A BRSZK, azaz Bacsis Retró Számítógép Kiállítása, minden évben hozta, hogy valamivel nagyobb és minőségibb lett. Már az első nap a látogatók száma meghaladta a korábbi esemény két napos "termését". 800 négyzetméteres csarnok adott otthont a rendezvénynek Fülén, a becuccolás már egy héttel nyitás előtt megkezdődött.

Idén húsz kiállító vett részt az eseményen, mely szintén minden korábbi számot jóval felülmúlt, ehhez új asztalokra volt szükség, és ki kellett találni, hogyan legyen a bútorzat elrendezve, hogy elférjünk. De nem csak ez kellett, hanem például a megnövekedett áramigény kielégítéséhez trükközésre: például a lámpákat energiatakarékosra cserélték a kisebb fogyasztás érdekében. A szervezők megkértek továbbá, hogy csak annyi képcsöves monitort hozzunk, amennyi feltétlenül szükséges. Még így is a rendelkezésre álló energia határait feszegettük, nulladik napon lecsaptuk a megszakítót.

Az esemény kitalálója, Bacsis, azaz Orsovai Sándor - aki elmondása szerint már 14 éves kora óta dédelgeti álmát a retró számítógépekkel kapcsolatban, sőt a gyűjtést is már akkor kezdte - ősidőket idéző  számítógépei kerültek először a helyükre.

Köztük az igazán különlegesnek mondható, gázplazma kijelzős gépek, melyek narancs-fekete színvilága szintén nem mondható megszokottnak.

Ezeknek másik fura tulajdonsága, hogy a kijelző működés közben érezhetően meleg..

Lassan, a korábbi kiállításokról olyan megszokott dolgok is a helyükre kerültek, mint a processzor kiállítás, de a legnagyobb munka pénteken, a kiállítást megelőző napon volt. Mi kora este érkeztünk meg, ekkor már javában folyt a sürgés-forgás a csarnokban: mit hogyan, hova tegyünk, honnan kapunk áramot, stb. Nagyjából este tízre pakoltuk be az első adag cuccot. A kiállítás egy része "statikus" azaz csak megtekinthető, a többi interaktív, tehát játszható is volt. Én hasonlóképp terveztem, a rendelkezésre álló hely kétharmadán kártyákat, alaplapokat és egyebeket, a többin működő számítógépeket - pontosan ötöt - állítottunk ki.

Mindenki barátságosan és segítőkészen fogadott minket, például egy akkor még ismeretlen srác hozott két marék 3D-nyomtatott tartókát, mondván: tessék erre tegyétek a kártyákat, használjátok, a tiétek (ezúton is hatalmas köszi neki). Egy hatalmas lábasban eközben a vacsora készült, ínycsiklandó illatokat árasztva. 

Az, hogy a kiállítás során elromolhat néhány gép, nem meglepő. Ezek sokszor 30-40 éves, vagy még öregebb technikák, eleve az élettartamuk az azóta eltelt idő töredékére lett tervezve. Ezt nekem is meg kellett tapasztalnom, az egyik számítógép nagyon rakoncátlan volt, úgy néz ki a merevlemez vezérlőkártyája három winchestert is elintézett (és már nem is volt több tartalékom ekkor), a többi gépen kisebb (játékok beállítása, indítása), vagy nagyobb (hangkártyák konfigurálása) munkám volt még. Az egyik konfigurációban például egy Sound Blaster Pro és egy Gravis Ultrasound ACE tartózkodott, utóbbi hiába volt másodlagos kártyaként aposztrofálva mind a létrehozás célja, mind a tényleges felhasználás esetén, nem igazán volt együttműködő. Végül sikerült mindkét kártyát megszólaltatni.

Egy másik gépben az alaplapi videokimenet kezdett rakoncátlankodni a színek kontakthibája miatt. Ebbe tűzoltásként egy másik videokártyát tettem, melyet valójában a kiállításra szántam. Hátra volt még az ötből egy gép, mely már a DOS-os himem.sys-hez érve hibát jelzett. Ez még a kiállításra indulásunk előtt kiderült, de azt hittem, hogy nem kezeli az alaplap az EDO memóriát, azért jön a hiba. Vittem régebbi, FPM modulokat, ám azzal kellett szembesülnöm, hogy a hiba továbbra is fennáll. Ekkor az alaplapi, L2 cache letiltásával próbálkoztam, a hiba eltűnt. Az alaplapi cache IC-k forrasztva voltak, így a csere nem volt lehetséges, a letiltás pedig jelentős teljesítményveszteséggel járt volna. Szerencsére pont hoztam kiállítani is egy ilyen alaplapot, gyorsan kicseréltem, és voilá a hiba megszűnt. Azonban a HDD-kontroller sorban nyírta ki a merevlemezeket: azok kattogni kezdtek, később már másik gépben sem működtek. Ekkor hajnali két óra és már kurzorszemem volt. Nem is voltam egyedül, sokan tevékenykedtek még.

