Az Intel legutóbbi csíkszélesség-váltása nem zajlott éppen zökkenőmentesen, ugyanis a 10 nm-es gyártástechnológia több éves csúszást szenvedett el a különböző technikai nehézségek miatt, ami igen nehéz helyzetbe hozta a céget. A probléma lényegében az volt, hogy túl nagyot akartak ugrani a 14 nm és a 10 nm között. A14 mn-es node-hoz képest a szokásos 2,4-szeres helyett 2,7-szeres mértékben növelték a sűrűséget, ami komoly nehézségeket okozott. Az iparági átlag általában 1,5-2-szeres sűrűség-növelést hoz egy-egy node váltás alkalmával, így ezt az Intel eddig is túlteljesítette, most azonban túl nagy fába vágták a fejszét. Éppen ezért a 10 nm-ről 7 nm-re történő átállás alkalmával vissza is térnek a 2,4-szeres sűrűség növelésre, legalábbis 2018-ban még ezt nyilatkozta a vállalat azóta menesztett vezetője, Brian Krzanich.
Azóta sok víz lefolyt a Dunán, ám a 10 nm-es csíkszélességgel kapcsolatos problémák még mindig nem hárultak el, vagyis a kihozatali arány és a termelékenység elmarad a 14 nm-es, illetve a 22 nm-es node-októl, ezt pedig nemrégiben ismerte el a vállalat pénzügyi vezetője George Davis. Annak érdekében viszont, hogy a cég ismét visszaszerezhesse a gyártástechnológiai vezetést, minden szükséges lépést meg fognak tenni, vagyis gyorsítják a 10 nm-ről 7 nm-re történő átállást, valamint a 7 nm-ről 5 nm-re történő ugrás is gyorsabb lehet a vártnál. Amennyiben minden a tervek szerint halad, az 5 nm-es csíkszélességgel ismét visszaszerezhetik piacvezető pozíciójukat, erre azonban még várni kell néhány évet.
A kijelentések a Morgan Stanley konferencián hangzottak el, ahol a szakember azt is kiemelte, a váltások felgyorsításához befektetésekre van szükség, ezek a befektetések pedig összességükben negatív hatást gyakorolnak majd a bruttó árrésre, vagyis csökkenhet miattuk a profit.
A versenyképesség javítására persze szükség is van, ugyanis az AMD már minden fronton komoly riválisnak minősül, ugyanis mind árban, mind pedig teljesítményben versenyképesek a legfrissebb megoldásai, ráadásul az Intel processzorok hiánya miatt sok Intel partner fordult már az AMD megoldásai felé, ami szintén nem túl kedvező az Intel szemszögéből nézve.
A processzorhiányt az okozza, hogy a 10 nm-es gyártástechnológia gyengélkedése miatt a 14 nm-es gyártósorokon egyre több processzorcsalád készül, márpedig a termelőkapacitás véges, így a megrendelések növekedésével egyre nehezebbé válik a piac kiszolgálása, ami részleges processzorhiányhoz, illetve nem túl kiszámítható piaci helyzethez vezet. Ezek nem csak az Intel számára okoznak problémát, hanem a PC gyártók számára is, hiszen processzorok híján nem tudják tartani a korábban lefektetett üzleti terveket, így kevesebb konfigurációt adnak el, ami mind az árbevételeikre, mind pedig a profitjukra negatív hatást gyakorol.
Míg az Intelnél bukdácsol a gyártástechnológiai fejlesztés, addig a TSMC igen komoly tempóban menetel előre: míg az Intel 7 nm-es processzorainak szállítása majd csak 2021 végén indul meg, addig a TSMC gyártósorain már régóta készülnek a 7 nm-es csíkszélességre támaszkodó termékek, az 5 nm-es gyártástechnológia még idén sorozatgyártásba áll, a 3 nm-es node bevetésére pedig 2022-ben lehet számítani.
Persze azt is hozzá kell tenni ahhoz, hogy teljes legyen a kép, hogy csíkszélesség és csíkszélesség között bizony lehetnek, és többnyire vannak is technológiai különbségek, így a „nm” előtti szám nem teljesen alkalmas a különböző gyártástechnológiák pontos összehasonlítására, hiszen a helyzet ennél azért jóval bonyolultabb.
