Az Intelnél eléggé kaotikus helyzet alakult ki az elmúlt napokban, a jelenlegi vezető nemcsak azért van nehéz helyzetben, mert ki kell kormányoznia a vállalatot szorult helyzetéből, hanem azért is, mert kínai cégekben lévő befektetései miatt több oldalról is támadások érték, legutóbb maga Donald Trump is felszólította, távozzon az Intel éléről. A vállalat vezetése közben kiállt a szakember mellett, maga Lip-Bu Tan is védekező álláspontra helyezkedett, egyértelműen kijelentette, nem tervezi a lemondást, és arra is fény derült, a Fehér Házban személyesen fogja rendezni a helyzetet, tárgyalóasztalhoz ül az Amerikai Egyesült Államok elnökével.
A turbulens helyzetet fokozta, hogy közben az Intel egyik korábbi vezetője, Craig Barrett is megszólalt a témában, az ő szavára pedig lehet adni, ugyanis nemcsak az elnök-vezérigazgatói székben foglalt helyet korábban, hanem az igazgatótanács elnöki székében is, azaz eléggé jól átlátja, hogyan kéne sikeresebben működnie a vállalatnak, mi mindenen lenne érdemes változtatni annak érdekében, hogy javuljon a helyzet. A szakember által felvázolt recept ráadásul nemcsak az Intel megmentéséről szól, hanem arról is, hogy egy sikeres Intel révén az amerikai félvezetőipar is az élvonalba kerülhet, ezzel hatékony konkurenciát teremtve a tengerentúli riválisokkal szemben.
Craig Barrett a Fortune virtuális hasábjain keresztül ecsetelte, milyen forgatókönyvre lenne szükség ahhoz, hogy a fent említett célokat sikerüljön elérni. Szerinte az Intel jelenleg az egyetlen olyan amerikai félvezetőipari vállalat, amely képes arra, hogy a tajvani TSMC-vel felvegye a versenyt mind fejlettség, mind pedig gyártókapacitás terén, de ez jelenleg nem megy, mert egyszerűen hiányoznak az ehhez szükséges anyagi erőforrások. Azt is kifejtette, hogy a vállalat jelenleg nem szerkezeti problémákkal küzd, hanem a tőke hiányzik a sikerhez, ezzel utalva arra, hogy a szerkezeti átalakítások jelenlegi megvalósítása nem pont ideális.
A tőkével kapcsolatos problémára egy javaslattal is előállt: szerinte az Intel 8 nagy potenciális megrendelőjétől kellene forrást bevonni, méghozzá vállalatonként 5 milliárd dollárt, például az Apple, az nvidia, a Google, illetve a hasonló nagyvállalatok bevonásával, cserébe pedig garantált helyi gyártókapacitáshoz juthatnának a vállalatok, illetve árazás terén is előnyben lehetnének ahhoz képest, amit az ázsiai versenytársak nyújtani tudnak. A 40 milliárd dolláros tőke megoldaná a jelenlegi anyagi gondokat, lehetne gyártókapacitást bővíteni, gyártástechnológiákat fejleszteni, illetve a különböző chiptechnológiák fejlesztése is megoldott lenne.
A korábbi Intel vezető szerint sem a TSMC, sem a Samsung nem hozná legfejlettebb gyártástechnológiái az Amerikai Egyesült Államokba, ezzel az amerikai cégek esetében hosszabb távon fennállna az a kockázat, hogy import chipektől függenének. Azt is kiemelte, hogy a chipgyártás már évekkel azelőtt befektetéseket igényel, mielőtt az adott gyártástechnológiára igény lenne, éppen ezért a jelenlegi vezetés 14A gyártástechnológiával kapcsolatos stratégiáját „viccnek” nevezte, ugyanis az Intel aktuális vezetése csak akkor fordítanak tőkét a fejlesztésekre, ha előzetes vásárlói szerződések biztosítanák, kereslet is lesz az adott gyártástechnológiára, azaz biztosítható a profitabilitás.
Az általa felvázolt tervnek két alappillére van: egyrészt azonnal befektetést kell eszközölni az olyan kritikusan fontos technológiák fejlesztésére, mint amilyen a High-NA EUV, vagy éppen a Backside Power Delivery, ezzel egy időben pedig vámot lehetne kivetni a fejlett importált chipekre is, ezzel elősegítve a helyi igények növekedését. Utóbbit Donald Trump is így látja, azért is lengette be a 100%-os importvámot a napokban, ami a félvezetőipari termékekre vonatkozna. Barrett szerint egyébként az sem lenne jó ötlet, ha az Intelt két részre osztanák, egy tervező és egy gyártó entitásra, ugyanis szerinte még mindig nem a szerkezet a probléma, hanem a tőke hiánya.
Ugyan konkrétan nem mondta ki, de szavai alapján úgy lehet érezni, Lip-Bu Tan vezetésével nem ért egyet: szerinte az Amerikai Egyesült Államok nem engedheti meg magának, hogy hagyja az Intel félvezetőipari gyártóként elért vezető szerepét szerte foszlani. Márpedig Lip-Bu Tan paklijában ez is benne van, ugyanis kifejtette, ha a 14A gyártástechnológia iránt nem mutatkozik megfelelő előzetes kereslet, akkor felhagynak a fejlesztésével és újabb gyártástechnológiákba sem fektetnek már. Hogy ez a stratégia mennyire képlékeny, azt majd a jövő megmutatja, illetve azon is sok múlik, milyen eredménnyel zárul a Fehér Házban lefolytatott tárgyalássorozat, amelynek a dolgok jelenlegi állása szerint a következő héten lehetnek konkrét eredményei. Egy biztos: ezek most sorsdöntő napok, amelyek nagyban meghatározzák, milyen irányban folytatódhat az Intel, illetve Lip-Bu Tan pályafutása.
