Az Apple Mac Mini sorozata néhány hete frissült, az új modellek pedig kisebb alapterülettel rendelkeznek, mint az előző generáció képviselői. A Mac Mini dizájnja igazából 2010-ben változott utoljára, de akkor sem jelentősen, és lényegében a 2010-es a külcsínt vitte tovább az Apple akkor is, amikor az Apple Silicon sorozatú, házon belül kifejlesztett SoC egységekkel kezdte felvértezni az apró asztali masinát. Ez persze jót tett a hűtésnek is, hiszen az Intel processzorokhoz optimalizált hűtőrendszer bőségesen elég volt az M sorozatú SoC egységek kordában tartásához.
Az új verzió nemcsak alapterület tekintetében lett kisebb, de a belső felépítés is alaposan megváltozott. A hűtést átalakították, a tápegység helyét is megváltoztatták házon belül, illetve egy nem várt meglepetést is tartogattak a dizájnnal kapcsolatban, ez utóbbira viszont csak akkor derült fény, amikor a termék megjelenését követően az első független tesztek is megérkeztek.
Időközben az iFixit munkatársai is elkészültek elemzésükkel, ami alapján úgy tűnik, az Apple elindult a jó irányba, már ami a bővíthetőséget és a szerelhetőséget illeti, viszont a tempó eléggé lassú. Az iFixit tapasztalatai alapján a Mac Mini könnyebben javítható, mint előző generációs társai, az SSD modul például már cserélhető, valamint az előlapi portok paneljét is egyben ki lehet emelni. Ez mindenképpen jó hír, hiszen ezek a csatlakozók hamarabb elhasználódhatnak, nem baj hát, ha viszonylag egyszerűen be lehet pakolni a helyükre az újakat.
A GPU, a CPU és az NPU természetesen továbbra is egy egységet alkot a SoC formájában, és sajnos a rendszermemória is integrált, vagyis utólagos bővítésre nincs mód, legalábbis átlagfelhasználói szinten, de a tapasztaltabb ezermesterek ezt is meg tudják oldani, igaz, a művelet rejt némi kockázatot. Cserélhetővé vált viszont az SSD modul, ami igazából nem egy klasszikus SSD, hiszen a nyomtatott áramköri lap egy speciális aljzatba illeszkedik, ami az M.2-höz hasonlít, a formátum azonban egyedi, és a NYÁK klasszikus SSD vezérlőt sem tartalmaz, az ugyanis a SoC belsejében lapul.
A tesztek alapján az M4 és az M4 Pro alapú modellek között van némi eltérés, utóbbiak masszívabb hűtést kaptak, ami a ház alja felől szerzi be a friss levegőt, méghozzá az előlap felőli oldalról, míg az elhasznált meleg levegőt a ház hátulja felé eső oldalon fújja ki. Közben természetesen áthalad a melegedő komponensek között is, amelyek átestek némi átrendezésen. A tápegység ezúttal már nem burkolt modul formájában, hanem csupasz nyáklapként foglal helyet a házon belül, viszont már nem a SoC lapkája alatt, hanem felette található, így nem melegíti feleslegesen az egyes komponenseket. Ez azt is eredményezi, hogy a friss levegő először a klasszikus PC komponensekhez tartozó lamellákon keresztül áramolhat át, csak ezután érkezik a tápegységhez, hogy annak hűtését elláthassa.
Az M4 és az M4 Pro alapú modellek esetében nemcsak a hűtés terén vannak különbségek, hanem az SSD modul felépítésében is, azaz nem csereszabatosak az egyes példányok: egyes helyeken távtartók, míg más helyeken különböző komponensek akadályozzák a beszerelést. Az viszont mindenképpen jó hír, hogy a jelek szerint nincs szoftveres zárás, vagyis a Mac Minik között lehet cserélgetni az SSD-ket, egyes tesztek alapján pedig a NAND Flash chipek cseréjével is lehet operálni, a rendszer minden különösebb extra munka nélkül fel fogja ismerni a nagyobb kapacitású chipeket. Itt persze valószínűleg igazodni kell az Apple által elfogadott chipek listájához, de ez már egy másik kérdés.
Az SSD bővítésére tehát valószínűleg lesz esély: vagy úgy, hogy külsős gyártók számára lehetővé teszi az Apple a speciális SSD modulok gyártását; vagy úgy, hogy az egyes Mac Mini modellekből „bontott” SSD modulokat hasznosítják újra az elkövetkező időszakban a leleményes szervizesek. Az egyébként érdekesség, hogy a 256 GB-os SSD-vel szerelt 16 GB-os M4-es alapmodellből kettőt lehet venni abból az összegből, amennyibe a 32 GB-nyi memóriára és 512 GB-nyi SSD-re történő hivatalos bővítés kerülne…
Az M4 és M4 Pro alapú Mac Mini konfigurációk esetében a bekapcsoló gomb a ház alján, a bal szélen, szokatlan helyen található, ami igényel némi megszokást. Maga a ház teljes egészében alumíniumból készül, méghozzá karbonsemleges kivitelben, hála a gyártás során alkalmazott eljárásoknak. Az alumínium ház újrahasznosított alumíniumot használ, formázása során pedig 85%-kal kevesebb hulladék keletkezik, mint az eddig használt módszereknél. A gyártás során használt energia 100%-ban megújuló energiaforrásokból származik, a szállításnál pedig nagyobb szerepet kapnak a szárazföldi és a tengeri utak, mint a légi szállítás. Az Apple szerint az emissziót jelentősen növeli a légi szállítás, az ugyanis 15x több károsanyag-kibocsátással jár, mint a felszínen zajló szállítási metódusok.
Az új Mac Mini összességében 7 pontot kapott a lehetséges 10-ből, azaz jól szerepelt javíthatóság terén, igaz, a RAM bővítésének lehetősége még jól jönne, ám arra egyelőre nincs túl sok esély, hogy ezt is elérhetővé teszik egy későbbi modellel. Pedig anno a különböző Mac konfigurációknál bevett szokás volt, hogy az adott modellt a belépőszintű memória- és tárhely-mennyiséggel rendelték meg, majd költséghatékony módon bővítették a tárhelyet és az SSD-t – a szerző is így járt el anno az első Intel alapú MacBook megjelenésekor, ami még Core Duo processzorral rendelkezett. Régi szép idők…
