A Commodore Plus/4 gépet dizájnos készülékháza ellenére többen rút kiskacsának nevezték, gyártását pedig viszonylag rövid idő elteltével leállították. A gépről bővebben majd egy későbbi cikkben írok, Jack Tramiel nem sokkal kiadása előtt elhagyta a Commodore-t, így a gép apa nélkül született meg - most legyen elég ennyi.
Miután az USA-ban megbukott, és a várt eladásokat Európában sem hozta, a Commodore 64 viszont szárnyalt, a gyártást befejezték, a raktárkészleteket akciós áron tüntették el. Ez lehetett az egyik oka, hogy kontinensünkön viszonylag mégis sikeres lett a gép, nagyjából 600 ezer példány kelt ott el. Azonban ez a szám a hatalmas Commodore 64 és 128 eladásokhoz képest csak arra volt elég, hogy a számítógépes újságokban egy rovatot, jobb esetben 1-2 oldalt kapjon a Plus/4. Két dologért vásároltam a Commodore Világot: a levelezési rovat vicces kommentjeiért, és a Plus4/Sarokért. Édesapám néha Mikrovilágot hozott, de az nekem akkor túl száraz volt, bár ott is voltak néha programok és tippek a géphez.
A szoftvergyártók viszonylag hamar elengedték a típust, és addig sem igazán volt jellemző, hogy egyik kiemelkedő tulajdonságát - a korszakban akkor jellemző maximálisan használható 16 szín helyett hivatalosan 121, (de az is lehet, hogy 231) szín állt rendelkezésre - kihasználták volna; az átiratok eredetije sem volt 16-nál színesebb. Az is egy ok lehet, hogy sokan eleve a kisebbik testvérre fejlesztettek, a mindössze 16k memóriájú Commodore 16-ra, az pedig nem kecsegtetett túl széles lehetőségekkel. Pedig a számítási teljesítménye kiemelkedő volt a maga korában (a PAL verzió akár 2.2MHz-re is képes volt, többen ennek tulajdonítják a viszonylag magas számú processzor elhalást - mások pedig egy gyártási eredetű oxidációnak). Sok neves gépet maga mögé utasított pl.C64, C128, ZX-Spectrum, CPC stb.
A magyarországi Novotrade felkarolta a gépet, és programokat is vásárolt akár magánszemélyektől, melyeket forgalmazni kezdtek, de akinek csak C16-ra és Plus/4-re futotta - tehát a legolcsóbb gépekre - annak jellemzően programokra sem volt pénze. Az órákon keresztül tartó - majd egy hiba esetén szentségelésbe torkolló - programlista bepötyögés mellett a program másolgatás volt a legolcsóbb programszerzési mód. Ez lényegében megölte ezt a piacot.
De tény, hogy készültek nívós programok is, például a Csavargás a Gombák Birodalmában (ráadásul ez 3D-s!) - és néha arcpirító klónozások is, de azt most hagyjuk. Nem volt internet, így infó se, hogy a tyúk, vagy a tojás volt-e előbb. Valaki pedig így is örült, ha hozzá tudott jutni egy jó játékhoz.
Persze amatőrök a sufniban készítettek BASIC játékokat, de az általában a "kit érdekel" kategória volt, mert egyszerűen nem látványos, rosszabb esetben pedig nem is magyarul, hanem általában németül, néha valamilyen szláv nyelven "beszélt". Amikor 300-Ft-ért vettél egy kazettát a piacon, csak egy "a francba" kifejezés hagyta el a szájadat, amikor végre betöltött egy ismeretlen cím és egy BASIC játék fogadott.
Az ÁPISZ is forgalmazott ilyesmi szintű kazettákat, bár szemfülesebbek kiszúrhatták, hogy már a kazetták kinézete sem kecsegtetett eget rengető dizájnnal, azért sikerült kétszer is vásárolnunk ilyesmit.
Sorrendben: a később említett 100Ft-ért két program - a kezdetekkor a CSOKIból, az ÁPISZ-os csoda, és a 300 Ft-os piacos kazetta a PECSÁból. A játékokhoz természetesen semmilyen leírás nem volt, sok esetben a kezelést is a billentyűzetet végignyomkodva kellett kitapasztalni.
Az viszont várható volt, hogy az ezen a géptípuson tanuló és/vagy felnövő nemzedék egy része kezdeni fog valamit a tudással. Nekik nem volt elég hétvégente a haveroknál csorgatni a nyálukat a Commdore 64-re, hogy ott aztán micsoda játékok és zenék vannak. Aktivizálták magukat és nekiálltak a hardveres sprite-kezelést és a fantasztikus SID hangchipet sem tartalmazó gépre átírni a C64-es remekeket.
Volt aki egyedül dolgozott, de viszonylag sok csapat is alakult. Nem mondhatnám, hogy ontották, de azért csepegtették a programokat, ráadásul ingyen, leginkább a kihívásért és a siker utáni dicsőségért (továbbgondolva egy sikeres pálya első lépcsője is lehetett ez) és ennek mi, C16-Plus/4 tulajok nagyon örültünk és meg tuduk becsülni azt is amit kaptunk. Aki nem volt elégedett, megvolt a lehetősége, hogy kijavítsa vagy optimalizálja a kódot.
