszer ---

•Alaplap: Gigabyte GA-X370-Gaming 5

•Memória: 2 x 4 GB DDR4-2667 MHz (CL16-17-17-35)

--- AMD FX tesztrendszer ---

•Alaplap: ASRock 970 Pro3

•Memória: 2 x 4 GB DDR3-1866 MHz (CL10-11-10-30)

Közös komponensek

•Videokártya: GeForce GTX 1080 Ti Founder's Edition (GeForce 385.69)

•Adattár: Western Digital Black 500 GB 7200 RPM

•Tápegység: Cooler Master V850

•Ház: Cooler Master TestBench

•Processzorhűtő: Noctua NH-U9S

•Hővezető paszta: Cooler Master E1 Essential

•Operációs rendszer: Windows 10 Professional X64 (minden frissítéssel októberig bezárólag)

Fogyasztás és hőmérséklet

Fogyasztás és hőmérséklet

Fogyasztás terén a processzorra koncentráltunk, így a videokártyás mérésektől most eltekintettünk. Az energiagazdálkodással kapcsolatos beállítások minden esetben aktívak voltak, terhelés mellett pedig egységesen a „teljesítménycentrikus” energia-menedzsmentet profilt használtuk, hogy a kép összehasonlíthatóbb legyen.

Annak ellenére, hogy a gyártástechnológiával kapcsolatos változtatások részletezésekor úgy tűnt, a 14nm++ esetében bevetett módosítás, ami a kapuelektródát érinti, picit negatív hatást gyakorol majd az üresjárati fogyasztásra, a mérések rácáfoltak erre. Minden érték három mérés átlagából született.

Ha az összes processzormagot és szálat munkára fogjuk, alaposan átrendeződik a kép, ahogy az a fenti diagramon is látszik. Itt szépen megmutatható, mennyivel növekszik a fogyasztás az extra processzormagoknak és az extra erőforrásoknak köszönhetően.

A Prime95 sem maradt ki a sorból, ami egy újabb sorrendet állított fel. Érdekesség, hogy egyes esetekben a Prime95 alatti fogyasztás alacsonyabb volt, mint a CineBench R15 alatti. Ez már a fejlettebb Boost órajel vezérlésnek köszönhető valószínűleg, ami a terhelésformákra is reagál.

Hőfokok

Üresjáratban nagyon egyben van a mezőny, a két új Core i3-as Coffee Lake processzor azonban jobban melegedett a várhatónál. Erre magyarázat lehet, hogy az amúgy sem tökéletes Coffee Lake lapkákból készítik ezeket a modelleket, így itt nincs kizárva, hogy magasabb a szivárgási áram, mint a többi modellnél, ez pedig extra melegedést okoz. Az is lehet, hogy ezek a processzorok még gyengébb minőségű pasztát használnak – akármi is az ok, az biztos, hogy a teszt során az alábbi értékeket mértük.

Terhelés alatti hőfokok terén egy érdekes anomáliába futottunk. Teljes terhelés, azaz Prime 95 alkalmával a Core i7-8700K modellnél elkezdett emelkedni az üzemi hőfok, majd a 60 Celsius fokos szint elérése előtt elkezdett csökkenni a Turbo Boost órajel: először 4000 MHz-re, majd a végén 3700 MHz-re állt be. A jelenség többször is reprodukálható volt, a többi modellnél ilyesmit nem tapasztaltunk. Lehet, hogy még nem tökéletes a Boost működése? Erre érdemes lesz egyébként a teljesítményteszteknél is figyelni.

