A videojátékok számos előnye közül kiemelkedik a nyelvtanulás lehetősége, a szó szerint vehető játszva tanulás. A gamerek jó része feltenné a kezét arra a kérdésre, hogy a játékokból van-e a szókincsének egy jó része és a Cartoon Network korszak is valószínűleg hozzátette a maga részét, ha valaki akkoriban volt gyerek vagy tini. A Cataclismo kibővíti a lehetőségeket ilyen téren, ugyanis nem csak választékos angolt tanulhatunk általa, de néhány spanyol szót is. Hogy miért döntöttek amellett a készítők, hogy az angol „szinkront” is megtűzdelik idegen szavakkal, csak találgatni tudok, de ettől függetlenül szépen belesimulnak, egyfajta idegen-érdekes színezetet adva az amúgy is borús világnak.

A világ, Hogart a nagyvárost és pár külső erődítményt, előőrsöt kivéve azt lehet mondani, hogy elpusztult. A mágikus hatalmú gyöngyök soha nem látott fejlődési lehetőséget adtak az emberiségnek, de a tudásnak ára volt, a mindent elborító köd a tanú rá. A homályba borult világban minden elpusztult, aminek oxigénre volt szüksége, de úgy tűnik a fojtogató miazma nem csak fulladással fenyegette meg a vidéket, valami sokkal rosszabb, mértékrendekkel borzalmasabb is ott ólálkodott. A ködből ugyanis lények bukkantak fel. Hasonlítottak azokra, akik nem tudtak elmenekülni, de eltorzultak, visszavonhatatlanul mássá változtak át. Mintha összegyúrták volna az emberi maradványokat és karmokat, hegyes fogakkal telitűzdelt állkapcsokat és baljós rőt színbe vont kinövéseket kaptak volna azok a hússzerű mozgó borzalmak, amik napról napra az életünkre törnek.

Ha pedig valaki azt gondolná, hogy a nappalok rettenetesek, az még nem látta az önmagukból kifordult, torzszüleményeket éjszaka, ahogy végeláthatatlan hullámban, hordaként elözönlik a falakat. Azokat a védműveket, amiket legjobb mestereink építettek fel és amelyek nappal impozáns, mindent kibíró, vastag tömegként magasodnak városunk peremén. Az éj beköszöntével azonban egyre kisebbnek tűnnek ezek a falak, szinte papírvékonyságú ajtónak élet és halál között. Mert odakint nem vár ránk más, csakis a pusztulás, hogy szörnyetegként térjünk vissza és törjünk azok életére, akik a Kataklizma napja óta, napról napra túlélnek.

Aki eleget játszott már videojátékokkal az érdekes összefüggéseket fedezhet fel, ha kicsit jobban megnézi a dolgokat. A Cataclismo nem csak a Diplomacy is Not an Optionhöz hasonlít stílusában és típusában, de érdekes mód egy jóval régebbi játék is szembejön, a Massive Chalice. Ez utóbbinál is egy mindent elözönlő szörnyűség ellen vettük fel a harcot és egységeink és a világ kinézete is némileg hasonló.

A Tower Defense és némiképp a RTS játékok alapjait továbbgondoló Cataclismo nem csak a stratégiai és a taktikai helyezkedés lehetőségét adja a kezünkbe, de a gyermekkori legózós élményekhez is visszanyúl.

Védműveket, falakat, erődítményeket, bástyákat fogunk ugyanis építeni, kockáról kockára. Mi határozzuk meg, hogy hol kezdődjenek a falak, de még azt is, hogy kis kockából álljanak vagy nagyobb tömbökből, vagy, hogy ezek a darabok hogyan épüljenek egymásra. Ez elsőre bonyolultabbnak hangzik, mint amilyen valójában, de taktikai szemszögből valóban el lehet mélyedni abban, hogy minden kockának, tömbnek, kiszögellésnek szerepe van. Egyfelől bizonyos magasság felett a fal „megerősíti” önmagát, vagyis masszívabbá válik a többszörös réteg és a magasság miatt. Ez alapvető dolog, ugyanis egy gyenge falat nagyon hamar lebont a ellenséges horda.

