Battlefield 3: Találkozunk a csatatéren!

A Battlefield 3 már azelőtt sztár lett, hogy megjelent volna, ez a státusz azonban sokakat összeroppant: vajon a DICE gyermeke bírja a strapát?

Battlefield 3: Találkozunk a csatatéren!

I. oldal

Manapság a reklám az úr a játékpiacon. Teljesen mindegy, hogy a játékod megállja-e a helyét a konkurenciával szemben, mint ahogy az is, hogy nyújt-e újat az előző projektedhez képest. Csak az számít, hogy legyen elég pénzed reklámozni: óriásplakátok, tévéspotok, launch partyk és óriáskivetítős utcai bulik szülik a tízmilliós eladásokat. Emlékeztek még a HomeFrontra? Nem? Nos, nem véletlen, mert egy totálisan középszerű játék volt. Mivel viszont a THQ nem sajnálta a marketinget, már akkor elment belőle 2 millió, amikor kiadták. Persze a Battlefield 3 más tészta. Hisz mégiscsak a DICE remekművéről van szó, egy olyan fejlesztőcsapat alkotásáról, akik megreformálták a multiplayer zsánert. Legalábbis ez lenne, amit gondolnunk kéne, én viszont azt mondom, hogy hagyjuk magunk mögött az ígéreteket és a PR-osok felhányt szemetét, hogy annak lássuk a játékot, ami. Tudom, hogy nehéz, de próbáld meg, szabadulj meg a reklámok terhétől, s ha megvan, hát olvass szépen tovább!

Minden kezdet nehéz

A Battlefield 3 már rögtön a telepítéskor szeretne más lenni, mint a többi játék. Először is az EA saját Steam koppintása, az Origin nélkül nem tudunk játszani, így ha fent van, ha nincs, a BF3 az installálás megkezdésekor automatikusan telepíti a klienst. Eztán be kell lépnünk az EA azonosítónkkal, megvárni, míg az Origin szinkronizálja a lemezek tartalmát az online adatbázissal, majd szépen végigülni a nagyjából fél órás telepítést, hogy aztán az Origin újra frissüljön. Ha ez is megvolt, a játék letölti az első, nagyjából fél gigás javítócsomagját, telepíti, és ha ezzel is végzett (ekkor nagyjából 50 percnél járunk az első lemez behelyezése óta), behozza az alapértelmezett böngészőt, rajta egy különös felülettel, melynek neve Battlelog. A Battlelog (röviden "Blog") a BF3 szíve és főmenüje, ami furcsamód egy külső webes rendszeren keresztül navigálja a játékot. Itt kell kiválasztanunk, hogy kampányt, kooperatívat vagy kompetitív multit akarunk játszani. A Blog felel a barátlistákért, a kedvenc szerverekért, a chatért (írott és voice egyaránt), sőt, afféle gyengített Facebookként is funkcionál, lévén minden játékosnak van saját üzenőfala. Úgy is mondhatjuk, hogy a DICE közösségi szolgáltatásokká gyúrt össze mindent, amit a Battlefield 3 kínál. Azt viszont nem értjük, hogy az Origines barátlista tagjait miért kell külön felvenni a Blogban is, és az sem túl felhasználóbarát megoldás, hogy míg mi a Blogon bejelentkezve futtatjuk a böngészőt a háttérben annak minden felhalmozott szemetével, addig az Origin is eszi a memóriát.

Ráadásul a Blog a játék megjelenése óta hibák ezrével küszködik, így inkább tűnik bétának, mint startra szánt oldalnak. A gyorsmeccset tessék elfelejteni, mert egyszerűen nem tölt be, vagy ha mégis, akkor még a pálya inicializálása alatt kidob a főoldalra. A barátokhoz lehet csatlakozni, azzal nincs baj, de egyedül szervert keresni már sokkal nehezebb, mert hiába találunk egy látszólag jót, ha mire betölt a játék, betelik. De sorolhatnám a különböző kommunikációs hiányosságokat is: a chat sokszor nem működik, a barátok eltünedeznek, az invite-ok nem érnek célba, és így tovább.