Tuning

Tuning

A kereskedelmi forgalomból származó Coffee Lake processzoroknál elég gyalázatos eredményeket tapasztaltunk tuning frontján, így a tuning melletti mérésektől eltekintettünk. A Core i7-8700K esetében 1,28 voltos magfeszültség alkalmazása mellett csak a legmagasabb, egy szálas terhelésre vonatkozó Turbo Boost órajelet, 4700 MHz-et sikerült tartósan is stabilan elérni, ehhez pedig csak egyszerű léghűtést használtunk. A nem túl extrém tuning alkalmával Prime 95 terhelésnél így is hamar 100 Celsius fok környékére szaladt az üzemi hőfok, ami silány minőségű paszta alkalmazására utal – már nem az IHS és a CPU hűtőtalpa, hanem az IHS és a lapka felülete között. Mivel a gyári állapot bemutatása volt a cél, kupaktalanítással nem töltöttünk időt. Sokat elmond az a tény is, hogy a HWBOT adatbázisa szerint átlagosan 4985 MHz-ig jutnak a felhasználók a Core i7-8700K tuningjakor, ha léghűtésre támaszkodik a rendszer (és ebben azért jó néhány újrapasztázott példány is benne lehet). Folyadékhűtés esetén már 5098 MHz az átlag.

A Core i5-8600K esetében szintén csak a 4600-4700 MHz körüli tartományt tudtunk elérni a Core i3-8350K pedig még ennél is gyengébben muzsikált (már a 4500-hoz is nagyon sok feszültséget kért), ami elég szomorú, hiszen ez a modell a „legmegfizethetőbb” tuningolható Coffee Lake processzor (bár az ára miatt még így sem gondoljuk, hogy sokan lecsapnának rá). A HWBot adatbázisa szerint a Core i5-8600K-nál léghűtéssel 4948 MHz az átlagosan elérhető stabil órajel, míg a Core i3-8350K esetében 4989 MHz ugyanez az érték, tehát mindegyik processzor 4900 és 5000 MHz között végez.

A gyári hővezető paszta lecserélése javíthat a helyzeten, ez viszont a jótállás megszűnését eredményezi és nem is veszélytelen művelet – gyakorlat híján könnyen megsérülhet a CPU. Esetünkben átlag alatti tuningpotenciállal találkoztunk – és még azt sem mondhatjuk, hogy egy rutintalan felhasználó az oka, hiszen subaruwrc-re bíztuk a feladatot, aki extrém tuningos körökben több szép eredménnyel is büszkélkedhet.

Tesztek azonos órajelen

Tesztek azonos órajelen

Elvileg a Coffee Lake-nek azonos órajel és magszám mellett nem kéne jobban teljesítenie, mint a Kaby Lake-nek, de azért kíváncsiak voltunk, tényleg így van-e. Az eredmények nem lettek túl meglepőek.

Egyszálas terhelés esetén egyben van az összes Intel processzor, csak a kétmagos Core i3 lóg ki egy kicsit a sorból, de kb. hibahatáron belül van.

A több szálat mozgósító tesztben már megvillannak az előnyök, azaz az extra magokból és szálakból származó teljesítmény. Órajel-előny itt nincs, hiszen minden processzort 2800 MHz-es órajelen üzemeltettünk. Eredetileg azért esett erre a választás, hogy a Core i5-7400-zal is kompatibilis legyen az eredmény egy esetleges Core i5-8400-as összehasonlítás alkalmával, erre azonban nem került sor, mert utóbbi processzort nem sikerült beszereznünk.

HandBrake alatt nagyjából ugyanazt látjuk, minta CineBench R15 többszálas tesztjénél. A hatmagosok szépen elhúznak, a négymagossá avanzsált Core i3-as Coffee Lake processzorok pedig a Core i5-7600K elé kerülnek. Jól látszik, mennyit jelent hat CPU mag esetén a plusz hat szálnyi erőforrás a Core i7-8700K esetében, ha az órajel amúgy azonos.

3DMark FireStrike alatt a négy maggal és nyolc szállal dolgozó Core i7-7700K ugyanazt a teljesítményt érte el, mint a hatmagos Core i5-8600K, az új Core i3-asok pedig a Core i5-7600K szintjén helyezkedtek el. Látszik tehát, hogy a szálkezelés sem mindegy.

