Egy érdekes pletyka kapott szárnyra nemrégiben, amit momo_us szellőztetett meg. A jól ismert szivárogtató már sok olyan hardverről szállított friss adatokat, amelyek bejelentésére még várni kell, ám a mostani szivárogtatás kissé extrémnek tűnhet elsőre, ám az előzményeket szem előtt tartva, valamint az egészet átgondolva mindenképpen lehet benne logika.
Úgy tűnik, hogy az Intel rövidesen bevezetheti az asztali processzorok piacán az ARM által sikeresen használt big.Little stratégiát, vagyis a processzorok ötvözhetik a kis teljesítménnyel rendelkező, kifejezetten energiatakarékos processzormagokat a nagyobb teljesítményű, nagyobb kiterjedéssel rendelkező magokkal, így minden feladathoz az oda éppen legjobban passzoló erőforrást lehet társítani.
Az aktuális információk alapján úgy tűnik, hogy az új koncepció két generáció múlva mutatkozhat be: nemsokára érkeznek a Comet Lake-S processzorok, amelyeket a Rocket Lake-S generáció váltja, majd ezek után jelenhet meg az Alder Lake-S sorozat, amely már az említett big.Little felépítést követheti. Az Intel által csak hibrid architektúrának nevezett megoldás a mobil konfigurációkat célzó Lakefield dizájnban már tetten érhető, ahol négy kis teljesítményű Atom Tremont processzormag mellé egy nagy teljesítményű Sunny Cove processzormag került. Az Alder Lake-S várhatóan már nem ilyen dizájnt alkalmaz, hanem nyolc darab Golden Cove, illetve nyolc darab Gracemont Atom processzormaggal érkezhet, csíkszélesség terén pedig 10 nm-re számíthatunk.
Hogy miért lehet szükség erre a dizájnra asztali fronton? Nincs kizárva, hogy az Ader Lake-S eredetileg csak nyolc maggal rendelkezett a tervezőasztalon, ám az AMD versenyképességének növekedésével át kellett dolgozni a stratégiát. Az is benne lehet a pakliban, hogy egy sokkal komplexebb, 16 maggal ellátott monolitikus megoldás helyett inkább egy ilyen hibrid dizájnt akar bevetni az Intel, méghozzá azért, mert a 10 nm-es csíkszélesség kihozatali aránya és teljesítménye messze elmarad a várakozásoktól, profittermelés terén pedig még a 22 nm-es csíkszélességet sem tudja megközelíteni – erről a vállalat pénzügyi vezetője beszélt a minap. A fenti stratégiával lehet némileg javítani a kihozatali arányt, valamint az energiahatékonyságon is lehet csiszolni, persze ehhez megfelelő szoftveres támogatásra is szükség lesz, főként az operációs rendszer részéről.
Feltételezések ide vagy oda, az aktuális információk alapján úgy tűnik, az Alder Lake-S generáció már nem az LGA-1200-as processzorfoglalatot használja, mint a Comet Lake-S és várhatóan a Rocket Lake-S fogja, hanem az LGA-1700-asat. Ebben a foglaltban a szivárgás alapján legalább háromféle dizájn kaphat helyet. Lesz egy hatmagos megoldás, ami csak „nagy” processzormagokkal és GT1-es iGPU-val rendelkezik, TDP keretét 80 W-ban határozzák meg. Ezt követi egy nyolc nagy és nyolc kicsi maggal, valamint GT1-es iGPU-val ellátott megoldás, ami szintén 80 W-os TDP kerettel rendelkezik, ám ebben az esetben már a 125 W-os és a 150 W-os TDP keret bevezetésének lehetőségét is vizsgálják, vagyis azt, hogy miként skálázódik a teljesítmény és a fogyasztás az órajelek és a feszültségek növelésével.
A fenti információkat egyelőre érdemes távolságtartóan kezelni, mindenesetre az új irány érdekesnek ígérkezik, amennyiben tényleg erre a lépésre szánja el magát az Intel.
A hibrid architektúra a 10 nm-es csíkszélesség gyengélkedése miatt jó ötlet lehet, hiszen a 7 nm-es csíkszélesség bevetésére még elég sokat kell várni. Az Intel szerint lényegében majd csak az 5 nm-es csíkszélességgel nyílhat lehetőség arra, hogy ismét az élvonalba tartozzon a vállalat a gyártástechnológiák szegmensében.