Persze félreértés ne essék, nem szidni akarom a Blogot, mert mint ötlet, nagyon üdvözítő. Végre egy rendszer, ami sikeres lehet a csalók és kalózok ellen, na meg felettébb tetszetős, hogy ha fel van telepítve a játék, akkor bármilyen gépről belogolhatunk egy-egy meccs erejéig. Csak kérdéses, hogy mire volt jó a több hetes bétateszt, ha nem az ilyen hibák kiszűrésére. Bőven van még mit kijavítani.

II. oldal

Forever alone

Miután megismerkedtünk a Bloggal és annak minden jó, illetve rossz tulajdonságával, esélyes, hogy elsőként a kampányt indítjuk el. Bár sok veterán BF-es kezd rögvest a multival, az átlagos vásárló szereti bejáratni magát, erre pedig elvileg tökéletes a sztorimód. Elvileg. Sajnos a Battlefield 3 leggyengébb pontja éppen a kampány, és nem csak a klisés és unalmas történet miatt, hanem mert abszolút alkalmatlan rá, hogy felkészítsen a többjátékos módra. Ha valaki még sohasem játszott BF multit ezelőtt, akkor mindegy, milyen nehézségen és hányszor viszi végig a játékot, mert nem tanul belőle semmi hasznosat.

A sztori egyébként egy Blackburn nevű őrmester kihallgatása körül forog, aki valami rosszat csinált, de hogy mit, az csak a játék végén derül ki. Van itt minden az ellopott atomfegyverektől kezdve a szent cél érdekében magukat is felrobbantó arabokon át az újra fenyegető oroszokig. Mintha csak a Modern Warfare-t látnánk magunk előtt. Vannak társaink, akik elméletileg ugyanazok az emberek minden küldetés során, a nevükre azonban sok átjátszott óra után sem emlékeztem, mert nincs bennük semmi különös, semmi emberi. Az egész környezet steril és technokrata, és ha épp sikerül egy szereplőnek egy kevéske jellemet adni, az illető fél perc múlva meghal, nehogy örülhessünk. Igazából érthetetlen az egész, hiszen a Bad Company 2-ben nem csak jó karaktereket, de érdekes sztorit is fel tudott vázolni a DICE. Itt egyik sem megy.

Maga a kampány persze ettől még nem lesz rossz. A küldetések önmagukban is megállják a helyüket, mert változatosak és fenntartják a játékos érdeklődését. A sima lövöldözős pályák között találunk járműves missziókat is, amik kellemes felüdülést jelentenek az időnként frusztráló tűzharcok után. Ezzel azonban elérkeztünk a BF3 kampányának talán legfájóbb pontjához, a nehézséghez. Nem szeretnék sokat személyeskedni a teszt alatt, de fontosnak érzem kiemelni, hogy jómagam gyakran sírdogálok a mai akciójátékok könnyűsége miatt. Gears of War 3, Rage, Crysis 2... mindegyik nagyon egyszerű normál fokozaton.

Erre most megjön a Battlefield 3 és közepes szinten sem vagyok képes érvényesülni. Ennek oka viszont korántsem az okos MI, hanem hogy a játék folyamatosan csal. Az ellenfelek olyan buták, hogy már nekünk kínos, miket művelnek. Fennakadnak a tereptárgyakon, olyan fedezékekbe vonulnak, amiket már régen szétlőttünk és egy pillanatra sem képesek elhitetni velünk, hogy képzett katonák. Amikor viszont meglátnak, hajszálpontos fejeseket osztanak. Könyörgöm, Abdul fél perce még azt sem látta, hogy előtte cigánykerekezem, most pedig a tucatnyi fedezéken át is szétlövi a fejem? A helyzeten csak ront, hogy mivel az ellenfél csal, nem számít, hogy milyen messze van tőlünk, bármikor bárhonnan le tud szedni anélkül, hogy mi észrevennénk. Nyilván a valóságban is így van, mármint nem tudni, mikor és hol csap le az ellenség, de a Battlefield 3 egy FPS és nem egy harci szimuláció, így ezzel a hozzáállással csak elriasztja az embert. Meg vagyok győződve róla, hogy sokan lesznek, akik végig sem viszik a játékot, s még csak haragudni sem lehet rájuk ezért. Külön poén, amikor a töltőképernyő kiírja, hogy "Ha igazi kihívásra vágysz, játssz Hardon!".