A modernebb TimeSpy teszt már jobban szétszakítja a mezőnyt, így a Core i5-8600K már a Core i7-7700K fölé emelkedik, a régebbi Core i5-ös azonban továbbra is az új Core i3-asok szintjén teljesít.

Játékok alatt érdekesebb a kép, itt ugyanis már nincsenek olyan óriási különbségek az egyes processzorok között. Az viszont érdekes, hogy GTA V alatt a Core i3-8350K a Core i7-7700K-t és a Core i5-7600K-t is megelőzi, igaz, nem sokkal. A két hatmagos processzor között teljesítmény szintjén itt kvázi nem volt különbség.

Metro Last Light Redux alatt szépen kirajzolódnak a papírforma szerinti különbségek, itt már az extra processzorszálak is munkát kapnak (pedig nem egy mai játék).

AIDA 64 Extreme Edition

AIDA 64 Extreme Edition v5.95 4500

Az AIDA64 segítségével a szokásos teszteket futtattuk le a mezőny tagjain. A tesztprogramból első körben az 5.92-es változatot használtuk, de időközben befutott az 5.95-ös kiadás is, ami a Coffee Lake processzorokhoz kínált optimalizációkat. Ez pont a legjobbkor érkezett, ugyanis még újra tudtuk mérni a termékeket, sőt, a korábbi eredményeknél is végrehajtottunk kontroll-mérést, így a lenti eredmények tökéletesen összehasonlíthatóak egymással.

Memória olvasás, írás és másolás terén a RYZEN processzorok teljesítettek az élen, a Coffee Lake sorozat tagjai pedig rögtön mögöttük sorakoztak fel, katonásan. A Kaby Lake modellek szintén egy tömbbe tömörültek, a sereghajtó pedig a DDR3-1866 MHz-es Cl10-es memóriamodulokat használó FX 6300 lett.

Memória késleltetés terén már az Intel processzorai remekeltek, méghozzá eléggé látványosan, sőt, az FX 6300 is jobb volt ezen a téren, mint bármelyik RYZEN (valószínűleg a CCX-ek közötti kommunikáció miatt). És még csak innentől fordul érdekesebbre a történet.

A CPU teljesítményt vizsgáló CPU Queen teszt az RYZEN 1800X győzelmét hozta, mögötte pedig a Core i7-8700K és a RYZEN 5 1600X foglal helyet. A négymagos Core i3-asok érezhetően gyorsultak két maggal és négy szállal rendelkező elődjükhöz képest, így az erősebb beérte a korábbi Core i5-ös család leggyorsabb tagját is. És a termékek a RYZEN 3 1300X-et is maguk mögé utasították, amire a Core i3-7100 még nem volt képes.

A CPU PhotoWorXX teszt lényegében a HT/SMT támogatás nélküli processzorok számára bizonyult igazán jó terhelésnek, így ezek az élen végeztek.

CPU AES tesztben a RYZEN processzorok alaposan elhúztak a mezőnytől, a Coffee Lake modellek azonban sokkal jobban állták a sarat, mint Kaby Lake alapú társaik. CPU Hash teszt alatt hasonló sorrendet láthatunk, hasonló különbségekkel.

A CPU ZLib tesztben a Core i7-8700K alaposan ellépett elődjétől, a Core i7-7700K-tól, így már könnyen be tudott ékelődni a RYZEN 5 1600X és a RYZEN 7 1800X közé. A Core i5-8600K szintén jobbnak bizonyult. A négymagos Core i3-as processzorok a Core i5-7600K szintje körül foglaltak helyet.

