Jeff Bezos egyebek mellett egy kifejezetten érdekes témáról, a világűrben összeszerelt adatközpontokról is beszélt a minap az Olaszországban, azon belül is Torinóban tartott Italian Tech Week alkalmával, számolt be róla a Reuters csapata. Az adatközpontok több szempontból is hatékonyabban működhetnének a világűrben, alacsony Föld-körüli pályára állítva, ott ugyanis folyamatosan rendelkezésre állnak a napenergia, valamint a hűtésről is egyszerűbben lehetne gondoskodni, mint földi körülmények között, igaz, ennek konkrét megvalósításához számos áttörésre lesz szükség technológiai téren, a projekt a jelenlegi fejlettségi szinten ugyanis nem működik.
Az Amazon és a Blue Origin alapítója úgy látja, nagyjából 10 évnek kell eltelnie még ahhoz, hogy a világűrben adatközpontok épülhessenek, de szerinte a fejlesztéshez szükséges idő semmiképpen sem lesz több 20 esztendőnél, azaz nemsokára megkezdődhet a gigawatt osztályú adatközpontok tervezése és a feljuttatásukhoz szükséges technológiák fejlesztése. Erről Jeff Bezos egy beszélgetés alkalmával, John Elkann, a Ferrari elnökének társaságában elmélkedett.
Szó se róla, a globális AI láz miatt egyre nehezebb lesz az egyre nagyobb teljesítményű AI adatközpontok tápellátásának és hűtésének megvalósítása, már manapság is komoly kihívások elé állítja a szakembereket egy-egy nagyobb adatközpont hatékony és megfelelő kiszolgálása, de ez a jövőben még nehezebbé válik. A fejlesztők éppen ezért gondolkodnak speciális megoldásokon, például tengeri hajókra telepített adatközpontokban, míg mások az északi országokban, hideg klímán építenének új adatközpontokat, megint mások pedig úgy látják, az óceánok mélységében lenne ideális helyük ezeknek a központoknak.
A világűr Jeff Bezos szerint azért lenne jobb választás, mert ott folyamatos napsütés és így folyamatos napenergia áll rendelkezésre, a napsugarak útjába nem áll sem légkör, sem időjárás, valamint éjjel sincs, így a 24/7 rendszerben működő adatközpontok tápellátását hatékonyan meg lehet oldani nagy napelemparkokkal. Ezzel egy időben a hőmérséklet is eléggé mostoha, hiszen árnyékban -270 Celsius fok körüli, míg napsütésben -120 Celsius fok körüli hőfokot lehet mérni, ami hűtés szempontjából kifejezetten ideális lehet.
Ez így elméletben nagyon jól is hangzik, de a műszaki megvalósítás azért messze nem ilyen egyszerű. Noha a nagy napelempark tényleg fedezheti a gigawatt osztályú szerverpark tápellátását, ilyen teljesítményű rendszer kiépítése óriási területet igényel, ami igazából még mindig nem probléma, de a rengeteg panel feljuttatása óriási költségeket jelent. A négyzetméterenként elérhető napenergia-teljesítmény nagyjából 1366 Watt, ezzel lehet számolni az alacsony Föld-körüli pályára állított napelemeknél, míg a legmodernebb napelem-cellák jellemzően maximum 35%-os hatásfokkal működhetnek. Ideális esetben ebből 300-410 W körüli mennyiség hasznosítható négyzetméterenként a különböző veszteségek levonása után, ami azt jelenti, hogy a világűrben 2,4 millió és 3,3 millió négyzetméter közötti területre van szükség, már ami a napelem-felületet illeti. Ekkora tömb 9000 és 11250 tonna közötti tömeget jelent, és ez csak a napelemes panelek tömege, amiben még nincs benne a rögzítő szerkezet, a vezetékek, illetve a vezérlők súlya.
Ezt a hatalmas mennyiségű anyagot jelenleg a legjobb kereskedelmi rakétákkal is csak rendkívül drágán lehetne feljuttatni a világűrbe, a SpaceX Falcon Heavy rakétája például maximum 64 tonnányi hasznos teherrel indulhat útnak egy-egy kilövés kapcsán. Maximális hatásfok esetén 1524 dollárt kóstálna egy kilogramm feljuttatása, de az optimistább becslések szerint ez inkább a 2000 dollár körüli szinten helyezkedne el a valóságban, ami 25 milliárd dollárnál is nagyobb bekerülési költséget jelentene, hiszen 150-nél is több kilövésre lenne szükség a rakomány kapcsán, és akkor ez még csak a napelempanelek tömege.
Az AI szerverek szintén masszív tömeggel rendelkeznek, több tízezer tonnás szállítmányról lenne szó, ami ismét csak több tízmilliárd dollárnyi költséget jelentene. A hűtés történhetne masszív hőleadó radiátorokkal, amelyek szintén óriási tömeggel rendelkeznek. A hatalmas hőtermelés leadásához több millió négyzetméternyi hűtőfelületre lenne szükség, ami igazából nem probléma, hiszen a világűrben van hely bőven, de ezt a felületet kellően strapabíró, kellően hatékonyan működő anyagokból kellene megvalósítani, ami hatalmas tömeget eredményezne.
Az ötlet jelenleg tehát egy kiváló mozgatórugó lehet ahhoz, hogy a fejlesztések felgyorsuljanak ebben az irányban. Jelenleg egy efféle beruházás nemcsak logisztika és bekerülési költség terén igényel masszív áttöréseket, hanem mérnöki megoldások terén is, hiszen az egyes összetevőket nagyobb darabonként kell feljuttatni és a helyszínen kell megbízhatóan összeszerelni, ami az ottani körülmények között eléggé nehéz feladat lehet. Az már más kérdés, gazdaságilag mennyire éri meg egy ilyen projekt, ha az előnyöket és a hátrányokat is figyelembe veszik – jelenleg valószínűleg semennyire –, viszont segíthet a fejlődési tempó és irány meghatározásában.