Hozzám a legolcsóbb gép, a mindössze 16K-s Commodore 16-os került, viszont elsőként az osztályban volt számítógépem, ezzel némi népszerűség azért járt. Túl fiatal voltam, a piacozás így nem jött szóba, még édesapám szerezte be a programokat a gép megvásárlását követően. 100 Ft volt egy kazetta, ennek egy-egy oldalán, tehát összesen két játékkal, turbó nélkül. A turbó itt gyorstöltőt jelent, C16/ Plus/4-en a programot el lehetett menteni "gyorstöltő módban", azaz turbósítva, a megfelelő programokkal. A betöltés így a 15 perc helyett néhány percre rövidült, cserébe a keretet is színesen villogtatta.
De vissza a nehézségeimhez... Megvolt a Jack Attack, tudtam hogy egy jó kis játék, de az istennek sem indult el. Persze, hiszen az én gépem csak 16k memóriával rendelkezett, a játék pedig a 64k-s Plus/4-re készült. Két problémával kellett megküzdenem ekkor: a memóriabővítés megszerzésével és egy botkormány kisírásával, ugyanis a memóriabővítést nem igénylő játékok egy részével is csak addig jutottam, hogy "PRESS FIRE ON JOY 2".
A gond csak annyi volt, hogy mind a botkormány, mind a memóriabővítés a gép árának jelentős hányadába került - a botkormányhoz ráadásul még átalakítót is kellett vásárolni, mert a 264-es családba nem a szokásos DB9 aljzatot építették. Végül a memóriabővítés nyert, mert azt könnyebben be lehetett adagolni a szülőknek: kell, hogy jobban tudjak "tanulni". Emellett az iskolában időközben kialakított számítástechnika terem szintén Commodore Plus/4-eket kapott, így ott ki tudtam próbálni a 64k-t igénylő programokat, és a csak botkormánnyal irányíthatókat is. Rájöttem, hogy a botkormányt mozgatva karakterek jelennek meg, így a billentyűzetről irányítás a programok egy részénél működik, bár az 'A'-balra, "4"-jobbra, "3"-fel és "W"-le nem egy "WASD" de szegény ember vízzel főz ugye. Csak széljegyzetben: a suliban ekkor az ACE+4 és az ACE2 - a kétszemélyes változat volt az ász, QuickShot II botkormányokkal igazi pilótáknak éreztük magunkat - már ha egyáltalán fel tudtunk szállni...
A külső 64k-s bővítő az akkori hírek szerint terhelte az alaplapot és drágább is volt, így végül kisírtam egy belső bővítést. Ezt TomHX végezte el, ha jól emlékszem egy újsághírdetésre mentünk el. A művelet nem vett igénybe fél órát sem, és a legcsodálatosabb kérdés is elhangzott: "kértek játékokat?" Hát ez a mennyországgal ért fel. Igazi, minőségi játékokhoz fértünk hozzá, nem piacos zsákbamacskát kaptunk.
Számomra a legnagyobb nevek TCFS, Pigmy, CSM, 220V és az EVS voltak, ha ezeket láttam a kazettalistán biztos voltam benne, hogy ha játszani nem is tudok majd, a zene jó lesz. A MB-nek és a TIT-nek is jó programjai voltak, de homályos emlékeim szerint állandóan vagy ők szidtak valakit, vagy őket szidták a programok scrollozó szövegeiben. Persze mások is alkottak nagyokat, például az Elite-nek legalább hárman nekifogtak - ezzel ébren töltött éjszakákkal ajándékozva meg engem és persze Jameson parancsnokot. A "legnagyobb nevek' sorrend persze csak a rendelkezésre álló programjaim (kb. 300 lehetett) alapján alakult ki. Természetesen nem fértem hozzá az összes játékhoz és valamire való programbeszerzési csatornám is akadozott. Csak akkor jutottunk hozzá új programokhoz, ha TomHX-hez mentünk először barátaim gépét is felbővíttetni, majd a később megszerzett joystick felelőtlen használatával elrontott TED chipemet (ez vezérelte a botkormányt is) cserélni.
Végül barátom a magnó fejállításánál - pontosabban az állás rögzítésére - alkalmazott túlzottan nagy mennyiségű (= fél tubus) pillanatragasztót, ezzel a mechanikát összeragasztva - no ez is TomHX-re várt, aki vonakodva bár, de elvállalta - minket pedig ismét játékok vártak. Ha jól emlékszem a Tir-Na-Nog játékot is tőle kaptuk. Ez "turbó nélkül" 45 percig töltött, egy 90 perces kazetta egyik oldalán volt. Csak reménykedtem, hogy a végén ne a rettegett ?LOAD ERROR, vagy más hibaüzenet jelenjen meg. Pár sikertelen próbálkozás után ugyanis a játékidőmnek vége volt. A Tir-Na-Nog teljesen animált volt, ettől pedig leesett az állam, nem is gondoltam, hogy ez a gép képes erre - szerintem a megalkotói sem.