Az FPU Julia és az FPU Mandel teszt alatt a Coffee Lake sorozat hatmagosai meghozták azt a gyorsulást, amire a RYZEN 7 1800X ellen szükség van: itt már egész komoly különbséget sikerült felmutatni, nem úgy, mint a RYZEN 7 1800X és a Core i7-7700K között folyó párharcban. A négymagos Core i3-asok is szépen teljesítettek a RYZEN 5 1600X-szel szemben. De ez csak egyetlen teszteredmény.

Az FPU SinJulia teszt a RYZEN processzorok számára bizonyult kedvezőnek, de a Core i7-8700K azért befért a harmadik helyre, rögtön a RYZEN 5 1600X mögé.

A RayTrace tesztek egyértelmű Intel fölénnyel zárultak, a RYZEN 7 1800X viszont próbált lépést tartani az élmezőnnyel. A négymagos Core i3-asok szintén szépen szerepeltek, hiszen mindketten beértek a RYZEN 5 1600X elé.

CineBench R15 és VeraCrypt

[bold]CineBench R15

(15.038)[/bold]

A CineBench R15 segíteni fog abban, hogy kialakuljon egy egyértelmű sorrend egyszálas és többszálas terhelésformák esetén. Egy szál alkalmával az IPC és az órajel számít, több szálnál pedig értelemszerűen már a magok száma és a HT/SMT támogatás is döntő tényező.

CineBench R15 alatt az egyszálas teljesítmény rangsorának alakulása nem hozott túl nagy meglepetést. Az Intel processzorai szép sormintát alkotva foglaltak helyet az élmezőnyben. Az első RYZEN processzor az R5 1600X lett, valószínűleg minimálisan magasabb órajelre húzta magát, mint a többiek.

A többszálas tesztben az 1800X verhetetlen, a 8 mag az 8 mag, de a többi RYZEN is elég szépen szerepel már.

VeraCrypt 1.21

A TrueCrypt helyére érkező szoftver az adattitkosítással kapcsolatos teljesítményt vizsgálja különböző irányokból, ahogy az a lenti diagramokon is látható.

Az AES kódolást és dekódolást végző terhelésformák esetében a Core i7-8700K segítségével már élre tudott ugrani az Intel a RYZEN R7 1800X és a RYZEN R5 1600X modellekkel szemben.

A második körben a 256-bites és az 512-bites SHA adattitkosítás kapta a főszerepet, és úgy látszik ebben az Intel dedikált motorja verhetetlen, még a Pentium is nagyon szépen szerepel.

Sisoft Sandra, GeekBench és 7Zip

Sisoft Sandra

Sisoft Sandra alatt a CPU teljesítményt vizsgáló tesztek nem hoznak meglepetést: multimédiás teljesítményben a Core i7-8700K a legjobb, a tiszta számítási teljesítmény terén pedig a RYZEN 7 1800X.

Érdekesebb viszont az, hogy miként alakul a processzormagok közötti késleltetés, illetve adatátviteli sávszélesség az egyes generációk tagjainál.

Késleltetésben a RYZEN processzorok nem remekelnek, de sávszélesség terén már lépést tudnak tartani inteles riválisaikkal, méghozzá elég szépen.

GeekBench 4.0

Mivel az elmúlt időszakban egy-egy új CPU generáció megjelenése előtt elég sok GeekBench eredmény szivárgott ki, úgy döntöttünk, ezt a tesztet is felvesszük a kínálatba, így legalább lesznek összehasonlítható eredményeink, amelyek a szivárgásoknál jól jöhetnek (bár itt szeretnénk megjegyezni, hogy a Geekbench nem éppen a legelfogulatlanabb teszt a piacon, és akkor még finomak voltunk...).

Az egyszálas terhelés a szokásos Intel fölényt hozza, de ha a több mag és a több szál szerephez jut, az AMD RYZEN processzorai is padlógázra kapcsolnak, így remekül állják a sarat a Coffee Lake alapú újoncokkal szemben.

7Zip x64

A fájltömörítéssel kapcsolatos képességeket vizsgáló 7Zip teszt egy újabb aspektusból világít rá az erőviszonyok alakulására.

