A korábban ipari oldó- és tisztítószerként használt, mérgező klórozott etének a világ számos pontján a mai napig jelen vannak a talajvízben, és szűrésük, lebontásuk rendkívül nehéz feladat. Számos kutatócsoport dolgozik a probléma megoldásán, és közülük egy spanyol tudóscsoport nemrégiben fontos áttörést ért el a témában.

A szakértők rájöttek, hogy a baktériumok egy csoportja képes részben lebontani ezeket a vegyületeket, de mielőtt teljesen ártalmatlanítani tudnák a mérget, elakadnak. A kutatóknak sikerült azonosítaniuk azt anyagot, amelynek hozzáadásával a mikrobák be tudják fejezni a munkát: a szakértők egy teljes víztározót méregtelenítettek a módszerrel úgy, hogy tejsavat adtak a vízhez, majd a lebontást a helyi baktériumokra bízták. A szennyező anyagok ilyen módon való eltávolítását a környezetből biostimulációnak hívják, mivel a módszer a környezetben eleve jelen levő mikrobák hatékonyabbá tételén alapul.

A szakértők egy barcelonai ipartelep közelében található víztározón próbálták ki a metódust. Először vízmintákat gyűjtöttek, hogy meghatározzák, milyen baktériumok vannak jelen a tározóban, majd nátrium-laktátot adtak egyes mintákhoz. A tejsavat nem kapó baktériumok elkezdték ugyan bontani a klórozott szénhidrogéneket, de a végtermék továbbra is mérgező volt. A tejsavhoz hozzájutó mikrobák viszont teljesen ártalmatlanították a szennyeződést.

Az eredményeken felbátorodva a kutatók 2016 októberében először a tározó egy kis részét kezelték tejsavval, majd miután a következő 190 nap végére nagyon biztató eredményeket mértek, 2017 augusztusában a teljes vízmennyiséget kezelésbe vették. Ezt követően három havonta juttattak tejsavat a vízbe, és rendszeresen ellenőrizték annak összetételét. 2018 szeptemberére a tározóban gyakorlatilag a teljes klórozott etén mennyiség ártalmatlan eténné alakult.

A módszer még nem tökéletes, mivel a bontás során előfordultak részleges bontások, amelyek szintén mérgező vinil-kloridot eredményeztek (bár arra is volt bizonyíték, hogy a baktériumok ennek bontását is megkezdték), illetve üvegházhatású metán is képződött a folyamat során. A metódus azonban olyan mértékben csökkentette a semlegesíteni kívánt szennyeződést a tározóban, amit korábban más módszerekkel egyszer sem sikerült elérni. Így könnyen lehet, hogy némi finomhangolással más vízkészletek megtisztítására is alkalmassá válhat a megoldás.