A videojáték-ipar az elmúlt években látványosan rákapott a folklórra (és persze az okkultizmussal is baráti viszonyt ápol). A japán és skandináv mitológia után most mintha a szláv legendák ideje jött volna el, ebbe a hullámba próbál becsatlakozni a Bylina is. A játék világát az orosz és kelet-európai mondavilág ihlette, ami már önmagában elég ritka ahhoz, hogy felkapjuk rá a fejünket. Bogatirok (hős, lovag), démonok, elátkozott erdők és groteszk mitológiai lények váltják egymást, miközben az egész kalandnak van egy furcsa, meseszerűen nyomasztó hangulata.
Nem az a steril high fantasy, amit már ezerszer láttunk sárkányokkal és varázslókkal, hanem valami sokkal földhözragadtabb és sötétebb. Elég Geralt kalandjaira gondolnunk és máris beugrik, hogy a jó, a gonosz vagy a segítség fogalmainak határai bizony nem ritkán elmosódtak, ez pedig nagyon jó dark fantasys elemekkel átszőve tette a szörnyvadász világát is olyanná, amilyennek megismerhettük.
A Bylina történetének középpontjában Sokolik, egy fiatal harcos áll, aki akarata ellenére keveredik bele egy természetfeletti konfliktusba, és hamarosan olyan erőkkel találja szembe magát, amelyek messze túlmutatnak egy átlagos hős útján. A dialógusokkal megtámogatott történet ugyan nem forgatja fel az akció-RPG-k világát, és több ponton is ismerős panelekkel dolgozik, mégis működik annyira, hogy végig fenntartsa az érdeklődést. A Bylina igazi ereje azonban nem feltétlenül a konkrét sztoriban vagy a karakterek közötti beszélgetésekben rejlik, hanem magában a világban.
A játék akkor van igazán elemében, amikor nem akar mindent hosszú átvezetőkkel vagy túlmagyarázott párbeszédekkel a játékos szájába rágni, hanem hagyja, hogy a helyszínek, a romos falvak, az elátkozott erdők és a furcsa mitológiai lények maguk meséljék el a háttérben zajló történeteket. Emiatt a világ sokkal élőbbnek és misztikusabbnak érződik, mint amit a fő cselekmény önmagában nyújtani tudna.
Az erdők, falvak és romos dungeonok sokszor kifejezetten gyönyörűek, főleg akkor, amikor a játék rákapcsol a misztikus horrorvonalra. A zene is sokat hozzátesz ehhez: népi motívumok, melankolikus dallamok és nyomasztó háttérzajok keverednek, amitől az egész világ sokkal karakteresebb lesz.
A Far Far Games akció-RPG-je első ránézésre talán csak egy újabb indie-szerepjátéknak tűnik, de hamar kiderül, hogy itt jóval többről van szó egy egyszerű hack&slash Diablo-klónnál. A harcrendszer valahol félúton mozog a klasszikus akció-RPG-k és a modernebb souls-lite játékok között. Nem brutálisan nehéz, de eléggé büntet ahhoz, hogy figyeljünk az időzítésekre és az ellenfelek mozgására. A dodge, a stamina-kezelés és a közelharci összecsapások sokszor kifejezetten jó ritmusban működnek, főleg a nagyobb bossfightok alatt, viszont az is érződik, hogy nem egy AAA produkcióról beszélünk.
Az animációk néha darabosak, az enemy AI hajlamos furcsán viselkedni, és akadnak olyan pillanatok, amikor a kamera konkrétan a legrosszabb helyre fordul, természetesen időnként a legnagyobb hentelés közepette, vagy kritikus élet-halál pillanatokban. Ezek nem feltétlenül játékromboló hibák, de elég gyakran előjönnek ahhoz, hogy kizökkentsék az egyszeri játékost, aki csak kaszabolni szeretett volna egy jót. A fejlődési rendszer szerencsére egész szórakoztató, a fegyverek, képességek és mágikus erők kombinálásával egész korrekt build-eket lehet összerakni, még ha a rendszer nem is olyan mély, mint a nagy műfaji veteránok esetében, a Bylina inkább az a fajta RPG, ami nem bonyolítja halálra a dolgokat, de cserébe folyamatosan dobál be új képességeket és látványos harci helyzeteket.
Ugyanakkor a játék néha a saját lábában esik el, az amúgy legtöbbször működő humora például nem mindig talál célba és vannak jelenetek, ahol a komor fantasy-hangulatot hirtelen egy furán modern vagy túltolt poén töri meg, teljesen feleslegesen, kicsit olyan érzés, mintha a fejlesztők nem tudták volna eldönteni, hogy komoly dark fantasy-t vagy önironikus kalandjátékot akarnak készíteni.
Összesítve a Bylina kifejezetten szerethető projekt, vannak hibái, érződik rajta a kisebb költségvetés és a technikai bizonytalanság, ugyanakkor az is látszik, hogy a fejlesztők tényleg próbáltak valami sajátot összehozni a megszokott fantasy-sablonok helyett. Kifejezetten ajánlható azoknak, akik vevők a különleges, szláv folklórra épített világokra és a klasszikus akció-RPG-ket idéző játékmenetre. Jolıñız bolsın!