III. oldal

Mindezt még elnéznénk, ha lenne rá megoldás, de nincs. Vagy elég gyorsan kiszúrjuk hogy ki lő, jöhet a legutóbbi checkpoint. Mivel a kampány az első perctől kezdve az utolsóig scriptelt, biztos, hogy az ellenfél újra ott bukkan fel, ahol az előbb, viszont ha akkor nem vettük észre, most sem biztos, hogy kiszúrjuk, így a játék hamar kétségbeesett próbálkozásba fullad. Ez pedig megöli a varázst. Nem érezzük, hogy jók vagyunk, maximum, hogy szerencsések és ezért sikerült megúsznunk a konfrontációt. Jó lenne azt írni, hogy ilyenkor mi vagyunk a hülyék, mert meg lehet kerülni a rosszfiúkat és úgy nyírni ki őket, ahogy egy igazi profihoz illik (azaz csendben), de sajnos nem lehet, mert az összes pálya szűk folyosókból áll. Elsőre úgy tűnik, hogy van hely akciózni, később viszont észrevesszük a láthatatlan falakat: vagy arra megyünk, amerre a játék akarja, vagy meghalunk, nincs mese. Mivel pedig a program az esetek 90%-ában annyi ír, hogy kövessünk valakit, éppen ezt fogjuk csinálni: követni egy tök idegen karaktert a vakvilágba, remélve, hogy nem akad el.

Bizony, az elakadásokról és egyéb bugokról még nem volt szó, pedig illik megemlékezni róluk, lévén tele van velük a játék. Az első pofon az Operation Guillotine pályán ért, mikor is az egyik társamat kellett volna követnem (micsoda meglepetés), ám az illető leguggolt egy szikla mellé és nem mozdult többé. Percekig lövöldöztem a végtelenül özönlő ellenfeleket, mire rájöttem, hogy nem velem van a baj, hanem szimplán a játék rossz. A checkpoint betöltése pedig nem segített, elölről kellett kezdenem az egész küldetést. Ez viszont még semmi, a legjobb Párizsban volt, mikor is az autót, aminek hátsó ülésén ültem, nem vezette senki. Egyszer csak feltűnt a volánnál egy karakter és ment tovább a játék, úgy gondoltam, ennyivel megúsztam. Aztán vagy fél óra akciózás és megannyi szitkozódás után eljutottam egy ajtóhoz, amit senki sem nyitott ki, mert kiderült, hogy társam, aki berúgná, nem töltődött be. Bizony, elvileg hárman lettünk volna a küldetésben. Hát nem remek?

Az ilyen és ehhez hasonló bugok az alfaverziókba valók. Mégis hogy a fenébe nem találta meg őket a DICE? A fórumok tele vannak csalódott játékosokkal, akik csak remélni merik, hogy jön majd egy patch, ami rendbe hozza ezt a borzasztó katyvaszt, amit a fejlesztők sztorimódnak csúfolva rászuszakoltak a lemezekre. Addig is érdemes óvatosan kezelni (esetleg félretenni) az egyjátékos módot, mert könnyen lehet, hogy az amúgy mindössze 6-8 órás játék 10-15-re duzzad a sok hibának köszönhetően. (Zárójelben jegyzem csak meg, hogy a konzolos verziókról nem hallani efféle csúnyaságokat, így lehet, hogy csak a PC-s port ezen része lett ilyen hulladék.)

IV. oldal

"Terrorists win!"