El kellett mennem aludni, bár tudtam, hogy másnap 10-re mindennek klappolni kell, nem lesz időm sok pihenésre. Fél hét körül visszamentem a kiállítás helyszínére, ahol már sürgés-forgás volt (kiderült, volt, aki egyáltalán nem is aludt). Gyorsan nekiálltam az ötödik gépnek, melyben az IDE vezérlőkártyát kicseréltem, az utolsó merevlemez pedig életben maradt szerencsére. Ekkor még hátra volt a programok felmásolása, gyorsan hozzákezdtem ehhez is. Úgy voltam vele, csak nem jön szombaton nyitásra még senki, lesz időm egy kis véglegesítésre, de tévednem kellett. Már tízkor elkezdtek szállingózni a látogatók, és a Bad Apple demó is elindult a projektoron.

Még az esemény megnyitása előtt elkészültek a virtuális bejáráshoz szükséges felvételek.

Mindenféle korosztály érkezett, ami meglepő volt, ahogy az is, hogy a gyengébbik nem tagjai is lelkesen vették birtokba a retro gépeket egy kis szórakozás reményében, az pedig, hogy a legkisebbek is nagy lelkesedéssel játszottak reményt adhat arra, hogy ennek a műfajnak van jövője.

A legkevésbé problémás gépünk az iPon csapata által épített KartonPC volt, mely egy egyedi dizájn alapján, kartonházba készült, Socket370 alapú számítógép. A kiállításon Windows 98-at futtatott és azon játékokat, de valójában nyolcféle operációs rendszert tudott indítani, köztük például az első Windows-t az 1.0-ás verziót.

A többi gépünk régebbi, DOS-os játékokat futtatott. Ezek egyikéhez, egy Intel 486SX processzoros, IBM PS/1-es számítógéphez egy Philips Virtual Pinball kontroller volt csatolva, mely lényegében egy "flipper-kontroller". 

A flipper kilövő, és szokásos oldalsó gombjai mellett "asztallökdösés" funkciót is kapott, melyet négy irányban érzékel, azonban sajnos ez az asztalon nem igazán volt kihasználható. A kontrollert a PS/2-es, vagy DIN billentyűzet, és a PC közé kell csatlakoztatni, meghajtóprogram így nem szükséges hozzá. Tizenegy féle billentyűzet beállítás közül tudunk választani a hátulján található négy kapcsoló segítségével.

A gépek mellett egy ISA-korszaktól az AGP-ig betájolható Matrox kártyából álló kiállítás, és egy korabeli és különlegesnek mondható kártyákból álló grafikus gyorsító gyűjtemény képezte a mi részlegünket, fűszerezve néhány érdekes alaplappal, majd egy pici Amstrad számítógéppel kiegészítve. Az esemény során készült el teljesen átlátszó, plexiházas konfigurációm, melynek érdekessége, hogy négy 3D gyorsító kártya volt benne: két 3Dfx Voodoo2 SLI-ben, egy Matrox M3D, és egy Chromatic MPACT2-es kártya. Mindez a klasszikus Abit BH6-os alaplapra épült. Végül egy Sound Blaster AWE64 Gold hangkártyával fűszereztem a konfigurációt. 

A kommersz és ritka konzolok, továbbá az elterjednek mondható, de igazán ritka és különleges nyolc- és tizenhat bites háziszámítógépek, továbbá a már megszokott LAN-party részlegen túl, idén egy alacsony fogyasztású számítógépekből álló gyűjtemény is bemutatásra került. Ez szintén alkalmas volt hálózatos játékokra, melyet alkalmam is nyílt kipróbálni. 

Ezen kívül több bővítőkártya gyűjteményt is megtekinthettek az érdeklődők, többek között alaplap, hang- és videokártyából állókat is..

Több, a legendás Gravis Ultrasound családba tartozó hangkártyát is megcsodálhattunk, melyek jellegzetesége a pirosra színezett nyomtatott áramkör.

Négy monitoros játékmódok kipróbálására is lehetőség volt, mely különleges élményt adott.

Az egyik legnagyobb élményem talán az volt, amikor leültem a kiállított, négy botkormánnyal ellátott Videoton TVC mellé, melyen Battlefield futott épp.

Egy potenciális ellenféltől, akivel ott és akkor találkoztam először, annyit kérdeztem: - Játszunk egyet? - Ő bevállalta a kihívást, ám annyi tapasztalatunk kettőnknek sem volt, hogy a játékot elindítsuk (de még azt is be kellett volna állítani, hogy a tankokat játékosok vagy a számítógép irányítsa, ha egyáltalán aktívra vannak állítva). Ez nem volt probléma, mivel a játék TVC-s megalkotója, a Doberdo Brothers egyik tagja is a helyszínen volt, így a segítségét kértem, ezt követően pedig ő is beszálllt a csatába! Ezúton is köszönöm e felejthetetlen élményt.

Az eseményt több versennyel is fűszerezték, például egy Tekken-bajnoksággal, ezek időpontja a bejárat mellett volt olvasható.

Végül a rengetegféle játékban elfáradt userek számára pihentető élményt jelenthetett a makett-, a manager kalkulátor és a kipróbálható mobiltelefon gyűjteményen túl a házi morzézés lehetősége, filmnézés Laserdisc-ről, egy kis floppotron zene hallgatás, vagy a 3D-nyomtató által készült csecsebecsék, vagy épp az extrém processzortuning-bemutató.

Köszönjük az élményt a szervezőknek és a résztvevőknek!