Lehet, hogy ha rendelkeztem volna a gépem áránál két-háromszor drágább lemezegységgel, akkor is másképp alakul a favorit a csapatok/programozók között, de nekem hiába volt két doboz lemezem, azokat csak pár havonta, egy hétvégén vagy néha egy hétig tudtam használni. Ugyanis néha kölcsön kaptam egy 1541-egy egységet, már nyomtam is be a Battle Chess-t, vagy a Grand Prix Circuit-ot. Ezt többen kritizálták a kezelése, és a zenéje miatt (számomra az intro volt akkor a legjobb zene a gépen) - hát én nagyon jól elvoltam vele és a REVS-sel is. Mindkettő egyszemélyes munka, a kód nagy részét újra is kellett írják. Ismétlem ingyen, hobbiból.
De visszatérve: a Plus/4-en számos csapat létezett, akik a demoscene részei is lettek, erre a platformra is jelentek meg demók, kezdetben egy sima zenegyűjteménnyel melyeket Plus/4-es játékokból bányásztak ki - például a Stealed Sounds, akik felismerik a képen látható arcokat, küldjék el a programot az angoltanárjuknak - persze én sem tudtam jobban angolul akkor, és ettől még én ezt órákig hallgattam, sőt e zenék alapján kerestem a játékokat.
Utána C64 zenék a két csatornára, és négyszögjelre képes TED chippel megszólaltatva, később szintet lépve. A demók később pedig egyre jobbak és jobbak lettek, a gép lehetőségeit kihasználva mind látványosabbak, és végül a 2018-as Árok-Partyn az egészen csodálatosak, és akkor még a Bauknecht remekművekről nem is szóltam.
Egy másik hazánkfia, Rajcsányi László, pedig a Commodore 16 játékokat hekkeli át Gameboy-ra, ezzel sok esetben a játékok eredeti alkotójának is meglepetést okoz. Ha Plusid már nincs de egy megfelelő Gameboyod igen, lesz megoldás, 100 játéknál tart a számláló...
A Plus/4 scene végül a kilencvenes évek közepén-végén fulladt ki, addigra az azon programozók felnőttek, és/vagy Amigára, vagy PC vonalra váltottak. Nem mindenki adta el a gépet, és nem mindenki hagyta el a scene-t. Kichy, Csabo, Luca/Fire az internetes Plus4World.com oszlopos tagjai és mások, akik fáradhatatlanul összegyűjtötték a még fellelhető információkat és a padláson dobozban, a lomtalanításkor bőröndben, vagy csak a járdára hányt programokat, melyek elérhetőek a nosztalgiázni vágyóknak. Szerencsére már nem kell a kazettamásoló szolgáltatásokat böngészni, sem a Pecsába menni a programot megvásárolni egy kazettaárustól (ezt már egyébként sem lehet, és nem is szabad).
A Facebook terjedésével nem volt akadálya, hogy a Plus/4-esek is csoportot alkossanak, és így huszonpár év után elkezdtek visszaszállingózni (talán felnőttek a gyerekek, így újra lett szabadidő?). Így történt ez TCFS maestro-val is, aki mindjárt egy gyöngyszemmel tért vissza - persze nem most, még idén tavasszal. Jött a Bruce Lee Anniversary Edition
majd az Impossible Mission,
most pedig Raid Over Moscow jelent meg tőle, Commodore Plus/4-re.
Akiknek szintén meghatározó élmény volt a gép, és nem szemléznek naponta a Facebook-os Plus4 csoportban, vagy nem olvassák rongyosra az egyébként zseniális Plus4world.com-ot, ezúton is jelezném: TCFS IS BACK!!!
Ekkora idei felhozatal mellett ez nem lehet egy fellángolás csupán - a Plus/4-es körökben etalonnak számító, "TCFS minőségű játékok"-ban reménykedhetünk a jövőben is. A scene annyira erőre kapott, hogy szeptemberben programozási versenyt is bejelentettek, határidő 2022. december 30, tehét van még idő valamit összedobni. Lehet én is így teszek.
Mindenesetre a Raid Over Moscow a hírek szerint nem fog ott indulni, így lehet esélye a halandóknak is a győzelemre, bár a részvétel fontosabb. Orosz Olivér, aki egyébként a TVC vonalról ismerős, nyílt forráskódú játékkal és Pascal fordítóval áll a vacillálók rendelkezésére. Az iPon.hu pedig pár aprósággal támogatja a megmérettetést.
Ideje előbányászni, leporolni a plusit. Nem működő gép, vagy elege gép hiányában a Yape, esetleg a VICE emulátort letölteni és indulhat a nosztalgiázás! Akikben ilyen érzéseket váltottam ki, jöjjenek a Vakondok 5 vetítésre.