A többjátékos módra nyergelve szerencsére sokkal pozitívabb kép fogad. A kooperatív kampány a valóságban inkább csak egymást követő missziók halmaza, amik viszont élvezetesek és változatosak, így nehéz rajtuk fogást találni. A nehézség és a kaotikus lövöldözés itt is jelen van, de mivel már nem egyedül nézünk szembe a veszélyekkel, nem válik zavaróvá, sőt, arra késztet, hogy együttműködjünk, mely nélkül a kooperatív játék egyébként is értelmetlen lenne. Igazán nagy újdonságot nem találunk, maximum hogy a Blog versenyezteti a barátaink eredményeit a mieinkkel, ezzel is ösztökélve az újabb és újabb menetekre.

Ha a kooperatív móddal is végeztünk, jön a kompetitív multi, ami egyértelműen a Battlefield 3 gerince. Az eddigi játékmódok mind visszatértek, azaz van SDM, TDM, Rush  Squad Rush, ezek viszont csak apró kis semmiségek, amikkel maximum akkor érdemes foglalkozni, ha nincs sok időnk játszani. A lényeg ugyanis most is a Conquest, ami olyan élményt ad, amit minden játékosnak át kéne élni!

Persze a Conquestet is két részre osztották: a sima játékmódban 32-en, a Large változatban 64-en (PC only) ölhetjük egymást minden eszközzel, ami csak elképzelhető a modern háborús miliőben. Vannak tankok, dzsipek, sugárhajtású gépek, helikopterek, meg persze fegyverek egész garmadája. A játék célja maradt a régi, azaz ellenőrzőpontokat kell elhódítanunk az ellenséges csapattól, miközben védjük a sajátjainkat. A tálalás viszont oly mértékben fejlődött, hogy ha valaki leül a BF3 elé a BC2 után, egyszerűen el sem hiszi, amit lát.

Minden egyes spawnkor választanunk kell egy karakterosztályt a négy közül: Assault, Support, Engineer és Recon. Ez viszont nem Team Fortress, az osztályok közötti eltérések csak annyira befolyásolják a játékmenetet, amennyire megtanultuk kihasználni őket. A Battlefield 3 egy roppant taktikus játék, és ezt alapvetően az óvatos stílusmintára értjük. Nem az a lényeg, hogy milyen gyorsan futunk vagy hol kempelünk, hanem hogy milyen irányból a legoptimálisabb támadni. Akármelyik osztállyal lehetünk listavezetők, de ha igazán oda akarjuk tenni magunkat, akkor a másodlagos tulajdonságokkal is élnünk kell, melyek rengeteg lehetőséget nyitnak meg előttünk. Az Assault például nem más, mint szanitéc. Kezdetben csak egy medkitje van, amit kitéve maga elé folyamatosan képes gyógyulni, hogy így tegye magát erősebbé, ha például be kell védenie egy erősen támadott pozíciót (mondjuk Rushban a bombát). Később viszont feloldhatunk neki egy defibrillátort, amivel a kilőtt csapattársakat kelthetjük életre anélkül, hogy spawnolniuk kellene valahol. A Recon egy jeladó telepítésével eléri, hogy a halott csapattársak az eszköz körül éledjenek fel; a Support a társak muníciójáért felel; az Engineer megjavíthatja a sérült járműveket. Ezek a képességek ráadásul folyamatosan fejlődnek, mert akármikor használjuk őket, XP-t kapunk az eredményeinkért. Mindegyik karakterrel sikeresnek lenni még a profiknak sem könnyű, úgyhogy jobb, ha az első hetekben csak egy adottra specializáljuk magunkat.

A játékban egyelőre "csak" kilenc pálya van. Azért az idézőjel, mert ennyi is bőven elég. A térképek hatalmasak, óriási élmény játszani rajtuk, főleg, hogy a sorozat egyik ismérve, a rombolhatóság most is visszaköszön. A fedezékek nem bírják sokáig a tüzet, így állandóan mozognunk kell, ám ennek ellenére a rombolhatóság nincs annyira kihasználva, mint vártuk. Szólóban gyakorlatilag semmi szerepe, multiban pedig a fent írtakon túl nem merészkedik a motor. Ennek minden bizonnyal teljesítményspórolás az oka.

