A felfedezés többek közt arról is árulkodhat, hogyan képződött a Föld egyik fontos alapanyagát adó szén a világűrben. A kérdéses rendszer a WR 140, amely 5600 fényévre található a Földtől és két csillaggal rendelkezik. Az egyikük egy Wolf–Rayet-csillag, amely nyolcszor nehezebb a Napnál, és élete vége felé jár, így anyagot dob le magáról az űrbe. A másik egy szuperóriás-csillag, amely mintegy hússzor nehezebb saját központi csillagunknál. A rendszerrel kapcsolatos korábbi megfigyelések során két szénben gazdag gyűrűt észleltek a csillagok körül, amelyek kibocsátását összefüggésbe hozták azzal, amikor leginkább megközelíti egymást a két csillag nyolc éves pályájukon.

A James Webb űrtávcső által júliusban rögzített felvételeken azonban egy sokkal összetettebb felállás látszik. A teleszkóppal 17 porgyűrűt sikerült azonosítani, amelyek úgy ölelik körbe a csillagokat, mint az évgyűrűk, mondta el egy konferencián Ryan Lau, a megfigyelések vezetője. A gyűrűk nem teljesen kör alakúak, mivel egyrészt nem felülről látunk rájuk, másrészt a csillagok egymás körüli pályája sem szabályos kör, és kicsit úgy néznek ki a fényképeken, mintha fotográfiai műtermékek lennének, de nagyon is valóságosak.

Amit a képeken látunk, mondja Lau, az 130 év 8 éves ciklusainak eredménye, ami egészen lenyűgöző. Hasonló, koncentrikus gyűrűkkel rendelkező csillagokból egyelőre nem ismerünk nagyon sokat, de nem is egyedülálló a jelenség. Nagyjából 15 ilyen rendszerről tudunk, de eddig ezek egyikét sem sikerült hasonló részletességgel lencsevégre kapni.

A legkülső látható gyűrű több mint 10 billió kilométerre nyúlik a csillagoktól, ami a Nap–Föld-távolság 70 ezerszerese. Ennél távolabbi port még sosem láttak Wolf–Rayet-csillag körül, mondja Lau. Ezek a csillagok a feltételezések szerint a nehezebb elemek, a nitrogén, a szén és az oxigén fontos forrásai az univerzumban, mivel óriáscsillagokként hamar elégeti hidrogénkészleteiket, majd a héliumból nehezebb elemeket kezdenek fuzionálni.