Arra is ügyelnünk kell azonban, hogy kapukat, csapdákat rakjunk le, ha ugyan van bármi keresnivalónk azon a pályarészen, mert előfordul az is, hogy csak falat és lőréseket építünk, ugyanis a ködbe kimerészkedni kevés helyen ajánlatos, és még ott is jobb, ha kétszer meggondoljuk a dolgot.

Katonáink többféle fegyvernemben képviselik magukat, de érdekes mód – nem véletlenül – ezek mindegyike a távolsági harcra alkalmas. Nem fogjuk a falak előtt állva várni az ellenség rohamát, ha mögé is behúzódhatunk. Azt viszont számításba kell vennünk, hogy melyik egységünk milyen magasságból a leghatékonyabb és a későbbi pályákon bizony az eső ellen is védelmet kell adnunk egységeinknek. Tehát a fal/erőd megépítése egyre bonyolultabbá válik és itt jelenik meg igazán a legózás élménye.

Például gondolnunk kell az ágyúsainkra, akik kb. a földszintről szeretnek lövöldözni, gránátosainkra, akik kb. 4 emelet magasról hajigálnának, majd az íjászokra, akik a falak tetejéről szórják az áldást, valamint a Hunter nevű egységeinkre is, akik mesterlövészként extrém magasról a leghatékonyabbak. Persze egy ideig abból sem lesz semmi bajunk, ha felhúzunk egy falat, megerősítjük és felküldünk mindenkit, a kulcskérdés azonban idővel a hatékonyság lesz, pláne, ha Endless módban is kipróbálnánk magunkat.

A legtöbb pályán több irányból is meg fognak támadni minket és egy nappal és egy napnyugta áll a rendelkezésünkre naponta, majd éjszaka érkezik a támadás. Mindeközben sokszor a hozzánk tartozó települést is fejlesztenünk, építgetnünk kell, mert sokféle nyersanyagra lesz szükségünk. Kelleni fog fa, kő, ásványok, oxigén és emberanyag is, vagyis barakkot legalább olyan fontos építeni, mint kőbányát, lakóházat vagy levegőszűrőt. Mindeközben harci egységeket képzünk ki, felfedezzük a környéket és versenyt futunk az idővel, bár aranyos módon az időhajtogatásnak nevezett varázslatot is beleszőtték a játékmenetbe, ez természetesen a save/load game más néven.

A világ felfedezéséhez egy izgalmas történetszálat is kapunk, ahol a főszereplő és a világ sorsát egybefonva expedícióra indulunk, hogy megtaláljuk minden baj forrását. Külön dicséretet érdemel a játék kinézete, dizájnja, ami nagy mértékben művészi ihletésűnek tűnik és még a save/load panelbe is belevittek apró díszítéseket, amik esztétikailag is kiemelik a Cataclismot a hasonló játékok közül. Hasonlóképpen jó pont, hogy lehetőségünk van a ránk támadó hullám elindítására (trigger next wave), vgyis ha készen állunk és felépítettük a védelmünket, akkor nem muszáj megvárnunk, hogy ránk boruljon az éjszaka, a saját tempónk szerint játszhatunk.

Úgy tapasztaltam, hogy a Cataclismo erőssége és gyengéje ott mutatkozik meg, hogy ki mennyire szeret vagy akar ténylegesen apró építőkockákból építkezni. Mert szinte minden pályán ez lesz a feladatunk és vagy a megtalált és összeszedett nyersanyag mennyiségből kell gazdálkodnunk, kihoznunk, amit csak tudunk, vagy a városunk termeléséből befolyt mennyiséget kell hasonlóképp építésre/fejlesztésre fordítanunk.

A darabonként építgetést viszont nem ússzuk meg, ami egyfelől kihívás és nagyon izgalmas feladat is lehet, más téren viszont unalmas pepecselésnek is átjöhet, ezen némiképp segítenek a blueprintként elmentett épület tervrajzok, amik egy kattintással felhúzhatóak. Egyet viszont nem szabad elfelejtenünk: csakis mi állunk az emberiség maradéka és a Köd borzalmai között és ez nagy felelősség. Olyan nagy, hogy nem is csoda, ha végül belebukunk.