V. oldal

Térkép e táj

Adott tehát egy gyenge egyjátékos és egy végletekig kidolgozott többjátékos mód. A multival jelenleg egyedül a Blog miatt vannak gondok, ám ezek rövidesen orvoslásra kerülnek, szóval kár aggódni miattuk. Mi maradt hátra? Nos, ha ránéztetek a képekre, bizonyára tudjátok: a látvány. A Battlefield 3 egyszerűen úgy néz ki, mint semmi más, és ezt tessék nyugodtan készpénznek venni. Igazából mindegy, mivel vetjük össze, ha realizmusról és nem művészi dizájnról van szó, a DICE Frostbyte 2 motorja toronymagasan kiugrik a mezőnyből. Konzolokon is jól néz ki, de amit PC-n művel, az valami eszelős. A gyenge kampány legvonzóbb tulajdonsága is a grafikából fakad, lévén alig várjuk, hogy lássuk, mivel tudják überelni a látványtervezők a korábban látott jeleneteket. A textúrák tűélesek, egyszerűen hihetetlen, mennyire részletesen ki lettek dolgozva. A poligonszám valahol az egekben járhat, mindenesetre nincsenek szögletes domborulatok, minden szép sima, ahogy kell. A koronát viszont egyértelműen a fények teszik a játékra, ennyire élethű effektekkel még soha nem találkoztunk. A legjobb azonban még hátra van *dobpergés*: a tesztgépen, ami messze sem egy erőmű (AMD Athlon II X2 @3,4 GHz; Radeon HD5770; 6 GB RAM), a Battlefield 3 remekül futott Ultra beállításokkal, 1280x720-ban. Natív 1920x1080 esetén már High-ra kellett állítani, de még úgy is hihetetlenül néz ki (a nagyobb felbontás is sokat dob rajta). A sebesség átlagban 30-40 fps volt, és csak egy pályán volt drasztikus csökkenés (ott a minimum 20 fps volt). Vagyis a játék nem csak hogy a legszebb PC-s program, de optimalizálni is sikerült. A többi technikai hiányosság miatt ugyan elmarasztalást érdemel a DICE, ez viszont olyan eredmény, ami bőven feledteti a problémákat.

A hang tökéletes, ennyire közel még sosem éreztük magunkhoz a háborút. Az összes mordály máshogy hangzik, nem kell vájtfülűnek lenni, hogy észrevegyük a különbségeiket. A zene is nagyon jó, sőt, kiváló, csak sajnálatos, hogy nem halljuk eleget. A kampányban sokszor van, hogy totális csendben akciózunk, ami élethű ugyan, de mikor felszólalnak a hősies, ámbár modern dallamok, duplájára ugrik a pulzusunk.

VI. oldal

Konklúzió

Eljött hát az ideje, hogy értékeljük a játékot. Őszintén szólva nem volt könnyű dönteni. A multiplayer fantasztikus, a tálalás ennél jobb nem lehetne a mostani technikával, a gépigény pedig sokkal csúnyább játékokat is messze alulmúl. A kampány viszont nagyon gyenge, és a játékban sok hiba maradt, amiket folyamatos fejlesztésekkel lehet csak ellensúlyozni. Ha a kedves olvasó sikerrel járt és el tudta felejteni a hype-ot, akkor most egy remek multiplayer shooterről olvasott, ami nagyon szép, de megvannak a maga hiányosságai. A BF3 maximum grafika terén forradalom, minden más elemét láttuk már itt-ott, sőt, a sorozat korábbi részei rendre nagyobb fejlődést mutattak. Ennek ellenére viszont ki kell mondani: ez az eddigi legjobb Battlefield, és kétségkívül az egyetlen, amire azt mondhatjuk idén, hogy minden PC-s játékosnak ki kell próbálnia. Mindegy, hogy stratéga az illető, vagy épp a sárkányokért és kardokért repes a szíve. Ez valami, amit muszáj látni! Ez pedig tényleg jelentős teljesítmény.

Platformok: PC, PS3, Xbox 360

Tesztelt platform: PC

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward