AZ INTEL TÖBB TÁMOGATÁST KÉRNE A MAGDEBURGI GYÁR ÉPÍTÉSÉHEZ, DE ÚGY TŰNIK, NEM KAPJA MEG

@banrob

Messze nem csak egy gyárról van itt szó. Önmagában egy gyár szinte értéktelen, nem működik. A téma amit feszegetsz nagyon messzire vezet. Hogy leegyszerűsítsem, a globalizáció volt az elmúlt évtizedek vezető világgazdasági trendje.
A félvezetőgyártás a kezdeti évtizedekben jelentős támogatásokat kapott. Eleinte a hadiipar miatt, később kisebb mértékben a kiemelt nemzetgazdasági és technológiai érdekek miatt. Az elmúlt évtizedekre gyakorlatilag nullára csökkent a külső finanszírozás (legalábbis az amerikai félvezetőiparban), teljesen piaci alapon működött. Miután nem érzékelte senki a kockázatokat, ezek nem lettek beárazva, és a kialakult rendszert váratlanul érte a fennakadás. De nem csak a fennakadás, hanem hogy ezek a gyártási kapacitások más országokban, kontinenseken vannak, és az ottani vezetésnek a helyi érdekek alacsony prioritást jelentenek. Tehát hiába kitett a nemzetgazdaság, jelent akár nemzetbiztonsági kockázatot az ellátás stabilitása, nem tud beavatkozni az európai ország. Egyszerű példa. Németországnál az autóiparnak lett volna szüksége több chip-re. Ha nem náluk van a gyár, hirtelen akár csak a kereslet megugrása miatt nem jutnak elegendő alkatrészhez, egy ázsiai gyárat nem tudnak kötelezni, hogy a saját gazdasági érdekeit felülírva elsőnek a német autóipart szolgálja ki. A nyugati világ rádöbbent, hogy mennyire megbénítható a gazdasága, ha a kulcskomponensek nem elérhetők.
De önmagában nem csak a gyárról van szó és a wafer kapacitásokról. Az egész termelői láncot ellenállóbbá, megbízhatóbbá kell tenni. Európának fel kéne építeni egy helyi ipart, hogy a beszállításról is tudjon gondoskodni. Az sem mindegy mit kap egy ilyen gyárért cserébe az ország és Európa. Képzeld el a különbséget, hogy van egy BMW, Mercedes, VW, és ők állnak az elektromos autózás élére. Vagy jön egy amerikai cég, és az amerikai cég épít gyárat Németországban. Van különbség értékben nemzetgazdasági szempontból? Hatalmas. Ha lenne Európának élvonalbeli félvezetőgyártó cége, nagyságrendekkel többet lenne érdemes ráfordítani, mint egy tengeren túli cégbe. Kínában a gazdaság azt a stratégiát követi, hogy odacsábítanak rengeteg technológiát, és megpróbálják elsajátítani, állami tulajdonná tenni. Ez évtizedekig remekül működött, mert a nyugati cégeknek, illetve az országaiknak hatalmas üzletet jelentett. Most hogy Kína már rengeteg tudást magába szívott, és Kínai cégek is pályáznak a nemzetközi piaci babérokra, ez kezd visszaütni. Innen egyenes út vezetett a jelenlegi amerikai szankciókhoz, ami egyfajta védekező reakció az USA részéről.
De az alapvető probléma most is az, hogy az európai, vagy akár az észak-amerikai munkaerő és fejlesztés nagyon drága. Hozzászokott a lakosság a jóléthez, nincs annyira erős népszaporulat mint keleten. Nincs ami a munkaerőpiaci versenyben erősebb nyomást helyezne a munkavállalókra. Ez mint állampolgár és munkavállaló nagyon előnyös, de nemzetközi versenyképesség szempontjából rendkívül aggasztó. Rengeteg nyugati cég visz el termelést, fejlesztést távol-keletre, Kínába, Indiába, vagy aminek már az is túl drága, még tovább.
Tehát összefoglalva nagyon nem mindegy mit kap érte Európa. Az sem mindegy, hogy nem egy félvezető gyártóról van szó, hanem az Intelről, aki még mindig nem szervezte külön cégbe ezt a tevékenységet. Sőt, a soft spinoff óta még mindig gyerekcipőben a bérgyártás. Nem európai cég birtokolja a know-howt. Kína szemtelen hozzáállása miatt, neki sokkal jobban megéri ha egy nyugati cég odavisz technológiát. Fordítva egy nyugati ország sokkal megbízhatóbb, és tisztességesebben viselkedik egy idetelepülő kínai céggel. Szabadabb kezet is kap a cég. Van erős jogbiztonság. A kínai akkumulátorgyárakból sem fogunk profitálni technológiában. De ha automatizálják is őket, akkor még munkabérben sem, hanem kiviszik a pénzt is, és a környezeti szennyezés a mi országunkon csapódik le, egy kevés adózás után. Ha nem fizetik le a döntéshozókat, akkor nagyon erősen képviselniük kell a célország érdekeit. Jelen esetben azt kéne elvárni a német döntéshozóktól, hogy alaposan vizsgálják meg mit ad nekik Intel a befektetett milliárdokért cserébe, és erősen képviseljék a helyi érdekeket.
Azzal kapcsolatban pedig szkeptikus maradnék, hogy Európa képes a félvezetőiparban komolyabb tényezővé válni. A magas költségek és a rossz versenyképesség olyan hátrányok, amiket meg lehet próbálni hatalmas mennyiségű pénzekkel áthidalni, de a végén annyira költségesnek bizonyulhat, hogy piaci alapon veszteséget fog termelni, azaz közvetve a ráépülő iparokat, vagy a gazdaság egyéb területeit visszavetheti a ránehezedő teher. Nem véletlenül nincs már európai cég a vezető félvezetőgyártók között. Az űripart is erőlteti Európa, de nagyon drágán, sok csúszással, elavult rakétákat tud csak tervezni, ami a költséghatékonyság miatt nem lesz piacképes.
Tehát ha az a feltételezésed, hogy érdemes korlátlanul támogatni egy amerikai vállalatot, hogy ide települjön, egyértelműen nem így van. A rossz döntések és rossz szerződések árát pedig a lakosság fizeti meg. Az idetelepülő félvezetőgyárak sem fogják eltörölni a globalizációt, vagy megoldani a termelési fennakadásokat. Ha elakad egy teherhajó, az összes termék elakad ami ide érkezne. Vagy azokat is mind idetelepítenéd állami támogatásokkal? Ha jön egy hirtelen keresletnövekedés ami a hiányt okozta 2020-ban, akkor arra sem fog megoldást jelenteni. Ugyanúgy elérhetetlen lesz az összes hiánytermék amíg az egyensúly helyre nem áll. A különbség, hogy lehet majd kézivezérelni a kritikus kapacitásokat a létfontosságú szektorokba. De felesleges kapacitások nem jönnek létre a világon, mert nagyon drága, és csődbe menne a fenntartó. Ha az államok, illetve adófizetők tartanák fenn, akkor pedig nagy árat kéne fizetni azért hogy elkerülhessük a kisebb hiányokat. Senki nem akarna 20%-al drágább VGA-kat venni csak azért, hogy legközelebb ne tripla áron adják őket évekig, hanem mondjuk másfélszeres áron. Van egy mérleg, vannak igények, ki kell egyensúlyozni. Van az amit már nem ér meg, vagy nem akar megfizetni Európa és a lakossága sem.