Az Intel elég nehéz helyzetben van jelenleg, a pénzügyi nehézségek miatt átstrukturálásra kényszerülnek, amelynek részeként 15 000-nél is több munkavállalót bocsátanak el, valamint bizonyos projekteket felfüggesztenek, illetve egyéb intézkedésekkel is próbálja a vezetés javítani a cég mérlegét annak érdekében, hogy ismét profitábilis lehessen. A legutóbbi pénzügyi negyedév igencsak masszív, 16,6 milliárd dolláros veszteséggel zárult, amire eddig még sosem volt példa, ez a jelek szerint az amerikai törvényhozók körében is megkongatta a vészharangot, hiszen az Intel egy igen fontos amerikai chiptervező és chipgyártó vállalat. Az amerikai törvényhozók elővigyázatosságból párbeszédet kezdeményeztek annak érdekében, hogy áttekintsék, milyen lehetőségek állnak rendelkezésre egy potenciális összeomlás esetén, vagyis hogyan tudnák megmenteni az Intelt, amennyiben még rosszabbra fordulna a helyzet.

Az Intel több okból is fontos, nemcsak azért, mert egy amerikai vállalatról van szó, hanem azért is, mert segít a Kína elleni küzdelemben, már ami a fejlett technológiákkal kapcsolatos dominanciáért folytatott törekvéseket illeti. Ráadásul az Intel az egyetlen olyan félvezetőipari nagyvállalat, amely nemcsak saját maga tervezi, de többnyire saját maga is gyártja termékeit, míg az AMD és az Nvidia csapata csak megtervezi, majd a tajvani TSMC-nél gyártatja le különböző chipjeit.

Noha ez az állítás néhány éve még nagyrészt igaz volt, manapság azért árnyalni kell a képet, hiszen például a frissen bejelentett Arrow Lake-S processzorok lapkáit ugyan tényleg az Intel tervezte, de a többségük a TSMC üzemeiben készül, csak az alapként szolgáló összekötő lapkát gyártja az Intel. Az is az Intel mellett szól, hogy nagy gyártókapacitással rendelkezik, amelynek kiesését a TSMC és a Samsung üzemei nem tudnák csak úgy pótolni, ami szintén kockázatot jelent az Amerikai Egyesült Államok számára.

A vállalat azért is fontos szereplő, mert ha az Intel esetleg csődbe menne és összeomlana, akkor az Amerikai Egyesült Államok csak és kizárólag a TSMC és a Samsung szolgálataira támaszkodhatna, ami azért problémás, mert mind Tajvanhoz, mind pedig Dél-Koreához közel helyezkedik el Kína, ami különböző kockázatokat rejt magában.

A Kapitolium és a Fehér Ház számára azért is fontos az Intel, mert az ország legnagyobb exportáló vállalatai közé tartozik, 2023-ban 40 milliárd dollárnál is magasabb exportbevételt termelt, ami nem aprópénz. Időközben a Pentagon által indított Secure Enclave programba is bekerült a vállalat, amelynek keretén belül különböző modern chipeket gyárthat az amerikai hadsereg számára, így nemzetbiztonsági szempontból is kiemelt jelentőséggel bír. Azt sem szabad elfelejteni, hogy az Intel igen nagy munkaadónak tekinthető, hiszen annak ellenére, hogy éppen 15000-nél is több munkavállalóját bocsátja el, globálisan még mindig több, mint 120 000 alkalmazottal rendelkezik.

A törvényhozók által felvázolt egyik lehetséges menekülőút az lehet egy esetleges „összedőlés” esetén, hogy a kormányzat által bátorított felvásárlás keretén belül egyesül az Intel valamelyik riválisával, illetve azt is járható útnak tartják, ha az Intel egyes részeit vásárolják fel, de az elemzők a vállalat felaprózását nem tartják jó ötletnek, hiszen csak problémák származnak belőle. A rivális által történő felvásárlás egyébként szintén ingoványos talaj, ugyanis a versenyjogi hatóságoknak is rá kell bólintaniuk az ügyletre, amire nincs sok esély, ha az összeolvadás jelentősen torzítja a piaci versenyképességet.

A párbeszédre mindenképpen szükség van, még ha a felvázolt álláspontok és ötletek nem is feltétlenül jók, hiszen ezáltal fel lehet készülni egy esetleges „mentőakcióra”, amire remélhetőleg végül mégsem lesz szükség.