Tömörítés esetén a Core i7-8700K az egyeduralkodó, kicsomagolás alkalmával azonban már a RYZEN 7 1800X teljesít legjobban – a különbségek nagyjából hasonló nagyságrendűek. Az összesített teljesítmény éppen ezért hasonló, gyakorlatilag fej-fej mellett végez a két központi egység. A RYZEN 5 1600X a harmadik leggyorsabb.

Adobe Premiere és Adobe Photoshop

Adobe Premiere

A teszt során egy 1080p-s videót szerkesztettünk és vágtunk meg, majd ezt lerendereltük, azaz érvényesítettük a módosításokat. Az alábbi eredményeket kaptuk.

A teszt alkalmával a Coffee Lake család leggyorsabb tagjai lettek az elsők, amelyek már képesek voltak beelőzni a RYZEN 7 1800X modellt – ez a Core i7-7700K-nak még nem ment. Az újdonságok előző generációs társaikhoz képest is szépen gyorsultak, hála az extra magoknak és szálaknak.

Az említett videót YouTube 720p formátumban exportáltuk, ennek során az alábbi eredményeket kaptuk az egyes versenyzőknél.

A Core i7-8700K és a Core i7-8600K közé itt már beékelődött a RYZEN 7 1800X is, az egyes processzorok pedig végre kamatoztatni tudták magjaik és szálkezelésük erejét. Ennek megfelelően változott is egy picit a sorrend.

Adobe Photoshop

A szokásos képmanipulációs tesztünkben egy fotót több szűrővel kezelünk, majd az alkalmazásukhoz szükséges időt összesítjük. Mindegyik szűrő más és más erősséget használ, így különböző összeállítások különböző végeredményeket hoznak, azt vettük észre, hogy ahány teszt a neten, annyi sorrend Photoshop alatt.

Nálunk ezúttal egyértelmű Intel fölénnyel zárult a teszt, a hatodik pedig a RYZEN 7 1800X lett.

HandBrake és JavaScript

HandBrake 1.0.7 x64

A HandBrake kiválóan kezeli a több processzormaggal és több szállal rendelkező processzorokat, így erősorrend kimutatására kifejezetten alkalmas. Ebben az alkalmazásban pontosan látszik, mennyire jól jön videó kódolásnál a nyers erő.

A Coffee Lake modellek jóvoltából itt is sikerült éket verni a RYZEN 7 és a RYZEN 5 modellek uralmába – a Core i7-7700K-hoz képest látványos az előrelépés. Az is látványos, mennyire jók lettek az új Core i3-as processzorok egy korábbi Core i5-ös modellhez képest, ami ráadásul egykor a leggyorsabb volt ebben az osztályban.

JavaScript teljesítményt vizsgáló tesztek MS Edge webböngészővel

A Windows 10 webböngészőjét, a Microsoft Edge-et is bevontuk a tesztelésbe két rövid mérés erejéig, amelyek a JavaScript alatti teljesítményt vizsgálják.

Kraken 1.1 alatt egyértelmű az Intel fölény, a RYZEN 7 1800X és a RYZEN 5 1600X csak az ötödik és a hatodik helyre fért fel. És az is érdekes, mennyire gyenge volt anno a Bulldozer dizájn – az FX 6300 alaposan lemarad még a RYZEN 3 1200-tól is, ami azért nem egy erőmű. De már a ZEN architektúrát használja...

3DMark és PCMark

3DMark

A FutureMark 3DMark sorozatából ezúttal két tesztet használtunk, ám ezekből is csak a processzort érintő eredményeket emeltük ki, hiszen a tesztek általában remekül skálázódnak, így kiválóan megmutatják az erőviszonyok alakulását.

