Az Nvidia H100-as gyorsítói iránt anno óriási volt a kereslet, ami annak köszönhető, hogy a termékek kiváló energiahatékonyság és magas teljesítmény mellett tudták elvégezni az AI-hoz kapcsolódó feladatokat és a klasszikus HPC piaci munkákat is. A H100 helyét lassan átvette a H200, majd jött a Blackwell sorozat, ami a B200-zal indult, most pedig a B300-nál tart. A H100 emiatt lassan feledésbe merül, de egy új projekt miatt ismét reflektorfényben díszeleghet: az Nvidia és a Starcloud együttműködésének köszönhetően egy H100-as AI gyorsító lesz az első, ami Föld körüli pályára áll egy műhold fedélzetén, hogy segítsen a különböző feladatok hatékony elvégzésében.
A Hopper architektúra köré épülő H100 persze csak hosszú validációs eljárásokat követően szökkenhet fel a kozmikus színpadra egy hordozórakéta fedélzetén. Egy ilyen folyamat jellemzően több hónapot, de akár éveket is igénybe vehet, hiszen drága és fontos projektről van szó, amelynek lehetőleg elsőre sikerülnie kell – ezzel magyarázható, hogy nem a jelenlegi legmodernebb AI gyorsítót küldik fel. A H100-as AI gyorsító egy 60 kilogrammos csomagban kerülhet fel a világűrbe, majd egy Föld körül keringő műholdra telepítik, ahol elnyeri végleges helyét.
A H100 teljesítménye annyira óriási, hogy a jelenleg elérhető űripari infrastruktúra részeként elérhető gyorsítókhoz képest több mint 100-szor nagyobb számítási teljesítményt kínál. Tápellátását napelemtömb biztosíthatja, ami a nap 24 órájában termelheti az áramot a rendszer számára, ezáltal a H100-as gyorsító folyamatosan maximális teljesítmény mellett dolgozhat.
Kritikus fontosságú szempont a hűtés is, hiszen ahol folyamatosan csúcsra járatva dolgozik egy AI és HPC piaci gyorsító, ott jelentős hő termelődik, amit le kell adnia a GPU-nak és a többi melegedő komponensnek annak érdekében, hogy stabilan, folyamatosan, hosszú időn át üzemelhessen magas megbízhatósági szint mellett. Ez az űrben nem egy nagy probléma, hiszen a vákuumban -270 Celsius fokos hőmérséklet van árnyékban, de a Nap fénye sem melegíti fel a hardvert -100 Celsius foknál magasabb hőfokra, ahogy arról korábban már szó volt. Ennek fényében egy jól megtervezett, passzívan működő hűtőtömbbel tökéletesen ellátható a feladat, ráadásul mozgó alkatrészek híján a meghibásodástól sem kell tartani és karbantartásigénye sincs a szettnek.
A Starcloud csapata idővel egy 5 GW-os teljesítményű AI adatközpontot szeretne telepíteni a világűrbe, amelyhez 4 kilométer széles és 4 kilométer hosszú napelemtömböt használnának. A 16 négyzetkilométeres felületen keresztül bőven elegendő áram állnak rendelkezésre ahhoz, hogy ez az adatközpont folyamatosan, stabilan, megbízhatóan üzemeljen, akkumulátorok vagy egyéb tartalék energiaforrás használata nélkül.
Ez a projekt persze majd csak a távolabbi jövőben valósulhat meg, ugyanis több kihívást is le kell még küzdeni, például el kell érni, hogy a jelenlegi lehetőségekhez képest költséghatékonyabban lehessen a világűrbe juttatni az egyes komponenseket, valamint műszaki kihívásokat is le kell küzdeni a siker érdekében.
A fő fókuszt egyelőre a Starcloud-1 kapja, ami már idén novemberben felkerülhet a világűrbe, ha minden jól megy. A H100-as gyorsítóval ellátott műholdat számos feladatra lehet majd hatékonyan bevetni, például fel lehet vele térképezni a mezőgazdaságban jelentkező problémákat és a termés alakulását befolyásoló körülményeket, majd ezekre időben, megfelelő hatásfokkal lehet reagálni. A műhold persze az időjárás-előrejelzés pontosságát is javíthatja, de erdőtüzeket is érzékelhet, valamint a különböző veszélyhelyzetek megoldásában is szerepet kaphat.
Az adatok űrben történő azonnali feldolgozásával szinte instant módon lehet majd reagálni a különböző helyzetekre, illetve újfajta feladatokra is be lehet vetni a rendszert, ha szükséges.