TimeSpy alatt komoly csata folyik az első négy helyen az AMD RYZEN és az Intel Coffee Lake processzorai között – az AMD termékei csak hajszálnyival jobbak. A régebbi FireStrike Ultra alatt aztán már a Core i7-8700K ugrik az élre, a Core i7-8600K pedig az élmezőny mögé szorul vissza.

PCMark 8

PCMark 8 alatt a három komplex tesztcsokrot futtattuk le, amelyek az otthoni, az irodai és a kreatív környezetben jelentkező terhelésformák szimulálásával izzasztják a tesztrendszereket.

A kreatív és az otthoni terhelésformát szimuláló tesztekben a három leggyorsabb Intel processzor végez az élen, majd utánuk a két leggyorsabb RYZEN következik. Ez a sorrend az irodai terhelésformánál kissé átalakul, de a két legjobb Coffee Lake processzor így is az élen marad.

Játékok

Játékok

A Batman: Aktham Knight és a Deus-EX: Mankind Divided egyértelműen az Intel processzorok számára kedvezett – az említett két tesztben gyakorlatilag a teljes Coffee Lake különítmény megverte az összes RYZEN processzort.

A GTA V is az Intel processzorok kedvence. A leggyorsabb RYZEN 30 FPS-sel van lemaradva a leggyorsabb Coffee Lake-től, ami ezúttal a HT támogatás nélküli Core i7-8600K lett. Ez két okból lehet: vagy nem bírja a játék a szálkezelést (van ami gyorsabb HT nélkül) vagy a 8700K nem bír tartósan magas órajelen maradni GTA alatt.

Metro Last Light Redux alatt a Coffee Lake család csúcsmodelljei győzedelmeskednek, de a Core i7-7700K sincs sokkal lemaradva. A RYZEN 7 1800X és a RYZEN 5 1600X szintén jól szerepel – ilyesmire a Bulldozeres időkben nem igazán számíthattunk volna, még komolyabb tuninggal sem. Ettől függetlenül azt kell mondjuk játékra ez alapján a pár teszt alapján az Intel még mindig jobb választás, de... lapozzunk egyet.

A magasabb memória-órajel előnyei

A magasabb memória-órajel előnyei

Kíváncsiak voltunk rá, hogy a DDR4-2666 MHz-es effektív órajelen és CL16-os időzítésen ketyegő rendszermemóriát érdemes-e DDR4-3200 MHz-es, ugyancsak CL16-os időzítéssel dolgozó csomagra cserélni – megéri-e egy efféle váltás az árkülönbözetet. Azért választottunk egy 3200 MHz-es csomagot, mert úgy vettük észre, hogy most ez a vízválasztó, 3400 MHz-től kezdenek igazán elszállni az árak, tehát ha vennénk gyorsabb memóriát, de még ésszerű keretek között, akkor a 3200-asok környékén érdemes nézelődni.

Ahogy az várható volt, CineBench R15 alatt semmi előnyt sem hozott a konyhára a gyorsabb RAM. És ugyanezt elmondható a HandBrake tesztre is, ahol abszolút nulla előnyt kínált a gyorsabb memóriacsomag – a különbségek hibahatáron belüliek voltak.

3DMark alatt már gyorsultak a processzorok a tempósabb rendszermemóriától, de ennek mértéke még így is elég csekély. Ez eddig elég kiábrándító, de haladjunk tovább.

A magok közötti kommunikációra és a magok közötti adatátviteli sávszélességre szintén csak minimálisan hatott a gyorsabb memória, a változás azonban minden esetben pozitív – de elhanyagolható. Játékok alatt viszont már más a helyzet, ahogy az az alábbi két tesztből is kiderül.

A Core i3-8100 esetében a DDR4-2400 MHz-ről DDR4-3200 MHz-re történő váltás közel 10 FPS előnyt hozott a konyhára, de a RYZEN R3 1300X még ennél is nagyobb mértékben, 22 FPS-t gyorsult (ez közel 20% javulás). A RYZEN 7 1800X szintén érezhetően gyorsabb lett, a két csúcs Coffee Lake azonban nem igazán profitált a gyorsabb rendszermemóriából.

GTA V alatt a RYZEN 1300X már nem táltosodott meg, a RYZEN 7 1800X azonban nagyon durván növelte teljesítményét a gyorsabb memória hatására. Közel 30%-ról beszélhetünk, ami már elég volt ahhoz, hogy a 8700K-val egy szintre kerüljön. A Coffee Lake modelleknél minimális volt a gyorsabb RAM által nyújtott előny.

7Zip alatt szintén nem hozott megváltást a drágább memóriacsomag, de ez igazából várható volt – és bizonyítást is nyert.

Összefoglalva azt kell mondjuk, ha csak kevés különbség mutatkozik árak terén a DDR4-2666 MHz-es és DDR4-3200 MHz-es csomagok között, akkor érdemes a gyorsabb memóriacsomagot választani (az általunk használt Corsair modulok között például csak 3000 forint különbség volt). Nagyon vegyes a kép, van ami alatt szinte semmit sem számít a gyorsabb RAM, és van, ahol óriásiak tudnak lenni a különbségek (főleg a RYZEN-ek esetében).

Verdikt

Verdikt

Az Intel Coffee Lake processzorai nagyjából azt hozták, amire számítottunk. A Core i3-as processzorok többnyire a korábbi Core i5-ösök teljesítményét nyújtják, ami jól hangzik, főleg, hogy még a borsosabb árú Core i3-8350K is "csak" 54 000 forintba kerül, míg egy Core i5-7600K 68 000 forint.

Az előző generációs modellekhez képest jelenleg nagyobb az árkülönbözet, mint azt korábban vártuk, ebben pedig komoly szerepe van annak is, hogy nem készült elég processzor, ami felhúzta az árakat. Ez szerencsére már csak a felsőbb régiókban látszik, de az i5-öknek és i7-eknek nincs éppen szerény ára, az előző generációs csúcsprocesszor jóval olcsóbb (igaz, cserébe csak négymagos), mint a mostani.

Az árazás a konkurensekhez képest sem túl szívderítő, hiszen felhasználástól függően azért sok területen gyorsabb a RYZEN 7 1800X, mint a Core i7-8700K, utóbbi mégis drágább jelenleg (és akkor még nem beszéltünk az 1700(X)-ről, ami már 100 ezer forint alatt is hazavihető). Érdemes böngészni az eredményeket, mert munkára elég vegyesek a tapasztalatok, játékra pedig azt mondhatjuk, hogy az Intel kiegyensúlyozottabb teljesítményt nyújt, bár jó memóriákkal azért a RYZEN-ek is képesek egy kicsit magukra találni.

Az újdonságok közül a legnagyobb érdekesség talán a Core i5-8400-as lesz egyébként, amit sok külföldi teszt hozott már ki ár-érték bajnoknak a felsőházban, de sajnos mi még egy darabot nem láttunk belőle itthon, így az árára is csak tippelni tudunk (elvileg nem kéne sokkal a 7600K fölé érkeznie).

Addigis az igazi ár-érték bajnok itthon a Core i3-8100-as lehet, ami végre 40 ezer forint alatt kínál az Inteltől is négy magot. Csak azért nem akasztjuk a nyakába az összes plecsninket, mert valamibe rakni is kell ezt a processzort, és jelenleg még ott tartunk, hogy csak Z370-es alaplapot lehet alá tenni, így pedig az egész platform árát nézve már nem a RYZEN 3 1300X az ellenfele, hanem inkább az 1500X (elvégre teljesen felesleges a kis RYZEN alá egy X370-es deszka). Ha bejönnek jövőre az olcsóbb, H szériás alaplapok, biztosak vagyunk benne, hogy nagy kedvenc lesz belőle, de addig inkább csak egy korrekt ajánlat.